Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-20 / 43. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP Művelődés 1999. február 20., szombat Kaposvár Porból vagyunk, müzlivé leszünk A színházlátogatók, hallom, keverik a Bolhát a Baltával. Jóllehet mindkettő fülbevaló, ezen kívül azonban semmi azonosság nincs a Csiky Gergely Színház két előadása között. Ha csak annyi nem, hogy mindkettő az utóbbi évek legjobbjai közül való. Most azonban, Feydeau bolhája után Lőrinczy Attila kortárs színműíró darabjában egy sokkal kellemetlenebb szerszám kerül a fülbe. Egy balta. A végét Bitó - Sar- kadi Kiss János - fogja, kegyetlen ítéletvégrehajtó, pénzért mindent, érzékenység nuku, már ami a megbízásokat illeti, amúgy nagy szíve van, szubkulturlény, gyermekszoba nélkül, utcafia. Felbőszültében mit neki a gyilok, legjobb haverját kell megtorolnia, elégtételt venni Szenesért - Tóth Ri- chárd alakítása -, aki elcsapta a gyomrát a söréttől. Éppen együtt készültek le- bérgyilkolni egy családot, megbízó az egyik családtag, Richárd, de hiba csúszott a számításba, ki gondolta, hogy a vén trotty éjnek-évad- ján is csőre töltve őrzi fia földi maradványait, már amikor éppen nem müzlit készít - neokannibalizmó - a hamvas, granulált Edéből. „Ha zagyvalékot adunk elő, vétkünk megbocsátható, mivel az egész világ össze- kuszálódott”, áll az eligazítás a Balta a fülbe című stúdióelőadás műsorfüzetben. (Tündéd, amint a polgárság érdeklődőn lapozgatja a kiadványt a szünetben, az ember pihenésképpen egy garmada Fuck 2000-et nézeget, ez áll a hátsó borítón.) Szóval, zagyvalék, meg kuszaság. A Balta a fülbe valóban egy merőben kusza világban játszódik, a mában, pontosabban több száz évben egyszerre. A mában évszázadok tükröződnek vissza, kérdésekké fogalmazódva: mitől Gyuricza István és Kocsis Pál a kaposvári Balta a fülbe című előadás egyik jelenetében van itt minden elbaltázva? Miért van az, hogy dolgozik a nyers erőszak, dühöng a szleng, már az első jelenetben csordul a vér. Bukott már meg előadás emiatt Pesten, a nézők besokalltak a szekrényhátú manuszok imbecillis trágárkodásától. Réthly Attila főiskola hallgató nem esik ebbe a hibába, nála minden posztmodern motívum hiteles. Nem önmagáért való, nem a hökken- tészet a célja, amikor megmutatja a ma valóságát. Szórakoztató, mégis mély. A mű Shakespeare-parafrázis, az elmúlás misztériumával szembesülő Hamlet itt olyan, mintha a Vili. kerületben vesztené el kártyán narkóra szánt pénzét. A link nihilista szerepében Kocsis Pál a poklok poklát éli végig, s ezt alakításában szellemi- leg-fizikailag is tökéletesen jeleníti meg. Fájdalma fájdalom, kínja kín, vívódása vívódás: családját eltörölteti a Föld színéről. A darabban minden női szerepet férfiak játszanak, s nincs nő, aki ezt Kovács Zsoltinál jobban csinálná. Vérbeli színész, középkorú özvegyének minden gesztusa, hanghordozása valódi. Znamenák István Anna, Lugosi György Anyika, Nagy Viktor Csajszi bőrében kapott soha vissza nem térő színészi lehetőséget. Élvezték, élvezetesen játszották mindhárman a némbert, a matrónát s a kurvát. Kismargó lányos bájai FOTÓ: TÖRÖK ANETT Végh Zsolton jönnek át. Gyuricza István játssza kiválóan a megbillent elméjű Apikát, Buci, Richárd barátjának szerepében Némedi Árpád veszi lazára a figurát. A több kort egybeszabó jelmezeket Rajnai Gitta, a díszleteket Ágh Márton tervezte. Rács mögött - vagy rács előtt - játszódik a Balta a fülbe. Richárd atyjának szelleme - Körősi András alakítja - a közönség soraiban ül, a túlvilágon vagyunk kvázi, onnan nézzük az élők siralmas, nevetséges gyötrelmeit. Ahogy elvesznek, ahogy elveszítenek fiút és fonalat: még egy árva Miatyánk sem jut eszükbe. Angyalok jönnek, rózsaszínűek, drogosak. Tánc! B. T. KÖNYVAJÁNLÓ VEKERDY TAMÁS: Kérdezz! Felelek... A neves gyermekpszichológus kötetében csokorba szedte, életkorok, témák szerint csoportosította a Nők Lapja hasábjain megjelent és nagy sikert aratott cikkeket. (Park 1500 Ft) OKVÁTH IMRE: A béke frontján 1945 abszolút törés a magyar hadtörténetben. Egyrészt mert 30 éven belül két elvesztett világháború még a társadalmilag legjobban beágyazott hadsereg helyzetét is megkérdőjelezi, másrészt mert az uralomra jutó kommunisták szovjet mintára szervezték újjá a fegyveres erőket. A magyar olvasó érdekes módon többet tud a német, amerikai vagy a szovjet hadsereg II. világháború utáni évtizedeiről, mint saját katonáinkról. Itt végre megtudjuk, hogy milyen csapataink hol szolgáltak, és milyen uniformisban. (Lap-ics 1490) SIDNEY SHELDON: Az éjszaka titkai „És rátört a sötétség” — ez volt az utolsó mondata a történet első részének, s most itt a lenyűgözően izgalmas folytatás, mely önmagában is nagyszerű olvasmány. Főhőse Konsztantin Demirisz görög mágnás, a világ egyik leggazdagabb embere, aki grandiózus bosszútervét akarja végrehajtani volt szeretője és annak csábítója ellen, illetve mindenki ellen, aki az ügyben bármilyen szerepet játszott. (IPC 798) JANE CHISHOLM: Világtörténelmi adattár A Világtörténelmi adattár térképekkel és ábrákkal gazdagon illusztrált kézikönyv, amely a kr. előtt 900 táján létrejött első településektől napjainkig részletes történeti áttekintést ad. A térképekkel, rajzokkal kiegészített időrendi táblázatok gyorsan és könnyen eligazítanak az adatok és több mint 3500 évszám között; a világtörténelem fontosabb eseményeiről részletesebb ismertetést is olvashatunk. (Park 2990) FRIEDE BIRKNER: Galiba a „Római császárban A Dörner család ódon patricius-házában Paula, egy vidám, életrevaló teremtés vezeti az elődeitől örökölt Friede Birhner őalrba a .Római Csúaaár’-böJi „Római császárihoz címzett borozót. Nagy szerencse, hogy a nála vendégeskedő berlini nagynénje, Leonie határozatlan időre meghosz- szabbítja a látogatását, mert az idilli városka a szívéhez nőtt. Hamarosan ő tartja kezében ugyanis a szálakat, mivel unokahúgát erősen igénybe veszik bonyolult szívügyei és a „Római Császáriban felbukkant dörzsölt gazemberpáros mesterkedései... (Bastei 546) A fent felsorolt könyvek 10 százalék engedménnyel megvásárolhatók boltjainkban. Törzsvásárlóinknak további engedményeket adunk. Fókusz könyvesbolt Kaposvár, Fő u. 13. 82=314-213. Stúdium könyvesbolt, Kaposvár, Fő u. 20. Könyvesház Kaposvár, Teleki u. 24. 82/424-963. Antikvárium és Könyvkereskedés Kaposvár, Múzeum köz 2. 82/416-944 Könyvesbolt, Kaposvár, Honvéd u. 2. Bagoly könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 9. 82/420-552. Holló könyvesbolt Marcali, Széchenyi u. 1/c. 85/312-776. Catherine Clément: Theo utazása Mottó: „... Isten létezése egy válasz nélküli kérdés? Akkor hogyan lehetséges, hogy szerte a világon több száz és százmillió ember képes hinni benne? Valami oka csak kell, hogy legyen!” „Nemegyszer hittem... hogy egy újraéledő szerelemről lehet szó, amikor egyszerűen az utazás vágya hevített” - írja valahol a híres regényíró, Marcel Proust. Szóval, utazni jó. Már a nagy vallásalapítók is utaztak, hiszen Mohamed nemcsak Mekkából futott el Medinába, hanem szárnyas lovon emelkedett a meny- nyekbe, Buddha előbb „csak” három országon át nyargal keresztül, míg meg nem világosodik, és el nem megy Benáreszbe; maga Krisztus is utazás közben született, Mózes pedig egy egész népet vezetett ki az egyiptomi fogságból. És valóban, utazni nemcsak egyszerűen jó, hanem valami különös és misztikus dolog, mert míg az ember távoli és ismeretlen városokban járkál, addig a lelke is megváltozik, ha pedig belső utakat tesz, akkor a külvilág lesz egészen más... Theóval, Catherine Clément regényhősével is ez történik, ebben a fantasztikusan izgalmas regényben, melynek rétegei úgy fekszenek egymáson, mint a könyvben emlegetett buddhista jelkép, a mandala körei. Theo ugyanis mai párizsi fiú, a számítógépkorszak sápadt gyermeke, aki belebetegszik — hogy mibe is? Nem tudjuk pontosan, mint ahogy azt sem, mi ez a furcsa és gyógyíthatatlan betegség, ami any- nyira megrémiszt szülőt és orvost egyaránt. Talán a modern világ az oka, talán a pragmatikus szemlélet, melynek lényege a fogyasztás és a „mindent gyorsan megszerezni és elintézni” gyakorlata. Még szerencse, hogy Theónak van egy belevaló nagynénije, aki kirángatja a betegségből, a melankóliából, kitárja előtte a világ mélyebben fekvő kapuit, és bár közvetve, de meggyógyítja. Theo - és persze az olvasó is — nemcsak vallásokkal ismerkedik meg utazása során, hanem népekkel és szokásokkal, filozófiákkal, s utoljára, de nem utolsósorban bölcsekkel, olyan emberekkel, akik tudják: a lélek nyugalmát nemjehet gyorsan megszerezni. Theo pedig gyógyul és tanul, és vele tanulunk mi is. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy hallottunk a zsidó Bál Semről, a hasszidizmus megalapítójáról, aki nem sajnálta a hívőktől a Sabbatra félretett bort, mondván: „az istennel való egyesülést (tudniillik a mámorban) nem szabad megakadályozni”. Vagy a római Szent Mártonról, aki kettévágta a kabátját, hogy a felét egy szegény embernek adja. Mohamedről, akit addig fojtogatott Gabriel arkangyal, amíg meg nem tanult olvasni... Azt viszont egyenesen le merném fogadni, hogy Magyarországon egykét kivételtől eltekintve nincs olyan ember, aki teljesen tájékozott lenne az afrikai vallásokban. Tudná, hogy miképp temetkeznek Szenegálban, és milyen szertartásokat tartanak Brazíliában az Afrikából behurcolt rabszolgák leszármazottai. Ismerné a buddhistákat Dardzsilingben, a hindukat a Gangesz partján, tudná, hogyan kell viselkedni teaivás közben Kiotóban és mire kell ügyelni sabbatkor Prágában. Egyszerre értené az ortodoxokat, a szufikat, a síitákat és szunitákat; ismerné az afrikai szerer csillagot, táncolna dervisekkel, és részt venne baptista szertartásokon, mondjuk New Yorkban. Fantasztikus körképet fest elénk a könyv. Bele is zavarodnánk, ha időnként az írónő nem terelné vissza elbeszélése fonalát hőseink hozzánk közelebb álló magánéletére. És ez a magánélet nagyon is izgalmas! Hiszen ahogy Theo lépésről lépésre megismerkedik a különböző vallásokkal, ahogy ösztönösen ráébred arra, hogy milyen szoros összefüggés van a vallásos szemlélet és a tudat mélyebb rétegei között, úgy az olvasónak lassanként fény derül betegségének valódi okára is. Ezek a részek a regény leghátborzongatóbb és ugyanakkor legörömtelibb részei. Hát hogyne örülnénk Theo gyógyulásának egyrészt, másrészt pedig annak, hogy metafizikai jelenségeket, belső elrévedést sikerült úgy megragadni az írónőnek, hogy a leírás ne legyen sem nevetséges, sem melodramatikus, sem pedig hihetetlen. Ez pedig nehéz dolog, merész vállalkozás. Catherine Clémentnek, a filozófusnak és regényírónak — úgy látszik — sikerült. Mint ahogy az is: a könyv végén Theo bár látszólag hitetlenül mossa össze a világ vallásait, mégis kicsillan monológja alól az igazság. „...Esküszöm neked, megéreztem az istenség erejét! Ugyanis mindenhol találtam belőle egy kicsit... Én nagyon szeretnék egy alacsony ágra telepedni (tudniillik a vallások fáján), nézni hogyan dolgozik a kertész, s szólni neki, hogy ne sokat vágjon le... az ágakon keresztül a gyökerek beszélnek. De ha egy ágat kell választanom, akkor bajban vagyok!” Keresem az ágamat, mondja még Theo, mi viszont ne keresgéljünk tovább, hanem vágjunk bele! Hiszen vidám regény is a Theo, ha akarom gyerekkönyv, de leginkább családi olvasmány. Fejlődésregény és bedekker, szórakoztató és tanulságos. Hogy mi a tanulság? Jogod van itt élni, inti Theót Mártha néni. Azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne, mondja Tamási Áron regényében Ábel, egy másik nagy utazó. És valóban felfedezhetjük benne azoknak a sok ezer év alatt kiüresedett igazságoknak az igazi értelmét, amit már réges-régen elfelejtettünk. „Ha nem tiszteled a szüléidét, nem fogadod el, hogy csak egy isten van és ő adta a törvényt..., képtelen leszel megérteni, miért nem szabad ölni — mondja a jeru- zsálemi rabbi Theónak. — Te nem vagy Örökkévaló. Egy életet sem birtokolsz.” A Marfa Mediterrán Kiadó nem véletlenül jelentkezik ezzel a kötettel. Korábban a Sofie világa a filozófia történetének kanyargós útjain kalauzolt minket, most Theóval utazva a vallások számunkra eddig talán ismeretlen világába tévedünk. Látni fogjuk, ugyanolyan könnyen olvasható s mégis ugyanolyan mély, mint Gaarder remekműve. Tudatos vállalás tehát Sofie és Theo, tudatos ismeretterjesztés és misszió. Gáspár Ferenc
