Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-05 / 285. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP 1998. december 5., szombat Kultúra KÖNYVAJÁNLÓ Művészeti vásár Tajpejben idén is megtartották a szokásos Monet-kép árverésen Claude Monet hangulatos képét (Ca- nemzetközi művészeti vásárt. A képen egy japán művész sárga notiers a Argenteuil) a Christie’s bocsátja árverésre. Az e874alapon fekete pöttyös alkotása látható, címe: „Tök” fotó: feb ben készült kép értékét 6-8 millió dollárra becsülik fotó: feb Hajnali szürkületben A lomha, nyirkos pára kedvünket szegte az estéli lesen. Tíz óra tájban a pince hűvösében borkóstolással búcsúztattuk a napot. Poharazás közben nagy szá- nom-bánommal beváltottuk: abból az öt malacból egyet csak el kellett volna hozni. De a kis állatok játékos ficánkolá- sát egyikünk sem tudta halálra váltani. Figyelmeztetően morog a koca, tudtára adja a virgonc ifjaknak, hogy nemcsak örömökből áll az élet. Egy pillanat alatt szoborrá merevedik valamennyi, aztán minden kezdődik előröl. Meg is ismétlik néhányszor. Vadásztársam belefáradhatott a látványba, s elaludt. Horkolására a koca magához hívja malacait és nyomtalanul eltűnnek. Öreg szalmakazal megrokkant nyergében ülünk. A rothadó szalma párájától átnedvesednek ruháink, a kereső távcső behomályosodik, és a céltávcső a kupak levétele után nem bír ki egy célzásnyi időt. Csillag csak annyi volt az égen, hogy meg lehetett volna olvasni. A hold karikás udvarából gyengén világít. Oldalba bököm. — Ne horkolj! Megvonta vállát. — A tepsibe félmalac már nem férne bele. — Te mindig a tepsivel méred a vadászsikereket. így kerültünk a pince bor- szagú levegőjébe, ahol a kóstolás nem mindennapos örömeiben részesülhettünk. Fél pohárnyi vörös, fél pohárnyi fehér követték egymást szép sorjában, s ez úgy felszabadította barátom nyelvét, hogy unszolás nélkül rázendített szeretett nótájára. Csönd a pincében csak akkor lett, amikor a gyertya csonkig égett és társam kezéből kiesett a pohár. — Ez jelent valamit! — Majd meglátjuk mit hoz a holnap. Menjünk aludni! Jóval éjfél után a hold már nyugovóra tért, csillag egy sem volt, de a hajnalnak még se híre, se hamva. Csendesen ballagtunk le a hegyről a makkos, cseres felé, amit a disznók erősen sorolnak. Barátom megáll. — A minap azt mondta az erdészetvezető; - ha a nagybika valakinek kézre jön, lőjje le. — Minek is az már az állományba, hiszen agancsot sem váltott. Több beszélni valónk nem akadt. A kiscseres mellett megcsapott bennünket a tavasz ébredésének illata. Az elhalt cserlevél kesernyéje, az araszos csalán hajnali sóhajtása, a bodza fintorító merészsége, a réteken ébredést kiáltó komócsin és aranycsenkesz szürkélő torzsája. Élesen elvál a vetés az erdőtől. Helyet keresünk. Megállunk a híd melletti öregfűz tövénél. Neki támasztom hátam a vén fának, most csak mesélj öreg fűz, mesélj, hallgatok. Ifjú szerelmes koromban én is jártam valamikor, valakivel errefelé. Álmos gondolataimban a múlt elmosódó képei kavarognak, s úgy elméláztam, hogy alig hallom vadásztársam suttogó szavait. — Alszol, vagy nem látsz? — Miért, mi van? — Figyeld a lucernát, már majd fél órája ott legel a nagybika! — Csak a körvonalait látom. — Ez csak a nagybika lehet, lődd meg! — Ilyen gyenge fénynél, ilyen nagy távolságra nem szabad nagyvadra lövést tenni. Addig-addig alkudoztunk, amíg a vén rafinált eltűnt. — Nem érdemes teveled sehova elmenni! — Visszajön ez még ide, a zsendülő lucematorzsák izgatják. Hamarosan őzek óvatoskodnak ki az erdőből. A látási viszonyok kezdenek javulni, amikor a falu felől egy fehér folt közeledik a híd felé. Nem kutya, nem ember, nem birka, nem kecske... Ha lőtávolba ér, lövök. — Jól meg nézd, mi a fene az? Társam nem tud várni. Megszólal a puska. Már rohan is a zsákmányért. A róka, tűnő lidércé válik. — Ez egy szép tömött kacsa! A szárnyast egyre gyömöszöli hátizsákjába. — Te, amennyire örülök ennek, majd valahol egy szegény asszony annyira fog sírni, ha reggel meglátja az üres réce- katrocot. Szó nélkül lendíti a hátára a vadászszerencse ajándékát. Forgolódik, tekingelődik. — Ide már semmi nem jön, mennyünk haza! Ha van is a környéken disznó, sikerült elriasztani. — Nézzük meg a szarvas nyomát merre mehetett. Kicsit még leültünk az öreg fűzre, meglesni a szép tavaszi hajnalt. Mesélgettünk. Egyetértettünk abban, ha a nagybika félórával később jön, most a zsigereléssel lennénk elfoglalva. — Jó nehéz ez a kacsa. — Szidnak is a rókák. A lucernában ráakadtunk a nyomra. Te, nem szarvas járt itt hajnalban, hanem egy ló. Hol egymásra tekintettünk, hol arra felé amerre eltűnt. — Te, borzongok. Ne beszéljünk róla! Mennyünk haza! Mire a hajnali harangszó végigfutott a tájon, már a falu végén jártunk. Vadásztársa- mék háza előtt beszéltük az estéli tennivalókat. Felesége zokogva közeledik. — Baj van, nagy baj! — emelgette köténye sarkát a szeméhez. — Az éjjel ellopták a lovat! — Látod, a pohár mégiscsak jelentett valamit! Az istállóban megállapítottuk, hogy a kötőfék leszakadt a ló fejéről, s az ajtó zárja pedig amúgy is rossz volt. Megszökött. — Ez már többet soha nem lesz meg — sirdogál az asz- szony —, mert mindig ez a mocskos vadászat! — Ne sírj! Ha itthon vagyok, akkor is megtörténhetett volna. — Jaj, nekem! — kap fejéhez az asszony. — A hízott kacsa is hiányzik. Vadásztársam képére mosoly terül, bontani kezdi a hátizsákot. Kicsúszik belőle a hízott kacsa. — Csak nem te loptad el? — Marhaság! Vidd be, készítsd el! Az asszony elindul, de nem jut messze. Jakab cigány akkor löki be a kertkaput, s vezette haza a szabadságát kereső lovat, amit hajnalban a lucernán fogott. Az asszony egyik kezében a kacsa, a másikkal a lovát simogatja. — Te, kujtorgó, te! Már el is sirattalak. A z estéli les elmaradt, mert Jakab cigánnyal együtt ültünk asztalhoz kacsapecsenyére. Cséplő József SCHMIDTNÉ DR. HOLLÓ E. Szerelmi Jóskártyák Ki ne kacérkodna a jövővel? Ki ne akarná tudni, hogy mi vár rá? Mindenki kíváncsi: örökké tart-e a szerelem, és tényleg az igazival hozta össze a sors. Bár a szerelem az egyik legfontosabb az életben, megnyugtató, ha biztosak lehetünk, hogy barátságaink tartósak. Ehhez nyújt segítséget e mű szerzője, akinek kártyakirakási modelljei válaszolnak ezekre kérdéseinkre. Meglepetés a könyvhöz mellékelt szerelmi jóskártya, melynek finom rajzú lapjai esetleg útjelzőül szolgálnak érzelmeink sűrűjében. (Édesvíz 1290 Ft) BRIGITTE HAMAUN Erzsébet királyné Erzsébet egész életében keményen küzdött azért, hogy egyéniség legyen. Első, egyben legsikeresebb kísérlete erre szépsége volt. Legendás szépsége azonban nemcsak a természet ajándéka volt: vasfegyelem és élethosszig tartó önuralom, sőt önsanyargatás eredménye. Brigitte Hamann neves osztrák történész már világhírű könyve éppen azért emelkedik ki a számtalan Erzsébet-ön- életrajz közül, mert a hatalmas tényanyagot kutatásainak eredményeivel is kiegészíti. A könyvet az teszi különösen érdekessé, hogy nemcsak életrajz, hanem izgalmas korrajz is. Aquilla 1890 Ft) CHRISTIAN TEUBNER A világ 100 legjobb receptje Húst ősidők óta eszik az ember. Olyan életfontosságú tápanyag ez, amely ásványi anyagokat, vitaminokat és legfőképpen magas tápértékű, az emberi szervezet által könnyen hasznosítható fehérjéket tartalmaz. Az ízletes húsételek szinte a világ minden táján az étkezés fénypontját, de legalábbis központi részét képezi. Christian Teubner válogatásában a hús elkészítésének lehetőségeibe nyerünk betekintést. A receptek pontos útmutatást adnak, ugyanakkor szabad teret engednek a fantáziának is. Értékes és érdekes információkkal szolgálnak az egyes országokról, termékeikről, különlegességeikről, az emberekről és szokásaikról. Egy dolog minden receptben közös: valamennyit elkészítették, mégpedig házias körülmények között, a receptben megadott mennyiség szerint — így bízhatunk tehát bennük. (Aquilla 2950 Ft) BENKŐ-CSIKÁNY-CZIGÁNY Az aradi vár története Az aradi várnak története ma az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója iránt megnyilvánuló figyelem kapcsán nagyobb érdeklődésre tarthat számot, mint a többi hasonló kötet. E könyvben a szerzők egy olyan vár történetét ismertetik, melyet ma hasztalan keresnénk fel, nem látogatható, nem fényképezhető, román katonai objektum. A vártörténet sorozat hagyományainak megfelelően korabeli metszetek, vázlatok, fotók teszik még szemléletesebbé a vár leírását. A kiadó e könyvét egyaránt ajánlja a magyar hadtörténelem iránt érdeklődő széles rétegének, valamint Erdély múltját kutató olvasónak. (Zrínyi 988 Ft) 100 bűvésztrükk E kézikönyv segítségével minden küszködés nélkül elsajátíthatjuk a bűvészet titkait. A szerző - elismert bűvész - itt klasszikus trükkökkel ismerteti meg olvasóit, s a régieket új beállításba helyezi. A könyv szórakoztató és könnyen követhető formában mutatja be az egyszerűbb trükköket, de kiindulási lehetőségeket kínál a nehezebb mutatványokhoz is. (Új Ex Libris 2680 Ft) A fent felsorolt könyvek 10 százalék engedménnyel megvásárolhatók boltjainkban. Törzsvásárlóinknak további engedményeket adunk. Fókusz könyvesbolt Kaposvár, Fő u. 13. 82“=314-213. Stúdium könyvesbolt, Kaposvár, Fő u. 20. Könyvesház Kaposvár, Teleki u. 24. 82/424-963. Antikvárium és Könyvkereskedés Kaposvár, Múzeum köz 2. 82/416-944 Könyvesbolt, Kaposvár, Honvéd u. 2. Bagoly könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 9. 82/420-552. Holló könyvesbolt Marcali, Széchenyi u. 1/c. 85/312-776. Az ember jövője a kockázat tárgya A föld erkölcse A környezetvédelem a maga zajos megnyilatkozásaival nem a kétszázötven év óta dúló ipari társadalom ellen van, hanem korrigálni óhajtja és visz- szavezetni azt a Biblia, az emberi józan ész útjaira. Molnár Tamás, az ELTE és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vendégprofesszora, a Balaton Akadémia tanára a héten Balatonbogláron beszélt a környezetvédelem filozófiai problémáiról. A világ negyven egyetemén oktatott az elmúlt évtizedekben filozófiát és politológiát. Többek között a Yale-en és a New York-i állami egyetemen. Az ENSZ szakértőjeként a válságövezeteket vizsgálta. Francia, német és spanyol nyelven jelentek meg munkái. A világ korábban megismerte munkásságát mint honfitársai. 1990 óta oktat a hazai egyetemeken és sorra adják ki könyveit magyar nyelven. Első ízben a Somogybán szerkesztett Máskor sorozatban mutatták be munkásságát Szíjártó István segítségével. — A görög filozófia, a zsidó, keresztény Biblia tele van figyelmeztetésekkel. — Isten természetet teremtett és benne az embert. A genezisben olyan bölcsességet találunk ami egybevág a görög filozófiával: az emberi teremtménynek, a természet teremtésének értéke van. Olyan fontos érték, amit az ember nem tud nem vallani, és nem tud élni ha nem veszi figyelembe. Tehát meg van a természet helye a teremtésben, meg van az ember helye a természetben és a teremtésben. Nem urai vagyunk a természetnek. A Biblia első mondatait kellene állandóan észben tartanunk, hogy meglássuk nem a mi fönnhatóságunk alatt van a természet, hanem az is Isten teremtménye. Isten azért teremtette, hogy az embernek megadja a lehetőséget az erkölcs felsőbb emeleteire lépni. Az ember és a természet viszonya tehát az erkölcsöt is érinti. Az ember hivatott arra, hogy a természetben és a ermészettel harmóniában éljen. Ezt nemcsak a keresztény vallás és a görög filozófia mondja így, hanem a maga mitológiai nyelvén a többi civilizáció is. A teremtés misztérium számunkra: mi soha nem teremtünk, mi csak alakítunk. Az ipari társadalommal együtt született ideológia két-háromszáz év alatt nőtt fel azzal a segítséggel, amelyet a tudomány nyújtott. A tudomány persze anyagi sikerre vezetett, az anyagi sikerre. Azt tételezte föl a tudós, már a 17. században, hogy a föld, az űr, a kozmosz kiapadhatatlan forrás, addig szolgál minket, ameddig akarjuk. Munkálkodunk rajta, átváltoztatjuk, javítjuk, rontjuk. Nem azért, mert Isten bőkezű és ad — amit az emberiség kíván, amire szüksége van —, hanem azért mert az ember Isten. Tehát az embernek joga van!? Itt kezdődik ez emberi jog körüli vita az ipari társadalom- tudományban. Holott nem joga van a földhöz, hogy azt csináljon amit akar, hanem kötelessége a földet úgy kormányozni — az erdőket, a folyókat, a tengert, az állatvilágot, az embervilágot —, ahogy Isten megparancsolta. — Nem prédikálni akarok — mondta —, de ezeket a dolgokat most kezdjük megérteni, hogy három évszázad múltán visszatérünk a természethez. Nem tudtunk teljesen visszaélni vele, mert egyszerűen nem volt meg hozzá a lehetőségünk. Mégis elhitettük magunkkal, hogy uralkodunk. Az uralkodás legnagyobb foka a huszadik században fejlődött ki, de most kezdünk kérdezni. Most torpant meg az ipari társadalom, mert olyan fokra jutott, amelyben már meg kell kérdezni az emberiség jövőjét. Ma az emberi társadalom jelene és jövője a kockázat tárgya. Ennek a nagy intelligenciának, ami megindult a 17 században a tudományban, mégiscsak meg kellene állnia legalább egy pillanatra. Megvizsgálni azt amit eddig csinált, amit tennie kell. Természetesen beavatkozunk a világba. Az ember arra hivatott, hogy megváltoztassa a környezetét. Mennyire, milyen mértékben, milyen erkölcs alapján teszi? G. M.
