Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-07 / 261. szám

SOMOGYI HÍRLAP 10 Interjú 1998. november Z, szombat A hűségért fizetett az Év embere Egyre nagyabb érdeklődést kelt az új műtéti eljárás, s külföldön is már legalább tíz országban alkalmazzák fotó: lang (Folytatás az 1. oldalról) Az amerikai testület az egész világon figyelemmel kíséri azo­kat a személyiségeket, akik egy- egy országban és nemzetközi viszonylatban is az átlagot meg­haladó teljesítményt nyújtanak. Dr. Rozsos István az egyre na­gyobb érdeklődést kiváltó, új műtéti eljárásával és a társadal­mi életben vállalt tevékenységé­vel — elnöke a területi választá­si bizottságnak — nyerte el az Év embere megtisztelő címet. Dr. Rozsos István a Somogyi Hírlapnak azt mondta:- Szerepet játszhatott a dön­tésben az IFOR csapatokkal ki­alakított kapcsolatom is; a tábor orvosai többször asszisztáltak a műtéteimnél, ugyanakkor kre- dit-pontszerző előadást is tart­hattam 30 amerikai kollégám­nak. — Ez nagy elismerés, már csak azért is, mert köztudott, hogy az USA-ban nem honosít­ható a magyar orvosi diploma- Kellett is néhány hónapot vámom, amíg tájékozódtak a tudományos minősítésemről, s hogy miként szerepelek a nem­zetközi szakirodalomban. A vendégkönyvi bejegyzések ar­ról tanúskodnak: meg voltak elégedve a munkámmal. Ápri­lisban ismét érkeznek amerikai vendégek és 120 jelentkező áll sorban a világ minden részéről, hogy elsajátítsa az eljárást. Az oktatás szervezése nagy gond, de bízom abban, hogy a dr. Gógl Árpád egészségügyi mi­niszter vezetésével nemrégiben megalakult pécsi továbbképző központ segítségével ezt is meg­oldjuk. —Az orvostudományi egyete­meken része a tananyagnak az egynapos sebészet? — A szegedi, a debreceni és a budapesti egyetemen már ok­tatják. 1988-ban dr. Jakó Géza professzorral kezdtük kidolgoz­ni a módszert. Egy lézermdkro- sebészeti eljáráson munkálkod­tunk, amihez drága eszközök, operációs mikroszkóp kellett. Én egy gyorsabb, egyszerűbb módszer irányába kezdtem ta­pogatózni. Ehhez önfeltárós eszközökre és állatkísérletekre volt szükség, melyeket a Pan­non Agrártudományi Egyetem kísérletes műtőjében végezhet­tem. Közel két évi kísérlet után, 1990-ben csináltam az első ilyen műtétet és egy évvel ké­sőbb számoltam be itthon az el­ső eredményekről. Szeren­csémre ugyanebben az évben kaptam meghívást a San Diego- ban és Bostonban rendezett se­bészkongresszusokra. Itthon ugyanis nagy ellenkezést, kifo­gásokat, míg az USA-ban óriási érdeklődést váltott ki a módsze­rem. A magyarországi áttörés 1992-ben történt, amikor az Eu­rópai Sebész Társaság brüsszeli kongresszusán a barcelonai se­bészprofesszor, Puis La Calle, aki egyben a társaság elnöke is volt, megtisztelt azzal, hogy az én előadásomon kívánt elnököl­ni. Ezen részt vettek a magyar sebészkollégák is. Puis La Calle nagyszerűnek és szemtelenül egyszerűnek találta a módszert, s nagy jövőt jósolt neki. Csak egytől tartott: félt, hogy a lapa­roszkópos eszközök eladásá­ban érdekelt, nagy tőkével ren­delkező mamutcégek min­denáron piacot keresnek és ne­héz lesz velük fölvenni a ver­senyt. Szerencsére nem így tör­tént. — Ki volt az első magyar kol­léga aki hitt a módszerében és ki is próbálta azt? — Dr. Löké Miklós, a szolno­ki MÁV-kórház igazgatója. Az­tán fokozatosan a többiek is föl­ismerték a lényegét és egyre ke­vesebb támadás ért. Az ország 20 helyén dolgozó kollégáim mintegy hatezer sikeres műté­tet végeztek, s külföldön