Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-16 / 13. szám

SOMOGYI HÍRLAP 12 Emlékezet 1999. január 16., szombat Fény és tükör „És vallom kegyetlen emberi sorsunk, hogy mindig gyűlölet volt, amiből néha szeretet-szikrákat csiholtunk. ” Gérecz Attila költő, válogatott öttusázó, 1956 mártírja csillag-rugó paripád kilőtték alólad kardoddal vágsz utat várnak a túlsó parton — hírhozót sikoltó golyók elől víz alatt siklasz rohansz fövenyen erdőn át űzött hét-szarvas nyomán Hét év börtönre szabad hét nap az életed ujjong, aki Terád várt de neked itt harcolni kell vitézül vakmerőn „pro pátria et libertate” amíg a golyók szívedbe nem költöznek Jaj! a hírvivőnek is Ki szülőanyád keresi hogy ne maradjon a fiú temetetlenül de akit megtalál szerelmesed utoljára még lágyan ölébe vesz Magyar Piéta Simon Ottó ENSZ-múzeumot\ Balatonboglárra Fehér pokol Magyar katonasírok ideiglenes temetőben - valahol a Don mentén Régi ismerősként kereste meg Martonyi János kül­ügyminisztert Horváth Ala­dár balatonboglári helytör­ténész. 1992-ben találkoz­tak, amikor a miniszter ál­lamtitkárként avatta fel a francia hadifoglyok bogiá­ri tartózkodásának emlé­kére állított táblát. A külügyminiszternek most vi­lágra szóló terveit fogalmazta meg: létesítsenek ENSZ-múze- umot Magyarországon, hiszen sehol sincs még a Földön. Hely­színként a budapesti Nemzeti Galériát, a kaposvári művelődé­si házat vagy a bogiári Fischl- házat javasolja. Legboldogabb akkor lenne, ha az ENSZ-tagor- szágok polgárai a Balaton-parti városban nézegetnék az álla­mok jelképeit és hallgatnák himnuszait, megcsodálnák népművészetük remekeit. Le is rajzolta, hogyan lehetne elhe­lyezni ezeket a bemutató ter­mekben. Nos, a Külügyminisz­tériumtól azt a választ kapta, hogy Martonyi János köszönet­tel megkapta gondolatébresztő sorait. Javaslatát továbbították a Nemeskürty István kormány- biztos felügyelete alatt működő Millenniumi Emlékbizottság­hoz. Horváth András úgy érzi, célba ért az ötlete. Kizárt dolog, hogy ne találnának rá megol­dást, hiszen már 15 éve dédel­getett terve ez. Először 1984-ben vetette fel az ENSZ múzeum tervét. S rögtön a világszervezet főtitká­rának írta meg. Rövid időn be­lül azonban levél jött Florence Poméstől, a főtitkár legköze­lebbi munkatársától, aki meg­köszönte az ötletet és arra kér­te Ali bácsit, vegye fel a kap­csolatot Gömbös Ervinnel a magyarországi ENSZ-képvise- let akkori főtitkárával. Ez jó ajánlólevélnek bizonyult, de hideg zuhany következett. A lelkes képviseleti titkár sajnál­kozását fejezte ki a Magyar ENSZ Társaság szerény anyagi lehetőségei miatt és azt írta Horváth Andrásnak, keressen egy KISZ-szervezetet vagy egy úttörőcsapatot. Hátha segítsé­gére lennének... Ez a másfél évtizede történt kudarc sem tántorítja el az idős bogiári helytörténészt attól, hogy újra próbálkozzon. Úgy ér­zi, most jött el az ideje, hogy megvalósuljon a múzeum. Meg­ütközik a kérdésen: mi lesz, ha most sem sikerül? Ezt a lehető­séget fel sem tételezi. G. M. Ablak előtt, meleg szobá­ból nézem a mind sűrűb­ben hulló havat. Képek vil­lannak fel: a hómező, mit helyenként pirosra fest a vér, és rajta a doni vissza­vonulók végtelen fekete sora. Ez a színtrió kíséri a II. hadsereg útját közel 200 kilométeren át, mí­nusz 28-42 fokos fagyban. Torkom összeszorul. Nem tudom feledni szenvedése­inket — írta Szaif Frigyes. A doni katasztrófát, mikor az oroszok 1943. január 15-én áttörték a magyar arcvonalat, a 10. tábori tü­zérosztály katonájaként él­te át. Naplója felidézi a II. hadsereg véres útját. A kis csapat, mely négy lovas kocsiból, 12 hátaslóból és har­minc főből állt, második napja menetelt. Szállította a 10. tá­bori tüzérosztály ezredtörzs­ének féltett iratait - az állása­ikból kiszorított, tisztek által elhagyott menetoszlop-kaval- kádban. Előző nap, január 15- én hagyták el demcsenkovói állásaikat. Dokiknál (a pécsi híradósok körlete) váratlanul géppuskatűz zúdul ránk. Fáradtságtól, éhségtől kime­rültén alig vonszoltam magam, mikor egy magaslatról megpil­lantottam a visszavonulók hosszú, kígyózó sorát s távo­labb Osztrogovszt. Besötéte­dett, mire a városba értem. Ak­kor ment el az utolsó sebesült- szállító vonat. A lemaradtak se­gítségért esedeztek: „ne hagyj itt, pajtás!” Én, mit tudok segí­teni egyedül? Összeszorított foggal csak tovább. Katonai raktárak égtek, bennük a ki nem osztott meleg ruha... Ro­mok és káosz a városban, mely hivatva volt a front ellátását biztosítani... A város túlsó szé­lén nagy tömeg torlódott össze. A németek lezárták a kivezető utat. Nincs egy magyar tiszt sem, aki átvenné az irányí­tást... Nehezen utat törtem a német lövegekig, s megtud­tam: az ellenség előttünk van. Tüzérségi fedezet mellett fo­gunk kitömi. De mikor? Már alig álltam a lábamon. A tér szélén egy faház. Sikerült be­préselni magam az ajtón. A he­lyiség zsúfolva katonákkal. Kö­zelemben emeletes deszkaágy emberekkel, alatta senki. Alá­bújok. Gázálarctokban sebkö­töző csomag. Nehézkesen, de fertőtlenítem a sebem... Nagy csendre ébredek. Kinn a téren se magyar, se német, még orosz sem. Elindulok az éjsza­kába, a jónak vélt úton... Verettye falu. Húskonzervet talált egy elhagyott ELLO-koc- sin. „Egyik háznál ismeretlen tüzérek parázson melegítik a fagyott kenyeret. Egy konzer- vet cserélek kenyérért. Kérdé­semre azt válaszolják: a kapos­vári tüzérek már továbbmen­tek. A kissé felmelegedett ke­nyeret és húsdarabot szopogat­va elindultam a mieink után... Fegyverropogás a nádasból. A pergőtűzből csak nehezen, nagy veszteséggel tudunk ki­törni... Budgyenibe este 7-kor értünk. Találkoztam a mieink­kel; könnyes szemmel ölelget­tük egymást. Örömünkre csak elesett bajtársaink emléke borí­tott gyászt. Egy szalmával beszórt, zsú­folt nagy teremben találtam fekvőhelyet. Bódult, mély álomba merültem. „Kelj fel, a téren reggelit osztanak” - rázo- gat Jóska. Mire odaértem, csak sűrű zacc_ maradt a gulyás­ágyúban. Újabb hír: „kenyeret osztanak a pékségben.” Nagy a tömeg. Ajtón nem lehet bejut­ni. Többedmagammal próbál­kozom a folyosón át. Sikerül. A polcon már csak egy kenyér van. Egymást taposva minden­ki azt az egyet akarja. Gyilkos tüzek az emberek szemében. Megfordultam: nem kell a ke­nyér... Nagy nehezen kijutot­tam. Megkönnyebbülve szív- tana a fagyos friss levegőt. (Négy ember halt meg a pék­ségben, összenyomták!) Hogy hova menjek, nem kellett sokáig tanakodnom. Gépzúgás, fegyverropogás hangja közeledett felülről. Fal mellé vágódtam. Körülbelül 150 méter magasból géppus­kázta az utcán levőket a há­rom orosz gép. Légelhárítás nem volt. A gépek muníciójuk fogytán távoztak, füstöt és se­besültek jajgatását hagyva ma­guk után. Előkerült tisztek, nagyjából rendezték a csoportokat, és megkezdtük a községből a ki­vonulást. A sebesülteket lovas szánon helyezték el. A halottak temetetlen maradtak, az idő szűke és a keményre fagyott föld miatt. — A szép tüzérez­red, mely egykor a paták csat­togása közben trombitaszóval vonult végig a főutcán, most megtépázva, lovait-lövegeit vesztve, fagyottan, éhesen bo­torkált Novi-Oskol felé... Kocsik, lovak, emberek egy­más hegyén-hátán. Ismét hava­zott. Fehér lepellel takarta be az elesetteket. A hó alól egy-e- gy kar merevedett a magasba, mintha búcsúzna. Mi, életben maradottak szinte árulónak éreztük magunkat... A mindennapi tragédiák hatására kezdtünk érzéktelen- né válni. Szívünk megkérgese- dett. Már csak a túlélés fikarc­nyi lehetőségében bízva cipel­tük magunkat a bizonytalan­ságban. Segítséget, erőt mind­ehhez csak saját magunkból meríthettünk, reménykedve a sorsban vagy Istenben. Január 26-án: Novi-Oszkó- tól 20 kilométerre vagyunk. Lovaink, ütegeink nincsenek. A tüzérezredet gyalogos szá­zaddá minősítették. Mint gya­logosok fogunk támadni, visz- szaverni a bennünket bekerítő ellenséget. Naplómból, 1943. február 5., péntek. Novi-Oskol, Koroc- sa, Belgorad, Sumi. Január 27- től halálmars a fehér pokolban. Többek közt két nap alatt 104 kilométer, kevés élelem, alvás nélkül. A hideg mínusz 30-42 fok közt ingadozik... Menni kell. Parancs: „aki nem bírja, elpusztul.” A halálmars még nem ért véget. Istenem segíts! Novi-Oskolnál kemény har­cán sikerült kitörni a harmadik harapófogóból is. Utóirat: nyolcszáz kilomé­ter gyaloglás után 1943 húsvét hétfőn Ovrucsban bevagoní- roztunk, és hazatért a II. had­sereg 200 ezres honvédállomá­nyából körülbelül százezer. Baranyai, somogyi, tolnai katonák nyughelye Búcsú egy hősi temetőtől Különös érzések fűznek a veretjei temetőhöz — írta levelében Péteri Ferenc, aki egykor a pécsi IV/1. tábori kórház, majd a kaposvári 6. gyalog­ezred tábori lelkésze volt. Mint az alakulat refor­mátus lelkésze ő temette ebben a temetőben 1942. augusztus 13-án az első és 1943. január 15-ről 16-ra virradóra éjszaka az utolsó halottat. Gondosan készített és megőrzött helyszínrajza alapján több hozzátartozónak sikerült megkö­zelítően megtalálnia halottjának nyughelyét. Levelében egyebek között a következőket írta. Rendhagyó módon — a tragikus doni esemé­nyek emlékét idézve — el kell búcsúznunk attól a hősi temetőtől is, melyet az 1942 nyarán Pécs­ről kivonult IV/1 tábori kórház nyitott meg a Donhoz közeli Veretje községben. Erről a teme­tőről és a benne nyugvókról pontos helyszínrajz maradt és több hozzátartozónak adódott meg, hogy felkeresse az itt pihenő halottait. A Fényeslitkei Alapítvány évek óta szervezett ide csoportos látogatásokat. Több utazás már nem lesz. Egy államközi szerződés értelmében ezt a temetőt — több más hasonlóval együtt - felszámolták, s az ott eltemetett katonák egy kö­zös hősi temetőben kapnak végső nyughelyét. A temetőtől lépjünk vissza a hat hónapig mű­ködött kórházhoz. Kétszáz egészségügyi katona küzdött itt közel hatezer sebesült és beteg meg­mentéséért. Sajnos, ez a küzdelem 132 esetben hiábavaló volt. Halottainknak Veretje romos pravoszláv templomának szomszédságában egy kis hősi temetőt alakítottunk ki. A végtisz- tességadás vagy katolikus, vagy református szertartás szerint történt. Ezt a szertartást megkapták a munkaszolgála­tosok és a hadifogoly halottak is. Mindenki külön sírba került. Kezdetben ko­porsóban, majd vesszőből font keretben, a tél beálltával pedig csak a saját ruhájában. Sírjel­ként mindenki fölé deszkakeresztet tettünk. Halottaink többsége Baranya, Somogy és Tol­na településeiről vonult be. Ez a kis írás szolgál­jon értesítésül azoknak, akik még emlékeznek, s gondolatban elindulnak Veretje felé — már nincs hova menni. így január 15. felé közeledve kegyelettel gon­dolunk nemcsak a most idézett hősökre, hanem azokra a tízezrekre is, akiknek halála tartalom­mal tölti ki ezt a fogalmat: doni tragédia. Péteri Ferenc, Mozsgó m (yjrajiívhatóJ Herczeg Kata asztrológus vonlja Vq ^ Kos tá 06-90-330 461 Bika 06-90-330 462 Ikrek 06-90-330 463 Rák 06-90-330 464 Oroszlán r?. 06-90-330 465 Szűz & 06-90-330 466 Mérleg «pt 06-90-330 467 Skorpió 06-90-330 468 Nyilas 06-90-330 469 Bak Ért 06-90-330 470 Vízöntő Ot. 06-90-330 471 Halak m 06-90-330 472 Címünk: AS-B Kft. Audiotex 1539 Bp. Pf. 591 Hívás díja: 88 Ft -t-Áfa/perc Új könyvek TAMI HOAG Éjszakai bűnök 1-2. Mindannyian félünk valamitől. De ezen a hideg, kegyetlen éjjelen egy csendes minnesotai kisváros lakói­nak minden félelme, minden elrejtett bűne felszínre kerül. A feszültség keltés mesterének hátborzongató thrillere. (Alexandra 1490 Ft) FRANCESCO ALBERONI: Szeretlek A milánói szociológus — „amoroló- gus”, a téma nemzetközi szakírója arra vállalkozott, hogy megfogal­mazza, mi a szerelem. Szerelemföld­rajzot, érzelmi kalauzt, regényesített szerelemelméletet tart a kezében a kedves olvasó. (Európa 1200 Ft) BRUNO P. KREMER: Varázslatok mikroszkóppal - kezdőknek és haladóknak Tanácsadó kötetünk olyan látvány­utazásra hívja az olvasót, mely be­mutatja a hétköznapi tekintetek elől elzárt mikrovilág szépségeit. Egyiptom hercege Mózest az igazság rádöbbenti külde­tésére: ő Isten kiválasztottja, hogy ki­vezesse a zsidó népet Egyiptomból... a szabadság földjére. A könyvet lapozva ismét lepereg előttünk a Dream Works nagyszabá­sú rajzfilmje. Vince 1495 Ft) TERMÉSZETKALAUZ: Füvek Pontos és részletes határozókönyv természetbarátoknak. A könyv be­mutatja az európai édesfüvek, a szit- tyó- és gabonafélék, a savanyúfüvek, valamint a rétek és legelők világát. (Magyar Könyvklub 1490 Ft) A felsorolt könyvek 10 százalék engedménnyel megvásárolhatók boltjainkban. Törzsvásárlóink­nak további engedményeket adunk. Fókusz könyvesbolt Kaposvár, Fő u. 13. Tel.:82/314-213. Stúdium könyvesbolt Kaposvár, Fő u. 20. Könyvesház Kaposvár Teleki u. 24. Tel.: 82/424-963. Antikvárium és Könyvkereskedés Kaposvár, Múzeum köz 2. Telefon: 82/416-944 Könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 2. Bagoly könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 9. Telefon: 82/420-552. Holló könyvesbolt Marcali, Széchenyi u. 1/c. Telefon: 85/312-776. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents