Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-24 / 249. szám

1998. október 25. Halálos lövés, véletlenül A Kaposvári Városi Bíróság szerdán elrendelte Lukácsi Sándor előzetes le­tartóztatását. A marcali rendőr múlt szombaton este halálosan megsebesí­tette feleségét, aki azonnal belehalt sérüléseibe. Dr. Bencze Dénes Luk­ácsi ügyvédje szerint baleset történt. Dr. Ronga László, a Somogy Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetője az üggyel kapcsolatosan lapunknak mindösz- sze annyit mondott, hogy a gyanúsított fér­fi többször megtagadta a vallomástételt. Dr. Bencze Dénes, Lukácsi Sándor ügyvédje úgy nyilatkozott: védence nem megtagadta a vallomástételt, hanem olyan lelki és idegi állapotban volt, hogy képtelen lett volna fe­lelősséggel válaszolni a kihallgatáson. Nem volt tehát kihallgatható állapotban. Az ügyészség persze ezt jogilag így kell hogy értékelje, a nyilvánosság szempontjából azonban mégsem mindegy, dr. Ronga Lász­ló milyen kifejezést használt — hangsúlyoz­ta a védő. Eddig senki nem tudta: múlt szombaton hogyan dördült el a fegyver. Ezzel kapcso­latban dr. Bencze Dénes elmondta: véden­ce, aki Mesztegnyőn volt körzeti megbízott, szolgálatból érkezett haza és a lakás előszo­bájában ürítette ki a tárat. A fegyver a kezé­ben véletlenül sült el, felesége ugyanebben a pillanatban lépett ki a konyhából, akkor kapta a halálos lövést. Az ügyvéd elmondta azt is, védencét felzaklatták a történtek, le­vert és végtelenül szomorú. Gyászolja a fe­leségét. A családdal együtt, amely nem te­kinti Lukácsi Sándort gyilkosnak. Minél előbb hazavárják, hiszen két gyermekének szüksége van rá. ( Fábos) Folytassuk együtt Ez volt a lényege annak a megbeszélésnek, amelyet a braunsch- weigi gazdasági bizott­ság vezetői és magyar partnereik folytattak tegnap Kaposváron. Mindkét régiónak fon­tos az idegenforgalom további fejlesztése, s erre minden lehetőség adott. Hogy milyen te­rületen és milyen inten­zitással, erről tanácsko­zott Hamvas Péter, a megyei idegenforgalmi hivatal vezetője és dr. Kelemen László, a Start­alapítvány irodavezető­je Ulrich Bühllel, a braunschweigi régió idegenforgalmi hivata­lának elnökével és Helmut Reilemann ide­genforgalmi igazgató­val. Harmadik oldal A gyermekmosoly titka Beírás az üzenőfüzetbe: A gye­rek a szünetben szaladgált. Válasz: Miért, mit kellett volna csinálnia? Az iskolában tanult anyag az emi­nenseknél is csak 20 százalékban határozza meg a későbbi előmene­telt. Nem az IQ, hanem az érzelmi intelligencia dönti el, meg tudja-e ol­dani valaki a problémáit, el tudja-e viselni önmagát, kollégáit - mondta Vekerdy Tamás pszichológus a So­mogyi Hírlap Vasárnap Reggelnek. - Az érzelmi intelligencia ugyanis — szemben az értelmi intelligenciával — vég nélkül fejleszthető. Hogy egy gyerek kibontakoztatja-e képessége­it, attól függ, megkapta-e az érzelmi biztonságot. Nem elég a gyereket rendesen etetni, tisztán tartani, szükség van arra is, hogy kezdettől intenzív kapcsolatban álljon a szülő­vel, s valódi kommunikáció alakul­jon ki köztük: simogatással, becé- zéssel, mesemondással, énekléssel. — Az óvodákban egyre inkább háttérbe szorul a játék. Matematika fejlesztő foglalkozásokat tartanak, angolt, németet oktatnak a kicsik­nek. — Az óvodás legfontosabb tevé­kenysége a szabad, spontán játék. A korai fejlesztés már az első űrhajós fellövése