Somogyi Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-22 / 67. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1999. március 22., hétfő AV/Z VILÁGNAPJA Az élet őseleme A fácánosl vízműtelep vas- és mangántalanító|a Amikor az űrszondák földünktől távol az élet Jelei után kutatnak a világegyetemben, először mindig a víz jelenlétét keresik, mert az élet bölcsője a víz. Az ókor bölcsei a négy őselem egyikeként tisztelték. A víz tisztelete végigkíséri az emberiség történetét. Korunk rohanó világában a közösségi emlékezések kitüntetett napjainak rendje új globális ünnepekkel bővült, ezek sorába Illeszkedik a víz világnapja is. Minden nemzet, így Magyar- ország lakosságának élete is erősen kötődik a vízhez. Megannyi áldást és katasztrófát élt át a nemzet - kiszolgáltatva a vizek hatalmának. A múlt század közepéig azonban nem sokat tettünk a kiszolgáltatottság ellen. A reformkor nagyjai, Széchenyi István és Vásárhelyi Pál folyószabályozási tetteikkel váltak a magyar vízgazdálkodás megalapítóivá és az utódok folytatták az elődök munkáját, s ezáltal európai hírű lett a magyar vízgazdálkodás. Magyarország vízgazdálkodási helyzetének megítélése szempontjából kiemelkedő, hogy a lakosság 98 százaléka részesül vezetékes vízellátásban; a hálózatra kapcsolt lakások tekintetében az ellátottsági mutató csaknem 90 százalék. Ez nyugateurópai színvonalat jelent. Az ivóvízellátást — mennyiségi szempontból — gyakorlatilag megoldottnak tekinthetjük, az ivóvíz minőségének javítása azonban további fejlesztéseket tesz szükségessé. A vízellátó művek kétharmada sérülékeny földtani környezetből termeli a vizet, ahol fennáll a felszíni szeny- nyezés veszélye. Országszerte szaporodnak azok az esetek, hogy jelentős többlet- költséggel járó tisztítóberendezéseket kell építeni vagy használaton kívül helyezni az elszennyeződött vízbázist. A szennyvízelvezetés és tisztítás sajátos szerepet ölt a társadalmi igények kielégítésében. Elsődlegesen ugyanis nem az attól történő mielőbbi megszabadulás, hanem ösz- szegyűjtése, tisztítása után a tervszerű visszatartás, illetve újrahasznosítás lesz a következő generációk feladata. A szennyvízelvezetés és -tisztítás — mint életminőségi mutató — a környezetvédelmi, közegészségügyi, általános civilizáltsági szempontból egyik meghatározó tényező lett. Hazánkban a lakosság kétharmada csatornázott területen él; a csatornára kötött lakások aránya körülbelül 45 százalék. Az 1990-es évek elején kezdett szennyvízkezelő program megvalósítása az ezredfordulóra a közműolló alakulásában kisebb mértékű záródást eredményez, de európai mércével mérve még mindig alacsony lesz. Az összegyűjtött szennyvizeknek mintegy a fele tisztítás nélkül jut a befogadókba, és a tisztított szennyvizeknek is csak egyharmadát tisztítják megfelelően. Az ország több mint háromezer települése közül ötszázban van csatorna, és mintegy 450 településen van szennyvíztisztító telep. A csatornázatlan területeken a közműpótló rendszereknek egyes felmérések szerint kevesebb mint egyti- zede működik rendeltetész- szerűen. Az ország sok területén problémát okoz a szennyvíziszap és folyékony hulladék nem megfelelő elhelyezése. A folyamatban levő fejlesztések keretében több mint 400 településen most építik ki a csatornarendszert és a szennyvíztisztítót. Elsőbbséget élveznek a kétezernél nagyobb lakosú, sérülékeny vízbázison levő települések. A nagy tavak — a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő, a Ti- sza-tó — védelmét célzó szabályozási feladatokat több éves, az egész vízgyűjtőre kiterjedő komplex vízgazdálkodás fejlesztési programok keretében oldják meg. A talajvizek ugyanis olyannyira elszennyeződtek, hogy víz- tisztítási technológia kiépítése nélkül ivóvíz-ellátásra sehol nem vehetők számításba. A legfontosabb feladat a vízgazdálkodás területén: — a vezetékes ivóvíz minőségének javítása; — az EU ajánlásainak megfelelő szennyvízelvezetési és -tisztítási színvonal elérése; — a víziközmű-infrastruk- túra területi arányainak csillapítása; — az ivóvízbázisok hatékonyabb védelme; — a vízkárelhárítási létesítmények fejlesztése. ennek elérését szolgálja