Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-03 / 232. szám

1998. október 4. ilágvégét, éhezést, járvá­nyokat jósol — mai Nostradamusként — dr. Nagy Bálint, akit a magyar növényvé­delem ma élő legnagyobb alak­jának tartanak. Most megje­lent, és mindennapi kenye­rünket add meg nekünk ma” cí­mű könyvében a katasztrófát logikus érveléssel, közgazdasá­gi alapon vezeti le. A könyv - amelynek bemutatója Kaposvá­ron volt - valóban megdöbben­tő látlelet az ezredvégről.- Túlságosan sötét a kép vagy „csak reális”? — A kép valóban sötét, de sajnos reális. A világ a katasztrófa felé sod­ródik. A folyamatot megállítani nem lehet, legfeljebb lassítani. Első­sorban a globalizáció és a technikai korszakváltás fenyeget, s az, hogy összekeverjük, félreismerjük ennek a kettőnek a hatásait. Nem terme­lés-, hanem piacközpontú gazdaság jött létre, ahol minden áru, még az ember is, aki lassan elveszíti szemé­lyiségét. A világgazdaságban kelet­kező pénznek csak nagyon kis ré­sze jut vissza a termelésbe, jóval nagyobb része a „föld alá”, a sze­rencsejáték, a kábítószer, a csempé­szet, az illegális pénzcsinálás vilá­gába jut, és nyomon követhetetlen. Ez szabályosan kiszippantja a pénzt a gazdaságból. A pénzpiacok os hi­hetetlenül labilisak, szabályaikat, manipulálásuk mechanizmusát képtelenség kiismerni. A tőke átala­kulása olyan gyors, amit a pénzpiac már nem tud követni. Fedezet nél­küli óriási pénzek forognak, ami azt eredményezi, hogy pillanatok alatt összeomolhat a pénzpiac.- Az átlagember egyelőre semmit sem érez ezekből a veszélyekből... — Az apró jelek azért láthatók már. A szociális helyzet romlása, s az, hogy egyelőre semmiféle megöl­Df. Nagy Bálint: Hamarosan az is csoda lesz, ha a „mindennapi kenyeret” elő tudjuk teremteni dás nincs, ami ezt megállítaná, már rossz előjel. A mamutcégek egyik oldalon óriási tőkét termelnek, a másikon viszont „ontják” az egyre szegényebb embereket, a nyomorgó tömegeket. Ma csak Budapesten 30 ezer ember él az utcán és eszik a ku­kákból. Mi állíthatna meg például egy pestis- vagy kolerajárványt? A világéhezés víziójára utal a könyv címe is: hamarosan az is csoda lesz, ha az ember a „mindennapi kenye­ret” elő tudja teremteni. — A kormányok, államok, nem­zetközi szervezetek — vagyis azok, akik nem részei közvetlenül ennek a „globális gazdaságnak” - nem tud­ják befolyásolni ezt a folyamatot? — Ebben a helyzetben a kormány létjogosultságát a globalizáció hatá­sainak ellensúlyozása adja; intézke­déseivel védenie kell az embert, a környezetet, a demokráciát. A folya­mat felgyorsulásával a kormánynak egyre több lenne a feladata, lehető­ségei egyre szűkülnek. A globális gazdaság tőkéje, az igazán nagy pénzek a kormányok, az állam „feje fölött” vándorolnak, és elérhetetle­nek. Maradna még használható esz­közként a kisvállalkozások meg­adóztatása, de azok meg mobilitá­sukból adódóan ki tudják játszani az adórendszert.- De a polgár büszke arra, hogy adót fizet. — Ebben a helyzetben a „polgárt” keresni egyszerűen nevetséges. A polgár helyett ma szolgáltató, vállal­kozó van. Számomra a polgárságot a valamikori jogászdinasztiák, a pati­kusdinasztiák jelentették, akik gene­rációról generációra egymásnak ad­ták át a társadalmi biztonságot. Ilyen most nem létezik.