Somogyi Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-10 / 83. szám
Napirend szirénahangra — A jugoszláv hadseregben lehúztam egy évet, ám a válság kitörése óta nem voltam otthon. Szüleimmel telefonon tartom a kapcsolatot — mondta a Vasárnapi Somogyi Hírlapnak Piri Ottó, a Rákóczi FC csatára. Családja a jugoszláviai Csókán él. A 25 éves kaposvári focista legutóbb másfél hónapja volt otthon, azóta nem látta apját- anyját. Úgy tűnik, hogy még jó ideig nem megy haza. Bár volt katona, s hivatalosan tartózkodik hazánkban, egyelőre Kaposváron marad. Egyetlen kapocs a telefon, bár erre is csak két-három naponta kerül sor. Vajdasági lakhelyük mintegy 40-50 kilométernyire fekszik a háborús tűzfészektől, s nagyon félti szeretteit. Mindennap gondol az otthoniakra. — A személyes találkozást nem pótolja a telefon- folytatta párás tekintettel. — Apám benzinkútnál dolgozik, anyám könyvelő egy cégnél. Kevés az esély arra, hogy rövid időn belül otthon találkozzunk. Sok férfit behívtak, s a hadkötelesek is hasonlóra számíthatnak. A külföldi utazásra kevés az esély, de most úgy néz ki, hogy édesanyám jövő héten átjön. Szolnokon játszunk, s ha lehetőség lesz rá, találkozunk. Biztos el tudja képzelni, mennyire várom. A hírek szerint egyébként kapható élelmiszer és benzin. Az üzemanyagot számos helyen bónra adják ugyan, s meglehetősen szűkmarkúan mérik a havi keretet. Úgy hallani, hogy havonta 20-30 liternyit lehet vásárolni, s van ahol hosszú sorok kígyóznak a kutak előtt. Számos jugoszláv család egyébként felkészült a válságra, aki tehette, időben nagy meny- nyiségű élelmiszert vásárolt. A korábbi hetekben, hónapokban már érezni lehetett a háború szelét, s így akinek maradt még egy kis pénze, bespájzolt. Különösen nagy keletje van a cukornak, a lisztnek, az étplajnak, és a konzerv- nek. Szinte mindent felvásárolnak, ami ehető. Úgy gondolkodnak: a háború még elhúzódhat, az élelmiszer viszont nem megy veszendőbe. Ez az egyik legjobb befektetés. Idő- és inflációálló. A falun élők még szerencsésebbnek mondhatják magukat, hiszen állatot tarthatnak. A városiak sorsa kevésbé irigylésre méltó, főleg, ahol esténként megszólalnak a légvédelmi szirénák. Egy idő után - állítólag - hozzá lehet szokni ehhez is. Mindenki magához kapja személyes tárgyait, s bunkerbe, pincébe vonul. Vérmérséklettől függően gyorsan-komótosan. Persze leginkább a fiús szülők félnek; a vajdasági magyarok rémálma, ha a katonaságra érett nagyfiú megkapja a behívót. A koszovói mészárszék állandó rettegéssel tölti el az ott élőket. Az emberek abban bíznak, hogy mihamarabb béke és nyugalom lesz. (Harsányi) r — — — — — — — — — — n Az American University in Bulgária egyetemen, Blago- evgradban szinte minden kelet-európai országból tanulnak diákok. Éppen ezért a koszovói helyzet sokkal több drámai szituációt okozott, nagyobb feszültséget és félelmet szült, mint bárhol Bulgáriában. Mindezt különös érzés volt megélni magyarként, főleg hogy új NATO tagország vagyunk. Minderről FENYŐ ZSUZSANNA, az egyetem tömegkommunikáció és újságírás szakos kaposvári vendéghallgatója tudósította interneten a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggelt. 1999. április 11. Közelről Ötödik oldal Albánok szerbek együtt * A NATO légicsapás első éjszakáján egy koszovói albán fiú elaludt az. egyik szerb lány vállán. Előttük szólt a tévé, ment a CNN, érkeztek a legfrissebb hírek a koszovói helyzetről, de ők már belefáradtak. Kimerültek az aggodalomba és a feszültségbe. A bulgáriai amerikai egyetemen, Bla- goevgradban sokan félnek és féltenek. Annak ellenére, hogy a diákok túlnyomó része bolgár, vannak itt más nemzetiségűek is; albánok, szerbek, magyarok, románok, kazahok, fehér oroszok és persze amerikaiak is, akiknek többsége tanár. A koszovói válság kezdetekor valóságos tömeg állt a