Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-05 / 259. szám
SOMOGYI HÍRLAP 4 VÉLEMÉNYEK 1998. november 5., csütörtök Köszönet a segítségért Gyermekünk, Orsós Árpád, aki a marcali Hétszínvirág Általános Iskola tanulója volt, a nyári szünetben - július 24-én - tragikus körülmények között a kéthe- lyi bányatóba fulladt. A fiúnk még nem volt 13 éves. Tudomásunk szerint a tanév végén befizettük az iskolában a tanulóbaleset-biztosítási díjat. Úgy tudtuk, hogy halálos baleset bekövetkeztekor a biztosító kártérítést fizet. A biztosító azonban augusztus 15-én kelt levelében a „balesetbiztosítási szolgáltatás iránti igényünket” elutasította, mert gyermekünk neve az iskola tanulóbaleset- biztosítási névsorában nem szerepelt. Ismerősünk megkereste telefonon az iskolát és a Providencia Osztrák-Magyar Biztosító Rt pécsi területi igazgatóságát. Itt elmondták, hogy az elmúlt tanév végén befizetett biztosítási díj az 1989-99- es tanévre vonatkozott, és csak a szeptember 1. utáni balesetekre fizetnek. Időközben tudomást szerzett ügyünkről Csordás Lajos, a Providencia Rt megbízottja is, aki az iskolával közösen méltányossági kérelmünket előterjesztette, mert ismerve nehéz anyagi helyzetünket, úgy gondolta, bánatunkat enyhíteni tudja. Csordás Lajos ma személyesen megkereste megbízottunkat, és tájékoztatta, hogy méltányossági kérelmünket elfogadták, és némi térítésre számíthatunk. Köszönet érte. Orsós József és családja Balatonújlak, Kossuth L. u. 21. Nyitott kérdések a gáz-közmű döntés után Néhány napja sorozatosan jelennek meg cikkek a Somogyi Hírlap hasábjain arról, hogy az Alkotmánybíróság döntött villamos- és gázközműhálózat ügyben. A döntés eredményeként a korábbi 25, illetve 40 százalékos tulajdonjog helyett 100 százalékosan a lakóknak és az önkormányzatoknak ítélte a villamos- és gázközművek település- hálózatait. Ez eddig világos és dicséretes. Végre valami elindult a közműbonyodalmak ügyében is! Viszont továbbra is nyitott marad néhány kérdés: - ha a villamosművek és a Kögáz az érintett településeknek visszatéríti az önkormányzatok és a lakók által befizetett összegeket, a továbbiakban milyen jogviszony mellett fognak üzemelni az érintett közművek?- Ki lesz a hálózat üzemeltetője?- Készpénzben fogják kifizetni a közművek az önkormányzatoknak és a lakosságnak a megelőlegezett összeget vagy részvényekben?- Ha értékpapírral fognak fizetni, úgy érvényesül-e a villamosművek- kögáz-önkormányzat és Lakossági Rt jogviszonya az üzemeltetésből eredő nyereségelosztást illetően?- Amennyiben a 3. pont szerinti rt jogviszony megvalósítására nem lenne mód, úgy milyen lehetőségeket tudnak ajánlani az önkormányzatoknak és a lakosságnak az értékpapírba fektetett vagyonuk hasznosítására?- A felesleges bonyodalmak elkerülése érdekében nem lenne ésszerűbb megoldás, ha az említett villamos- és Kögáz művek a jövőben hálózatfejlesztéskor mellőznék az önkormányzatok és a lakosság fölösleges zaklatásnak eszközeit költségvetés-begyűjtés tárgyában, és a saját tőkéjükből, például jelzáloghitelekből fedeznék a közmű- hálózatok fejlesztéseit, építéseit a lakótelepeken? Mindkét közmű országos hálózattal rendelkezik. Üzemeltetésük folyamatos, az áruiknak biztos piaca van: üzemek, gyárak, intézmények és a lakosság az állandó ügyfeleik. A bevételük folyamatos és garantált. Szolgáltatási díjaikat az inflációra tekintet nélkül határozzák meg.- Ha már a Legfelsőbb Bíróságnál tartunk közműhálózat-fejlesztés tárgyában, elképzelhető-e, hogy az ügy tovább folytatódhat az úgynevezett „érdekeltségi egységgel” fémjelzett közműhálózatok többi ágazataira is, például: ivóvíz- és szennyvízcsatorna hálózat, telefonhálózat, hőszolgáltatási hálózat, és a településeken a mellékutcákban közutak építésére?