leg­alább tíz országban operálnak már a módszeremmel. Ma is csak azok kifogásolják és mon­danak róla negatív ítéletet, akik még nem látták a műtétet. — Kétezerhétszáz sikeres mű­tétet végzett. Melyik volt a leg­emlékezetesebb és miért? — Megjelent nálam egy úr, bemutatkozott és azt mondta: „Én voltam Baranyában a III/III- as ügyosztály vezetője. A rend­szerváltás után kirúgtak az állá­somból. Súlyos epekőbetegsé­gem van. Önhöz jöttem biza­lommal.” „Én 1956-ban a forra­dalmi zászlóalj parancsnoka voltam” — válaszoltam. „Tudom” — felelt rá a beteg, lakonikus egyszerűséggel. — „Sőt ennél sokkal többet is tu­dok magáról.” Megtisztelőnek éreztem, hogy hozzám jött, mert biztos volt abban: én első­sorban orvos vagyok és min­denkit egyformán gyógyítok. Megoperáltam. — Az újító szellemű emberek miután elérték a céljukat újab­bat tűznek maguk elé. — Ez a műtéti technika szá­mos irányba, más műtétekre is kiterjeszthető. Most román nyelvre fordítják le a könyve­met, s már az angol változat megjelenését is sürgetik. Köz­ben egyéb, fejlesztésre, megol­dásra váró elképzeléseim is vannak. Többen — Jugoszláviá­ból és Lengyelországból — is je­lentkeztek, kérték a segítsége­met a PhD fokozat megszerzé­séhez, a műtéti technika elsajá­tításához. — Mi hajtja, hogy ne eléged­jen meg a nagy elődök nyújtotta tapasztalatokkal, hanem vala­mi mást, jobbat csináljon? — Ennek mélyen erednek a gyökerei. Elsősorban Szentá- gothay és Flerkó professzorok­nak köszönhetem, hogy utat nyitottak a tudomány felé. Olyan szemléletet oltottak be­lém, mely lehetővé teszi, hogy észrevegyem a problémákat és valami módon meg is oldjam azokat. Nagyon szerencsés idő­szakban kaptam el ezt a „kórsá­got”. Arra ugyanis nincs biztosí­ték, hogy ha valaki föltalál vala­mit, azt a világ valamely részén már ne csinálják meg. Szeren­csém volt, mert mindenki a la­paroszkópos eljárás felé fordult, s én ennek az érdeklődésnek az „árnyékában”, az itthoni lassú­ság ellenére is az élen tudtam maradni. Időben is szerencsés volt a tudománnyal való találko­zásom. Szépen ívelő egyetemi pályámat az 56-os események szakították meg. Szokásos pa­naszkodni az ötvenes évekre. Félve mondom ki: életem leg­csodálatosabb időszaka volt az, mert olyan közösségből estem ki, amüyenre azóta sem leltem. 1961-ben kerültem Kaposvárra. Ugyancsak a szerencsének is köszönhetem, hogy dr. Jakó Géza professzor engem válasz­tott társául az állatkísérletes műtéteknél. — Harminchét éve él Kapos­váron. Mi táplálja ezt a hűséget? — Megszerettem Kaposvárt. Végtelenül jólesett, hogy a hat­vanas években, amikor még éle­sen támadtak 56 miatt, az egy­kori pártemberek is kiálltak mellettem. Ezt sosem felejtem el. Kaptam jó néhány hazai és külföldi meghívást, de azt mondtam: ha itt tanultam, vé­geztem a gyakorlatokat, akkor az itt élő embereknek kell visz- szaadnom az összegyűjtött tu­dást. — Ha visszatekint, mit csi­nált volna másként? — Sok mindent. Nagy veszte­séget jelentett időben és a mód­szer elterjesztésében is, hogy ragaszkodtam hozzá: Magyar- országon, Kaposváron vigyem sikerre az eljárást. A menedzs­mentet mindenképpen más­ként csináltam volna. — A nap egy tudós sebésznek is csak 24 órából áll Mennyi ide1 je marad a családra, barátaira? — A feleségem kénytelen tu­domásul venni és elviselni ezt a leterhelést. Fájdalmasabb, hogy a baráti kapcsolatok ápolására sem jut elég időm. Ennek elle­nére hétfőn esténként egy ked­ves társasággal leülök néhány órát