Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-13 / 37. szám
1999. február 14. A lényeg — mondják — sohasem látszik azonnal. Ahhoz egy kicsit alaposabban a dolgok mögé kell nézni. Vagy éppen alá... Mondjuk a ruha alá. És ilyen alapon azonnal a leglényegesebb dolgok egyikévé lép elő a fehérnemű. Annál is inkább, mert talán többet elárul viselőjéről — igényességéről, világnézetéről, leikéről, no meg a pénztárcájáról — mint a felsőruha. Szó sincs arról, hogy megkérdőjeleznénk a tisztes családanyák erkölcsös, hófehér, alig derékig érő pamutbugyijának érdemeit, de azért le kell szögeznünk: eljárt felette az idő. Mint ahogyan afelett a régi szemlélet felett is, hogy csak „feslett erkölcsű nőszemélyek” hordanak égővörös csipkebugyit, harisnyatartót, meg ilyesmit. A hódítás a tundrabugyiban ma már a múlté. Egyetlen férfira sem hat csábítóan, ha praktikus gondolkodású kedvese a testszínű alsónemű előnyeit ecseteli, rögvest összefüggésbe hozva a borsos mosópor-árakkal... Szakértők mondják: tudomásul kell venni: ahhoz, hogy álmaink férfiját elcsábítsuk, bizony, magunkra kell szednünk ezeket a leheletnyi csipkecsodákat. Na nem azért, mintha ez túl nagy áldozatot követelne. Inkább jó, hogy végre tényleg nőies a női fehérnemű-divat. Csak elhatározás kérdése, és kész az átváltozás. A fiúsán lapos mellekből telt keblet varázsolnak a szivacsos csodamelltartók, a felszabott alsóban formá- sabbnak látszik a comb, a divatos kombi-dressz pedig jótékonyan elfedi azt az egykét felesleges kilót. A lehetőségeknek csak a fantázia szab határt. A fekete és a fehér örök divat, de a merészebbek választhatják a piros, a sárga, a kék, a türkizzöld fehérneműt is, ez is divat. Nem minden férfi fogadja viszont egyérr- telmű lelkesedéssel, ha élete párját „kicsomagolva” a legalsó borításként rózsabokorral, margarétacsokrokkal — uram bocsá’ eprekkel, kacsákkal vagy kismackókkal — találkozik a tarka mintás fehérneműn. Pedig ezek számítanak manapság a legdivatosabbnak. A bugyi lehet tanga, FOTÓ: TÖRÖK ANETT demes rászánni, mert a hatás nem marad el. S hogy miért kell any- nyi szót pazarolni ezekre az alig tenyérnyi ruhadarabokra, amikor rendszerint ezek kerülnek le a leggyorsabban...? Hát éppen azért! Merthogy egy fehérnemű annál sikeresebb, minél gyorsabban lekerül... Jakab Edit A fehérnemű sokat elárul viselője igényességéről, leikéről, pénztárcájáról vagy egészen aprócska is, bár egyre inkább hódít az a nézet, hogy nem muszáj mindent azonnal megmutatni. A francia szabású, kicsit a shortra, egy kicsit a miniszoknyára emlékeztető nadrágocska az igazi divat most. A lényeg, hogy áttetsző csipkéből vagy sejtelmes szaténból legyen. Lehetőleg ugyanolyanból, mint a melltartó. Egyre több híve van az „egybeépített” melltartó-nadrágnak, vagyis a kombi-dressznek. Ez is sokféle lehet: bővebb, vagy egészen szűk, fűzőre emlékeztető, csipke, szatén esetleg egy kis tüllel „megbolondítva”. S ha mindez megvan, koronázzuk meg egy harisnyatartóval, amely mostanában újra reneszánszát éli. És még mielőtt bárki legyintve kérdezné: kinek van pénze minderre? Meg energiáján mindennapi robot után... Tény: egy hangzatos nevű, márkásabb csipke