- A 6. pontban felsorolt közműhálózatok szolgáltatói jellege semmivel sem tér el a villamos- és kögáz szolgáltatásoktól. Éppen ezért milyen technikai akadályai lehetnének a bírósági döntést illetően, hogy az általam felsorolt szolgáltató üzemek sorsáról is hasonló módon döntsön a Legfelső Bíróság? Azon felül, hogy mindegyik termelő és szállító szakágazatba tartozó üzem, amelyek üzemeltetésük során piacértékű árut termelnek, szállítanak, illetve részei a szolgáltatási folyamatoknak. A szolgáltatást meghatározott díj ellenében végzik. Még a mellékutcákban épülő közutak költségvetéseinek is van állami fedezete: gépjármű súlyadó és az üzemanyagba épített útalapadó! Vajon reménykedhetünk, hogy még ez a kormány és képviselő apparátusa meghozza a döntést elődeik számtalan téves törvényalkotásainak helyreigazítása tárgyában? Csima György, Görgeteg Ügyes volt a tolvaj A Somogyi Hírlap október 29-i számában Meglovasí- tották a bikákat címmel megjelent írásra érkezett a következő levél. A cikkben ú dr. Kiss Elemér barcsi rendőrkapitány a következőket mondja: „Miközben a telep éjjeliőre semmilyen rendellenességet nem tapasztalt, zajt nem hallott. Vagy nagyon ügyes tolvajokkal van dolgunk, vagy megfélemlítették az idős embert.” Ez az idős ember az 50 éves Szabó Gyula, Lakócsa, Dózsa u. 19. szám alatti lakos, aki az éjjeliőrséget látja el a telepen. Telefonon felhívBarát - nem A Somogyi Hírlap 1998. október 2-án Téglagyári ösz- szecsapás címmel megjelent írására érkezett a következő reagálás. írásukban nem felelt meg a valóságnak, hogy Hollósi Lajos férjemtől nem hónapok, hanem évek óta élünk külön. A gyárat nem jogtalanul üzemeltetjük, hanem jogosan; erre mindenféle működési engedélyünk megvan. Az üzemeltetést 1993-tól a Kékesi család végzi, Hollósi Lajos ebben családtagként sem vett részt. A válás miatt próbál jogtalanul hasznot szerezni. Akikkel megjelent a gyámál, azok pedig nem testőrök voltak, hanem a barátai, és meg is fenyegettek minket. Közös gyermekünket, Dórát el akarta vinni. Ezt a rendőrség tam dr. Kiss Elemért, és megkérdeztem tőle: honnan tud ilyent mondani, hogy megfélemlítették az idős embert akkor, amikor nem is beszélt vele. Dr. Kiss Elemér elnézést kért, hogy ő ezt nem mondta, ezt az újságíró csak írta (nem szó szerint, de a lényeg ez). Kérem az újságírót, helyesbítse a leírtakat, mert ebből csak az az igaz, hogy elvitték a két bikát, de az éjjeliőr tudta nélkül. Hogy „megfélemlítették” az őrt, ez sértő kifejezés, mert szerintünk ez annyit jelent, hogy az éjjeliőr látta, hogy viszik a bikákat, de nem jelentette senkinek. Szabó Gyuláné Lakócsa, Dózsa Gy. u. 19. verőlegény akadályozta meg. A kapcsolat azért romlott meg köztünk, mert férjem 1998 augusztusban karambolozott Baján, s a kislányunk vele volt. A balesetről nem értesített, a kislány mondta el. Nem akart visszamenni az apjához és én sem akartam ezután a tárgyalásig visszavinni. Hollósi ezért megsértődött, s ettől kezdve folyamatosan zaklatta a családot. A célja az, hogy a családunkat lejárassa. Többed magával két nő ellen igen veszélyes. Papírokkal bizonyítani tudjuk, hogy jogos az üzemeltetés, hiszen Hollósi Lajos nem is lehetne üzemeltető akkor sem, ha valóban része lenne cégünkben, de nincs. Priusza van, ezért semmiképpen nem is üzemeltethetne. Hollósi Gyöngyi, Tab kamatprémium Örömmel tájékoztatjuk Önt, hogy az 1998. december 4-ig, 1-3 hónap futamidőre megkötött betétszerződésekre a meghirdetett kamatfeltételek felett 1.5% kamatprémiumot fizetünk Ügyfeleinknek. Fiókhálózatunk új nyitvatartási rendje hétfő-csütörtök 08-17, péntek 08-15. 8840 Csurgó, Széchenyi tér 16. 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 24. 