tarokkozni, s olykor a he­gyen is összejövünk baráti be­szélgetésre. — A sebészek az élet legmé­lyebb bugyraiba halóinak. Az „anyagba leszálló” orvos hisz-e Istenben? — Hívő ember vagyok. Hi­tem elsősorban lelki nyugalmat, rendet biztonságot ad. Roppant fontos, hogy az ember lelkiis­merete, lelke rendben legyen. Nem röstellem bevallani, hogy még ma is imádkozom a bete­geimért. Az egy másik kérés, hogy ettől még nem gyógyultak meg. Fiatalabb koromban túl di­rekten vártam a segítséget. Ma már tudom: ez nem így műkö­dik. Az Istenben való hitemet és vallásos életformámat úgy pró­bálom a szakmára átfordítani, hogy tudom: a jó Istentől kap­tam egy talentumot, és ahogy a Bibliában is írva van, ezzel kell gazdálkodnom. Miután az Úr ezt a hivatást jelölte ki a szá­momra, igyekszem tisztesség­gel és kellő alázattal szolgálni. Várnai Ágnes Az Apeh új igazgatója nem készül tisztáldozatokra Sakklépésben az adótáblákon Szulimán Gyula hobbija a sakk - ma is aktív játékos fotó: lang Róbert Szeptember óta új „főadószedő­je” van Somogy megyének. Szuli­mán Gyula 1984 óta dolgozik az adóhivatalnál, végigjárta a rang­létrát, volt ügyintéző, osztályveze­tő, majd ellenőrzési igazgatóhe­lyettes. Hobbija a sakk, ma is ak­tív játékos, de volt már Somogy megye sakkbajnoka is.- Szakértők szerint már a megnyitás­nál eldőlhet egy-egy sakkjátszma sor­sa. Ön hogyan nyitott Apeh-igazgató- ként?- A játékban az orosz megnyitás a kedvencem, és nemcsak azért, mert kevesen ismerik, hanem azért is, mert nyílt játék, ahol a király az egész mérkőzés folyamán állandó veszély­ben van. Szeretném, ha ez a nyitott­ság a munkámra is jellemző lenne, a munkatársaimmal és az adózókkal szemben is.-Ha a királyok állandó veszélyben vannak, akkor a kockázat elég nagy.- A sakk nem a kockázatvállalásra hanem elsősorban az óvatosságra ta­nított meg. Előre számolni mindig minden változatban legalább négy-öt lépéssel, és csak ezután dönteni. Ve­zetőként, ez még nagyobb felelősség, mert ha sakkban rosszat húzok, leg­feljebb veszítek, de ha itt hozok egy hibás döntést, az érintheti emberek sorsát is.- A sakk a kreatív emberek sportja. Egy megyei Apeh-igazgató mennyire lehet önálló? A törvények, a szabályok közt mennyire lehet „sakkozni”?- Végrehajtó szervezet vagyunk. A parlament által alkotott törvényeket, illetve a kormány rendeletéit nekünk végre kell hajtani, hajtatni. Ennek a módszereiben lehetnek döntéseink, de itt is szigorú szabályok között. A mi felelősségünk az, hogy a szabályo­kat a megyei sajátosságokhoz adap­táljuk, és a lehető legjobb teljesít­ményt nyújtsuk.- Ezek szerint az igazgatóságok kö­zött is vannak különbségek. Milyen mérőszámok alapján derül ki, hogy melyik megyében dolgozik jobban a hivatal?- A bonyolult összefüggések elem­zése helyett „gondolom” annyi elég, hogy mi a költségvetés bevételi oldalá­ért felelünk, tehát a mutatószámaink is ebből következnek. Egyébként fájó pontunk ez, mert sajnos az elmúlt há­rom-négy esztendőben a megyék kö­zötti összevetésben nem valami jól szerepelt a csapatunk. Pedig a somo­gyi szakemberek tudásuk alapján nem erre hivatottak. Mindenkinek le­het egy-egy rossz éve, de ha valaki hosszú éveken át utolsó, annak már komoly oka van. Ezen mindenképpen szeretnénk változtatni.- Látja már azokat a húzásokat, amelyek segítségével ez javulhat?