Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-02 / 282. szám

SOMOGYI HÍRLAP 4 Somogyi tájak 1998. december 2., szerda Göllei „nevelőszülők” Többnyire a gölleiek, a kör­nyező falvak lakói is vásárol­tak a postán olyan bélyege­ket, melyeknek bevétele a Fővárosi Állatkert Örökbefo­gadás elnevezésű jótékony­sági akcióját segítette. Gölle a 9100 forintnyi bélyeggel az I—II. osztályú posták kategó­riájában 2. helyezett lett. A bélyegvásárlók közül kisor­soltak két örökbefogadót; így Márton Daniella és Cser Csilla neve olvasható a fehér- fejű réti sas ketrecén. Adventi hangverseny Könyves Pál kadarkúti lel­kész adott orgonakoncertet a mezőcsokonyai református templomban. A koncertet - amelyen részt vett a falu apraja és nagyja - szeretet- vendégség követte. Mester-művek Kaposfőn A kaposfői művelődési házban Mester Béla festőművész ké­peiből nyílt kiállítás. A ka- posfüredi alkotó tárlatán szürrealista művei kerültek falra. Kiállítása a hét végéig látogatható. Ajándék a puttonyból Ba­téban az idén is becsenget a házakhoz a mikulás. Az ön- kormányzat jóvoltából vala­mennyi tizennégy év alatti gyermeket megajándékozza. A falu vezetői az idős embe­rekről sem feledkeznek meg. A karácsony előtti napokban a nyugdíjasokat köszöntik a faluházban. Az óvodások és az iskolások műsorral, az önkormányzat ajándékkal kedveskedik. Gázégővel gazdagodtak A szakképzési pénzből egy nagy értékű gázégővel is gazdago­dott a bárdudvarnok! Goszt- hony kúriában működő Nem­zetközi Üveg-alkotótelep. Er­ről is tájékozatott Andor Ist­ván alkotóház-mester, akinek szervezésében szombaton rendezik meg az alapítvány kuratóriumi ülését. Délután 2 órakor az idei szimpozionok anyagából nyílik kiállítás. Falunk híres embere A festőművész stációi Csapatunk — az 5. b osz­tály legéletrevalóbb tíz ta­nulója — benevezett az Életrevaló plussz program októberben elindított ve­télkedősorozatába. Első feladatunk az volt, hogy kutassuk fel, keressük meg azt az embert, akiről mi úgy gondoljuk, hogy hí­res. Az általunk elkészített riportot kellett elküldeni a verseny nevezéseként. Mi Ligeti Bélánét (Ackermann Évát), Iskolánk volt rajzta­nárát kerestük fel, aki képzőművészeti alkotása­ival vált Ismertté. Az Általános Iskola, Vendéglátóipari Szakiskola és Diákotthon 5. b osztálya Kadarkút- Őriz-e olyan emlékeket a gyerekkorából, amelyek a raj­zolással kapcsolatosak? — Két-három éves voltam, amikor édesanyám kiültetett az udvarra egy kis fonott székbe. Papírt és ceruzát adott a kezembe, hogy raj- zolgassak. Ezek a firkálgatá- sok jelentették a kezdetet. Kisiskolás koromban kide­rült, hogy több adottság van bennem, mint általában a többi gyerekben. Rajzaim sokkal szebbre sikeredtek, mint a társaimé. Az osztály­társaimnak babákat rajzoltam ajándékba mindaddig, míg meg nem kaptam az első kri­tikát. Az egyik diáktársam — látva az egyik babáról készült rajzomat — így kiáltott: ez kancsal! Akkoriban még ne­hezen viseltem el a kritikát, sírni kezdtem, és egy időre abbahagytam a rajzolást.