- A kép — amelyet fest — sötét. Re­ménytelenül is? — A jóslatok sokfélék. Soros György például egy világkormány létrejöttében látja a megoldást. En­nek kontúrjai már láthatók, kialakult az a háttércsoportosulás — világmág­násokból, uralkodókból, tőzsdemo­gulokból — akik egyetlen lépésükkel most is képesek tönkretenni a pénz­piacot. Úgy vélem — éppen azért, mert a profitnövelés jellegénél fogva nem tűr semmilyen korlátozást — egy világkormány csak elodázhatja a végkifejletet. Mindenkinek a maga területén kell leleplezni a hazugsá­gokat. Most. ott tartunk, hogy min­den előbbre való, mint az ember. Védjük az állatokat, a növényeket, természeti kincseket. Oda kellene el­jutni, hogy végre az embert is védje meg valami. (Jakab) Meg­fenyegették - a levegőbe Egy nemzetbiztonsági tiszt a leve­gőbe lőtt pisztolyával a siófok-killti piacon. Védekezett — állította, mert a cigány vásározók rátámad­tak. Lebeszélt ugyanis egy német turistát arról, hogy az általa drágá­nak tartott áruból vegyen. — Egy bódésorral odébb voltam — mondta Orbán Ferenc a piac biztonsági főnöke. — Úgy hallottam: a férfi lebe­szélte a külföldieket arról, hogy bőrmel­lényt vegyenek, mert sokallotta az árát. Két árus utánament és megfenyegette, hogy kitapossák a belét. Akkor vette elő a pisztolyát, és a levegőbe lőtt. A vásár­lók nagyon megijedt. Orbán Ferenc azt állította: hét év óta, amióta a piac a jelenlegi formájában mű­ködik, először volt „balhé”. Még az Itt a piros, hol a piros játékkal sem próbál­koznak a csalók. Állítja: kisebb volt az idei idegenfor­galmi szezonban a forgalom, s így a be­vétel, emiatt is ingerültebbek a kereske­dők. A siófoki piacon valóban biztonságos körülményeket teremtettek a vásárlók­nak és árusoknak — ezt többen is állítot­ták. Ezért nem érti informátorunk sem, hogy mi szükség volt a pisztoly elővéte­lére, és a lövésre. A Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel úgy tudja: a Tolna megyei nemzetbiz­tonsági szolgálat századosa szabadidejé­ben vezetett német turistacsoportot a pi­acra. S ő volt a tolmács is. A rendőrtiszt a leadott riasztó lövés után igazolta ma­gát. Ügyét elöljárói vizsgálják meg; a két vásározó ellen pedig garázdaság miatt szabálysértési eljárás indult... (Czene) A MÚLT RABSÁGA Autón érkezett a halál Az autóban ketten ültek: Kardos Tamás és barátnő­je, aki szakítani akart vele. Kaposfüred felé hajtva a férfi többször megismétel­te: „ha nem maradsz az enyém, együtt döglünk meg”. A nő rémülten hall­gatta, amint az ittas Kar­dos félelmetesen felgyor­sítva autóját sorolja a se­besség-határokat: 120, 130,140.... És vége. Mintegy 70 kilométer se­bességkülönbséggel belero­hantak egy előttük haladó au­tóba, amelyben egy földvári asszony utazott a kislányával. Az asszony meghalt... A bírósági tárgyaláson, sőt az utolsó szó jogán is a 44 éves kaposvári Kardos Tamás kije­lentette: csak az ittas járműve­zetésben érzi magát bűnös­nek, a karambolt nem szándé­kosan okozta, frontérzékeny­sége miatt vezetés közben rosszul lett. Ezt azonban szá­mos tanú vallomása, s az igaz­ságügyi orvos-, elme- és mű­szaki szakértői vélemények is cáfolták. No meg egy szennyes ruha közé rejtett levél, amit a fogda őrszemélyzete talált meg. Ebben Kardos arra kéri a