Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-18 / 296. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi Tájak 1998. december 18., péntek Baromfi kölcsönből - Sok a munka, de kevés a megélhetéshez Libatoll postafordultával < | isiért®J ü N* : . /g Balogh Jánosné: Ez az ötszáz liba csak arra elég, hogy irigykedjenek az emberek Boldogulni próbálnak a bolhói Balogh Jánosék. Igyekezetükről tanúsko­dik a félezer liba gágogá­sa a hátsó udvaron. _________Bolhó_________ A Cigányokért közalapít­ványtól nyertek kamatmen­tes kölcsönt — 900 ezer fo­rintot — a libaneveléshez. Nyáron kapták a pénzt, s a haszon négy évig ennek a visszafizetésére megy. Ha le­telik a tartozás, csak azután kezdhetnek örülni a libáik­nak Balogh Jánosék. A férj traktoros, az asszony gyesen van. Liba-ügyben ő a főnök, hiszen — mint alföldi lány — — már tízévesen értett a ne­velésükhöz. — Én ebben nőt­tem fel, és eleinte furcsa is volt, hogy errefelé senki nem tart libát — mondta a fi­atalasszony. — A férjem sem értett hozzá, de ma már ő is ügyesen gondozza őket. S tépi is a tollúkat. Persze van még mit tanul­nia, hogy utolérje a feleség teljesítményét. Az asszony­ka ugyanis 110-120 libát ko­paszt meg egy-egy éjjel. A tollat itt nem veszi át senki, postán elküldik az Alföldre, az apjához, és ő adja el. — Az ötszáz liba csak arra elég, hogy irigyei legyenek az embernek — mondták. — Ahhoz, hogy valóban megél­hessünk ebből, legalább há­romezer kellene. A munkát persze senki nem irigyli. Jó áron sikerült FOTO: P0L0SKEI TIBORNE megvenni az állatokat, cse­rébe azonban el kell járniuk Baranyába is, tépni a tollat a partnerük jószágáról is. — Tavasztól őszig nálunk ez a menetrend: nappal a gyerekek és a háztartás, éjjel pedig libát tépek. A férjem­nek ugyanígy: éjjel libatoll, hajnalban pedig dolgozni megy, heti négy-öt napon. Két gyerekük van Balogh Jánoséknak — a kicsi sanos, asztmás, a nagyobb óvodába jár —, kell hát a pénz. A férfi cigány, tehát nekik még in­kább bizonyítaniuk kell. Se­gítségre pedig nem számít­hatnak. — A segélyeket azoknak adják, akik elisz- szák. Nekünk nem adnak, mert nem vagyunk problé­másak. Nagy László Fogyatkozik a lakosság, háromszor jön csak a pék ígéret kevés a bolthoz A mi falunk híres embere Toborzó, néptánccal Jégpálya 10 millióért Kor­csolyapálya építését ajánlot­ták fel a Pólus-bevásárlóköz­pont szomszédságában a be­fektető társaság vezetői. Az 500 négyzetméteres pálya té- len-nyáron működne, s ked­vezményesen — tízmillió fo­rintért — készítenék el, ha a város vállalkozói és lakói is támogatnák a tervet. Homokszentgyörgyöi gyűj­tés Három mázsa tartós élel­miszert és 4 mázsa jó állapo­tú ruhát gyűjtöttek össze az árvízkárosultaknak. Az ado­mányt a Vöröskereszt megyei szervezete segítségével juttat­ták el a rászorulókhoz. Mint­egy 70 helybeli adakozásából gyűlt össze ez a küldemény. Muzsikusok Barcson A vá­rosi énekkar a barcsi reformá­tus templomban, a fúvósze­nekar, Verőcén lépett föl si­kerrel: a 115 éves viroviticai fúvószenekar születésnapi ünnepségén muzsikáltak. A templomi kórushangverse­nyen közreműködtek a Vikár zeneiskola tanárai is. Nyugdíjasok Heresznyén 140 helybeli nyugdíjast hívott meg mára a heresznyei ön- kormányzat egy kis vendég­ségbe és táncmulatságra. A műsorról az iskolások és óvo­dások gondoskodnak, a ven­déglátásról pedig a falu. Adományok a romáknak A Vöröskereszt megyei szerve­zetétől érkezett adomány Bolhóra. Ezt még az ünnep előtt elsősorban a roma csalá­dok kapják támogatásként. Kevesebb az állástalan a Dráva menti falvakban. Som- ogyaracson a legnagyobb, 37,8 százalék a munkanélkü­liek száma, Bélaváron a legki­sebb: a keresőképes lakosság 7,5 százaléka. Bolhón is sok, 19,7 százalék, de a munka­nélküliségi ráta itt is csök­kent. Az egyetlen kivétel Heresznye, ahol számuk a két évvel ezelőtti 13,1 százalék­ról mára 20 százalékra nőtt. Jönnek-mennek a jelentke­zők, de boltja még