több megkezdett és tervezett országos fejlesztési program: - a vezetékes ivóvíz minőségének fejlesztése; — az országos szennyvíz-elvezetési tisztítási program megvalósítása; — a nagyvárosok szennyvíztisztító programjának befejezése; — a vízpótló és elosztó rendszerek fejlesztése; — az árvízmentesítés fejlesztése; — a sérülékeny földtani környezetű üzemelő és távlati ivóvízbázisok védelmét szolgáló beruházások megvalósítása. a kaposvári székhelyű Délviéjp Dél-dunántúli Vízügyi Építő Kft csaknem három évtizede a vízépítő- és mélyépítőipar meghatározó szereplője. A lakosság vezetékes ivó- vízellátását ma már nagyrészt befejezettnek tekinthetjük. Ha arra gondolunk, hogy a Délviép Kft több mint száz törpe vízmüvet, sok-sok kilométernyi vízvezeték-hálózatot, távvezetéket és víztisztító művet épített, elmondható, hogy e figyelemre méltó teljesítmény nélkül a lakosság egészséges ivóvízellátása nem valósult volna meg. A mennyiségi igények helyett napjainkban egyre fontosabb lesz az ivóvíz minősége. Előtérbe került a helyi ivóvíztisztító létesítmények építése iránti igény. A Délviép Kft több kis - és nagy kapacitású víztisztító művet épített, s ezek ma is kifogástalanul működnek. Tevékenységünkkel nemcsak a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátásához járultunk hozzá, hanem részt vállaltunk az ipari vízellátási létesítmények megvalósításában is. A vezetékes ivóvízellátással együtt jár a szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás. A környezetvédelem, különösen a vízi környezet védelme a problémakör megoldása nélkül elképzelhetetlen. S ebben - az európai átlaghoz képest — még jelentősebb lemaradást kell behozni, mint amekkora az ivóvízellátás fejlettségében mutatkozott. A Dél-Dunán- túlon még rosszabb a helyzet, hiszen sok kis településen még a szippantott szennyvíz elszállítását sem oldották meg. A Délviép Kft azon kivitelezők egyike, amelyek a legtöbb szennyvíztisztító telepet építették. Ezeknek a telepeknek a tisztítási kapacitása meghaladja a napi 400 000 köbmétert. A kis települések szennyvíztisztítási gondjai nagyrészt megoldatlanok. A Délviép Kft kifejlesztette a Délviép mini és midi típusú modulonként bővíthető szennyvíztisztító telepeket, ezek napi 150 köbmétertől 3000 köbméterig több lépcsőben építhetők, bővíthetők. Az önkormányzatoknak a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítéséhez felajánlja a típusterveket, ezzel is segítve a kis települések szennyvíztisztítási gondjainak megoldását. Több száz kilométernyi csatornát is épített a Délviép Kft, a Dél-Dunántúl szinte valamennyi településén végzett közműépítési munkát. A korszerű, nagytáblás dúcoló berendezések és a víztelenítési technológiák magas szintű művelése és a szakmai felkészültség biztosítja a hátteret. A Délviép Kft-nél a minőségre kiemelten figyelnek a mindennapi munka során. A meghatározott stratégiai célt is elérték: minőségügyi rendszere megfelel az ISO 9002-es szabvány feltételeinek. A Tüvcert ISO 9002-es tanúsítvány igazolja, hogy a Délviép Kft e minőségi szabvány előírásai szerint elégíti ki megrendelői igényeit. Az újjászületés évszakában világszerte a vizet ünnepeljük. Az élet egyik őselemét különös tisztelet övezi. Ha jól gazdálkodunk vele, és óvjuk féltett kincsünket, mindany- nyiunk élete jobbá válik. El kell érnünk, hogy Magyarország büszke legyen gyógyító, tiszta és szép vizeire. 9 DRV Dunántúli Regionális Vízmű Rt. Nincs gyufája Nemrég egyik megyei napilaphoz, amelynek olvasói (telefonos) rovata is van, bejelentés érkezett egy állampolgártól a DRV-vel kapcsolatban. A dolog arról szólt, hogy a vízmérőleolvasó mert nincs villanylámpája, sem gyufája - kölcsön kapott a tulajdonostól egy szál gyufát, hogy meggyőződjön a mérő állásáról. A baj ebből lett, mert a tulajdonos a megyei laphoz fordult, hogy a cégnek mindenre telik — még kerítésre is —, gyufára meg nem. (A kerítést már Horn Gyulának is megírták pár évvel ezelőtt.) Válaszolni kellene a bejelentésre. Csakhogy mit? Eszembe jut az állatmese a kis nyúlról meg a farkasról. A kisnyúl fut az erdőben, találkozik a farkassal, aki éppen gyufát kér tőle. A kis nyúl nem dohányzik, tehát bevallja, hogy nincs gyufája. A farkas csúnyán ösz- szeveri, a kis nyúl sírva távozik. Másnap a dolog úgy ismétlődik, hogy a nyúl gyufát is visz magával, a farkas mégis elveri, mert a gyufa nem piros fejű. Harmadnap a nyúl piros fejű gyufával fut az erdőben, de újra verés lesz a vége. Amikor megkérdezi a farkastól, hogy miért, az azt válaszolja: azért, mert nincs sapkád, nyuszika... A tanmese azért érdekes, mert lassan már a DRV is a kis nyúl szerepébe kényszerül, és már réges-régen nem a gyufáról szól a mese. A díj ugyanis bosszantó, és a fogyasztók többsége természetesnek tartja, hogy folyjék a víz. Hangsúlyozom, mi is! Azt azonban látni és láttatni kellene, hogy mint minden más szolgáltatás — sajnos — ez is csak növekvő költségekkel biztosítható. Talán — visszatérve a meséhez — érdemes lenne megfontolni, hogy mindig legyen nálunk gyufa is, sapka is, de főleg legyünk meggyőzőek, hogy ne kényszerüljünk a nyúl szerepére. J. G. Környezetvédő hajósok Mindig a Mahartot gyanúsítják, ha olaj szennyezi a vizet. A cég azonban — állítja Szili István, a környezetvédelmi szakemberük — óvja a tavat. Szili Istvántól tudjuk: évente 3-400,000 liter olajos vizet szivattyúznak ki a hajóik fenekéről, s összegyűjtenek 20-30 ezer liter fáradt olajat is. Ezeket Dorogra szállítva elégetik, illetve a Mól Rt viszi el. — A 70-es évek óta tartályokat szerelünk fel a hajóinkra, s a fekáliát fogadó állomásokat építettünk számos kikötőben — mondta Szili István. — Bizonylattal igazolunk a környezetvédelmi szakhatóságnak minden ürítést. Ajánlottuk a motorosokat, vitorlásokat üzemeltető cégeknek és magánszemélyeknek is, hogy használják ezt a létesítményt, de csak kevesen élnek a lehetőséggel, mert ez pénzbe kerül. A Mahart felkészült az esetleges szennyeződések elhárítására; a kikötőkben és több hajón is olyan hatóanyagot tartanak, amely az olajra szórva fölszívja, megköti azt. S rendelkeznek merülő fallal is az esetleges olajfoltok elkerítésére. A szakember azt állította: a fiatalabb hajósnemzedéket úgy nevelik, hogy már akkor is szégyellik magukat, ha egy „ártatlan” fadarabot vagy üveget véletlenül a Balatonba ejtenek. (Czene) A víz- és csatornadíjak alakulása 1999-ben Lakosság Év Víz Szennyvíz Összesen ^AFA-val 1999. 193,00 Ft/m3 148,00 Ft/m3 341,00Ft/m3 381,9 Ft/m3 1998. 162,00 Ft/m3 120,00 Ft/m3 282,00Ft/m3 315,8 Ft/m3 Változás 19,1% 23,3 % 20,9% 20,9 % Támof 'atási arányok változása év Víz Szennyvíz Összesen 1999. 1,4% 47,8% 29,6 % 1988. 4,4% 52,9 % 34,5 % Változás-3,0%-5,1 %%-4,9% A lakossági ivóvíz- és csatornaszolgáltatás mérséklésére szolgáló 1999. évi költségvetési támogatás felosztásáról február 22-én döntött a négy minisztérium szakértőiből álló tárcaközi bizottság. Ennek alapján a lakossági ivóvíz-szolgáltatásnál a köbméterenként 193 forint fajlagos ráfordítást meghaladó részt támogatja, a csatornázott területen pedig az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás együttes, összevont összegéből a köbméterenként 341 forintot meghaladó ráfordítást. A DRV Rt állami tulajdonú vízi közműveinek fajlagos ráfordításai az idén várhatóan a következőképpen alakulnak: - ivóvíz-szolgáltatás esetén köbméterenként 196,0 forint, — csatornázott területen az összevont ráfordítás köbméterenként 496,34 forint. Társaság esetében csak ivóvíz-szolgáltatás esetén köbméterenként 3,00 forinttal támogatja a költségvetés a lakossági fogyasztókat, csatornázott területen pedig a víz- és szennyvízszolgáltatást együttesen köbméterenként 155,34 forinttal. A támogatási arány kedvezőtlen változása következtében a várható inflációnál nagyobb a szolgáltatási díjnövekedés. A DRV ezt lehetőségeihez mérten mérsékelni kívánja: a tulajdonos által engedélyezett 3 százalékos nyereséghányadot a lakossági fogyasztók esetében nem érvényesíti. A DRV Rt-hez tartozó, 278 településnek megítélt támogatás összege nem éri el az előző évit, így a fogyasztás támogatási aránya kedvezőtlenül változott (-4,9 százalék). Az önkormányzati tulajdonú vízi közművek területén is megállapodtak az 1999. évi díjakban. Ezeket a településeken önkormányzati díjrendeletben közzétették.