feleségét: győzze meg a barát­nőjét arról, hogy a bíróságon azt vallja: a baleset előtt rosz- szul lett. A baleset napján — 1998. február 16-án — este a rendőr­ség a kórházban gyanúsított­ként hallgatta ki, s ebben a vallomásában őszintén el­mondta: nem akart megválni barátnőjétől, akivel hat éve tar­tott kapcsolatot; ezért öngyil­kossági szándékkal hajtott az előtte haladó autóba. Erre a vallomására azonban a tárgya­láson „nem emlékezett”. Azt mondta: csak a karambolt kö­vető napon tért magához, a vallomást öntudatlan állapot­ban tette. A baleseti ambulan­cia orvosa, sőt az őt először megvizsgáló idegorvos mást tapasztalt. Szerintük tökéletesen esz­méleténél volt a beszállítását követő első pillanattól. Beszél- hetnékje ugyan nem nagyon volt, mert elharapta a nyelvét, de a kérdésekre egyértelműen és tisztán válaszolt. Tehát ezt a védekezését nem fogadta el a bíróság. Kardos 27 éves barátnője tavaly decemberben megis­merkedett mostani vőlegé­nyével, ezért régi kapcsolatát meg akarta szakítani. Több­ször kérte a férfit, hogy le­gyen már vége, ne zaklassa, nem akarja látni többet. Kéré­se azonban süket fülekre ta­lált. Február 16-án Kardos megjelent a lakásán, előbb összetört néhány berendezési tárgyat, majd — ijeszt ésül — egy nagykéssel megvágta a saját csuklóját. A nő bekötöt­te egy törölközővel a férfi ke­zét, majd kérte, hogy menje­nek a kórházba. Ekkor kezdő­dött a tragédiába torkolló uta­zás. A kórház helyett aztán a férfi a Deseda felé fordult. A városból kivezető úton az egyik rendőrlámpa piros jel­zésénél a nő ki akart ugrani a kocsiból, de a sérült férfi erő­szakkal vissza tartotta. S né­hány perc múlva következett a — barátnő szerint is szándé­kos — halálos ütközés... A vétlen, szabályosan közleke­dő autóban a 38 éves balaton- földvári asszony meghalt, kis­lánya valószínűleg maradan­dó fogyatékosságot okozó sé­rüléseket szenvedett, életét csak a gyors orvosi beavatko­zás mentette meg. A Somogy Megyei Bíróság dr. Makai Lajos büntetőtaná­csa Kardos Tamást több em­beren elkövetett emberölés bűntettében, valamint ittas járművezetés és hamis tanú­zásra felhívás vétségében ta­lálta bűnösnek, ezért 13 év fegyházra ítélte, s tíz évre a közügyektől, öt évre pedig a közúti járművezetéstől eltil­totta. A vádlott és védője fel­mentésért, illetve enyhítésért fellebbezett. Az ítélethirdetés után Má­té László, az áldozat férje a Somogyi Hírlap Vasárnap Reg­gel kérdésére elmondta: — Szörnyű és megbocsát­hatatlan Kardos Tamás tette. Felháborító és aljas volt a vé­dekezési taktikája. Nem vi­gasztaló ez a büntetés, a fele­ségem életét semmi nem ad­hatja vissza. 38 évesen halt meg az a csodálatosan szép és nagyszerű ember. A 14 éves lányomat pedig — Németor­szágtól Pécsig — azóta is kór­házról kórházra viszem, hogy meggyógyítsák. Most Pécsen Nyárádi professzor úr kezeli. Szerinte még évek kellenek ahhoz, hogy rendbe jöjjön a kislányom. Az életem róla szól. Tamási Rita „Többször kértem, hogy hagyjon már bókén, do ő állandóan zaklatott. Azon a napon podig tört-zúzott a laká­somban, majd megvágta a saját csuklóját.” „Szörnyű ás mogbocsáthatatlan Kardos Tamás tette. S aljas volt a vádokozási taktikája... A feleségem életét sommi nem adhatja vissza” » i i

Next

/
Thumbnails
Contents