Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-10 / 263. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1998. november 10., kedd Somogyi tájak 7 Nyelvkutatót választoltad névadónak BeCiegkér ZSáKUtCábail Zeneszerető diakok _------ - ___—_ F alugondnokként Steinbacher Jenő polgármester szállítja kisbusszal óvodába a bedegkéri apróságokat. Most azonban az apróságok kétharmada - bárányhimlő miatt - hiányzik a gyermekintézményből fotó: oláh Gábor Már háromszázhúsz évvel ezelőtt is szervezetten tanították a ságvári fiatalokat — erről találtak írásos bizonyítékot a falu történetét kutatók. SÁGVÁR — Névadót kerestünk az intézménynek — emlékezett vissza Végh István igazgató. — Sokáig nem találtunk Ságvá- ron született híres személyiséget; jobbára egyházi emberek cselekedete és neve maradt fenn az utókornak, de mi más irányban gondolkodtunk. Végül Szilády Áront választottuk, aki 1837-ben jött e világra. Arany János, Liszt Ferenc és Semmelweis Ignác kortársa volt, a régi nyelveket kutatta, s e tevékenységéért a Magyar Tudományos Akadémia tagjának és több külföldi egyetem díszdoktorává is választották. A diákok a névadó emlékének szentelték a Dühöngő című újságuk legutóbbi számát. S egy osztálytermet áldoztak egy kiállítás helyszínének, pedig az iskolának minden négyzetméterre szüksége van. — Kinőttük az intézményt — mondta Végh István. — Reméljük, jövőre lesz hová leültetnünk az elsősöket; az önkormányzati választásokat megelőző kampányban a jelöltek mindegyike a vállalta a programjában az iskola bővítését. — A Nemzeti alaptanterv értelmében folyik nálunk számítógépes oktatás, erre a célra tizenöt új gépet kaptunk — mondta az igazgató. — S lehet népi táncot is tanulni. De tovább szeretnénk lépni a zene irányában. Tizenhat gyerek tanul most furulyázni. Szeptembertől majd zeneiskolát indítunk a terveim szerint; akár kihelyezett tagozatot, akár saját intézményt. A zongora tanszak lenne az első, aztán a fúvósok kerülnének sorra; közülük lehet majd zenekart verbuválni, amely felléphetne a falu rendezvényein. Az igazgató célja az: a kis faluban biztosítani a gyerekeknek mindazt, amit egy városi iskola nyújthat, hogy ne szenvedjenek hátrányt amiatt, hogy a szüleik Ságváron telepedtek le. (Czene) Steinbacher Jenő tizennyolc éves korában írt levelet Zalaegerszegről, hogy többé nem megy haza Be- degkérre. Most pedig ő a polgármester. De — mint bevallotta — ugyancsak töprengenie kell azon, hogy két nagy fiát mi tarthatná a kis faluban. BEDEGKÉR — Nem akarom, hogy Bedeg- kér az utolsó falu legyen, még ha itt is fordul meg a zsákutca végén a busz — mondta Steinbacher Jenő. — Csak hát nincsen pénzünk — tárta szét a két kezét. Bedegkér évi 35 millió forintos költségvetésének zömét elviszi az intézmények működtetése. — Fel sem merült bennünk az, hogy úgy spóroljunk: bezárjuk az óvodát és az iskolát — állította a polgármester. — Ha a gyerekeknek el kellene járni a faluból, Bedegkér elveszítené a jövőjét. Inkább vállaljuk azt, hogy tűzoltó munkát végzünk, egyik napról a másikra élünk. A szegény is lehet azonban tiszta. Kértem egyébként a lakosságot, hogy segítsen; mindenki jobban figyeljen legalább a saját portájának rendben tartására. A négy közhasznú munkás pedig a közterületeket szépíti. A polgármestert kiemelkedő módon biztosította támogatásáról a falu az önkormányzati választásokon; megszerezte a voksoknak több mint a kétharmadát. Steinbacher Jenő sem zsákbamacskát vásárolt, ismeri a problémákat, hiszen az