- A folyamatos évközi feladataink mellett készülnünk kell a jövőre, az adójogszabályok változására és a ter­vezett integrációkra egyaránt. Eköz­ben rendezni kell az elmaradásain­kat, például az iktatás területén. Meg­lehetősen sok bizonylat ugyanis nem került még rá a számítógépes hálózat­ra. Például a pénztárgépek adatnyil­vántartó lapja, amiből ki lehet keres­ni, melyik pénztárgép kinek a nevén van. Számítógép nélkül pedig az irat­tárba ömlesztett adatokból kissé ne­hézkes előkeresni ellenőrzéskor. Ugyanez érvényes a szigorú szám­adású bizonylatokra, amikből az tud­ható, hogy ki melyik üzlettől mit vá­sárolt. A fiktív számlák korában ez is alapkövetelmény. Mára egyedül So­mogy megyében maradt olyan osz­tály, ahol nem megoldott a központi iktatás. Mindez a napi munka mellett csak túlmunkában pótolható, de ha azt akarjuk, hogy jövőre előbbre ke­rüljünk a megyék közti rangsorban, akkor meg kell oldanunk.- Gondolom, a rangsor volt az oka - hogy maradjunk a sakknál - a ve­zéráldozatnak. De ön tervez-e tisztál­dozatokat a győzelem reményében?- Ha egy csapatnak nem megy a já­ték, az edzőt vagy a szövetségi kapi­tányt váltják le elsőként. Ami a tisztál­dozatot illeti, én szeretném minden ve­zetőtársam számára megadni a lehető­séget, hogy megmutathassa: tud annál többet is, mint amennyit eddig nyújtott. Csak ha ezzel nem tud élni, akkor sza­bad a változtatásra gondolnom.- Ön már bizonyára átlátja az adó­törvény tervezett változásait. Meg tud­na győzni arról, hogy jövőre kedve­zőbb lesz az adózás?- Lesznek csoportok, amelyek nek kedvezőbb lesz, és lesznek, akiknek nem. A sajtóból értesülve, illetve az előzetes parlamenti vitákat figyelve úgy vettem észre, hogy az adóterhek nemigen változnak, egy-két század­pontos eltérések lesznek a személyi jövedelemadók terén.- A legnagyobb változás várhatóan a társadalombiztosítással való fúzió, illetve a nyomozati jogkör lesz. Ez mit jelent megyén belül?- Ha a parlament elfogadja a mó­dosítást, akkor a társadalombiztosí­tás- és a megyei egészségbiztosítási pénztár járulékbeszedési részlege adóhatóságként működik. A kollégák maradnak ugyanott, ahol eddig vol­tak, ugyanazt csinálják, amit eddig, csak átfestjük a cégtáblát. Persze az új ismeretekkel nekünk is rendelkez­nünk kell. A nyomozás nem a mi fel­adatunk lesz, nem is én, hanem az adóhivatal központjának adóügyi nyomozói igazgatósága irányítja majd közvetlenül a saját megyei ki- rendeltségeit. Ezek a megyei kiren­deltségek 6-8 személyből állnak, és a Btk. 310. paragrafusában említett adócsalás és társadalombiztosítási csalás vizsgálatában lesz korlátlan és kizárólagos eljárási joguk. Ennek a célja az, hogy egy-egy adócsaló az észleléstől számítva minél előbb el­nyerhesse méltó büntetését. És ter­mészetesen legyen bizonyíték is. A mi feladatunk lesz az, hogy őket meg­felelő információkkal ellássuk.- Ellenőrzési igazgatóhelyettes volt, ismeri az adóeltitkolók minden várha­tó húzását. Tud-e nekik mattot adni?- Remélem igen. Már csak azért is, mert eddig a törvény nagyjából úgy ren­delkezett, hogy amit nem tilt, azt sza­bad. Most ez megfordult oly módon, hogy amit a törvény nem enged, az ti­los. Ez mindenképpen segít bennünket, hogy az adókikerülőket megfogjuk.- A nyílt megnyitás után milyen hosszú partit tervez?- Ügyfélcentrikus és eredményes igazgatóságot szeretnék kialakítani. Olyat, ami egy későbbi uniós normavál­táshoz is gyorsan tud alkalmazkodni. Ez nem megy rövid idő alatt, de a parti hosszát ez esetben nem csak az én lé­péseim határozzák meg. Varga Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents