Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-03 / 28. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. február 3., szerda Legény kellett a gátra Nyitott ékszerdoboz Szóval nem lehet megmozgatni az embereket, példával is nehéz Sótonyi György meg tudta nyerni a csombárdi fiatalokat fotó: kovács tibor 1,5 millió fejlesztésre Másfél millió forintot nyert az Oktatási Minisztériumtól a vendéglátóipari képzés fejlesztésére a kadarkúti iskola. Ezt az összeget a tankonyha korszerűsítésére, valamint a vendéglátás számítógépes adatfeldolgozására fordítják. Magnót lopott Egy göllei porta előtt álló személygépkocsi ablakát törte be ismeretlen tettes; kiszerelte az autóban található rádiós magnót, majd kereket oldott. A tolvaj - aki után a kaposvári rendőrkapitányság nyomoz - 50 ezer forintos kárt okozott a személygépkocsi gazdájának. Új út Hedrehelyen Tizenkétmillió forintért elkészült a hedrehelyi Kossuth utca 475 méteres új útja. Az önkormányzat 8 millió forintot nyert az Útalaptól, 1,7 millió forintot pedig a területfejlesztési tanácstól; a többi önerő. A vízlevezető árkokkal készült útra az önkormányzat most szerzi meg a használatba vételi engedélyt. Új oltár a kápolnában A töröcskei Glück Lóránt ács felajánlásból készítette el a településrész templomába az új oltárt. Az egykori iskola- épületből kialakított kápolna szentelését pünkösdre tervezi az egyházközség. Kazsoki parktervek Hatszáz méternyi dróttal kerítik be a falu temetőjét, s ez félmillió forintba kerül - egyebek között erről döntöttek a kazsoki képviselők. Az önkormányzat háromszázezer forintért a kultúrház előtti, négyezer négyzetméteres parkot is szeretné körbekeríttetni és egy játszóteret is építenek. Püspöki mise Csaknem százan vettek részt a göllei plébániához tartozó Alsóhetény kápolnájában, ahol Balás Béla kaposvári megyéspüspök mondott misét a kapospulai kántor közreműködésével. Meglehet, a józan paraszti ész már nem elég egy település irányításához. Az elmúlt években azonban, amikor tenni kellett, csak akarásra, erőre és szerszámra volt szükség. A paragrafusok - pénz nélkül - nem építették, gyarapították volna a falut. A 78 éves Sótonyi György mondta ezt, aki 1990-től az elmúlt őszig volt a 330 lelkes Csombárd polgár- mestere.- Fölálltam, hogy átadjam a helyem. A koromra hivatkoztam, pedig inkább arról van szó, hogy amit akartam, elértem. Sok minden épült; orvosi rendelő, templom, faluház... A szennyvízhálózat még hiányzik ahhoz, hogy a falu összkomfortos legyen, de azt már aligha valósíthatnám meg azzal, hogy elsőként csákányt ragadok. Sótonyi György a szó megszokott értelmében soha nem volt a falu első embere. Tanácselnökként, elöljáróként, majd polgármesterként is legfeljebb egyenlők között volt első.- Valaki azt mondta, oda a tekintély, ha a polgármester maga kaszálja az árokpartokat. De hát én tekintélyt nem attól vártam, hogy nyakkendőt kötök, végigmegyek az utcán és okosakat mondok. Azt tapasztaltam, szóval nem lehet megmozgatni az embereket, már példával is nehéz. A polgármesterséget csak azért vállaltam, mert láttam, hogy sok minden hiányzik még a faluból. Úgy választottak meg kétszer is, hogy egy szót sem korteskedtem magam mellett. Nem akartam én „nagy ember” lenni. A divatos „cselekvő lokálpatriotizmus” kifejezést nem használja, talán nem is ismeri. Csak élte, éli. Olykor családja, sőt a falu ellenére is, magára maradva tenni akarásával.- Nem így nézett ám ki Csombárd, mint most - mutatott körbe. - Itt szemben csak egy nagy gödör volt áthatolhatatlan bozóttal. Néztem, s arra gondoltam, nem igaz, hogy ezen nem lehet változtatni. És hozzáfogtam fejszével, kapával. Először csak néztek a környékbeliek, azután olyan is akadt, aki mellém állt és csinálta. Kaptam valami kitüntetést. 500 forint járt vele. Abból fogadtam egy dózerost, aki az utat is rendbe tette... Mikor 1960-ban magtárosból tanácselnökké választották, ezt az önzetlenséget ismerték el a csombárdiak.