Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-05 / 233. szám

SOMOGYI HÍRLAP 4 Fiatalok 1998. október 5., hétfő Péntek esti láz Sok fiatalnak a diszkó jelenti az egyetlen szórakozást fotó: török anett Minden belevaló dis­zkótündér és diszkókirály tudja: tizenegykor még gyerek az idő: csak pár ember beszélget bent. Néhány(?) ital mellett han­golnak az estére. De amint eljön a bűvös időpont, be­indul az élet. Párok alig érkeznek. Persze jóval népesebb a szólóban ér­kező és az új partnerrel kézen fogva távozók tábora. Kezdet­ben még bizonytalanok, né­hány lány összesúg-búg a „dühöngő” egyik oldalán, ki­tartó csábos pillantásokkal bombázva a másik oldalon ácsorgó srácokat. Hátha ma akad horogra az aranyhal... Aztán kettőjüknek eszébe jut, hogy valójában ez egy táncos szórakozóhely, egyébként is, hol érdekli őket, hogy csak ők ropják a parkett közepén? Az­tán a zene lassan lázba hozza a többieket is. Tíz perc múlva azon tűnődöm: merre bujkált eddig ez a rengeteg ember? Túl kell üvölteni a zenét annak, aki Csoda Pistával - azaz Hamal Istvánnal, a ka­posvári Park D. J.-jével be­szélni akar. A kezdeti sikerte­lenségek után végül kitartáso­mat siker koronázta: megér­tette kérdésemet. (Közben azért szurkolok, hogy a han­gom bírja még egy darabig.)- Lehet látni a táncolókon, hogy milyen zenét akarnak - mondja. - Hogyan mozdul­nak az első ütemekre, mire táncolnak teljes erőbedobás­sal. A saját egyéniségemből is bele lehet csempészni egy ke­veset, persze észre kell venni, hogy mire vevők az emberek. A buli hangulata rajtunk is múlik.- Mi a legnépszerűbb itala a fiataloknak? Csimszi István a pultnál így felel:- Változó. Minden este más italból fogy a több. Sokan kér­nek vadászt, talán azért, mert az a legolcsóbb. Ha egy bará­ti társaság rááll egy alkohol­fajtára, egész este azt kéri. Közben önti a vörösbort, hiszen egy jól megtermett srác már türelmetlenül várja a nagy vadászát.- Általában éjfél körül szoktunk jönni - tájékoztat Balogh Norbert. - Előtte be­ülünk valahova, megiszunk egy-két sört, mert ha az em­ber minden hétvégén igazán be akar bulizni, itt nem teheti meg, csak akkor, ha kidagad­nak az ezresek a pénztárcájá­ból. Egy fess, délceg fiatalem­ber, aki csak a keresztnevét volt hajlandó elárulni, magá­nyosan támasztja a pult külső oldalát.- Jók a csajok ma este. Nézd csak azt a kis feketét. Jani egy valóban férfiszem- revaló lányra mutat. Alig-top- ja láttatni engedi izmos hasát, vékony derekát.- Nem olyan „mindent a szemnek, semmit a kéznek” típus - mosolyog. Valóban jók a megérzései. Röpke két óra után az egyik meghitt sa­rokban már közelebbről is is­merkedhetnek egymással. Táncolj, gyere táncolj még! - invitál a Fresh, persze a tán- colóknak nem kell biztatás, aki pedig ücsörgött egész éjjel - nem egyedi eset -, az még akkor sem fog felkelni a szék­ről, ha az együttes egyik tagja személyesen könyörögne ne­ki - legfeljebb csak körbejár­ná a terepet... Még elmenő­ben hallom a La Bambát. Hát igen. Valóban bamba leszek, ha holnap nem hagynak alud­ni. Mondjuk délig. (Andricsj Menza­minőség A menza szó sosem sze­repelt a diákzsargonban a pozitív töltésű kifeje­zések között. Nagyma­ma és főfoglalkozású anyuka híján azonban marad a kényszermegol­dás. Ez többnyire a men­za volt eddig, de már a gyorsétkezők is megje­lentek. Kérdés, hogy cseberből vederbe ke­rülnek-e a diákok? Enni ugyanis muszáj. Somogyi Zsolt (21): — Ennyi pénzért szerintem alapvető dolog lenne a tisz­ta evőeszköz, ráadásul so­ha nem az volt eddig az ebéd, amit én szívesen me­gettem volna. Ha éhes va­gyok, hiába van ebédje­gyem, inkább elmegyek, és bedobok egy hamburgert. Deák Tamás (16)— Saj­nos nálunk még él az az íratlan szabály, hogy az idősebbek elénk tolakod­hatnak a menzán. Mire sorra kerülünk, már hideg a leves, és megehetjük az odakozmált kaját is, ha nem akarunk éhen halni. Molnár Tímea (18) — A hús zsíros, a leves csak ízesített víz. Soha nem szerettem a menzai ebé­det. Néhány évig próbál­koztam ilyen helyen ebé­delni, de rájöttem: ami nem megy, nem kell eről­tetni. Addig is mindig ott­hon tankoltam fel magam, most sincs másképp. Pap Virág (19) — Nem fi­gyelnek eléggé a főzésnél. Találtam már hajszálat a krumplipürémben. Étte­remben vissza lehet kül­deni az ételt, ha nincs ren­desen elkészítve. A kony- hás nénik pedig legfeljebb elküldenek melegebb ég­hajlatra. Nemes Katalin (17): — Sajnos nincs annyi időm, hogy kivárjam, míg sorra kerülök. Inkább veszek valamit a boltban, ha ki­csit később érek haza. A mamám nagyon jól főz, kár lenne a menzai össze­csapott dolgokkal tele­tömni a hasam. (Andricsj Az ízek művészete Nagyanyáink korában szé­gyennek számított, ha egy lány nem tudott főzni. A kislányok sámlira állva lesték el a konyhaművé­szet rejtelmeit, és mire férjhez mentek, kitűnően bántak a főzőkanállal. A mai lányoknak porleve­sek, és félkész termékek hada áll rendelkezésükre, persze mindezek nem ve­hetik fel a versenyt az iga­zi házi ízekkel. Fiatal lá­nyokat kérdeztünk arról, ők hogyan állnak a főzés­sel? Deák Barbara szerint a férfi szívéhez nem a gyomrán át vezet az út: — Nincs a főzés­hez sem időm, sem kedvem, sem érzékem. — Ráérek még a fakanállal bajlódni akkor, ha férjhez megyek, és gyere­ket szülök. Most egyenlőre sokkal fontosabb a tanulás. Halmai Zsuzsanna gimna­zista korában Pécsen lakott albérletben, rá volt kénysze­rítve, hogy megtanuljon főz­ni. Először édesanyját kérte A francia óvodában Bernáth László és Somlai Il­dikó a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola má­sodéves francia szakos hall­gatói nyáron Kaposvár fran­cia testvérvárosában, Saint Sebastian Sur Loire- ban egy óvodában dolgoztak.- Az ottani polgármester, Joel Guerriau meghívására utaztunk Franciaországba. Akár pedagó­giai gyakorlatnak is felfogható az ott eltöltött egy hónap — mondja Somlai Ildikó. - Min­denféleképpen tanítani szeret­nék, itthon is dolgoztam már óvodában, de ott kissé más ne­velési elveket vallanak, együtt játszanak, homokoznak a gye­rekekkel. Nekünk is szinte min­den percet velük kellett tölteni, ami elég fárasztó volt.- Igaz, csak tizenhárom na­pot töltöttünk gyerekek között, de nagyon oda kellett figyelni, hiszen néha még a magyar gye­rekeket is nehéz megérteni, a franciák között pedig nem ke­vés a beszédhibás - teszi hozzá Bernáth László. A picik türel­mesek voltak, akár ötször is el­mondtak mindent, ha nem ér­tették meg őket. meg, hogy segítsen néhány ételt elkészíteni. — Szerencsére a barátom is tud főzni, a pörkölt a speciali­tása, mint a környéken szinte az összes férfinak. Édes­anyámnak például nem sza­bad a konyhába lépnie, ha apukám húsételt készít. Csécs Tünde egyedül töltöt­te a nyarat otthon. Édesanyja bedobta a mélyvízbe, minden nap megmondta, mi legyen az asztalon, mire hazaér. — Ha nem akartam éhen halni, főznöm kellett. Persze előtte is próbálkoztam, láttam, anyu hogyan csinálja. Nyáron néha elmondta, hogyan kell elkészíteni, amit megrendelt, rosszabb esetben a szakács- könyvet kellett elővennem. Boglyas Tímea soha nem fordult tanácsért anyukájá­hoz: — Az ételeket mindig magamtól készítettem el. Süt­ni még nem tudok, de nemré­gen csináltam az első almás pitémet. Nálunk munkameg­osztás van, a húgom csinálja a jobbnál jobb süteményeket. Herman Esztert az édes­A polgármesteri hivatal több­ször fogadást rendezett a tiszte­letükre, ami csupán azért volt kellemetlen, mert nem készül­tek ilyen fogadtatásra, és fur­csán érezték magát farmerban a sok öltönyös francia mellett. — Talán egy hétig tartott, amíg belerázódtam a nyelvbe, később már nem voltak kom­munikációs nehézségek - mondja. Bernáth László — Ta­pasztalhattam: egy nyelvet csak így lehet megtanulni. Hiába né­zegetem az új szavakat a tan­könyvben, nem rögződik annyi­ra az anyag.- Tavaly alig értettem meg a anyja „kényszerítette” rá, mondván, jó lesz már, ha megtanul főzni: — A karalábé­levessel kezdtem, nyáron pe­dig szinte mindent én csinál­tam. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még örömmel veszem elő a sza­kácskönyvet. A fiúk? Horváth Balázs: — A leg­több lánynak nincsen ideje a főzéssel foglalkozni. Nagy­anyám azt mondta, nem árt, ha egy férfi is el tud készíteni néhány dolgot. Nem csak az asszonyok felségterülete a konyha, ha együtt készítjük el az ebédet, sokkal jobban fog ízleni. Németh Zoltán: — Nagyma­mám is, édesanyám is káprá­zatos ízeket hoz össze, így akaratlanul is elkényeztettek. Nehéz dolga lesz a feleségem­nek, ha majd a kedvemben akar járni. Szeretem érezni a megszokott ízeket, lehet, hogy a barátnőmet beíratom anyuhoz egy „főzőtanfolyam­ra.” (Andricsj francia lektorunkat, idén már szerencsére ilyen gondom nincs — helyesel Ildikó. A legjobban annak örültek, hogy rengeteg helyre eljuthat­tak, a fogadó családok szinte versenyeztek, melyikükkel jár­ják be Franciaország legszebb részeit. A francia konyhát szo­katlannak találták, rengeteg ha­lat, tengeri herkentyűt ettek.- Belecsöppentünk a világ- bajnokság közepébe - mondja Laci. — Hatalmas buli volt, a franciák a döntőt felvették vi­deóra, kivonultak az utcára és több ezren nézték együtt a kivetítővásznakon. (Andricsj Somlai Ildikó és Bernáth László a francia testvérvárosban, Saint Sebastianban szerzett tapasztalatait meséli fotó: lang Róbert Somogy Home Page Elkészült a négyszáz oldalas angol nyelvű változat Somogyról fotó: török Nagy feladatra vállalkozott a Munkácsy Mihály Gimná­zium 12 tanulója: lefordítot­ták a Somogy Home Page- et. A kemény nyári munka eredménye a számítógé­pekben már megtalálható négyszáz oldalas angol nyelvű változat Az érdeklődőknek sok in­formációt nyújt, olvashat­nak például a megye élővi­lágáról, ismertetőt találnak a Balatonról, vadászati és halászati lehetőségekről, valamint Somogy gazdasá­gáról és megtudhatják, hogy mi is az a „királynő gyertyája” vagy a „kánya bangita”. A diákok felkészítő taná­ra Maráczi Árpád, és két amerikai lektor is részt vett a munkában. — A gyerekek az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre tré­ningeztek ezzel, és emellett pénzt is kereshettek a nyá­ron. Célunk az volt, hogy a megyénket méltóképpen képviseljük. Majdnem min­den résztvevő diáknak van otthon számítógépe, ami ehhez a munkához nélkü­lözhetetlen volt. Júliustól egy hónapon keresztül for­dítottak. Farkas Gergely a csapat egyik oszlopos tagja nagy megtiszteltetésnek érzi hogy megbíztak bennük di­ákokban és nem a „profi­kat” választották. — Van otthon számítógé­pem, felosztottam magam­nak a munkát, naponta két-három órát fordítottam. A szótározás volt a legnehe­zebb. Az angol a kedvenc tantárgyam és a számítás- technikát már régóta tanu­lom. Jó kis csapat jött így össze, élveztük a munkát és rengeteg új ismeretet sze­reztünk. A Somogy Home Page nem jött volna létre ha ninc- s: Farkas Gergely, Nagy Gergely, Kollárovics Ágnes, Trembeczki Péter, Frank Nóra, Schindler Emese, Si­mon Kíra, Czibola István, Bogdán Gergely, Pandur Edina, Gyenge Zsófia és Gazda Réka. Czellár Éva

Next

/
Thumbnails
Contents