fehérnemű árán jó héhány török származású, ötdarabos, csomagolt bugyigamitúrát lehet vásárolni. De az előbbi garantáltan jobb befektetés. És időt is érÖtödik oldal Tanga vagy tundra takarja Hölgyeket kérdeztünk arról, követik- e a legaktuálisabb fehérnemű divatot? Néhá- nyan felfedték legintimebb titkukat is, amit a ruha alatt viselnek. Sándor Károlyné, 53 éves: — A pamutból készült kétrészes fehérneműre esküszöm. A vásárban vagy az áruházakban keresem a szépet és az olcsót. Kihívónak, ízléstelennek és kényelmetlennek tartom azt a melltartót, bugyit, amely csipkével vagy gyöngyökkel van túldíszítve. A merészen felvágott alsóneműről nem is szólva. Ráadásul megfizethetetlen. Zakariás Andrea, 21 éves: — Számomra fontos, hogy kövessem a legaktuálisabb fehérnemű divatot. Persze ez nem változik hétről-hétre. Figyelem az üzletek kirakatait, a postaládákba dobott katalógusokat. Ha finom csipkéből készült melltartót, és a hozzá színben illő alsóneműt viselem, akkor közérzetem kiegyensúlyozottabb, vidámabb s magabiztosabb is vagyok. Van olyan nap, hogy a szolid fehérneműt félreteszem, s helyette a szexi- sebb, a kihívóbb tanga bugyit viselem. Tudom azt, hogy a fehér munkaköpenyen keresztül sok minden átlátszik. Ilyenkor törekszem arra, hogy hosszú póló takarja azt. Tóthné, Kiss Erzsébet, 23 éves:— Követem az alsóneműk divatját is, hiszen még fiatal vagyok. Néhány hónapja fedeztem fel az újra hódító francia bugyit, amely a shorthoz hasonló. Férjem ódivatúnak tartja, pedig a csipke megbolondítja. Olyan színű fehérneműt viselek, amilyen a fölötte levő ruha. Egy nő igényességére utal a fehérneműje. Szabó Ágota, 29 éves: - Megszállottként gyűjtöm a hófehér melltartókat, alsóneműket, amelyek anyagban, mintában, színben azonosak. Nagyon szeretem azt a bugyit, amely tartja a hasamat. Gumis része ugyanis leszorítja azt. Csipke, és selyem fehérneműt sohasem vennék fel, mivel irritálja bőrömet. Legjobb a pamutból készült. Néha felveszek egy csipkemotívummal kombinált hagyományos típust, amely romantikus hatást kelt. Szerintem a tanga bugyi nem fehérneműnek való. Sohasem venném fel, Gáborné Nagy Nikolett, 26 éves: — A ma is divatos sötétkék vagy fekete színű fehérneműkhöz ragaszkodom. Mindez nagyon elegáns egy világos színű pulóver, szoknya alatt. Szívesen viselek fe- szülős nadrágot is, amely alá legpraktikusabb a tanga. így nem látszik át a bugyi vonala. Melltartóból a szivacsbetéteset szeretem, mivel kicsi a mellem. Nemcsak nagyobbá teszi, de emel is rajta. Fehérnemű hóbortommal önmagámnak és férjemnek akarok tetszeni. Férjem egyik gyenge pontja természetesen a fehérneműim. (Kovács) LŐHETNEK A SZERBEK, HA EGYSZER A KUTYA TÜZEL, VINNI KELL Tenyésznek a szaporítok Az igazi tenyésztő általában ráfizet szenvedélyére fotö: lang röbert Jövedelmező üzletág lett az ebszaporítás: kutyaexportra szakosodott cégek jöttek létre. Somogyból főleg olasz és spanyol fölvásárlók viszik ki az unió országaiban jóval drágább négylábúak kölykeit, becslések szerint évente ezer- ezerötszázat. Ma már csak légkondicionált járművekben, külön boxokban elhelyezve engedik ki a kutyákat a határon. Az ebkereskedelem szerződésekkel, hivatalosan történik. A valódi tenyésztők keze alól azonban évente csak tíz-harminc, exporttörzskönywel rendelkező négylábú kerül külföldre. Emiatt például az olasz egyesületekben egyre rosz- szabb híre van a magyar tenyésztőknek. Pedig az a szaporítók számlájára írandó: nekik párosításkor nem az a céljuk, hogy a fajtajellegnek leginkább megfelelő utódok szülessenek. A felvásárlók olcsón megveszik tőlük az almokat, és már viszik is külföldre: ott 1000- 1500 márkába kerül egy nyolchetes kölyök, de az igazán minőségiért négyezret is elkérnek. Nálunk tizedéért vásárolják föl a kölyköket, vannak akik házhoz mennek, mások jól bejáratott budapesti helyen bonyolítják le az üzletet. A szaporítók érthetően azzal védekeznek: piaci igény van külföldön és idehaza is az olcsó kutyákra. A világnak mindegy, hogy magyar, lengyel vagy bolgár emberek ragadják-e meg ezt a megélhetési lehetőséget. Tény az is, hogy ez a tevékenység az állomány minőségének romlásához vezetett. Hat éve még 1470 kutyát vittek el a kaposvári kiállításra, tavaly ezernél is kevesebbet. Szmolka János, az ebtenyésztő egyesület kaposvári vezetője szerint felére csökkent tagjaik száma, pedig már több szaporító is van közöttük: belépnek ők is, mert így a törzskönyvezés és az egyéb szolgáltatások fele annyiba kerülnek. Az új szabályozás viszont előírja, hogy azoknak a kutyáknak a törzskönyvéért, amelyeknek a szülei nem teljesítették az előírásokat, háromszor annyit kell fizetni. Ez némi gátat vet a szaporítóknak, ám a valódi megoldás az állatvédelmi törvénynek az a passzusa lenne, amely kimondaná: csak a szakemberek által elbírált, tenyésztésre alkalmasnak talált kutyát törzskönyvezhetik. Kaposváron a becslések szerint 6 ezer kutya él, de mindössze 1 százalékuk igazán fajtajellegű. A valódi tenyésztő általában nem keres, hanem ráfizet a foglalatosságra: évente fél-egymillió forintot is költ arra a kutyára, amelyiket futtatni akar. Kiállításokra hordja, és akár 1000 kilométert is utazik, hogy a megfelelő kant megtalálja. Kelemen Edit egészen Torinóig ment, hogy német dogja kölykei a lehető legjobb génállományt örököljék. Récsei József Hollandiából hozott be egy drótszőrű német vizsla kant, hogy javítsa az állományt. Akadt olyan somogyi tenyésztő is, aki nejét és magyar pásztor kutyáját a Trabantjába ültette, és egészen Finnországig pöfögött egy kiállítás miatt. Csordás Jánosné kaposvári tenyésztő legutóbb Koszovó mellé utazott a dogjával, másnap ösz- szecsaptak a szerbek és az albánok, de mit lehetett tenni: „ha egyszer a kutya tüzel, lőhetnek a szerbek”. Somogybán több Európa- és világkiállításon sikeresen szereplő, több ország nemzeti campion címével rendelkező kutya is van. A legtöbben azonban arra figyelnek, éppen melyek a divatkutyák, a minőségük már kevésbé érdekli őket. Most éppen a boxer, a magyar vizsla, a dog és a bullmasztif a felkapott. Az eb persze mindig státusszimbólum is. A méregdrága négylábúakat kizárólag ezért vásárolják. Magyarországon alig néhány él a csupasz bőrfelületű mexikói meztelen kutyából, az oroszlánkutyából és az egyiptomi fáraókutyából: egy-egy példányukért 300 ezer-egymillió forintot is elkérnek Katona József