utóbbi öt évben falugondnokként dolgozott. — A legnagyobb gondunk a munkanélküliség — sorolta. — Az első kilenc hónapban több mint nyolcmillió forintot költöttünk különféle segélyezésre. - Vállalkozókat szeretnék a faluba csalogatni; a termelőszövetkezetnek van is egy nagy alapterületű, kihasználatlan csarnoka. Közösen megpróbálhatnánk benépesíteni. Csakhogy nagyon előnytelen helyen, egy zsákút végén fekszik Bedegkér. Törökkop- pány felé egy mindössze 7-8 kilométeres utat kellene építeni, s az negyven kilométerrel vinne bennünket közelebb a megyeszékhelyhez, Kaposvárhoz. Új távlatot jelenthetne ez Somogyegresnek, Kányának és Tengődnek is. Ha nem sikerül kitörni a mostani helyzetből, lassanként elfogy a falu; már hatszáz alá értünk. Asztalos, festő sem él Be- degkéren, az egyetlen maszek a kocsmáros. — Csak kommunális adót vetettünk ki az emberekre, ingatlanonként kétezer forintot fizetnek. Más bevételünk nincs — állapította meg Stein- bacher Jenő. — Nem lehetünk egyelőre büszkék a falunkra, még a negyvenmillió forintért épült tornacsarnokra sem. Sok pénzbe került, rosszul építették meg, drága a fenntartása, és kihasználatlan. Most azzal telnek a napjaim, hogy a falu érdekében szívességeket kérek. Remélem meglesz a munkám a látszatja, s újra felemelhetik a fejüket a bedegké- riek. Czene Attila Végh István igazgató diákjaival a kiállításon oláh gábor Bence közlekedik Daránypusztai vallomás Kerékpáros-igazolványt kaptak a balatonszabadi általános iskola hetedikes tanulói közül azok, akik a legügyesebben oldották meg a Kresz-tesztet. Balatonszabadi Horváthné Takács Ágnes, a siófoki rendőrkapitányság fiatal szakembere balesetmegelőzési órákat tartott az intézményben. A legkisebbek megnézték a Bence közlekedik című videófilmet, majd közösen kielemezték: hogyan kell gyalog járni-kelni. A nagyobbak a kerékpáros közlekedés szabályait vették sorra. A következők bizonyultak a legügyesebbeknek a számonkérés során: az „A” osztályból Kapronczay Zoltán, Bódis Gábor, Hubik Alexandra, Bakó Klaudia és Lukács Eszter. A „B”-ből Hajmási Norbert, Lanz Eszter, Sas László, Kardos Dávid, Potó Gábor és Lencsés Gábor. C. A. Jól olvasható, női kézírással ez a szöveg lángol vörös színével a daránypusztai buszmegálló menetrendjén: Szeretlek B.J. Daránypuszta Ott árválkodik a buszmegálló, ahol a három megye: Somogy, Fejér és Tolna ösz- szeér. Háromfelé futnak innen az utak. A legtöbben Siófokig utaznak — oda megy legsűrűbben a menetrend szerinti busz. Negyedórányi út gyors autóval a Balaton, és mégis milyen nagynak tűnik ez a távolság! A bakter háza kibelezve, fojtogatja a gaztenger, a másik oldalon is kikezdte már az idő vasfoga az épületek oldalát. Mint a menekülni vágyó sikolya, olyan ez a vallomás. Alatta gyakorlatias megfogalmazású ingyen reklámot ragasztott valaki: „Cserépkályhát építek, átrakok.” Ráférne egy kis melegség erre a daránypusztai világra. (Czene) Hírek Törökkoppány építkezik 1,8 millió forintot nyert a megyei területfejlesztési tanácstól a törökkoppányi önkormányzat. A könyvtár, a polgármesteri hivatal és a konyha külső felújításához csaknem 700 ezer forint a saját erő. A kivitelezés jogát a helyi Koppány völgye mezőgazdasági szövetkezet kőművesbrigádja nyerte el. A képviselő-testület ülésén azt is javasolták, hogy a település idős embereinek alakítsanak ki klubhelyiséget. Községháza az iskolából A somi önkormányzat alakuló ülésén úgy döntöttek a képviselők, hogy átalakítják községházának a régi, kéttanter- mes iskolát. Továbbra is helyet kap benne a könyvtár és a klubhelyiség. Bevezetik ide a gázt, és vizesblokkot is kialakítanak; ez mintegy 600 ezer forintos költséggel jár. Versenytárgyaláson dől el — pár napon belül —, hogy ki lesz a beruházó. A tervek szerint egy hét múlva kezdődhet a munka, s ha az időjárás is kedvez, már szilveszterre birtokba vehetik az új községházát. Durumbúzát vetnek Hatvan hektáron tervezik durumbúza vetését az ádándi Fekete István mezőgazdasági szakiskola vezetői. A talajelőkészítést végezték tegnap a diákok szaktanárok irányításával. A munkával várhatóan — ha az időjárás nem szól közbe — két nap alatt végeznek. Ezzel párhuzamosan építik az új termény- tárolót is; a beruházás várhatóan 11 millió forintba kerül. Segít az alapítvány is Tizennyolc helybéli óvodásnak és hét iskolásnak főznek a zi- csi konyhán. Szállítanak ebédet a szomszédos falu, Nágocs intézményeibe is. Zicsben csak négy idős ember igényli, hogy házhoz szállítsák neldk a meleg ételt. A Zics Faluért alapítvány egyébként igény szerint támogatja a helybéli öregek étkeztetését. Tegnap az ebéd zöldbableves volt és krumplis tészta uborkával. Dáridó a váróteremben Nem a vonatok ébresztenek, s nem is a kakasunk, hanem a feleségem — állította Szél József, aki a bábonymegyeri állomás épületében él. BÁBONYMEGYER — Gyakorta bekopognak hozzánk, és érdeklődnek afelől, hogy mikor járnak a vonatok — mondta. — Pedig nekem már semmi közöm nincsen a MÁV-hoz. Igaz, korábban pályaőrként dolgoztam; a falu meg Kapoly között jártam a síneket, napi tizenhárom kilométert. Azokkal nem volt gondom, de a bronzkábelokat gyakran ellopkodták, jártunk is miatta tanúként a bíróságra eleget. A MÁV jobban figyelhetne arra, hogy milyenek a állomásai. — Még csak össze sem gereblyéznek — mondta Szél József. A nagy fát is kivágták — mutatott az épület elé, aztán a tönkjét itt hagyták. Pedig csinálhattak volna belőle padot vagy virágtartót. A váróterem éjjel is nyitva, s a tapasztalatok szerint ott sokszor hajnalig is dáridóz- nak idegenek. Ha zárnák az ajtót, meglehet, be is törnék, akik oda szoktak. — Ritkán járok el a faluba — árulta el Szél József. — De annyit látok: polgármesteSzél József: Jobban figyelhetne a vasút az állomásaira fotó: oláh gábor rünkkel elégedettek lehe- tat; most éppen a gázt vezetünk. Amit lehet, megcsinál- tik a faluba. C. A. Váratlan vendégeknek még kenyér sem jüt Kánya, virsli nélkül A férjem beutazott Tabra. Kányán nem lehet hypót, Domestost és virslit vásárolni. Nagyon megbántuk már, hogy ide költöztünk — panaszolta egyik falubéli. Kánya- Nagyon kérem, a nevemet le ne írja, mert akkor szájára vesz, kiutál a falu — mondta. — De el kell mondanom, hogy amikor váratlanul beesett hozzánk négy vendég, kenyérrel sem tudtuk megkínálni őket, mert a boltos csak akkor ad, ha két nappal előtte feliratom. Az egyik üzlet például délelőtt csak nyolc és kilenc óra között van nyitva. Hentesáru hetente csak egyszer érkezik, de a leginkább csak főzőkolbász. Az idős házaspár azért szánta rá magát a költözésre, hogy a Dunántúl déli részéből közelebb kerüljenek a Ba- laton-parton élő gyerekekhez. Jó ideje árulják a házukat, egyelőre siker nélkül. — Nem adnak érte annyi pénzt, amennyit ér, mert Kányán van — mondta a felesége. — A mentő több mint fél óra alatt ér ki ide Tabról. — Nagyon bánt, hogy a falusiak azt hiszik, sok pénzünk van, s ezért ha valamit javítani kell a házon, jóval többet kérnek tőlünk a végzendő munkáért, mint egymástól. (Czene)
