Somogyi Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-20 / 66. szám
1999. március 21. Zülmenák ízei Jászai-díj fakanállal Játszik, rendez, díszletet tervez, forgatókönyvet ír. Szenvedélyes fotós és ha teheti, maga készíti el az ebédjét, bár most a Töröcskón vett ház felújítása köti le szabadidejét. Znamenák István, a Csiky Gergely Színház friss Jászai Mari-díjas színésze nyolc éve szegődött a kaposvári társulathoz. Akkor félt a színháztól és a várostól is; annak ellenére, hogy mindig ide vágyott. Amikor feltűnt a színpadon, gratuláló - olykor szerelmes - levelekkel üldözték a lányok, aztán elmaradoztak a levelek. Különben is: Znamenák már foglalt.- Hogyan került színházközeibe?- Tízéves voltam, amikor otthoni, kimagasló folyamatos szereplésemről édesanyán azt mondta: valahol máshol kellene levezetni. Elvitt a Néphadsereg Művész- együttesének színjátszó csoportjába, amelyet az egyik barátnője vezetett. Ettől kezdve le sem jöttem a színpadról. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért akar valaki színész lenni, de sehogy sem vergődtem zöld ágra. Csak annyit tudok, hogy minden zsigeremmel, minden pillanatban arra vágyom, hogy csinálhassam. Még akkor is, amikor átkozom és nagyon fáradt vagyok tőle. Mert különben az ember belehalna.- Amikor többedmagával Kaposvárra jött, sokan szkeptikusan fogadták a fiatal csapatot. Aztán amikor a „nagyok” elszerződtek, még bizonytalanabb lett a közönség, de Babarczy László igazgatóval együtt bizakodó is. Ön hogyan élte meg ezt a periódust?- Nem lehet leírni egy embert sem, nemhogy egy egész csapatot. Nekem is sok hántás, bizalmatlanság jutott, de ez különösebben nem érdekelt. Szerencsére szerettek is bennünket. Sokan elfelejtik, hogy annak a generációnak, amelyet akkor sirattak, volt 10-12 éve a felkészülésre. Tőlünk két év után számon kérték: miért nem vagyunk olyanok. Azóta eltelt nyolc év, s közben még három évig itt voltak a nagyok. Tehát öt éve játszunk mi, fiatalok. Szerintem ez a színház ugyanolyan jó lesz, mint amilyen volt. Kamasz még, ám a gyerekkorból már kilépett, s az energiából van még.- Nagy színészekkel is együtt játszik...- Bennem mindig van feszültség ilyen helyzetben. Egy Molnár Piroska mellett nagyobb figyelemmel próbál az ember, mert tudja, hogy fantasztikus szakmai tekintélye van, amihez fel kell nőni. Ez nemcsak nekem fontos, hanem neki is, hogy jó legyek. A színház csapatmunka.- Ha nem próbál, mit csinál?- Fotózom; többnyire én készítem a műsorfüzetek és a plakátok^ felvételeit. Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című regényét írom színpadra Babarczy László sűrű ellenőrzésével. Ez jót is tesz a darabnak, mert Babarczy kiváló dramaturg. A regény fantasztikus. Szerintem nincs még egy ilyen a közép-európai irodalomban, amely egy ember életén keresztül bemutatná a huszadik századot. Jövőre szeretném megrendezni. A szenvedélyem a cigaretta és a főzés. Sokáig éltem egyedül - ez kényszerített a fakanálhoz.-Mia kedvence?- A fahéjas marhahús. A receptjét egy arab egyetemistától tanultam. Másfélkét napra erősen fahéjas tejbe kell beáztatni a hátszínvagy bélszín-szeleteket. Az agyagedénybe krumplit, zöldséget, sárgarépát, zöldbabot, zöldborsót, zellert és kelbimbót kell belerakni, amire rápakoljuk a megsózott hússzeleteket. Két deci joghurtot összekeverünk mustárral, szétnyomott paradicsommal és fahéjjal, s ezzel leöntjük a cserépedény tartalmát, majd három órát fél tűzön sütjük. Ekkor levesszük a tál tetejét és két deci fahéjas forralt borral meglocsoljuk a húst, és újabb tíz percig sütjük. Lőrincz Sándor Előkerült az ellopott Vendel Szenyér román kori templomából novemberben lopták el az utolsó szentet a barmok védőszentjét: Vendelt. Az értékes fából készült szobrot, az országhatárról térítették vissza a rendőrök. A műkincskereske- orgazda 400 százalékos haszonnal akart túladni rajta, az üzlet azonban az utolsó pillanatban meghiúsult. A szobor egy rövid ideig még a rendőrséget is óvja, mert bűnjelként még hetekig a marcali kapitányság vendégszeretetét kell élveznie. Turistapénz az ablakban Huszonkét Balaton környéki falu vitázik egy kiadványon. Pontosan azon, hogy mennyi helyet kapjon egy balatoni prospektusban, s közben másfél millió forint támogatás elvesztése fenyeget. A történet már két éves. Akkor döntöttek a Siófok-Balatonföldvár kistérségi társulás 22 településének polgármesterei, hogy közös prospektust, vendégcsalogató füzetet adnak ki. Valószínűleg az idei nyári szezonra sem készül el ez: a Magyar Turizmus Rt-től pályázaton elnyert másfélmillió forintos támogatást ugyanis március 31-ig kellett volna felhasználni, de eddig nem történt jelentős lépés ennek érdekében. Mondják, hogy kérik majd a határidő megváltoztatását, de többen állítják: engedmény megadása kétséges. - A kistérségi fejlesztési társulás tagjai egyébként