Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-07 / 261. szám

WJP 1 _ ZL. 1 1998. november 8. Közeiről IHOHOROHHOHHiOOHOHOlOOHHOHOHHOOOIHI Magyar Hamupipőke Svájcban Nem mész haza, kibírod! Ez csak egy rossz álom! Sose add fel! Ilyen biztató feliratok segítették át a nehéz órákon Tímeát, s fog­ták vissza a csomagolástól és az utazástól. Pedig nem is került olyan messze az ott­hontól: Kovács Tímea a magas életszín­vonal, a bank, az óra és a finom csoko­ládé hazáját, Svájcot választotta négy hónapra munkahelyéül. Kitöltötte az utazást szervező szövetség kérdőívét, megírta az önéletrajzát, s már csak arra várt, hogy egy svájci farmer őt válassza ki a jelentkezők közül. Az igazi vonzerő persze az volt, hogy megismer egy or­szágot, közeli kapcsolatba kerül az otta­ni emberekkel, s ezáltal a német nyelvet is gyakorolja. — Egy négygyermekes családhoz ke­rültem Zürichtől harminc kilométerre Gündisauba, ahol a férj gondja volt az egész gazdaság. Az istállókban harminc tehén, 10 hízó marha, 200 sertés, nö­vendék borjak és rengeteg nyúl várta a gondozást. Reggel a fejéssel kezdtem. Majdnem két hónapba telt, mire bizton­sággal megtanultam a fejőgép kezelését s a mosási folyamatot, de amint egy kis gyakorlatot szereztem, már el is vették tőlem a feladatot. A gazda naponta 90 liter tejet értékesített, 160-200 liternyit pedig a borjak és a sertések táplálására szánt. A reggeli teendőkhöz tartozott még a tehenek legelőre hajtása, és az is­tálló trágyázása. Talán furcsa, hogy egy csinos, 18 éves lány ilyen kemény munkát vállal, de hát Tímeának ez a választott szak­mája. A kaposvári mezőgazdasági szak- középiskola végzős tanulója volt, s az utazás érdekében még arra is vállalko­zott, hogy két hónap alatt elvégzi az utolsó évfolyam második félévét. Ápri­lis elején már a svájci farm várta. Ott ünnepelte 18. születésnapját is május első napjaiban, igaz eléggé elkeseredet­ten. No nem a munka, inkább a rideg bánásmód miatt. Hasonlóan kint dolgo­zó iskolatársaitól csupa jót hallott a fo­gadócsaládokról, meleg légkörről, vál­tozatos programokról, országjárásról számoltak be. Ő addig ki sem tette a Iá­Keményen megdolgozott a 3600 frankért FOTÓ: LANG RÓBERT bát a faluból, s a napi 12-14 órai munka mellett még hétvégén is dologra fogták. Igazi Hamupipőke-életbe csöppent. — Születésnapomon elpanaszoltam egyik társamnak a helyzetemet, s ez­után meglátogatott egy húsz éve kint élő magyar házaspár. Ok szóltak az ér­dekemben, ennek köszönhetően kicsit változott a gazda modora, végre fizetést is kaptam. Felajánlották, hogy áthelyez­nek vagy hazajöhetek, de nem akartam megfutamodni. Eddigi életem során több dologba belefogtam, most be kel­lett bizonyítanom, hogy képes vagyok végigcsinálni, amit vállaltam. Tímeát a sport tanította fegyelemre: öt évig volt lovastornász, majd kipróbál­ta a lovasíjászatot. A gründisaui farmer lovaira azonban nem ülhetett fel. Mesé­li, hogy a kemény bánásmód nemcsak őt sújtotta, hanem a gazda 12 éves fiát is. Apja határozott szigorral traktorra ültette az apró emberkét, akinek szemé­be néha könnyeket csalt a nehéz fel­adat. Nem csoda, ha Tímea vele kötött elsősorban dacszövetséget, s nem a csa­lád dologtalan lányaival. A kaposvári diáklány a lóistálló és a tyúkól közötti barakkban kapott szállást, ahol a falra tűzött feliratok buzdították kitartásra. Ma már nem bánja, hogy végigcsinálta. Szép emlék marad a húsvét vasárnapi hóesés, az alpesi legelők látványa, aho­vá a növendék üszőket terelték. Kemé­nyen helyt kellett állnia a megkeresett 3600 frankért, azóta tudja igazán érté­kelni a pénzt. Az augusztusi hazaérkezés után nem sok idő maradt itthon sem a szórako­zásra, mert a munka miatt elmaradt érettségijét kellett pótolnia. Túl van raj­ta, megkönnyebbült, most jöhet az újabb próbatétel, a munkahelykeresés. Ez sem lesz kevésbé feszültségmentes, mint a svájci farmerélet. Izményi Éva A lakosság többsége egész éven át dolgozik: nyáron az ide­genforgalom, októbertől februá­rig pedig a mintegy 50 millió olí- vafa termésének betakarítása ad munkát. Az olíva Kréta aranya. Az első csemetéket annak ide­jén a rómaiak hozták ide, majd a velenceiek gyarapították az ül­tetvényeket. Ők minden 100 fa elültetését külön pénzzel hono­rálták a családoknak. Ma a világ olívaolaj termelésének 2 száza­lékát adja Kréta. A kisajtolt olaj­bogyó héjából készítik az örege­dést késleltető kozmetikumo­kat, törkölyét a juhok és a kecs­kék kedvelik, míg a magjával a mészkemencéket fűtik. Az el­öregedett fák kérgéből dísztár­gyakat készítenek. A szigeten ugyan csak egy 200 méter hosz- szú alagút van, mégis igen büsz­kék rá. Éppen úgy, mint a szél­malmaikra. Itt mindig fúj a szél. Európa egyik legnagyobb fenn­síkján nemrégiben még 10 ezer kerék dacolt a széllel; így hozták felszínre a vizet. A szélkerék már csak idegenforgalmi látvá­nyosság, a mélyben szivattyúk dolgoznak. Ez a fennsík egyéb­ként Kelet-Kréta éléskamrája, a gyógy- és fűszernövények hazá­ja. Az 1500 fajta növényből 150 csak itt honos, legalább 30 féle orchidea díszlik a szigeten. Az állatvilág szegényes, hiszen a monda szerint Zeusz elüldözte a szigetről a nagy testű állato­kat. A vadkecskék és a nyulak itt már igazi nagyvadnak számíta­nak. Krétán nyoma sincs a sietség­nek. Itt az öt perc legalább fél óra, s amire azt mondják, hogy 100 méterre van, az legalább hat-nyolcszáz méterre található. A férfiak a kocsmában ülnek, beszélgetnek, politizálnak. Ben­sőségesen invitálják az idegent egy pálinkára, rakira vagy egy kávéra. Mert a legfontosabb mégis a messze földön híres krétai vendégszeretet... Lengyel János négy órán át szeli a vizet, hogy lehorgonyozhasson. Fekete ho­mok és fehér házak, indigókék tenger és vörös föld, zöld mezők és türkizkék kupolás templo­mok. A látvány elbűvölő. Santorini a Kiklád szigetcsoport legelőkelőbb tagja, lélegzetelál­lító panorámával. A csodák szi­gete 75 négyzetkilométernyi, félhold alakját a 3500 évvel ez­előtti vulkánkitörés után kapta. A kráter közelében még ma is feltörő forró vizű források fi­gyelmeztetnek: a vulkán nem al­szik! Az elsüllyedt Atlantisz nyomait vélik felfedezni benne. Fira, ahova 587 lépcsőn lehet feljutni, a sziget fővárosa drága­kő a görög koronán. A sziklák ormán büszkén csábítja a halan­dót vakító fehérre festett lapos tetős házacskáiba. Azt mondják, nincs jobb ba­rát egy krétainál, de állhatato- sabb ellenség sincs. Mindenkit befogadnak, de ha egyszer elját­szotta a barátságot, Isten kegyel­mezzen neki. Itt szégyen, ha nem gondoskodnak az idősek­ről. A 600 ezer lakosú szigetnek egy szociális