- Akkor építettük a kultúr- házat társadalmi munkában. Igaz, többen csak ímmel-ám- mal jöttek. Az egyik panaszkodott, hogy nem bírja földobni a téglát. Akkor odaáll- tam, és raktam. A másik azt mondta, szédül a tetőn. Fölmentem helyette én. Később ismét raktárosként dolgozott. 1981-es nyugdíjazása után választották a falu elöljárójává, majd polgármesterévé.- Tettem, amire képes voltam, hogy gazdagodjon Csombárd. Tudtam, hogy ez nemcsak elismerést kelt, hogy van, aki csupán jó bolondnak tart. Még az is előfordult, hogy megvádoltak: azért csináltam játszóteret, hogy legyen hol szénát kaszálnom az állataimnak. Az ilyen kedvemet szegte, de nem tántorított el. Ha akkor abbahagyom, igaza lett volna annak, aki azt mondja, csak a szám járt. Családom szemrehányásait is hallgathattam, mégis azzal vigasztaltam magam, ha a csak a saját kerítésükig látók nem is, a gyerekeik majd örülnek, hogy szebb lett a lakóhelyük. Lassan 50 éve, hogy még a Kálót mozgalomból szerzett késztetésre Sótonyi György minden évben alkalmi színtársulatot verbuvál, s tavaszonként bemutatnak egy- egy népszínművet.- Mikor kezdtem, még több volt a faluban a fiatal és híre sem volt a tv-nek. A mai emberek inkább nézni szeretnek valamit, mint csinálni. Azért még az idén is meg tudtam nyerni - Mónika unokám segítségével - kilenc fiatalt. Velük mutatjuk be A finánc című komédiát. Tavaly, „hatalmamnál fogva” az iskolások segítségét kértem. A korábbi években játszottuk a Vén cigányt, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-t és a Sárga csikót is. A legnagyobb siker A csikós című nótás előadás volt, melynek a díszleteit is magam festettem. Régen én is játszottam. Főszereplő voltam például az Ember kell a gátra című darabban. Most már csak szervezem és betanítom az előadást. Mások rendszerint régi fényképekkel szemléltetik életútjukat. Ő egy rajzfüzetet vett elő. Ebben rajzolta meg élete minden fontosabb történését, fogságba esése pillanatától a templomavatásra vonuló falubeliek csoportképéig. A füzetben még vannak ceruzára, ecsetre váró fehér lapok, s ahogy a korát megha- zudtolóan egyenes tartású, kemény kézfogású Sótonyi Györgyöt megismertem, ezek sem maradnak üresen. Bíró Ferenc Zselickislakot sokan tartják a Zselic egyik ékszerdobozának. Akik megvetették a lábukat ebben a szép fekvésű faluban, nem állnak tovább; jóllehet, a rendezettebb falukép, a jó úthálózat és a gáz még több életet vihet a településre. ZSELICKISLAK A 300 lelkes faluban gyakori gond a sár. A Kossuth Lajos utcában élő Bosnyák Ferencné is azt kifogásolta: a havat, a jeget le kellene tolatni az útról. A Mosdósról hat éve ide települt, galambősz asszony szeremé, ha még egy bolt lenne a faluban, ami olcsóbb és nincs olyan messze. Úgy véli: a községházán is van erre alkalmas hely. Van egy tehenük; a tejet Kaposvárra, házakhoz hordják. Bosnyákné úgy véli: befogadta a falu, s ő is megszokott már itt. Riba János is, aki 30 éve nősült Zselickislakra és juhász volt. 11600 forint rokkantsági nyugdíjat hoz neki a postás.- Elmentem a hivatalba, adjanak egy kis fát; nem adtak, pedig jól jött volna - mondta a borostás arcú férfi. - Meghívtak a nyugdíjasnapra is, ehettem ugyan, de pénzt nem kaptam, mert még nem vagyok 60 éves... Századeleji fűrészgépnél dolgozik Richter István. Bőszénfáról jár be, s azt mondja: bár öntőminta-készítő a szakmája, de lakatosként is dolgozott. Mindig volt munkája; a gatternál is jól érzi magát, ám lehetne egy kicsit melegebb. Kondor Zsolt antalszál- lási. S nyolc általánosával eddig favágó volt. Áprilisban lesz egy éve, hogy a fűrésztelepen keresi a kenyerét. Azt mondta: ez kényelmesebb munka, és nem időjárástól függő. Bakán Józseftől, az Agro-Fa kft ügyvezetőjétől megtudtuk: nehéz évet zártak, mert nyomott volt a fa ára. A cég azonban talpon maradt. A 6 tagú kft-nek négy alkalmazottja van, de alkalmanként két fakitermelő brigádot is foglalkoztatnak. Szerződést kötöttek a Zselici Erdőbirtokossági Társulással, és az erdőműveléstől a fakitermelésig sokfélével foglalkoznak. Az ügyvezető az idén szeretné kicserélni az egyik darus gépkocsit, és a fűrészüzemre is ráférne a korszerűsítés. A szomszéd telepről előkerül a juhász. 