a legutóbbi ülésükön sem tudtak megegyezni arról, melyik település mennyi fotóval és szöveggel kerülhet a füzetbe. A vita forrása, hogy a közös kasszához való hozzájárulás mértéke településenként változik. Tagdíjat fizetni ugyanis az állandó lakosság számával arányosan kell. Településenként más a vendégcsalogató attrakciók, a műemlékek száma tehát az idegenforgalmi vonzerő is. A kiadvány előkészítésekor mind a huszonkét település polgármesterének levelet írtunk, s abban elképzeléseik felől is érdeklődtünk. Választ csak négy helyről kaptunk - mondta Halász Klára, a siófoki Tourinform iroda vezetője. Berkes László földvári polgármester javaslatára most szerkesztő bizottságot hozott létre a társulás és pályázatot írnak ki a prospektus elkészítésére. A kiadvány azonban valószínűleg már csak a következő szezonra készül. (Czene) Szatír(a) Tudtam, hogy valószínűleg beteg lehet, de akkor, abban a pillanatban nem érdekelt. Csak mérhetetlen dühöt éreztem. A vonatomra vártam a Déli pályaudvar várótermében. Sokat kellett várnom, úgyhogy az unaloműző bambulást választottam. Szeretem ilyenkor figyelni az embereket, találgatni, ki, hová igyekszik, kinek mi lehet a foglalkozása, milyen körülmények között élhet. Őt is alaposan megfigyeltem. Középkorú, kissé kopaszodó, igen jól öltözött úr volt. Megcélozta a széksort, és behuppant tőlem egy széknyire. Én tovább folytattam a bambulást, és egy kis idő múltán oldalra pillantottam. Először azt hittem krumpli van a kezében; hát nem az volt. A férfi magát szorongatta bőszen, mit sem törődve a tömött váróteremben levőkkel. Az ijedtség és a harag hulláma futott keresztül rajtam. Remegő kézzel felkaptam a motyómat és elindultam a kijárat felé. A férfi utánam. Az agyam lázasan járt, hol láttam utoljára rendőrt, mit kell ilyenkor tenni. Teljesen kihullott az agyamból minden, amit „ilyen” esetekre javasolnak. Mire a kijárathoz értem, a férfi már nem volt sehol. Végül újra megláttam a tömegben. Gúnyosan mosolygott, mintha azt akarta volna mondani: „Nekem most jó, hogy észrevetted. Én győztem.” Vesztesnek és megalázottnak éreztem magam. Mindig is azt gondoltam, hogy erős vagyok, engem nem rendíthet meg akármi. Tévedtem. Még órákkal az eset után is remegett minden tagom. És ez csak egy „könnyű” eset. Mit érezhetnek azok a nők, akiket megerőszakoltak, beteg és agresszív emberek prédájává váltak? Ki segít elfeledni vagy feldolgozni a borzalmakat? Bujdosó Boglárka A távolságtartó képviselő Konkoly László balatonlellei önkormányzati képviselő távollévőnek nyilvánította magát a testület egyik napirendjének tárgyalásakor. Indokként azt mondja, megfosztották képviselői jogának gyakorlásától. A képviselők januárban önálló idegenforgalmi és kulturális bizottság létrehozásáról döntöttek. Ezt úgy tették, hogy visszahívták az érintett testületek tagjait és újakat választottak helyettük. Konkoly László az ülés kezdetén azt mondta, hogy törvénysértő volt az előkészítés, mert nem egyeztettek a személyi javaslatokról. Szerinte ezzel minden képviselőt megfosztottak jogainak gyakorlásától, s ez alkotmányt sért. Miután kérése ellenére nem vették le a napirendről az ügyet, távollevőnek nyilvánította magát. Amikor Szűcs László polgármester jelölni akarta a városfejlesztési bizottság elnökének, visszaszólt: most nincs jelen, így aztán az a képviselő lett a bizottsági elnök, aki akkor már hónapok óta beteg volt és köztudott, hogy hosszabb idő után térhet csak vissza a testületi munkához. Vele ugyanis egyeztettek. Van, aki túlzott makacsságnak nevezte Konkoly László viselkedését. Konkoly azonban eltökélt: nem érzi magát magányosnak, szerinte képviselő társai megértették. (Gáldonyi) Piacot keres az önkormányzat a napjainkban reneszánszát élő endrédl csipkének. — Szeretnénk egy állandó tárlatot a művelődési házban — mondta Késmárki Tibor polgármester. — Kevés a pénzünk, de erre áldoznánk. Nem kell már ugyanis félni attól, hogy az idős asszonyok a csipkeverés tudományát is magukkal viszik majd. Regőczi Annamária, az általános iskola igazgatója azt mondja: a polgármester édesanyja, Késmárki Ká- rolyné az egész tantestületet megtanította csipkét verni. Azóta már valamennyi felső tagozatos lány ismeri a munka fogásait, s tudják az árakat is. A csipkeverést 1908-ban Kdjei Endre tiszteletes honosította meg a faluban Stöckel Vilma tanítónő segítségével. Örököse, Kájel Sára ma egy amerikai egyetemen tanít, de nyaranta Endrédre költözik; parasztházat vásárolt itt, s abban a szezon ideje alatt múzeumot üzemeltet. Késmárki Tibor azt mondja: nyaranta a faluba látogató turisták szívesen vásárolnak emlékül csipkét, de ennél szélesebb és állandóbb vevőkörre volna szükség. Ezért keresnek piacot a remekműveknek, s azért, hogy visszaszerezze régi hírnevét a falu, s biztosítson ezzel megélhetést a lakosságnak (Czene) Endréden él *11n?l