otthona van, ahol 16 embert gondoznak. Az embe­rek vallásosak, 90 százalékuk ortodox. Egy igazi krétai nem fogadja el a pápa csalhatatlansá- gát, azt tartja: nincs szükség közvetítőre Isten és ember kö­zött. Papjaik felszentelésük előtt egyszer nősülhetnek: többek szerint innen származik a mon­dás: félti barátnőjét, mint orto­dox pap a feleségét. ^Európa vége, Afrika kez­dete. A hegyek mögött lebu­kó nap még egyszer vissza­néz, megsimogatja a Líbiai tenger vizét és néhány órá­ra elköszön. Lenyűgöző lát­ványa ez a krétai ősznek. Turistaparadicsom a legna­gyobb görög sziget Európa és Afrika között félúton, a Líbiai és az Égéi tenger ha­tárán. — A krétaiak büszkék arra, hogy itt van az európaiság bölcsője — mondta Balogh Csaba, a Jorgos Travel irodavezetője, akinek az irodája közel 100 ezer magyar turistát utaztatott Görögország­ba. Itt, délen jött létre az első eu­rópai civilizáció. A mítosz sze­rint Zeusz beleszeretett a szép Európába, a föníciai Agenor ki­rály lányába. Zeusz egy hófehér, drágakő szarvakkal ékesített bi­ka képében szöktette Európát Krétára, majd Matala közelében a tengerparton elcsábította. A frigyből három gyermek szüle­tett. Mínosz, Rhadamanthisz és Saperdon. Közülük később Mínosz lett Kréta jóságos kirá­lya, az európai kultúra elterjesz- tője. A sziget azonban nem csak ezért fontos. Jól tudják ezt a kré­taiak. Stratégiailag is kiváló he­lyen fekszik, talán éppen ezért volt évszázadokon át idegen né­pek küzdőtere. A minószi kultú­ra hanyatlásától a hódítók állan­dó célpontja, évszázadokon át viselte kényszerűen az idegen uralmat. Mégis a szabadságsze­retet menstvára maradt: az el­nyomással szembeni ellenállás­nak itt hosszú és dicsőséges ha­gyománya van. Kréta 1913 óta a görög államszövetséghez tarto­zik, majd NATO-bázis lett. Nap­jainkban a turisták támaszpont­ja. A Földközi-tenger legna­gyobb, 260 kilométernyire el­nyúló „csigája” szüntelenül csá­bítja a pihenni vágyókat. A ha­misítatlan szubtrópusi termé­szetnek hamarosan foglya lesz a látogató. Miközben szabadulna, egyre szorosabban kötődik hoz­zá. Igencsak kedvelik a somo­gyiak is. Ezt Fábián Zsuzsa, a kaposvári Túra Torus utazási iroda vezetője állítja. A szigeten kelet és nyugat ki­nyújtott karjai egymásba fonód­nak. A két legnagyobb település a korábbi és a jelenlegi főváros, Chania és Heraklion. Kelet- Kréta kopárabb, itt szomjasabb a föld, s magasabbak a hegyek, csenevészebbek az olívafák. Ke­let mégis kedvelt. Legnagyobb és leglátogatottabb üdülőhelye Hersonissos, 25 kilométerre a fővárostól. Éjjel-nappal nyüzsgő település rengeteg szórakozási lehetőséggel. Igazából a fiatalok kedvence, híres diszkói és bárjai mediterrán hangulatot áraszta­nak, az éttermek, a tavernák te­raszainak szélét a tenger csipké­zi. Mintegy álomvilág. Nyugat-Krétán nemcsak zöl­debb a fű, a virág is szebben nyílik. És azt mondják: édesebb a szerelem. A legvonzóbb üdü­lőhelyen, Plataniason szinte minden percben történik vala­mi. Itt van minden, mi Hellász földjén varázslatos. A hosszú, görögösen hangulatos főutcán egymást érik az üzletek, az ét­termek és a bárok. Zsivaj és em­berfolyam télen és nyáron. Aki innen menekülne, jól te­szi, ha Santorini felé veszi az irányt. A hatemeletes tengerjáró Vendég­szerető Kréta

Next

/
Thumbnails
Contents