tévé képernyője előtt az ebédlőben, azoknak a nagy része aki azért jött, hogy vacsorázzon, megállt a televízió előtt és feszült arccal hallgatta a CNN szenvtelen hangú bemondóit. Este a kollégium társalgójában gyűltek az emberek és figyelték a tudósítókat, Clintont, hallgatták a legújabb fejleményeket. A diákok egymás mellett, egyszerre szisszentek fel, egyszerre hallgattak el, nem számított, hogy ki ellenség és ki barát, hogy ki NATO- tag és ki nem. Nézték a többször is megismételt felvételeket a lebombázott Pristina lángoló utcáiról, és mindenkinek az az albán fiú járt az eszébe, akinek a családja Pristinában lakik. Folyamatosan mentek haza a telefonok, albánok és szerbek aggódtak együtt, és biztatták egymást, hogy minden rendben van, biztosan nem történt semmi baj. És csak tárcsáztak, és tárcsáztak és tárcsáztak, ötször egymás után ha kellett. Többnyire sikerült. Voltak, akik a számítógépek előtt ültek egész éjszaka friss információk után kutatva, de nem sokan aludtak el hajnali kettő előtt azon az éjszakán. Van itt három fiú. Egy koszovói albán, egy szerb és egy macedón. Barátok, és szobatársak. Maradtak is... Az egyetem mintegy hatszáz főnyi közösségében nem hibáztatják egymást az emberek, nem ellenségeskednek, nyoma sincs konfliktusnak, nézet- eltéréseknek, senki nem élteti hangosan Szerbia szaAz amerikai nagykövetség azonban aggódik, lehetséges merénylettől tartanak. Az egyetem amerikai vezetősége e-mail-ben hívta fel a hallgatók figyelmét arra, hogy legyenek különösen óvatosak és körültekintőek. A számító- géptermeket korábban bezárták éjfél helyett tíz órakor, és a kollégiumokban is megszigorították a be- és kijárást, bár a primér célpont valószínűleg a szófiai nagykövetség, mert ott nem olyan jók a biztonsági j A diáitok egymás mellett, I l egyszerre szisszentek fel, egyszerre hallgattak el, [ nem számított, hogy ki j ellenség és ki barát badságát, és senki nem élteti hangosan a NATO-t. A diákok gondolkoznak, vitatkoznak, védik az álláspontjaikat, de nincs gyűlölet, az emberek inkább segítik egymást és mindent megtesznek azért, hogy könnyebbé tegyék az érintettek helyzetét. Az albán és szerb diákok ingyen telefonkártyákat kaptak, és az egyetem helyet biztosít az itt tanuló diákok menekült családtagjainak is. — Az elmúlt pár napban olyan dolgokat tapasztaltam ezen az egyetemen, amely okot adott arra, hogy reménykedni kezdjek a jövőben — mondta egy ideiglenesen itt tartózkodó amerikai tanár, akit Macedóniából küldtek át Bulgáriába azzal az indokkal, hogy itt biztonságosabb. feltételek(i) és emiatt köny- nyebb célpontot jelent. Hétfőn este Koszovó-fó- rumot tartottak az egyetem egyik kollégiumában, ahol rengetegen zsúfolódtak össze a szűk, levegőtlen társalgóban. Sokan voltak kíváncsiak egymás álláspontjára, albánok, szerbek, románok mondták el véleményüket a helyzetről: egyértelmű volt, hogy mindenki bízik abban: mihamarabb vége lesz a harcnak. — Köszönöm mindenkinek az együttérzést és a segítséget — mondta Spent, a pristinai albán fiú, akinek a családja a legnagyobb veszélyben volt —, nagyon sokat segítettek nekem. Könnyebb elviselni a feszültséget, hogy tudom, velem vagytok. Az i-re a pontot az a nyilvános NATO-tájékozta- tó tette fel amelyet március 31-én az egyetemen tartottak. A gyűlésen az Egyesült Államok nagykövetasszonya (Őexellenciája Avis Bohlen), Hollandia nagykövete (Őexellenciája W. Theo Six), egy amerikai attasé és a Bulgár Atlantic Club elnöke informálták a mintegy 400 érdeklődőt, és válaszoltak kérdéseikre. Az egyetem épülete előtt a rengeteg rendőr és őr mellett körülbelül tizenöt fős csoportosulás — nem egyetemisták — tiltakozott békésen a NATO légicsapása ellen, ám benn a teremben forró volt a hangulat. A közönségből érkezett kérdésekre, bármennyire provokatívak voltak, mindig ugyanazokat a