- Mikor döntött a tanári pálya mellett? Utcarészlet — Igazán a gimnáziumban döntöttem úgy, hogy a bizony­talan anyagi háttérrel rendel­kező művészi pálya helyett in­kább a biztos fizetéssel járó tanári pályát választom. Ter­mészetesen a gyerekek iránti érdeklődésem és szeretetem is irányított e pálya felé. — Milyen témájú képeket készít, és milyen technikával? — Általában a valóságot áb­rázolom, műveim között táj­képek, virágcsendéletek, port­rék, arcképek és életképek ta­lálhatók. Áz alkalmazott tech­nikák pedig olaj festék, akvarell (vízfesték), pasztell, tollrajz és ceruzarajz. — Ki volt a mestere? Van-e példaképe? — Egerben a pedagógiai fő­iskolán végeztem földrajz-rajz szakon. Az akkori tanáromat, Jakuba Jánost tekintem a mes­teremnek. Nagyra értékelem Ferenczy Károly, Réti István és Rembrandt képeit, valamint a jelen művészei közül Gyémánt László alkotásait. — Tükröződik-e saját han­gulata a képein? — Igen, érzékelhető a han­gulatom. Nyugodt, derűs em­ber vagyok, szeretek moso­lyogni. Á belső nyugalom, a rend képeimbe is kivetítődik. Például sok helyen fellelhető a napsütés, vagy a fény-árnyék ábrázolása. — Van kedvenc színe, ked­ves képe? — Szeretem a kontraszt és a komplementer (kiegészítő) színeket. Szívesen használom egy szín különböző árnyalatait egy képen, valamint a meleg és a pasztellszíneket. Jelenleg a kedvencem egy nemrég ké­szült kép, amelynek a címe: Szélben (egy lovas nőt ábrázol lobogó hajjal). Ez egy kicsit más, mint a korábbi alkotá­saim. Amúgy legszívesebben portrékat festek. Több alka­lommal festettem le a gyerme­keimet és a néhai férjemet. — A helyi római katolikus templom falait az Ön által ké­szített festmények ékesítik. Hogyan készültek a képek? — A templomot korábban kevésbé értékes képek, repro­dukciók díszítették. Amikor Lukácsi Géza plébános ide ke­rült Kadarkútra, felkért az egyházi sorozatnak az elkészí­tésére. Én igent mondtam. Ez a munkám egy ajándék az egy­ház számára. Feszty Masa so­rozata adta a kompozíciós ala­pot. A festést alapos kutató­munka előzte meg a korhű áb­rázolás érdekében. A tizen­négy kép, amely Jézus szen­vedését ábrázolja, négy-öt hó­Ligeti Béláné nap alatt készült el. — Mi jelentette Éva néni számára a legnagyobb nehéz­séget, és mi az eddigi legna­gyobb szakmai sikere? — A legnagyobb nehézséget az jelentette, amikor a gyer­mekeim kicsik voltak és csa­ládanyaként kevés időm jutott az alkotásra. A hírnév nem volt fontos számomra, mindig az alkotókedv hajtott. Örülök, amikor egy-egy kiállításomon másoknak is megtetszenek a képeim. A legnagyobb sikerem is egy kiállításhoz fűződik. Ka­posváron a megyei könyvtár­ban Szíj Béla, a Nemzeti Galé­ria művészettörténésze nyi­totta meg a tárlatomat, s ezt követően „A cáki pincék” című képemet megvásárolta a Nem­zeti Galéria számára. — Milyen úton jutott el az önálló kiállításokig? — Többször jártam művész­telepeken (például Kőszegen), ahol baráti kapcsolatok alakul­tak ki más képzőművészekkel. Kezdetben közös kiállításaink voltak, Később a Nagyatádi Művészközösség munkájába bekapcsolódva is létrejöttek közös kiállítások. Első önálló tárlatom Budapesten volt. Az­óta az ország különböző ré­szein (egyebek között Ózdon, Miskolcon, Nagyatádon, Ka­posváron, Sárospatakon, Kő­röshegyen, és Tabon) láthatták alkotásaimat az érdeklődők. Jelenleg Nagykanizsán, azután pedig Kaposváron, majd Bu­dapesten a Honvédelmi Mi­nisztériumban, illetve Szepet- neken lesz kiállításom. — Köszönjük a válaszait. * * * Kedves gyerekek! Várjuk falu­tok, városotok híres, érdekes embereit bemutató írásotokat. A terjedelem kettes sortávol­sággal gépelt, két oldalnál ne legyen hosszabb. A szerzőket megajándékozzuk. A borítékra írjátok rá: „A mi falunk (váro­sunk) híres embere!" Otthagyna csapot, papot Idegbeteg az uram, nem tudok már mellette élni. 30 évet lehúztam vele, elegem van. Nézek ma­gamnak egy házat, és odaköltözöm. RÁKÓPUSZTA Bergel Lászlóné mondta ezt keserűen, aki 1945 óta lakik a Kaposkeresztúrhoz tartozó Rákópusztán. Most Batéban tájékozódik, sógora házába pakolna, hogy nyugalma le­gyen. Nemcsak a férje beteg, neki is ezer a baja, ezért száza- lékolták le. Korábban a batéi téeszben folyékony fát készí­tett. Alacsony volt a fizetése, így a postás 14 ezer forint nyugdíjat hoz.- Vannak földjeim, kukori­cát, krumplit termelek, meg disznókat is tartunk, hogy megéljünk - jegyezte meg. ­Kettőt le akarok vágni az ün­nepekre, de ha elköltözöm, nem lesz disznótor. Az asszony tántoríthatatlan. Kikészült idegileg, ezért akar szabadulni házsártos urától. Sajnálja, hogy ott kell hagynia a felújított házat; a sarat azon­ban nem, ami körbeveszi. Bár van kövesút a pusztán, ám ahol ő él, tengelyig ér a sár.- Ha valakihez mentőt kel­lene hívni, biztos, hogy el­akadna - véli, közben a sárten­gerre mutat. - Én nem várom meg, hogy azzal vigyenek el. Rákópusztán hét család él; többen Kaposkeresztúr mos­tohagyermekének tartják ezt a településrészt, ám akik ott ver­tek tanyát, nem költöznének el. A szőlőhegyben lakik Ber- gelné lánya is. A veje asztalos, az unoka meg a batéi oviba jár. Az asszony annak örül: ők leg­alább szépen élnek. (Lőrincz) Hegybarátok, rendőrök a közbiztonságért „A szabálytalanságokat a magánéletemben sem szeretem” fotó: kovács tibor Csornától Zselickislakig, Zimánytól Kaposhomoklg huszonegy település köz- biztonságáért felel a ta- szárl rendőrőrs. Taszár Kovács Zsolt századostól, az őrs parancsnokától megtud­tuk: a hétvégi ház-feltörése­ken kívül kirívó bűncselek­mények nincsenek, mert a komolyabb bűnözők rács mögött vannak. A közelmúlt­ban gyorsan elkapták a ker- cseligeti almalopókat és a zselickislaki biciklitolvajt. Több településen újraé­lesztették a polgárőrséget, megszervezték a hegybarátok körét vagy az önvédelmi cső-- portot, mert így hatékonyabb a bűnmegelőzés. Legutóbb Csornában értékelték a pol­gárőrök munkáját. A külön­féle szervezetek gyakran rendőrökkel portyáznak, s így egyre kevesebb a ter­mény-, a tyúk- és a falopás. A legtöbb gondjuk Kaposho- mokon és Kaposkeresztúron van, ott ugyanis nem alakult még önvédelmi csoportot.- A szabálytalanságokat a magánéletemben sem szere­tem - vallja a parancsnok, akinek a felesége is rendőr. - Hivatásos katonaként kezd­tem, szolgáltam a határőr­ségnél is, és tanultam az irá­nyítást. Megpróbálunk falu­barát rendőrök lenni, hiszen ismerjük az itt élők gondjait, s tudjuk: Mariska néninek nagy a bosszúsága, ha reg­gelre észreveszi: üres a tyúk­ólja, és Jóska bácsi is szent­ségei, ha feltépett ajtó fogadja a hegyen. (Lőrincz) Kötött pulóveréről ismerték fel a tüzérhadnagyot Gyertyák égnek a sírokon 1944. december 2-a, ha­sonlóan az embertelen háború többi napjához, örömet és