8600 Siófok, Szabadság tér 6. Üdvözöljük az ERSTE világában... Telefon: 82/471-700 Telefon: 82/421-322 Telefon: 84/317-717 ERSTE I; Tizenhét vagon gumibot Ismét egy újabb november negyedikéhez érkeztünk. Nekem, negyvenkét évvel ezelőtt azt jelentette, hogy — mint Sárbogárd és a sárbogárdi járás nemzetőrparancsnoka éppen szolgálatos embereimmel — a KGB páncélosok foglya lettem. Először a Tolnatamási katonai börtönbe, onnan szeptember 8-án éjjel tizenhat emberemmel és a kaposvári tisztekkel a Szovjetunióba deportáltak, mint a független magyar állam polgárát. Jutalmául annak, hogy az általam megszervezett Forradalmi Nemzetőrség október 28-tól a legnagyobb rendet biztosította a — bizony — demoralizált rendőrséget is segítve. Ezt a Fejér Megyei Bíróság a lezajlott 16 (!) tárgyalási napon Ujságh Tibor elsőrendű (micsoda ellentmondásos jelző!) vádlottnak még az ítéletében is megerősítette. A Legfelsőbb Bíróság ugyanezt mondotta ki 1958 áprilisában. A többiről nem beszélek, mert az arról szól, hogy mitől volt ez az egész ellen- forradalmi tett, tehát népellenes. Az, hogy a 116 tanú között egyetlen olyan személy nem akadt (azok közül, akiknek okkal vagy ok nélkül, de félnie kellett volna a Forradalom napjaiban), aki védett volna és legalább azt erősítette volna, amit a bíróságok is kimondták — azt ma már természetesnek tartom. Hiszen „helyezkedni“ kellett mindenkinek és egyetlen egy sem viselkedett elvhű harcosaként a kritikus napokban a labanc pártállamnak. November negyedikén mindig ugyanaz jut eszembe. A rendszerváltás túlságosan kulturáltan ment végbe. Tettes (ek) nincs (enek), megkövetés (legalább ennyi!!!) sincsen. Közben lassan, sőt egyre nagyobb gyakorisággal temetjük a bajtársainkat. Október 26-án Várpalotán jártam rabtársak meghívására. Szarvas József (az „56 Hőse” cím tulajdonosa), aki az Európai és az Angliai Szabadságharcos Szövetség főtitkára — mellesleg itthon, távollétében halálra ítélték —, igen elgondolkodtató adalékokat mondott. Ő, aki ritkán — bár egyre sűrűbben — jár haza, jártában-keltében érzi azt a jogos feszültséget, amely az egyre késlekedő igazságtétel miatt tapasztalható. Ő is azt mondotta, hogy a „túloldal” emberei, a tettesek, megkínzóink is öreg „megtört emberek” már. Felelősségre vonásuk valósággal visszatetsző lenne. De a megnevezésük és a nemzet megkövetése igenis nagyon időszerű lenne már. Megtette ezt Borisz Jelcin is a rákoskeresztúri hatalmas köztemető 301-es parcellájában, Nagy Imre sírjánál 1992. november 11-én. A „mieink” erre miért nem hajlandók? Milyen jó lenne, ha ebben az országban végre őszinteség, a „glasznoszty”, a nyíltság jellemezné az emberi kapcsolatokat — minden vonalon!! De nálunk az őszinteség nem jellemző tulajdonság a közéletben. Kezdve hazánk felszabadulásának április 12- ről negyedikére való „áttolá- sától”, a rengeteg, felsorolhatni!,inul sok, ma már szégyellni való állításokig. Amikor hazahoztak bennünket a szovjet börtönökből, — én „csak” Ungvárott voltam, embereim Sztríjben, az ezeréves határokon túl — Apuka elém tett egy csomó, összegyűjtött Népakarat című újságot. Ez a Népszava akkori neve volt. Bennük ordító szalagcímek az amnesztiáról. Hittünk benne. Másnap jelentkeznem kellett az új rendőrségen többek között az igazolványaimért. A sárbogárdi Máv állomáson a deportált, később elítélt vasutas bajtársaink közölték, hogy Budapest-Józsefváros állomásra, Magyarország legnagyobb állomására 17 vagon (!) gumibot érkezett Csehszlovákiából. Ez akkora mennyiség, hogy mindany- nyian elképedtünk. Rövidesen ismét fogoly lettem és — bár 1956. november 4-től én szabadon semmit sem tettem, nem is tehettem, mégis három esztendőt mértek rám. Ennyit ért már kezdet kezdetén a ma, az 1956-os forradalom és szabadságharc ellenérdekeltjeinek szava ígérete. Nem tudom, lesz-e valaha olyan idő, amikor idehaza is igazán a helyére teszik azt a korszakunkat, amely külföld által oly' magasra értékeltetett?’ „Maradék” életünkben aligha. Túlságosan sok és erős az ellenérdekelt tábor és holdudvara! Azt pedig, hogy ismeretlen emberek az utcán örömükben összeölelkezzenek, ahogyan ezt 1956-ban egész Magyarországon láttuk, — azt pedig elképzelni sem merem Ujságh Tibor