mindig nincs Rinyaújnépnek. Az évek óta húzódó gondra máig nem sikerült meg­nyugtató megoldást találni. RlNYAÚJNÉP Az önkormányzat rendbe té­tette az épületet, támogatást és kedvezményeket ígér an­nak, aki vállalná a bolt mű­ködtetését. Eddig azonban nem találtak megfelelő vállal­kozót. — Több jelentkező is volt, de akinek tőkéje lett vol­na hozzá, annak hiányzott a képesítése, akinek a papírja rendben volt, annak meg a pénze volt kevés — mondta Kiss Józsefné polgármester. — Amióta kivonult innét az áfész, megoldatlan az ellátás Rinyaújnépen. Mozgóárusok persze járnak erre, hetente há­romszor jön a kenyeres, be­benéz a faluba a cukrász, a csirkés, a zöldséges. Az alap­vető cikkekért azért nem kell átutazni Babócsára, de az iga­zi mégis egy állandó üzlet len­ne. Az a baj, hogy alig nyolcvan lelkes ez a község, többnyire idősek lakják. Ennyi vásárló pedig nem tud eltartani egy boltot. Hat nagy család él a fa­luban, jelentős mennyiségű árut igényelnek, de ők is in­kább hitelbe vásárolnának, mint régen az áfész-boltban. Ezt egy vállalkozás nemigen bírja el. S így hiába ajánl támo­gatást az árukészlet feltöltésé­hez az önkormányzat, hiába adna kedvezményeket — nem kell rezsit, bérleti díjat fizetni —, a legtöbben kétszer is meg­gondolják, hogy felcsapjanak boltosnak Rinyaújnépen. N. L. Füstös Gábor 24 éves fia­tal, és a népművészet egyik leglátványosabb mű­fajának, a néptáncnak kö­telezte el magát. A somo- gyudvarhelyi iskolában az idén kezdődött — szakkör­ben — a néptánc oktatása. A foglalkozásokat Füstös Gábor vezeti, így ismer­kedtünk meg vele. SOMOGYUDVARHELY A nevét már azelőtt is hallot­tuk, hiszen a környéken részt vesz több néptánccsoport munkájában. Kíváncsiak let­tünk erre az emberre, aki nagy energiával és lelkese­déssel végzi ezt a szép felada­tot. Velünk is hamar megsze­rettette a néptáncot, és alig várjuk a következő órát. Ki­faggattuk, hogy mikor és ho­gyan kezdett el táncolni, mik voltak a legnagyobb sikerei, nehézségei; milyen módon szeretteti meg a néptáncot a fiatalokkal, és milyen tervei vannak. Elmesélte: nyolcéves korában kezdte a táncot a berzencei hagyományőrző néptáncegyüttesben, Szőke József vezetése alatt. Rabul ejtette ez a művészet. Később már szólótáncosként is ver­senyzett, és nyert. Ezek a si­kerek bátorították öt évvel ez­előtt, hogy megalakítsa Csur­gón az Együd Árpád nevét vi­selő néptáncegyüttest. Művé­szeti vezetésével ez a csoport egyre nagyobb elismerést vi­vőit ki, és erre nagyon büsz­ke. Füstös Gábor egyébként nem tartja magát híresnek, de mint mondta: „a környéken ismert emberpalánta va­gyok”. Nehézségek is adód­tak pályája folyamán, de ezekből is tanult, így előre­mozdították a munkáját. A kis táncos Berzencén tet­te meg az első lépéseit, ma már az együttes vezetője és koreográfusa. Büszke arra, hogy az idén felvették a Ma­gyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakára, és ezt sikeresen akarja elvé­gezni. Munkája szerves ré­szének tekinti, hogy az embe­rekkel megismertesse és meg­szerettesse a népdalokat, a tánclépéseket, a népviseletet. Ebben segíti a lelkesedése, munkabírása. Arra a kérdésünkre, hogy ki az életrevaló, azt válaszol­ta: „Szerintem — naivan — minden ember, s különösen azok, akiknek vannak elkép­zeléseik, céljaik, és ezeket be­látható időn belül véghez is viszik; úgy érzem, ők az élet­revalók.” Neki ezt rendszeres próbá­ra járással, kitartással és az adott feladat szeretetével si­került elérnie. Szerinte ez az élet bármely területén igaz, de kemény munkával jár. Kívánjuk, hogy Füstöd Gá­bor kitűzött céljait elérje, és további sikereket kívánunk neki. A Somogyudvarhelyi Általános Iskola 5. osztályos tanulói: az „életrevalók ” * * ★ Kedves gyerekek! Várjuk fa­lutok, városotok híres, érde­kes embereit bemutató írá­sotokat. A terjedelem kettes sortávolsággal gépelt két ol­dalnál lehetőleg ne legyen hosszabb. A szerzőket meg­ajándékozzuk. A