Somogyi Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13 / 61. szám

A dombóvári Sünmadár zenekar ÄÜinjj^uii Az ember szívdobbanása átveszi a dobok és gitárok ütemét, óriá­si feszültség ez a mellkasban. A rock koncertek állandó szereplői ezt már nem veszik észre. Áthan­golt a szívdobbanásuk. A tehetségkutató rockfesztivál teg­napi közönsége Balatonbogláron egytől egyig ilyen áthangolt volt. Aki figyel a fékevesztett zajban, an­nak egyértelmű az üzenet. Szabó Zénó a bogiári Helyiérték Egyesület fiatal elnöke számára - ők szervez­ték már másodszor a dunántúli amatőr zenekarok fesztiválját - egészséges nyíltságot, lendületessé­get és határozottságot jelent a rock zene. Helyesnek tartaná, ha csak ezekkel az értékekkel lehetne érvé­nyesülni. Informatikát tanul az egyetemen és nem is áll olyan távol a hivatása és a zene, amit játszik mint hinnénk. Fegyelmet követel Szabó Zénó fotó: szabó tibor mindkettő. Molnár Tibor a fonyódi Kérdőjel zenekar vezetője tiszteli Zénót, aki lehetőséget teremt a fellé­pésre. A Kérdőjel bejárta tavaly az egész országot. Egyetemisták együt­tese, főleg egyetemi klubokban ját­szik. Tennék ezt a Balaton partján is, ha nem uralkodna a gépi zene. Az amatőr együttesek itt a nagy ki­ugrásra számítanak, és árgus szem­mel figyelik a zsűrit. Országos zenei lapok munkatársai pontozták zené­jüket. Akiket észrevesznek ... II. Lengyelfi Miklós a Zenész Ma­gazin főszerkesztője rábólintott, ha van tehetség, eljöhet a lemez, a hír­név ideje is. Azt mondta, már az is tiszteletet érdemel, aki gitárt vesz a kezébe, annyira kiszorít mindent a gépzene. Kovács Péter a Metál Hammer munkatársa csak annyit mondott: átmosták az emberek agyát. Ülnek a tévé előtt és hagyják. (Gáldonyi) SZAFARI PARKBA VÁGYNAK Ikermatematikusok Ötvenkétezer diák vett részt az országban, s csaknem kétezren So­mogybán a Zrínyi Ilona matematikai verseny első fordulóján. A teg­napi megyei eredmény- hirdetésen a legfiata­labbak mezőnyéből a harmadikos Késik Ger­gely és Kondoray Bálint nevét érdemes megje­gyezni. Gergő erősen gondolkodó­ba esett, amikor képzelet­beli nagy utazást ajánlot­tam neki, annyi minden érdekli, hogy nem is tud hirtelen válaszolni. Nagy kalandnak tartana egy szafari parkba tett kirán­dulást: eddig ugyanis csak a könyvek segítségével ju­tott el a vadállatok földjé­re. A betűk jő barátai, sze­reti a regényeket, az álla­tokról szóló történeteket, s bár még csupán harma­dikos, de a műszaki témá­kat is. Csak az a fránya írás ne lenne! Abból mindössze ötösalát sike­rül elérnie... Bálint fejében is meg­fordul a szafari park ötle­te, szívesen tartana barát­jával, de ha egyszer már szabad az álmodozás, ak­kor kicsit messzebbre gondol. A Detroit-i autó­szalonba szeretne eljutni, mert imádja az autókat, rajzainak is állandó témái a négykerekű csodák. Még azt sem bánná, ha az uta­zás alatt matematika fel­adatokat kellene megolda­nia. A Zrínyi matematika verseny komoly tudáspró­ba. A Zrínyi általános is­kola két harmadikosa nemcsak a versenyben ha­ladt fej fej mellett, ők a mindennapokban is jó ba­rátok. Ugyanaz a kedvenc játékuk, a kedvenc tantár­gyuk, sőt a bánatuk is ugyanaz: szeptembertől ugyanis külön osztályba kerültek. Ikermatematiku­sok. Ez volt az első nagy versenyük, az országos fordulóra már közösen ké­szülnek. Azt mondják, azért arra is szánnak időt, hogy az első és második díjként kapott társasjáték­okkal közelebbről megis­merkedjenek. (Izményi) 1999. március 14. WM ü ________l_ ZL. 1 K őzetről Harmadik oldal Március 15-e a fiataloknak Mit jelent, mit üzenmárcius 15-e a fiataloknak? Ezt a kérdést tettük fel a kaposvári tanítóképző főisko­la első évfolyamos kommunikáció szakos hallgatóinak. íme a válasza­ik, kommentár nélkül: Hercz Bernadett: - Az óvodánkba egy bal oldalon feltűzött csíkos szalaggal indultunk. Ugyanolyanra kellett színez­ni egy papírt, azt mondták, ilyen a nem­zeti lobogó. De mi az, hogy nemzeti és mi az, hogy lobogó? A piros-fehér-zöld zászló, amit elvittünk egy parkba, és egy nagy szobor elé tűztünk le. Aztán valaki sokáig beszélt, nekünk vigyázzba kellett állni; azt mondták, ilyenkor így illik. Az­tán valamivel később hallottam ilyet, hogy Pilvax kávéház, Márciusi Ifjak, Nemzeti dal, 12 pont és még három szó: Egyenlőség, Szabadság, Testvériség... Ma már... Pécsek Imre: - Március 15-e legfőbb értékének tartom azt, hogy az ifjak fölül­kerekednek kishitűségükön, legyőzték önmagunkban a gyávaságot. Nekem ez a nap az akarat erejét jelenti, azt, hogy mi­lyen nagy dolgokra képes az ember. A napokban talán nekünk is plusz erőt ad a tavaszi szélben meglobbanó kokárda. Ez az ünnep mindenkié. Ez a nap nem­csak rólunk, magyarokról szól, hanem az emberről, aki szabadnak született. Mindenkié, aki úgy érzi: Én is ezt tettem volna. Nyíró Krisztina: - Először a kényel­metlen ruhákban végigfeszengett iskolai ünnepélyeket idézi fel. Csak ezután Pe­tőfit, Vasváryt, a Pilvax kávéházat és a Nemzeti dalt. Tisztelettel gondolunk a márciusi ifjakra, de ha a megemlékezés 20 percnél hosszabb, a többség már az óráját nézi. 150 év távlatából már keve­seket érint meg igazán az akkori kor szelleme. Ennek az ünnepnek a valódi üzenete számomra a hazaszereteten kí­vül az összetartás, a közös eszmékért való kiállás. És ez az, ami a mai magya­rokból hiányzik. Ez az, amit a mai em­ber már nem tud teljes szívvel átérezni és ezért nem értjük meg ennek a napnak a jelentőségét. Borsodi Brigitta: - Ők egy sokkal zordabb században éltek, mint mi, még­is volt erejük összefogni, küzdeni. Mi szerencsések, egy békés országban élünk és szabadon elmondhatjuk véle­ményünket. Ehhez az 1848-as márciusi ifjak segítettek hozzá. Csupán egy fel­adatunk van élni ezzel a lehetőséggel. Horváth Lívia: - Engem indig büsz­keség tölt el, büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, hogy azok a ma­gyarok az őseim, akik mertek harcolni az elnyomás ellen. Ez a nap más, figyel­meztet valamire bennünket. Figyelmez­tet arra, hogy túltekintsünk mindennap­jaink fásultságán és tanuljunk meg har­colni mindazért, amit el szeretnénk érni. Nem adhatjuk fel! Én igazán magamé­nak vallom ezt a napot, de úgy gondo­lom, ez a nap mindazoké, akik őszintén és nem kényszer hatására hajtanak fejet a múlt nagyjai előtt. Borosi Erika: - Ezen a napon érzem leginkább, hogy magyar vagyok. Eszem­be jut, hogy hány fiatal küzdött a sza­badságért, és mi már talán szabadnak mondhatjuk magunkat. Ilyenkor felvil­lan bennem a gondolat: előttem áll a le­hetőség, hogy tegyek valamit a jövőért. (Ha nem is úgy, mint ők ‘48-ban). Ez az ünnep a miénk, magyaroké, időseké, fi­ataloké, mindazoké, akik emlékeznek és érezni tudják azt, amit csak egy magyar érez, amikor meghallja a Nemzeti dalt. Egyeg Barbara: - Úgy érzem, ez az ünnep mára már veszített „intenzitásá­ból”. Sajnos már nem vált ki belőlünk olyan hazafias, nemzeti érzelmeket, mint 151 évvel ezelőtt. Az emberek töre­déke elmegy ugyan egy megemlékezés­re, ünnepélyre, felteszi a kokárdát és iga­zán magyarnak érezheti magát egy nap­ra. Szerintem ez kevés. Ennek az ünnep­nek nagyobb a jelentősége, főleg ha azokra a ‘48-as fiatalokra gondolok, akik életüket áldozták a hazáért. Március 15- e a mi napunk, magyaroké, és bízom benne, hogy ami akkor elhangzott a Nemzeti dalban, egyszer valóban telje­sülni fog: „A magyar név megint szép lesz,/ Méltó régi, nagy híréhez...” Barnay Andrea: - Március 15-én mindenki büszke lehetne arra, hogy ma­gyar. Sokan azonban csak megszokásból tűzik ki a nemzeti színű szalagot, sőt va­laki még ezt sem teszi meg. Én nem tar­tozom ezek közé. Ha bárhol meghallom a Himnuszt, mindig meghatódom és megnyugszom, hogy nem vagyok egye­dül. Éppen ezért szeretem ezt az ünne­pet. Az egész ország megmozdul. Min­denkinek ezen a napon jut eszébe a vál­toztatás lehetősége. Az emberek többsé­ge nagyobb megértéssel fordul a társai felé. Jó egy kicsit emlékezni, kizökkenni a hétköznapokból. Horváth Zsolt: - A múlt egy megis­mételhetetlen és reményteli napját jelen­ti nekem március 15-e. Egy napot, amely megváltoztatta százezrek életét, utat en­gedve az álmok megvalósulásának. Az ország egyesülését egy eszme zászlaja alatt, amely nemtől, kortól és társadalmi rétegtől függetlenül mindenkié volt. Mostanában március 15-e is csak egy ünnep a sok közül. Az elgépiesedett, túl­hajszolt életben egy nap a pihenésre. Persze sokan viselnek nemzeti színű szalagot ruhájukon, de számosán közü­lük ezt csak megszokásból teszik. Márci­us eleje az emlékezések ideje. A nemzet nagyjaié, akik vállalva a rabságot vagy a halált, bátran kiálltak hitük és eszmé­nyeik mellett. Ez egy jó alkalom a ma­gyar nemzet nagyságának felidézésére, de aki szívében úgy érez, mint a márciu­si ifjak, az nem csak ekkor érzi magát igazán magyarnak. Bujdosó Boglárka: - Ahhoz, hogy méltóképpen tudjunk ünnepelni, min­denkinek meg kell találnia a saját márci­us 15-éjét. NINCS PÉNZ A BENDBETETELERE Hídlábat tört a jég Zamárdiban A jég összetörte a zamárdi vi­torláskikötő hídját. Az önkor­mányzatnak nincs pénze a megjavíttatására, s egyéb­ként sem sokat hozott a konyhára. Négy méter széles, húsz méter hosszú híd vezet a zamárdi móló­ra, amely félkörívben védi a hajó­kat. Ölelésében ötven vízi jármű fér el. A híd lábait a mostani télen megroggyantotta a jég, közleked­ni rajta már most is életveszélyes. Az első felmérések szerint a hely­reállítás húszmillió forintba ke­rülne, de az önkormányzat mind­össze négymillió forintot tud ál­dozni rá. Nem tudják, hogy a töb­bi pénzt honnan lehet előteremte­ni. A 70-es években épült vitorlás­kikötő kevés bevételt hozott az önkormányzatnak: hajónként és havonta 1500 forint bérleti díjat kértek eddig. Kovács Tamás al­jegyző azt mondta: A kisrégió-fej­lesztési társulás ülésén javasol­tam, hogy hozzanak létre kataszt­rófa-elhárítási alapot. Zamárdinak van egy másik vi­torláskikötője is a falu Balaton- földvár felé eső részén, ott azon­ban nem keletkezett kár. Ez a megsérült nagyon hiányzik majd a nyáron, ha addig nem sikerül megjavítani. (Czene) Rendőrök őrizték a rendőröket Kossuth nótát énekeltek tegnap a rendőrök a Par­lamentnél. Szolgálatban lévő kollégáik pedig vi­gyáztak a rájuk. A három-négyezer rendőr demonstrációjára Somogy- ból hetvenen-nyolcvanan mentek el. Kovács László fo­nyódi rendőr százados a Független Rendőr Szakszer­vezet somogyi elnöke sze­rint jóval többen elmentek volna, ha nincsenek megfé­lemlítve. A héten ugyanis összeírták a részt venni szándékozó vezetőket. Tu­domásuk szerint a belügyi tárcától eredt a körtelefon Kovács László fotó: török ötlete. Felemás hangulatban ácsorogtak hát tegnap az or­szág házánál. Az biztos, hogy nem néztek farkassze­met a demonstrációt őrző egyenruhás kollégáikkal. Tudták, azok is ugyanannyi bérért posztóinak. Ilyen különleges helyzetben az elmúlt száz évben nem vol­tak még a magyar rendőrök. A Kossuth nótával és száz postagalambbal is üzentek Orbán Viktor kormányfő­nek, hogy odafenn is meg­hallja szavukat. Dr. Nagy Andor kabinetfőnök jelent meg az ajtóban a petíciót át­venni, óriási füttykoncert fogadta. Az európai szakszerve­zetek üzenetet küldtek, és hétfőn Athénban kezdődik a Rendőrszakszervezetek Eu­rópa Tanácsának egy hetes kongresszusa, ahol megtár­gyalják a magyar rendőr­ügyet. Kovács László is ta­pasztalatokat szerez ott az érdekvédő munkáról. Állít­ja: Európa rendőrei velük vannak. Mint mondta, ha most sem kapnak érdemi választ, elszántak a folyta­tásra a törvény keretei kö­zött. A szombati demonstráci­óra is engedélyt kértek, ahogy kell. A rendőrségtől. (Gáldonyi)

Next

/
Thumbnails
Contents