válaszokat adták, a résztvevők folyamatosan a NATO álláspontját védték és nem mondtak semmivel sem többet mint amit a hírekből is meg lehet tudni. — Ha mindig félbeszakítanak és nem hagyják végigmondani amit szeretnék, akkor nem fogok válaszolni a kérdéseikre — mondta a nagykövetasszony, miután a hallgatóság folyamatosan hangot adva véleményének, hol tapssal hol nevetéssel kényszerítette hallgatásra mondandója közben. Most is megy a CNN az ebédlőben, aggódva figyeljük, hogy mi történik. Az albán és a szerb diákok folyamatosan nézik a számítógépeket információk után kutatva. Bár a feszültség csökkent, a ki nem mondott kérdések rá vannak írva az arcokra. Mi lesz ha...? Csak reménykedhetünk. Abban, hogy minél hamarabb vége lesz... Fenyő Zsuzsanna A magyar kyu atyja A világ nem mindenben ért velünk egyet, de mi sem értünk mindenben egyet a világgal. Be kell bizonyítanunk, hogy kyokusin karate volt, van és lesz- mondta Shihan Furkó Kálmán a Magyar Kyokusin Szervezet elnöke aki harminc éve foglalkozik a karatéval. Ennyi idő alatt rengeteg gyereket, felnőttet nevelt a kyu szerete- tére. Ez nem sport, hanem életforma. A gyerekek egy része úgy jön hozzánk, hogy látta a moziban Bruce Lee-t, vagy valamelyik ka- ratés filmet. Ilyen akar ő is lenni. Aztán néhány edzés után kiderül, hogy a dolog nem olyan egyszerű, hiszen százszor,' ezerszer kell egy-egy mozdulatot elismételni ahhoz, hogy tényleg a vérévé váljon. Sok gyerek képtelen erre Ok elmennek, vagy elküldik őket. Itt nem lehet gyors sikert elérni. Aki marad, annak egy idő után életfilozófiájává, életformájává válik. Persze az európai embernek elég nehéz a keleti filozófiát a magáévá tenni, de ez a mozgáskultúra, ez a szemlélet idővel megváltoztatja az embert. Nem lehet hagyni, hogy a pénz megölje a BUDO szellemet. Persze pénzre nekünk is szükségünk van, de a sportág még eltartja saját magát, még megteremti a maga feltételeit. 1994-ig egységesnek tűnt a szervezet- mondta Shihan Furkó Kálmán, majd hozzá tette: Masutatsu Oyama a stílus megteremtőjének halála után kettészakadt, megbomlott az egység, most a világszervezetet is rendbe kell tenni. A kyunak nagy elismerés lenne, ha olimpiai sportággá válna. Most nincs olyan szervezet, ami felvállalná az olimpiára vitelt, aki lobbizna a cél érdekében. Mivel nem olimpiai sportág sem az írott sem az elektronikus médiák nem sokat foglalkoznak vele. Pedig a kyu megérdemelné, hiszen az országban 70 klub, több mint négyezer karatékéval működik. A karate küzdő sport, alkalmas védekezésre, de támadásra is. A versenyzőket jól kell felkészíteni, de a küzdő téren már egyedül kell megoldaniuk a dolgokat. Ez olyan mint az életben. Ott sincs kotta, súgó, segítség. Az, hogy milyen szintű volt a felkészítés, a döntések meghozatalakor, az életformából derül ki. A 6 dános mester életfilozófiája ez: Tedd a dolgod, ne beszélj, csináld! Készülj nap mint nap, de ne feledd a múltat, fogadd el a kihívásokat. Ne félj, ne hátrálj meg a küzdelmektől. Tetteiddel legyél hasznára a környezetednek. Elemezd a történéseket, mert mind a jó, mind a rossz nagyon fontos. Gondolj az idő múlására, és értsd meg. Találd meg önmagadat, és helyedet a dolgok rendjében. Szarka Ágnes Cérnabál A 29. bált rendezte meg a kétheiyi kézimunka szakkör, amely 1970 óta működik a településen. A csoportnak jelenleg egy tucatnyi tagja van, a bálba azonban 120 vendéget sikerült mozgósítani. A tombola nyereménye természetesen míves kézimunka volt. A rendezvény hatvankilencezer forintos bevételét színházlátogatásra költik a kéthelyiek. BALATONLELLE KÖZPONTJÁBAN május 15-én nyíló ABC-be szakképzett, illetve gyakorlattal rendelkező, megbízható munkatársak jelentkezését várom. Tel.: 315-880, 365-012, 06/30-9597-960 Személyesen: április 10-én és 11-én 12-16 óráig a helyszínen: Ady E. u. 2. I5M0