gyászt hozott. Örömet hozott Somogy megye nagy részén az ül­dözötteknek, rabosko- dóknak, és gyászt sok magyar, német, szovjet családnak. IGAL Igáit a Kaposvárra igyekvő szovjet főerők kozák oldal­védj e szállta meg. A reguláris erők megérkezéséig nem vol­tak felszabadítóknak nevez­hetők. Egy sajnálatos ese­mény történt 1944. december 2-án. Egy Székesfehérvárra vezényelt magyar légvédelmi tüzér alakulat keresztezte Somogyszil irányából a kozá­kok útját. A lőszeres teherko­csi találatot kapott és felrob­bant. Hat székely és egy sváb magyar katona azonnal hősi halált halt, egy társuk később sebesüléseibe halt bele. Baksa Ferenc honvéd, Bede Lajos honvéd, Pálkövi István őrvezető, Schmidt Mihály honvéd, Szász Jenő tizedes, Szőcs László honvéd, Vajda István honvéd, Marosán Já­nos honvéd. Parancsnokuk Párkányi La­jos magyar királyi légvédelmi tüzérhadnagy volt, aki 1944 augusztusában végzett a ka­tonai akadémián, kiváló eredménnyel. Avatása után édesanyjának írott levelében arról ír, hogy tudását a haza védelmére fordítja, ha kell éle­tét is feláldozza. A tiszti sze­mélygépkocsi mintegy 300 méterrel a felrobbant teher­gépkocsi előtt haladt. Vissza­indult gyalog, hogy megnézze mi történt, ekkor érték a halá­los lövések. Szülei csak az 1948-as exhumálás után látták viszont, amikor is az édes­anyja által kötött pulóverről ismerték fel. 22 éves korában halt meg és a sors kegyetlen­sége, hogy rajongásig szere­tett menyasszonya talán pár nap különbséggel Budapest bombázásakor halt meg. A hadihelyzet alakulása folytán csatlakozott hozzájuk dr. Túri Gergely jogász, tartalé­kos hadnagy, aki egy ezred élelmezési tisztje volt. Buda­pestről hazahozta kismama feleségét Nakra, mert úgy gondolta, hogy ott biztonság­ban lesznek. Itt csatlakozott a bajtársakhoz, akik megálltak javítani, pihenni. A faluban kaptak és vettek élelmet. Ez a kis falu a vérzivataros Euró­pában két napra a béke szi­gete volt számukra. Mindenki marasztalta a 33-ik évében lévő nagyon jó képességű tar­talékos hadnagyot, de édes­apjával egyetértésben úgy döntött, hogy a haza szolgá­lata mindennél fontosabb. Édesapja 2 nappal később fájó szívvel szállította haza és helyezte örök nyugalomba a naki temetőben dr. Túri Ger­gelyt, aki szintén hősi halált halt Igáiban. A rájuk bízott katonák és felszerelések miatt aggódtak. Nem futamodtak meg! Ekkor érték őket a halálos lövések. Amikor a politika miatt nem számítottak hősöknek, a sír akkor is rendben volt, friss vi­rágok voltak rajta és a halot­tak napján számtalan gyer­tyát égettek a falu lakói. Bornemissza György Hét falu gáza Baté Fonóban már kiadták a bá­nyakapitányi engedélyt, Baté­ban pedig most tartottak hely­színi szemlét, s hamarosan megkezdik a gázvezetést Csornában, Szabadiban, Nagyberkiben, Mosdóson és Kaposhomokon is. Zsalakó Ernő batéi polgármestertől megtudtuk: a falvakban min­den második család befizette a 132 ezer, illetve a 155 ezer fo­rintot, de további igénylőkre is számítanak. A 400 millió fo­rintos beruházás előkészítése és lebonyolítása foglalkoztatja most a polgármestereket, s folynak az egyeztetések a közművek képviselőivel is. ígérik: ha karácsonyra nem is, de húsvétra lesz gáz mind a hét településen.

Next

/
Thumbnails
Contents