Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-24 / 249. szám

1998. október 25. A DESEDANAL KÉSZÜLT A BECS-BUPAPEST SZUPERMARATONRA Kilencedik oldal Sport ni ríni ™ Németh volt a nyerő Világbajnok tolószékben Bók László játékos gyermekkora 1988-ban, éppen a tizenharmadik születésnapján ért véget. A ka­posvári fiú a Jókai ligetben lezu­hant egy platánfa ágáról, kilenc méter magasból. Csigolyája, bor­dái, kulcscsontja eltört. A szak­szerű orvosi beavatkozás meg­mentette az életét, de a fiú derék­tól lefelé béna maradt. S ettől a naptól kezdődött — tolószékhez kötve — új élete. — Máig sem tudtam feldolgozni, ami velem történt — mondta. — Talán már nem is élnék, ha nem lett volna a sport, amivel a rehabilitációm alatt kezdtem foglalkozni. Először ping­pongoztam, aztán úszni kezdtem. A mozgássérültek között kétszeres ifjú­sági úszóvilágbajnok vagyok. Az első aranyérmemet ötven méter mell­úszásban, a másodikat vegyesváltó­ban szereztem. Úszó-pályafutásom 1993-ban ért véget. Ugyan mozogni máig rendszeresen lejárok az uszodá­ba és az országos bajnokságon is minden évben rajthoz állok, ám az orvosaim eltiltottak az igazi verseny­zéstől. így új sportág után kellett néz­nem: ez lett a kerekes szék. A kerekes székben Bók László ma­ratoni és félmaratoni távokon áll rajt­hoz. Tavaly még csak 21 kilométeren sikerült megszereznie az országos bajnoki címet, az idén már 42 kilomé­teren is övé az első hely. 1998-ban több versenyen győzött. Első lett pél­dául a nemzetközi Kaiser Trophyn, a héten pedig a Bécs-Budapest marato- non állt rajthoz, ahol három nap alatt több mint háromszáz kilométert kell teljesítenie. A versenyre már két hete készült a desedai kerékpárúton. A ki­tartó munkának meg is lett az ered­ménye, hiszen a nemzetközi mezőny­ben végül az előkelő abszolút máso­dik helyet szerezte meg. — A kerekes szék nem olcsó sport­ág. A futamokra nem egyedül uta­zom; segítő csapatot is kell magam­mal vinnem. Az egészséges futókkal együtt állunk rajthoz, ám mi általá­ban gyorsabbak vagyunk, a 42 kilo­méteres maratoni távot kevesebb, mint két óra alatt teljesítjük. — Ehhez nyilván speciális verseny- eszköz szükséges. — A jelenlegi kerekes székem el­avult típus. Különleges anyagból ké­szült, háromkerekű járgány, de a sú­lya nem éri el a nyolc kilót. Egyedi méretre készítették, Angliában, az ára pedig mintegy 700 ezer forint. A két oldalsó kereket erős bőrkesztyű­ben, a hüvelykujjammal tekerem. Egészséges ember egyébként beleülni sem tud, mert a lábait képtelen lenne úgy maga alá pakolni, ahogy azt mi csináljuk a kisebb légellenállás miatt. — Mennyit kell edzeni, hogy jó eredményt érj el? — Mindennap tréningezem, általá­ban 30-40 kilométert kerekezem. Egy héten egy nap tartok csak pihenőt, amúgy a délutánjaim a sporttal tel­nek. Edző irányítja a munkámat, és menedzseli a pénzügyeimet. — Mit csinálsz a magánéletedben? — A hétköznapjaim Budapesten tel­nek. Bőrdíszműves a szakmám, egy kft-nek vagyok a bedolgozója. Albér­letben élek, jelenleg egyedül, koráb­ban a barátnőmmel laktam. — Ő egészséges? — Természetesen. Rokkantakkal nem szívesen kezdek kapcsolatot. Próbáltam már, de nem megy. A több­ségük ugyanis annyira sajnálja ma­gát, hogy másra nem nagyon marad ideje. — Neked azonban nem kis sikert je­lent, amikor a maratoni futókat is megelőzve elsőként szakítod át a cél­szalagot. — Valóban, ám a sikerből nekünk csak kevés jut. A közvetítésekben, tu­dósításokban alig-alig említik a ne­vünket. Míg egy futó - például a Bécs-Budapest maratonon — autót cagnak, ordítanak. A tömeg át­töri a kordont, vállukra kapják a játékosokat. És minden azért, mert a labda egyszer túljutott a gólvonalon” (Somogyi Újság, 1928). így lett első osztályú a Somogy. Örömmámorban úszott az egész megye: Kapos­váron, valamint Inkén, Vésén, Böhönyén, Nagybajomban ün­nepségeket rendeztek a labdarú­gók tiszteletére. Az első osztályú nyitó mérkő­zést Szegeden a Bástyával vívta a csapat. Az Új Somogy szer­kesztőségénél több ezres (!) tö­meg várta az esti telefont, s a 2-1-es kaposvári győzelmet szűnni nem akaró ünneplés kö­vette. Mozgalmas, sportélmé­nyekben gazdag, sikerekkel és kudarcokkal teli évtized követ­kezett. A Somogy FC tízéves léte so­rán hat évig szerepelt a profibaj­nokság első osztályában. A bú­csú azonban még a feljutásnál is furább volt. Az 1935-36-os baj­nokság a somogyi labdarúgás történetének legtragikusabb szakasza volt. Az Új Somogy megszellőztette, hogy a klub megszűnik kaposvári lenni. „Vétkes könnyelműséggel a megsemmisülésbe kísért kapos­vári profi csapat fájdalmas pécsi átmentése folyik. Nesze neked Kaposvár!” — írta a lap. A Du­nántúl című pécsi újság így in­formált: „A profi ligában előkelő szerepet játszott Somogy kap­csán több pécsi sportemberben megérlelte a gondolatot, hogy átveszik a profi csapatot, mely­nek gyökereit pécsi földbe ülte­tik át”. A baranyaiak ahhoz is ra­gaszkodtak, hogy a csapat Pé­csen játssza mérkőzéseit. Az Új Somogy szalagcímében így kesereg: „Meghalt a Somogy, megszületett a Baranya So­mogy”. Ecsetelve az évtized si­kereit, így zárja írását: „Bevé­geztetett. A fejfáján ez áll: itt nyugszik a Somogy, élt tíz évet.” 1936. április 13-án a pécsi Tüzér utcában győzelemmel mutatkozott be az eladott csa­pat, ám a frigy csak rövid életű lett. A második mérkőzést köve­tően a „Vadászkürt” vendéglőbe vacsorára invitált együttes elől egyszerűen megszöktek a pécsi „vezetők”. Utólag kiderült, hogy két pécsi kalandor az ottani klub nevében lóvá tette a csapa­tot. A Somogy FC-n röhögött a fél Dunántúl. Még egy bátortalan kísérlet történt a klub megmentésre: „Sírbatétel előtt kiáll a Somogy az ETC ellen” — ironizált a helyi sajtó. És a csapat el is kezdte az 1936-37-es bajnokságot, de miu­tán adósságát nem tudta ren­dezni, a második meccsét Ka­posváron már nem engedték le­játszani. Akár nekrológnak is beillenek ezek a szavak: „A So­mogy sorsa most már meg van pecsételve, az egyesület felosz­lottnak tekinthető”. Tíz emlékezetes év után a csőd valóban sírba taszította a Somogy FC-t. Kaposvárnak negyven évet kell várni arra, hogy ismét első osztályú csapa­ta legyen. Jutási Róbert Sprint-Coop HKK- Autóscentrum HKK 72-71 (39-37) A negyedik forduló mérkőzé­seivel folytatódott az Erdő­gép '99 Kupa megyei férfi kosárlabda-bajnokság. A La- mello „A” csoportban A Sprint-Coop HKK együttese jó mérkőzésen, mindössze egyetlen ponttal verte az