22 éve foglalkozik birkákkal, s amikor arról kérdezem, milyen jövőt jósol a juhászainak - hiszen az EU-ba nincsenek beviteli korlátok -, nehezen tudom szóra bírni.- Nem tudom, miért csinálom, a szezonban is levitték a pecsenyebárány árát - veü oda, majd bosszúsan legyint, és eloldalog. Gárdonyi Máté plébános a hitet erősíti az emberekben. Sok gyerek jár hittanra, és diszkót, ifjúsági misét, szalonnapartit is rendeztek már. Most egy magyarhertelendi tábort szervez a fiataloknak. Ott is szó esik majd a lokálpatriotizmusról. Lőrincz Sándor Békebeli fűrészgéppel dolgoznak FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Megújul a templom Régen megérett már a felújításra a zselicszentpáli polgármesteri hivatal, kultúrház és könyvtár. ZSELICSZENTPÁL ____ Sz abó József polgármestertől megtudtuk: a többfunkciós épület felújítása több mint hatmillió forintra rúg, hiszen a tetőszerkezetet, az új ajtókat, ablakokat is újra cserélik, és az aljzatot s meg kell javítani. Erre'pályázatokból remélnek pénzt a képviselők, akik már arról is döntöttek: az önkormányzat hozzájárul az idén ötvenéves katolikus templom felújításához. Major Lászlót a munka tartja karban FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Ezermester katonatiszt Ha kell, vízvezetéket javít, villanyt vezet, varrógépet szerel, de legszívesebben fával foglalkozik. Gyertyatartót, korlátot esztergál, intarziás díszdobozokat készít, és a szúette szőlőprést is felújítja. SlMONFA Major László ezermester, s azt vallja ezt a „szakmát” sehol nem oktatják. Az embert az élet kényszeríti arra, hogy a meghibásodott gépeket megjavítsa vagy új használati tárgyakat készítsen. Persze az alkotás-alakítás vágya, a kézügyesség és a fantázia is sokat nyom a latban.- Mindig bütykölős természetű voltam - mondta Major László, aki honvédőrnagyként ment nyugdíjba a kaposvári Füredi I-es laktanyából, s ma a katolikus gimnázium karbantartója. - Sok fogást ellestem a mesterektől, és megszerettem a politúrozott dísztárgyakat is. Vasmunkákkal is kísérleteztem, és amikor a sógoromtól kaptam egy villanytrafót, még több lehetőségem adódott. Aktív éveiben azt mondta: ha nyugdíjas lesz, akkor mindenre jut ideje. Most látja: ha 48 órából állna a nap, akkor is akadna dolga. Major Lászlót a munka tartja karban, s az, hogy számítanak rá. Megjavította az óvoda padjait, a simonfai templomba pedig gyertyatartókat készített, de kaposvári papnak is esztergált már áldozókely- het. L. S. A falu bolondja Nyitrai István bőszénfai polgármester gyakran emlegeti: már-már úgy érzi magát, mint a falu bolondja. Hogy miért? Azért, mert minden apró-cseprő üggyel a polgármesterhez fordulnak. Nem bőszénfai specialitás ez, számos somogyi településen így van ez. Általában tudatlanságból fordulnak a falu első emberéhez: oldja meg a problémát vagy legalább adjon tanácsot. Sok hivatalnok is a polgármesterre ruházza az ügyet; mondván: majd ő megmondja, mit kell tenni. Nem is a közéletiség, a kirakatszerep miatt berzenkedik Nyitrai István - hiszen erre vállalkozott, amikor indult a polgármesteri székért -, hanem azért, hogy gyakran háborgatják olyan dolgok miatt is, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Mivel keresik meg? Például azzal: nézze meg, a szomszéd portáról átdobták a döglött patkányt, vagy: a szomszéd megfojtotta a gazda kakasát, s tegyen már valamit. Ó meg legjobb tudása szerint orvosolja az életbe vágó problémát. Még éjjel kettőkor is, amikor - jóllehet két nyilvános telefon is van a faluban - azzal verik fel: azonnal hívjon mentőn. Ilyenkor papucsba bújik, megigazítja fején csörgősipkáját, s már tárcsázza is a számot. Ez a kötelessége. (Lőrincz)