borítékra írjátok rá: „A mi falunk (vá­rosunk) híres embere!” Bevásárlók Horvátországból Ki kerékpáron, ki autóbuszon jön Horvátországból az ünnepi nagybevásárlásra. Az utóbbi napokban rekordot döntött a forgalom a gólai határátkelőn: szerdán 8355 ember lépte át itt a határt. fotó: pölödskeiné Viszályok a vadászatért Botrányba fulladt a közgyűlés, ám ez már csak a hab volt a babócsai vadásztatás tortáján. A felek — ha akarnának — meg tudnának egyez­ni. Megegyezés helyett azonban leg­szívesebben az örök vadászmezőkre küldenék egymást. Babócsa A vadásztatás 1996-ban került át a helyi vadásztársaságtól a Határőr szövetkezethez. Néhány napja köz­gyűlést tartott a földtulajdonosok közössége, amelyről a szövetkezet vezetése és a velük egyetértő földtu­lajdonosok kivonultak. Akik viszont maradtak, megtartották a közgyű­lést, elvették a szövetkezettől a vadá­szati jogot és visszaadták a vadász- társaságnak. Ezt a döntést elfogadta az FM-hivatal, s határozatában meg­vonta a vadászati jogot a babócsai Határőr mezőgazdasági szövetkezet­től. A szövetkezet most fellebbez, s bírósághoz fordul. — Egy jogszerűtlen, nem legitim fórum hozott döntést, és a hivatal el­fogadta. Természetes, hogy felleb­bezzünk, és mind a fórumot, mind a hivatal döntését a bíróságon is meg­támadjuk — mondta Toldi János, a szövetkezet elnöke. — A közgyűlést meg sem nyitottam, mert a regisztrá­ciót nem' sikerült idejében befejezni. Egy meg nem nyitott közgyűlésen pedig nem lehet dönteni. Azt követő­en vonultunk ki — s rajtunk kívül még vagy ötvenen —, mikor olyan te­rületek tulajdonjogát is megkérdője­lezték, amelyek évtizedek óta a szö­vetkezeté. Mindössze tizenöten ma­radtak bent. Ők tartották meg a fóru­mot, és meghozták a számukra ked­vező határozatokat. Engem pedig le­váltottak a tulajdonosok képviseleté­ről, és visszaadták a vadásztatást a társaságnak. Amíg a szövetkezeté a vadásztatás, annak haszna az itt élőknél, a szövet­kezet tulajdonosainál marad. Ha visszakerül a vadásztársasághoz, ez a haszon egy szűk körhöz kerül, amelyből sokan nem is idevalósiak — mondta az elnök. — A vadásztatásból egy sor előnye származott az itteni­eknek, például vissza tudtuk kap­csolni a művelésbe a rinyaújnépi és aracsi gyengén termő területeket. A szövetkezetiek szerint az összes tulajdonos 39,5 százaléka szavazta meg a váltást, így ez semmiképp nem fogadható el a többség akarataként. Törvénysértések során át jutottak idáig - állítják. Báty Erzsébet, FVM-államtitkári re­ferens azonban 62 százalékos rész­vételi arányról s így jogszerűen meg­tartott közgyűlésről beszélt. A tör­vénysértéseket illetően is más a véle­ménye. — Nem most, hanem két éve követtek el törvénytelenséget azzal, hogy az előhaszonbérleti jogot nem kínálták fel a vadásztársaságnak — mondta kérdésünkre. — Ezt a tör­vénysértő állapotot kell most helyre­állítani. Hogy 1996-óta miért nem élt a tár­saság az előhaszonbérleti jogával? Az államtitkári referens szerint ennek számtalan oka lehet, például a tájé­kozatlanság. Ettől függetlenül ma is megvan a társaságnak ez a lehetősé­ge, hiszen a jog szerint öt évig nem évül el. Ebben a riportban szerettük volna megszólaltatni Péter Istvánt, a va­dásztársaság elnökét is. Nem élt a le­hetőséggel, mondván: kilenc nap múlva jár le a fellebbezési határidő, azt még kivárja. Nagy László Őrzik a pincét a tolvajoktól Nemsokára szabadulnak a kerékhegyi pincék foszto­gatói, de felkészülten várják őket a bélavári faluőrök. Bélavár Gyakrabban járőröznek, és ter­vezik a falu külterületeinek rendszeres figyelését is. Mindehhez azonban jó néhány ember kell; szerencsére egyre többen vállalják ezt a munkát. Több kerékhegyi gazda is szívesen beáll a faluőrségbe, csakhogy nagyobb biztonság­ban tudja pincéjét. A csoport a rendőrséggel együttműködve dolgozik, s a rendőr munkájá­nak a támogatásáról is hamarosan döntenek az érin­tett önkormányzatok.

Next

/
Thumbnails
Contents