Au­tóscentrum HKK csapatát. Végig kiegyenlített játék, nagy küzdelem jellemezte a találko­zót. Egyik gárda sem tudott na­gyobb előnyt szerezni. Az első játékrész végén kétpontos hazai előnyt jegyezhettünk fel. A szü­net után nemcsak a játék irányí­tását, de a vezetést is átvette a Kovács László irányította ven­dégcsapat. Néhány kimaradt le­hetőség után rendkívül izgalma­san alakult végjáték. A Sprint- Coop HKK csapata — elsősorban az egész mérkőzésen remek centerjátékot bemutató Német Zsolt vezérletével — meg tudta őrizni minimális előnyét és ez a győzelmet eredményezte szá­mukra. A találkozóra mindössze öt emberrel kiálló Autóscent­rum HKK együttese végig nyílttá tette az összecsapást. így játszottak Kaposvár, Táncsics Mihály Gim­názium tornacsarnoka, 50 néző. Vezette: Pestality, Stickel L. Sprint-Coop HKK: Jónás (8/6), Horváth Z. (12), Szemen (5/3), Németh Zs. (27/3), Maro­si (11). Csere: TóthS. (2), Heizer (3), Gyönyörű (4). Edző: Heizer Zoltán. Autóscentrum HKK: Kovács L. (18/3), Fónai Z. (9), Halász P. (9), Illia (19), Ihász (16). Edző: Monok Tibor. Jók: Németh Zs., Horváth Z., illetve Kovács L., Ihász. (Az Erdőgép ‘99 Kupa megyei férfi kosárlabda-bajnokság ne­gyedik fordulójának részletes eredményeit a szerdai lapunk­ban olvashatják.) Kun Zoltán A Somogy PC tündöklése és bukása Hetven éve a Dél-Dunántúlon elsőként a Somogy FC beléphe­tett a profi labdarúgás legfelső házába. Sporttörténeti jelentő­sége mellett szereplése számos tanulsággal is szolgál a mának, amikor a profizmus újjáéledésé­nek vagyunk tanúi. A somogyi klub feljutási har­ca idején a szabályok lehetővé tették a pályaválasztói jogok adásvételét. Hihetetlen dolgok történtek. A rivális erzsébetiek lepénzelték a somogyiak főváro­si ellenfeleit, és így valahány­szor a Somogy FC Pestre uta­zott, mérkőzéseit az erzsébeti pályán kellett lejátszania. A So­mogy sem maradt adós, így tör­ténhetett a magyar sporttörténe­lemben mindmáig páratlan eset: a BAK (Budapest)-Pesterzsébet mérkőzést — a Somogy költsé­gén Kaposváron játszották. Az utolsó fordulóban So­mogynak már csak a Húsos FC-t kellett itthon legyőzni, hogy föl­kerüljön a profi első ligába. Há­rom perccel a befejezés előtt 0-0-nál még a Pesterzsébet volt a feljutó. „És ekkor a hátvéd Morvay a saját tizenhatosáról el­indulva kidriblizett halfot, bek- ket, majd átadását Weisz II a há­lóba gurította... Kalapok, botok, kabátok a levegőben. Sírnak, ka­Bók László 13 éves korától tolószékhez kötve él kap az első helyért, nekünk épphogy jut egy ajándékcsomag. Nem panasz­ként mondom, hiszen elsősorban nem ezért csinálom, de hát mi is ugyanazt a távot teljesítjük, ugyan­annyit készülünk, és ugyanúgy elfá­radunk.- A kerekes székesek közt három­szoros országos bajnok vagy, ez a vi­lágbajnoki mezőnyben mire elég? FOTÓ: LANG RÓBERT — Jelenleg a középmezőny elejére. A legjobb időm 42 kilométeren 1 óra 58 perc. A svájci világbajnok - aki profi gyári versenyző — ugyanezt 1 óra 32-34 perc alatt teljesíti. Ő azon­ban negyvenéves korára érte el ezt az eredményt. Én még csak huszonhá­rom vagyok, és öt évet adtam magam­nak, hogy hasonló sikert produkál­jak. Barna Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents