Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-02 / 1. szám

SOMOGYI HÍRLAP IV. A MEGYE NAPJA 1999. január 2., szombat ÚJÉVI REMÉNYEK Somogyi képviselőktől, te­lepülési vezetőktől, intéz­ményvezetőktől kérdeztük meg, hogy mit várnak 1999-től. Szászfalvi László, ország- gyűlési képviselő, Csurgó polgármestere: — Abban bí­zom, hogy sikerül ráébresz­teni a társadalom szélesebb köreit arra, hogy történelmi időszakot élünk át. Remélem, az új ezredfordulón nagyobb bizalommal és több remény­séggel tekintünk a jövőbe. Papszt Lajos, Lengyeltóti polgármestere: — Nyugodt politizálást várok. A települé­sünk és a megye érdeke is, hogy nyugodt légkörben, megfontoltan hozzuk meg a döntéseket. Bízom benne, hogy megvalósulhat Lengyel­tóti 100 százalékos infra­strukturális kiépítettsége, s a parlament előtt sikeresen szerepel a céltámogatásra benyújtott pályázatunk. Varga Róbert, a Megyei és Városi Könyvtár igazgatója: — Könyvtárosként azt várom, hogy elkezdődjön a Megyei és Városi Könyvtár bővítése, melynek befejezése az ezred­forduló kezdetén ér véget. Most lehetőség nyílik megfe­lelni a jövő század informá­ciós társadalma kihívásának: bővítéssel és a technikai esz­közeink felújításával. Kovács Antal, az OTP Bank Rt Dél-Dunántúli Régiójának ügyvezető igazgatója: — Ag­resszív versenykörnyezetben kell megőriznünk a bank po­zícióit. Kétezerre majdnem az összes banki szolgáltatás elérhető lesz elektronikus úton. A modern technikák ál­tal egyre szélesebb körben valósul meg az ügyfél önki­szolgálása. Feigli Ferenc, Barcs polgár- mestere: — A város költségve­tése ne legyen rosszabb hely­zetben, mint 1998-ban, az in­tézményeket az eddigi szín­vonalon tudjuk működtetni, ugyanakkor a beruházások se torpanjanak meg. Szeretnénk folytatni a fejlesztési progra­mot: a határfejlesztést, a nemzeti parkot és a rekreá­ciós központot. Kása Sándor, a Klíma-Vili Kft. ügyvezetője: - Az elmúlt évben sikerült megtartani cé­günk pozícióit, s bízom benne, hogy 1999-ben ezt még túl is léphetjük. Szeret­nénk elérni az 1,2 milliárdos árbevételt. Az ezredforduló­tól azt várom, hogy tovább erősödjenek a város és a me­gye gazdasági társaságai. Hosszúvíz a csöndről beszél Nemecz Sándor, a falu egykori kisbírója Másfélszáz éves tölgyek, fekete gólya és rétisas: Hosszúvízen egyebek kö­zött ezek mesélnek a csöndről. Somogy legki­sebb településének a me­gyenapon adományozzák a megye címerével díszí­tett zászlót. A Mesztegnyőtől két kilomé­terre keletre fekvő kistelepü­lés menedékként búvik meg a Boronka-patak mentén. Mindössze hatvanan laknak itt, és a csak földúton megkö­zelíthető, a községhez tar­tozó Cserfekvésen. A Mária Terézia idejében németek ál­tal benépesített Hosszúvíz­nek a hatvanas években még 180, Cserfekvésnek 200 la­kosa volt. Többnyire az öregek ma­radtak, bár a rendszerváltás óta kilenccel többen laknak itt. A gyerekek Mesztegnyőre járnak iskolába busszal, va­lamennyi tankönyvet megve­szi nekik az önkormányzat. A gázvezetéket nemrég adták át, a régi lakosok 30 ezer fo­rint támogatást kaptak. Ta­valy óta telefonon is elérhető a kisközség, amihez szintén jelentős segítséggel, csalá­donként 20 ezer forinttal já­rult hozzá az önkormányzat. — A polgármesteri hivatalt kellene még rendbe tenni — mondja Urr Béla polgármes­ter. — Itt kapott helyet az or­vosi rendelő, a kultúrterem és a könyvtár is. 7,5 millió fo­rintba kerülne, megpróbá­lunk pályázni. A Boronka-pa- takot is tisztítani kellene, mert nagyobb esőzéskor el­önti a víz a falu keleti részét. Hosszúvízen az üres telkek is mind elkeltek, öt házat németek, ötöt budapestiek vettek meg. Simonné Cselei Aranka öt éve költözött Cser­fekvésre a családjával a fővá­rosból. Bőrdíszművesek vol­tak, innen azonban nehéz forgalmazni. Bekapcsolódtak a falusi turizmusba, parkosí­tották az egyhektáros terüle­tet, vietnami kismalacokat, gyöngytyúkokat tartanak. A község élelmiszer-üzle­tében Laky István szolgálja ki a betérőket. Naponta átlago­san 10 kiló kenyér fogy a boltban. A negyedikés Gó­lyán Katalin és Bogdán László az elsős Szép Péterrel bevásá­rolni jönnek. A szünetben fo- gócskázni, gombfocizni sze­retnek. Kati a görkorcsolyá­jának örül leginkább. Regge­lente 7 órakor indulnak isko­lába, amíg jön a busz, meg­fürdetik a lányokat a hóban — mondja Laci. A 34 éves Nemecz Sándor világ életében Hosszúvízen élt, a negyvenes években két színdarabot is betanított az akkori ifjúságnak. Azt mondja, nem az számít, ki mekkora helyen él, hanem az, hogy milyen közel kerül embertársaihoz. Ehhez pedig Hosszúvíz nagyon jó szeglete a világnak. Simonné Czelel Aranka Budapestről költözött Hosszúvízre fotó: kovács tibor Tanulást segítő forintok A tehetséges, de anyagi segítségre szoruló somo­gyi főiskolások és egye­temisták támogatását vál­lalta fel négy évvel ezelőtt a Somogyért Egyesület. A Somogyi Egyetemistákért és Főiskolásokért Közalapít­vány azóta több millió forin­tot osztott szét. A tabi Orbán Beáta múlt nyáron végzett az egri tanárképzőn, szeptem­bertől az igali iskolában tanít földrajzot. Annak idején jó­kor jött segítség volt a tandíj és az utazási költség kiegészí­téséhez. A 22 éves Hemesz Csaba a jogi egyetem ötödéves hallga­tója, akinek tavalyelőtti ki­tűnő eredményét 15 ezer fo­rinttal ismerte el az alapít­vány. Az ügyvédi pályára ké­szülő fiatalember szakköny­vekre fordította a Somogyért Egyesület támogatását. A nagybajomi Andricz csa­ládban két egyetemista tanít­tatása terheli a közös kasszát. Az alapítvány anyagi hozzá­járulása hol a tandíjat, hol a tanulás egyéb kiadásait pó­tolta az előző években. A lá­nyok albérletben laknak, s igyekeznek takarékosan élni. Együtt a varos es a megye Kaposvár megye a megyé­ben, hiszen megyei joggal rendelkezik, ugyanakkor Somogy elválaszthatatlan része. Most az a legfonto­sabb közös érdekünk, hogy a megye a dél-dunán­túli régió földrajzi közép­pontjában levő Kaposvár ral együtt a lehető legjobb pozíciókat szerezze meg — mondta Szita Károly ka­posvári polgármester. Hozzátette: a korábbi villon­gások után normalizálódott a megye és a megyei jogú város viszonya. A konfliktusok ab­ból adódtak, hogy a rend­szerváltozást követően a va- gyonelosztásnál pénzügyi vi­ták voltak. A megye követelte a neki jutó vagyonrészt, rész­ben ugyanazt a megyei jogú város is. Ezek az ügyek évek­kel ezelőtt lezárultak, ma már a közös érdek az együttmű­ködés alapja. Kaposvárnak nagyon fontos, hogy a megye polgárai jól éljenek, a lehető legjobb szolgáltatásokat megkapják. Remélem: a me­gyei önkormányzatnak is az a jó, ha a Kaposváron élők mind jobban érzik magukat a megyében, és a rendelke­zésre álló lehetőségeket a leg­jobban ki tudjuk használni. Ez határozza meg a megye és a megyei jogú város kapcsola­tát, mert így jár jól Somogy és Kaposvár.- A kaposváriak már meg­szokták: városuk folyamato­san fejlődik. Somogy polgárai is ezt szeretnék. Milyen ha­tással lehet Kaposvár a me­gyére? — A megye Somogy lakói­nak az összessége, a telepü­lési önkormányzatok összes­sége. A települések rendel­keznek hatáskörrel, vagyon­nal, s adókat vethetnek ki. A települések között a legna­gyobb Kaposvár, amelynek a sorsa meghatározó. Ha jól megy a városnak, akkor jól megy a megyének is. Ugyanez fordítva is igaz. Ha a megyehatár széli települése­ken élőknek jól megy, az visszahat a megyei jogú vá­rosra. Sokat fejlődött Kapos­vár az elmúlt években, így felfigyeltek a megyére, a me­gyeszékhelyen jelentős mér­tékben csökkent a munka- nélküliség. Kaposvár már nem csak a városban élőket foglalkoztatja. S nemcsak a városnak tart fenn iskolákat, hanem a megye többi telepü­lésén élőknek is, hiszen pél­dául a középiskolákban a di­ákok fele nem kaposvári. A kollégiumokban vidéki diá­kok élnek. Kaposvár a jövő­ben is megtartja iskoláit, Szita Károly polgármester azért mert megyei jogú város, s ezzel a ranggal kötelezett­ségek és feladatok járnak. Ha Kaposváron megépül az elke­rülő út, amely a déli autópá­lya része lehet, az nem csak a városnak hasznos, mert attól a pillanattól kezdve Somogy településeinek jó része köny- nyebben feltárható és köny- nyebben megközelíthető lesz. Kaposvárnak is fontos, hogy a déli településeken, például Barcson, olyan infra­strukturális fejlődés induljon el, amely részben már el is kezdődött, de fel legyen tárva autópályával vagy gyorsfor­galmi úttal is, mert az ugyan­csak kihat a megyei jogú vá­ros fejlődésére. Az ipari par­kok betelepítésével is ez a helyzet. Vagyis meghatározó a kölcsönhatás a megyei jogú város és a megye többi tele­pülései között; egyik fejlő­dése ösztönzi, maga után húzza a másikét.- Mit vár a város a megyé­től? — Azt, hogy jó színvonalon oldja meg a rá bízott felada­tokat. Hangolja össze, s ko­ordinálja a települési érdeke­ket, és képviselje azt, amit a települési önkormányzatok akarnak. A közigazgatás-fej­lesztésben két irány fogalma­zódik meg: a városkörnyéki önkormányzatok társulása, majd szövetsége az egyik - ezt nevezhetjük kisrégiónak is -, a másik pedig a nagy ré­gió. Úgy tetszik, az EU-nor- máknak megfelelően hét ré­gió alakul ki Magyarorszá­gon. A dél-dunántúli régió­ban a megyének - s a megyei önkormányzatnak - harcos, érdekközvetítő szerepe lesz. Az a célunk, hogy Somogy a dél-dunántúli régió földrajzi központjában levő Kaposvár­ral együtt a lehető legjobb pozíciókat szerezze meg, és a régió vezető ereje legyen. Most ez a legfontosabb közös érdek, amelynek mindent alá kell rendelni. Nemes gesztus Vidon Minden embert áldok, aki segített: a falubelieket, az orvosokat és a nővéreket is. A nemesvidi Tompa Zol- tánné mondta ezt, megha­tottsággal a hangjában: a község titokban pénzt gyűj­tött családjának, amely a szívbeteg kisfiúk és az ágy­hoz kötött nagyapa ápolásá­val rendkívül szorult hely­zetbe került. A 12 éves Tompa Tamást szívfejlődési rendellenesség­gel műtötték az ősszel az Or­szágos Kardiológiai Intézet­ben. A család mindenhonnan megpróbált segítséget kérni, de csupán a Sláger Rádió hívta vissza őket, riportot ké­szítettek és ajándékokat ígér­tek. Tompa Zoltánná tízéves koráig gyesen volt kisebbik fiával, két éve pedig ágyhoz kötött édesapját is gondozza. Ápolási díjat kap, férje a helyi kábelüzemben dolgozik. Ta­más műtétje jól sikerült, de az elkerülhetetlen következ­ménye még hónapokig gon­dot okoz: a szív környékén krónikus folyadék-gyülem keletkezett, hosszú időbe te­lik, amíg fölszívódik. Rend­szeres ápolásra, kórházi el­lenőrzésre van szükség. Ekkor a nemes faluban a körjegyzőség dolgozói titok­ban pénzgyűjtési akcióba kezdtek. Intézményekben, boltokban, vállalkozóknál, képviselőknél házaltak. Senki sem utasította vissza őket. Egyikük elmondta: muszáj volt segíteni a kétségbe esett családon, becsületesen dol­goznak, nem tehetnek róla, hogy ilyen helyzetbe kerül­tek. A nevét azonban senki sem adta a riporthoz, mond­ván: nem azért csinálták. — A műtét előtt, ha öt mé­tert ment Tamás, már kap­kodta a levegőt. Egyszer megemelt egy zsámolyt, és mentőt kellett hívni. Minden betegséget elkapott, de most hála Istennek jól van — moso- lyodott el az édesanya. — Körülbelül hatórás volt a műtét — emlékezett Tamás. — Jó érzés, hogy ha sétálok, nem fulladok, nem fáradok el. Rendőr szerettem volna lenni, de majd kitalálok va­lami mást. Legyen szíves, írja meg, hogy köszönöm. Sikeres kezdeményezés Somogybán kísérleti jelleggel vezették be a közszolgáltató és in­formációs központot, melynek szolgáltatásait már több ezren vették igénybe. Itt tett látoga­tást dr. Balsay István, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára, akit dr. Németh Jenő, a megyei közigazgatási hivatal vezetője kalauzolt dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke és Nagyné Czanka Valéria, a közszolgáltató centrum vezetője társaságában.

Next

/
Thumbnails
Contents