Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-06 / 31. szám
Fiatalok, csinosak, kevés élettapasztalattal A magyar bíró nem egy Lord X, viszont fiatal, nő és nemzetközi viszonylatban is elismert. Ez a német bírói akadémia által szervezett nemzetközi konferencián, Trierben hangzott el, ahol Magyarországot dr. Makai Lajos, a Somogy Megyei Bíróság büntetőkollégiumának vezetője képviselte. Az, hogy milyen egy ország „bíróképe”, sok mindent elmond az ottani jogrendszerről, ítélkezési szokásokról is. A magyarországi bírói gyakorlatot egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik a kontinens nyugati országaiban is. — A magyar bírók fiatalok, a kétezernégyszáz tagú bírói kar több mint felét kevesebb mint 10 éve nevezték ki — mondta dr. Makai Lajos. — Évek óta köztudott, hogy itt akár 24 évesen is a bírói székbe ülhetett valaki. Mondhatni, kellő élettapasztalat, gyakorlat nélkül. De bíróhiány volt, így nem lehetett mit tenni. Másutt — például Angliában — harmincöt évesnél fiatalabb jogászt nem is neveznek ki bírónak. A másik „rekord”, amelyet hazánk tart az, hogy a testület hetven százaléka nő. Európában ez a legmagasabb arány. Olaszországban például csak harminc, Franciaországban ötven százalék, Angliában pedig egyetlen női bítatáiban ró van. Somogybán 44 bírónő és 36 bíró hozza az ítéleteket. — A gyakorlatban jelent-e hátrányt vagy éppen előnyt, hogy sok a nő a pulpituson? — Talán csak amiatt hátrány, hogy — ahogyan azt a természet diktálja — a nők szülni mennek, gyereket nevelnek, s ha a mostani ritmus, a jogszabály- változások tempója mellett néhány évre kiesnek a gyakorlatból, már nagyon nehéz lesz visszazökkenni. Egyébként nem kapnak „kevésbé rázós” ügyeket és semmivel sem nehezedik rájuk kisebb teher, mint férfi kollégáikra. Az egész bírói karra jellemző, hogy nagyon leterhelt. Ez különösen a fővárosra igaz, és ott is a polgári ügyszakra. De Somogybán sem ritka, hogy egy bíró kezében százöt- ven-kettöszáz ügy van egyidőben. Valamivel jobb a helyzet a büntető perekben: az ideális az lenne, ha egy bíró 60-70 ügyet tárgyalna folyamatosan. Somogybán ez így is van — 66 a tavaly december végi átlag — a fővárosban azonban nem ritka a 200 sem. — Ezen a téren tehát „negatív rekordokat" döntünk meg. — Igen, de nálunk más az ítélkezési rendszer. Európa sok országában ismerik a békebírói rendszert, a kihágási bíráskodást. A bírók elé csak a legrázósabb ügyek kerülnek. Nálunk pedig mindent bírói útra tereltek. Angliában például mindössze 600 bíró van. Egzisztenciájuk, anyagi és erkölcsi elismertségük messze a magyarországi fölött van. Az angol bíró valóban egy „Lord X”, megjelenésében, maga- biztosságában, határozottságában is... — Pedig nem biztos, hogy felkészültebb és tapasztaltabb, mint magyarkollégája... — A magyar bírák felkészültsége nemzetközi összehasonlításban is elismert. Lehet mondani, hogy emiatt övezi egyre nagyobb érdeklődés a magyar bírói kar munkáját. Az EU-csatlakozás jogi területen sem lesz könnyű: az európai jogi norma több mint húszezer jogszabály befogadását és alkalmazását jelenti. Az uniós országok jogi szakemberei azonban úgy látják: a magyar bírói testület képes lesz erre. (Jakab) 1999. február 7. Közéből Harmadik oldal Egy renitens amerikai Elítélték a mutogatést Háromszázezer forint pénz- büntetésre ítélt a kaposvári bíróság egy amerikai férfit, akit egyebek közt szemérem- sértéssel vádoltak. Randall Allan Morris egy amerikai telefontársaság alkalmazottjaként jött Magyarországra, főiskolai, közgazdasági-marketing menedzseri végzettséggel. Az utóbbi időben azonban