Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-03 / 232. szám

Két forradás is jelzi az arcán, hogy Tamás az átlagnál elevenebb... FOTÓ: OLÁH GÁBOR CSODA LESZ, HA AZ IDEN UIRA IR A megfűrészelt kezű siófoki fiú — Nem Igaz, hogy levágtam a kisfiam kezét — mondta Dankházl Nándor. A Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel adta hírül: a hétéves Tamást egy hete heli­kopter vitte a pécsi klinikára. Siófo­kon arról beszéltek akkor, hogy az apa fűrésszel levágta a saját fia kezét A fiú a mostani hétvégét már otthonában töltheti. Ez is mutatja: az eset nem volt eny- nyire súlyos. A múlt szombaton este három­órás műtétet hajtottak végre a hét esztendős siófoki Dankházi Tamás csuklóján a pécsi klinikán. Az előzmények: délután kiliti há­zuk udvarán az édesapa körfűrésszel dolgo­zott. A fiú egy óvatlan mozdulattal beleka­pott a fűrészbe, mely haránt irányban be­metszette jobb kezének csuklóját. A műtét után olyan gyorsan gyógyult, hogy orvosai úgy látták, hazamehet.- A helikoptert a pécsi klinikán az orvo­sok várták. Amikor meglátták Tamás kezét, csodálkoztak. Ők azt hitték, hogy egy zacs­kóban külön visszük a levágott csuklót. A kézfej fölötti inakat, az artériákat, az idege­ket metszette át a fűrész. A hivatalos szak- vélemény is úgy szól: a csukló egyharmada sérült. Dankházi Tamás a siófoki Vak Bottyán ál­talános iskola 1. A. osztályos tanulója. Egy hónapja ismerkedik a betűkkel. A szombati műtét után kedden már bal kézzel fogta a ceruzát, s gyakorolni kezdte a fecskevona­lat; ezt tanulták. Ez az ef betű. Dankházi Nándort, az apát a pécsi orvosok azzal biz­tatták: nem érte maradandó károsodás a hétéves fiú kezét, tehát a remények szerint tökéletesen használni tudja majd. — Majd akkor hiszem, ha látom — véleke­dett az apa. — Hallottam persze én is arról, hogy ugyanez az orvosi csapat visszavarrt már leszakadt kezet akkor is, amikor azt úgy vitték a beteg után. Most azonban még reménykedve kételkedem. Tamás — mondják — az átlagnál eleve­nebb. Két forradás is jelzi ezt az arcán. Vidá­man mesélte, miközben egy kifestőkönyvet színezett bal kézzel: — Az óvodában fejjel nekiszaladtam egy oszlopnak, idehaza meg egy sarokpadnak. De ez a mostani fájt a leg­jobban. Nagy forróságot éreztem először csak. A helikopterben már jó volt... Tamás csak azt sajnálja: bal kézzel még nem sikerednek igazán szépre a fecskevo­nalai, s hogy nem tudta a múlt szombaton este megnézni kedvencét, Piedonét a tévé­ben. Azt állította: kertész lesz, mert szereti a füvet a, fát, a virágot, s mindenféle állatot. Édesapja szerint a természet-imádatának is áldozatául esett. Nem lehetett „bezárni” a szobába akkor sem, amikor a tűzifát aprítot­ta a körfűrésszel az udvaron. — Kérleltük, hogy ne jöjjön hozzám kö­zel. — Egy alkalommal mégis arra futott, s közben belekapott. Sokan mondták: szeren­cse, hogy nem történt nagyobb baj. A mai napig sem tértem magamhoz igazán. Két hét múlva szedik ki a rögzítő lemezeket a csuklójából, aztán következhet a gyógytor­na. Ha még ebben a tanévben a jobb kezé­vel újra írhatna, akkor én azt csodának tar­tanám... Fónai Imre Csomagol a disneylandi lány Azt mondja Gelencsér Edit, a disneylandi lány: Inkább egy kerékpárt szerettem volna, Euro-Disneylandről nem sokat tudtam. De most már nem bá­nom a „cserét”. A taní-tónén- im is, anyukám is mesélt azóta Franciaországról, Disneyland- ről. Olyan sokan mondták, hogy Euro-Disey-land felér tíz mountain Bike-kal, hogy most már el is hiszem és alig várom az utazást. Meséli: már elkezd­te kiválogatni, hogy mit visz az útra. Azt még nem döntötte el pontosan, hogy melyik ruhá­ját, könyvét teszi a bőröndbe, az viszont már biztos, hogy egy kis fehér nyuszi is vele uta­zik csütörtökön, mert a kaba­lája nélkül sehova sem megy. Kedvence a testnevelés, a tech­nika és a rajz. Meg persze a nyári táborozás, ahol a kaszói kisvasutazás annyira megtet­szett neki, hogy lerajzolta, s rajzát beküldte a pályázatunk­ra. Arra azonban ő sem számí­tott, hogy a legtöbb szavazatot kapja. Amikor megtudták az eredményt, édesanyjával együtt sírni kezdtek. Az anyu­kat örömében könnyezett. Amikor a kiállítás-megnyitón Göncz Árpád köztársasági el­nök kezet fogott vele már nem volt megilletődött. Bol­dog volt, és határozott. épr,QHVt 1998. október 4. ; . Közeliül Harmadik oldal Tisztviselői mellékes is B i§f I A Jól értesültek csak­nem mértani pontosság­gal tudják, az államigaz­gatás melyik vezető be­osztású tisztviselője mi­ből építette a házát, a nyaralóját, és miből te­lik neki többmilliós ko­csira. Hivatalosan azon­ban csak néhány, enge­déllyel rendelkező be­osztott próbálja kiegé­szíteni fizetését. Nem is a hivatalosan beje­lentett másodállások ássák alá a tisztviselők és a hiva­tásosok tekintélyét. Arra a ranglétra alsó fokain álló, kisfizetésűek kényszerül­nek. Van, aki biztosítási ajánlatokkal ügynököl, más könyvel, mosóporokkal há­zal vagy fuvarozik. Sokan egyszerűen csak hazajár­nak a hétvégeken, és kapál­ják a szüleik földjét. Muszáj valahonnan előteremteni a megélhetéshez a pénzt. A jó persze az lenne, ha erre sem volna szükség. Csakhogy a fizetések ala­csonyak. Egy rendőrjárőr például átlagosan 36 ezer forintot visz haza, egy tiszt 60 ezret, a vezetők 80 ezret. Az a kérdés tehát, hogy tör­vényesen hogyan kereshet­nek még pénzt. Somogybán több mint ezer rendőr van, magánnyomozói engedélyt egyikük sem folytathat. Ilyen igazolványt a leszere­lés után is leghamarabb két év múlva kaphatnának. Más kereső foglalkozásra 34 engedélyt adtak ki, több­ségét vagyonőrzésre. Akad közöttük mentőgépkocsi­vezető, kutyakiképző, nyúl- tenyésztő, magántervező, reklám- és rendezvényszer­vező, orvos- és írásszakér­tő.- Előfordul az is, hogy engedély nélkül dolgozik valaki, például kőművesnél - mondja dr. Ferenczi Lász­ló dandártábornok, megyei rendőrfőkapitány. - Vizsgá­latot folytattunk olyan rendőrök ellen is, akik kidobófiúként dolgoztak egy diszkóban. Egy másik munkatársunknak betéti társasága volt, amit nem je­lentett be: nyomtatványo­kat szállított a rendőrségre, mint eladó és mint vevő is ő írta alá a számlákat. Megfe­nyítettük, és kilépett a cég­ből. Évente néhány bejelen­tés érkezik egyéb tevékeny­séget folytató rendőrökről, a főkapitány szerint zöm­mel alaptalanul. Hangsú­lyozza: náluk elsősorban a megélhetés kiegészítéséről van szó, 150- 200 forintos órabérekkel. Azt azonban ő sem tudja (legalábbis bizo­nyítani nem), hogy a házas- társ neve alatt jegyzett cég­ben ki és milyen tevékeny­séget folytat. A főkapitány­ság évente átlagosan öt ké­relmet utasít el, legutóbb például azt tiltották meg egy rendőrnek, hogy a sza­badsága alatt kocsmáros le­gyen a Balatonon. A köztisztviselők ugyan­csak a munkáltató engedé­lyével létesíthetnek munka- viszonyt. A többségük azonban falun dolgozik, a háztájin kívül kevés az esély a mellékesre. A váro­siak hivatalosan például vizsgáztathatnak, taníthat­nak vagy előadást tarthat­nak. Semmi olyat nem vé­gezhetnek, ami összeférhe­tetlen a munkájukkal. Nem vezető beosztásban a leg­magasabb bér bruttó 80 ezer forint.- Itt nem nagyon csur- ran-cseppen - mondja dr. Kisgyura Attila, a megyei közigazgatási hivatal törvé­nyességi és ellenőrzési fő­osztályának a vezetője. - A gazdasági szférában ennek a többszörösét keresik. A korrupció viszont már tisz­tesség kérdése. Tudok olyan kollégát, aki csaknem nyomorog, de próbálna csak valaki pénzt kínálni neki. Példa mindenre van. Akad köztisztviselő, aki úgy próbálja meg a felszí­nen tartani a családját, hogy a szabadsága alatt fát vág. Más hóvirágot árul a Déli pályaudvaron. Ugyan­akkor egyetlen vezető be­osztású illetménye sem olyan magas, hogy abból paloták emelkedhetnének, és vállalkozások virulhatná­nak - persze, a családtag nevén. Katona József ,JB A kaposvári Cseri sportpályá­ra látogatók lépteit egy egész farkascsapat figyelte tegnap. A tenyészszemlére ugyanis 201 német Juhászku­tyát neveztek. A nem szerep­lő gyönyörű állatok a fák kö­zött várták „fellépésüket”. A Magyarországi Német Juhász­kutya Klub XI. főtenyészszem- léjén Peter Mesler, a világszövet­ség elnöke bírálta többek között a kutyák küllemét, őrző-védő mun­kájukat. Vétek János a helyi szer­vezet elnöke elmondta: ilyen ran­gos zsűri utoljára 18 éve volt ná­lunk. A hazaiak mellett német, román, jugoszláv, szlovén, szlo­vák, horvát, macedón és osztrák németjuhászokat neveztek. Sárkány Tibor kaposvári te­nyésztő szerint ez a fajta min­denre alkalmas, jól tanítható, in­telligens állat. Zolit, a hathóna­pos kutyáját hozta el a szemlé­re. Dzsonit semmi nem zavarta, összegömbölyödve szundikált a Szeged mellől, Sándorfalváról érkezett Gonda József lába mel­lett. — Olyan a kutya, mint a gazdá­ja, amolyan békés természetű — nevetett a szintén sándorfalvi Vincze István, aki Félixet hozta a szemlére. Mint mondta 20 éve foglalkozik különböző fajtájú ku­tyákkal, de mindig visszatért a németjuhászhoz, mert ez — állí­totta — a leguniverzálisabb kutya: okos, fegyelmezett és jó idegzetű. S miközben kétszázegy német juhászkutya csaholt, néha acsar­kodóit egymásra, egy kistermetű spániel igyekezett minél távolabb kerülni a veszélyzónától. Ő volt az egyetlen idegen, a kakukktojás a „kutyák kutyájának” közössé­ge körül... Tamási Rita

Next

/
Thumbnails
Contents