már nem volt munkája, állítása szerint itteni barátainál „vakációzik”, s persze arról is gondoskodott, hogy ne legyen eseménytelen a vakációja... Májusban a McDonald's parkolójában keveredett összetűzésbe. Hajnalban a mc drive részre kanyarodott be autójával. A kiszolgálást azonban túl lassúnak találta, s azt is személyes sértésnek vette, hogy gyalogosok is sorban álltak néhányan az ablaknál. Egyikükkel vitába is keveredett, s a szóváltás egy ökölcsapással ért véget. Ez az amerikai féltől származott... Sőt: ezzel még nem fejeződött be az összetűzés, mert egy autó körül kergetőzni kezdett a két férfi. Utói ugyan nem érték egymást, az autó viszont igencsak kárát látta a „játszadozásnak”, miután amerikai barátunk dühében jókat rúgott és csapott a szerencsétlen jármű oldalára és szélvédőjére. Ennél is kellemetlenebb ügybe keveredett októberben. Egy átmulatott, görbe éjszaka után hiába kereste lakáskulcsát. Más lehetőséget nem talált: a közeli zöld övezetben, egy pádon töltötte az éjszakát, éppen a Kinizsi iskola udvarán. Reggel egy kissé kótyago- san ébredt, s a szokásos reggeli szükségek sem kerülték el... Lecsupaszította altestét és nekilátott némi reggeli teendőinek. Csakhogy akkor már gyerekek is voltak az iskola udvarán, sőt egy arra járó fiatalasszony is látta ténykedését. Morris a bíróságon azzal védekezett, hogy nem nemi indíttatásból vette elő, csak nagyon hajtotta a szükség, hogy könnyítsen magán. Ezt intézte el, nem „mutogatta” magát. Ha így is van, meglehetősen furcsa szertartás szerint tette, merthogy míg egyik kezével fogta, a másikban pénzt lobogtatva csalogatta a kislányt, baby-nek szólítva. Mindenesetre a bíróság — dr. Tarr József büntetőtanácsa — nem tartotta túl hihetőnek az amerikai védekezését, és 300 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, a vádlott és ügyvédje három nap gondolkodási időt kért. Helyreigazítás Kölcsön teher visszajár címmel a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel január 31-i számában azt írtuk az OTP illetékesének információja alapján, hogy Barcs önkormányzata nem alkotott rendeletet a szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságterheinek enyhítését célzó szociális támogatások jogosultsági feltételeiről. Dr. Bencze Lajos jegyző közölte, hogy Barcs képvise- lő-testülete 1998. december 25-én szabályozta az adósságkezelés rendjét. A lakáshitel törlesztésnek ezzel a lehetőségével azonban sajnos csak két adós élt. Nekik 161 687 forint támogatást nyújtott az önkormányzat. Ha lett volna igény, akkor több millió forint támogatást tudtak volna nyújtani. Neki Szenyér lett Tibet Soha sem gondoltam volna, hogy egyszer a festményeim árából veszek majd tejet és kenyeret Milliós éttermi számlák és nyilvánosan zajló maffiaharcok után mostanában egy honfitársunk rontja nem csak az ország, hanem a magyar férfiak megítélését is. A hónapok óta húzódó, tulajdonképpen családi viszálykodás krónikáját hallgatva, aligha jut eszünkbe az, hogy a hírhedt Ferencnek a szerelemtől ment volna el az esze. Sokkal inkább igaz ez egykori szíve választottjára, aki maga is beismeri, igen nagy árat, közel 40 millió forintot, fizetett a naivitásáért. A történet romantikus regénybe is beillő fordulatokkal 1989-ben kezdődött. A Németországban vendégmunkásként dolgozó szegény magyar fiú és a már nem fiatal, de gazdag szőrmekereskedőnő egymásba szerettek. Méghozzá, ahogy egy ilyen regényhez illik, első látásra. A sors azonban, a lírikusán pornográf műfajban jártas szerzőkkel ellentétben nem volt jó rendező. A lányregények happy endje ugyanis elmaradt. Sőt, a történet kimondottan rossz véget ért. Legalábbis Brunhilde Weyen számára. Az 51 éves német nő sosem volt férjnél, hosszabb kapcsolatai azonban voltak. Ferenc kedvéért egy akkoriban hét éve tartó szerelmet számolt fel. Ferenc ugyanis férfias volt, kedves és udvarias, és ami szintén nem mellékes, nagyon szerelmes Brunhildébe. A nem éppen ifjú szerelmespár két év után úgy döntött Magyarországra költöznek és vállalkozásba kezdenek. Ehhez az alapot Brunhilde pénze jelentette. A közel 40 millió forintból panziót akartak építeni, hosszas keresgélés után Csobánkán. A munka megkezdődött és időközben felépült a saját házuk is. A panzió építésével azonban csak szerkezetkész állapotig jutottak, mivel a pénz — nem kis részben Ferenc tékozló életmódja miatt — elfogyott. A szerelemmel együtt, ami egyenes arányban csökkent Brunhilde vagyonával. Az új házba Ferenc már a német nő nélkül költözött. Fiatalabbat talált és időközben „üzletemberré” avanzsált. A világot bejárt nő ezek után került, tulajdonképpen saját kérésére, a somogyi kis faluba Szenyérbe. — Ferenc megismerkedett egy másik nővel aztán elhagyott — meséli Brunhilde Weyen. — Arra kértem, hogy vegyen nekem egy házat, hogy ne legyek a közelükben. Az összes pénzem nála volt. Én nem beszélek magyarul és azt sem feltételeztem, hogy be fog csapni. Amikor már láttam, hogy így alakul, próbáltam intézkedni, de Ferenc folyamatosan becsapott, megvert és bezárt a lakásba. Ellopta az ékszereimet és a bundáimat is. Hosszú kérlelés után aztán azzal állt elő, hogy vett nekem egy házat. Akkor hozott ide Szenyérbe. Az összedőlni készülő régi parasztháznak egyetlen szobája van lakható. Víz nincs, fűteni pedig csak egy rozzant cserépkályhával lehet. — Amikor megérkeztünk először azt hittem rám dől a ház és vele együtt a világ is. Két napig csak feküdtem és sírtam, aztán rájöttem, hogy össze kell szednem magam, mert senki nincs aki segíthetne. A tévémet elcseréltem tüzelőre, elkezdtem ismerkedni a szomszédokkal és gondolkozni kezdtem, mit tehetnék? Az RTL-klub segítséget ígért. Azóta két ügyvéd is jelentkezett és a német konzul is írt egy levelet amiben segítséget ajánlott. Sajnos, azonban ebben nemigen bízhatok, mert a német törvények szerint még nem vagyok nyugdíjas és munkaképes vagyok.- Mondja, pénze nincs. Miből él? — Amire itt nincs szükségem, azt eladom. Gyerekpulóvereket kötök, fürdőszoba szőnyegeket fabrikálok és festek is. Régen ez volt a hobbim. Akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer a festményeim árából veszek majd kenyeret meg tejet. — Nem látszik elkeseredettnek. — Pedig az vagyok, de nem hagyhatom el magamat. A festészet és az operaéneklés mellett hobbim a kártyavetés. Régebben, amikor boldognak éreztem magam, nem hittem el amit a kártyák mondtak. Most már tudom, rosz- szul tettem. Mostanában biztatnak a lapok. Azt jósolják kijutok ebből a csávából. — Mihez kezd majd és hol? Hazamegy Németországba? — Ott is elölről kellene kezdenem és tudom, hogy hihetetlen, de szeretem a hazájukat. Ilyen körülmények között otthon lehet, hogy már éhen haltam volna. Itt segítenek az emberek, ahogy tudnak. Rossz emberek meg mindenütt vannak. Itt is ott is. Azt hiszem maradok és ha sikerül visszaszereznem a pénzem egy részét, akkor nyitok egy népművészeti boltot. Ez az álmom.- Németországban utoljára miről álmodozott? Emlékszik még?- Arról, hogy elutazom Tibetbe. Most meg csak egy kicsi házikót szeretnék, ahol fürödni is lehet. Ugye milyen kiszámíthatatlan az ember sorsa? — Új élet, új férfi? — Előbb az ördöggel. Magyar férfit? Soha többet. Fábos Erika