idején kudarcba fulladt Amerikában, amikor az elszlö- mösödött kerületek gyerekeit próbál­ták felzárkóztatni. Jelentős ered­ményt hozott viszont, amikor szoci­ális munkások keresték fel a hátrá­nyos helyzetű anyákat, s megtanítot­ták őket arra, hogyan lehet nap mint nap örömmel foglalkozni, beszélget­ni a gyerekkel. Ez a tudás az utóbbi 100-150 évben elveszett. A magyar óvodák iskolásítása 1974-ben kezdő­dött. Az óvodában nem az iskolára kell felkészíteni a gyerekeket. Súlyos hiba a ceruzafogást gyakoroltatni az óvodásokkal. Mintha elfelejtették volna, hogy a kisgyerek keze 6-8 éves kora között válik alkalmassá a ceruzafogásra. Nagy baj, ha a szü­lők, mielőtt óvodát választanak, azt nézik, tanítanak-e angolt vagy jár- nak-e lovagolni a négyévesek. Hat­éveseket felvételiztetni a divatos is­kolákba meg egyenesen téboly.- Idővel az a gyerek is nyűgnek érzi az olvasást, írást, amelyik öröm­mel készült az iskolába. Apró elsősök szoronganak, panaszkodnak fejfá­jásra. — Az iskolai ártalmak már az első osztályban megkezdődnek. Tűhe­gyes ceruzával, sűrű vonalak közé íratnak az elsősökkel, ahelyett, hogy újságpapíron vastag ceruzával alakí­tanák a betűket. A tanítónénik verse­nyeznek: az én osztályom decem­berre már olvas, az enyém meg már novemberben írni fog. Idomítással ezt is meg lehet csinálni. Három év múlva viszont ezek a gyerekek se ír­ni, se olvasni, se számolni nem tud­nak. A statisztika szerint nálunk sok a dyslexiás gyerek. Dehogy, csak nem tanították meg őket olvasni! A gyereknek időre van szüksége az írás és az olvasás készségének kiala­kulásához. A napközi sem normális dolog. Szükség van rá, mert a szülők nem tudnak egy fizetésből megélni. De legalább választási lehetőséget kellene adni az anyáknak, hogy ott­hon maradjanak egy ideig. Varázsla­tosan hatott, amikor az USA-ban di­vat lett, hogy az anyák csak a gyere­kek 8-10 éves kora után mentek visz- sza dolgozni. A kamaszok nem szöktek meg, nem kallódtak el az ut­cán. Aki gyermekkorában érzelmi biztonságban nőtt fel, érzelmileg igényes serdülővé válik, s nem kalló­dik el.- Milyen szülő otthon a pszicholó­gus? — Négy gyermekem van: három fiú és egy lány. A legnagyobb 19, a legkisebb 7 éves. Gyermekpszicho­lógus feleségemmel elhatároztuk: otthon nem leszünk pszichológu­sok, hanem teljesen normális civil szülők. Ha két testvér otthon őrjöng­ve veszekszik, nem arra gondolunk, mit is ír erről a szakirodalom. Ha fá­radtak vagyunk, bizony, rájuk kiabá­lunk: takarodjatok a szobátokba! Tudom, hogy nem jó igazságot tenni, mert az csak olaj a tűzre. A gyerek úgy véli, azt szeretem job­ban, amelyiknek igazat adok. Ennek ellenére sokszor ebbe a hibába is be- leesek. A családban elsősorban a fe­leségem adja a biztos hátteret, a fo­lyamatos jelenlétet.- Előfordult, hogy úgy érezte, ku­darcot vallott valamelyik gyereke ne­velésében? — Mint minden szülőnek, nekem is voltak kudarcaim, nem azért, mert valamelyik elvemet nem tudtam megvalósítani, hanem mert akkor is ordítottam, amikor nem kellett vol­na. De olyankor szóltam a gyerek­nek: ne haragudj, hülye voltam. ­- Hogyan védték ki az óvodai és iskolai konfliktusokat? — Gondosan kerestük azt az óvo­dát, ahova a gyerekeket elengedjük. Közvetlen a házunk mellett volt egy nagy, modern óvoda, tudtuk, oda semmiképpen sem adjuk őket. A fe­leségem egyszer találkozott egy sétá­ló óvodás csoporttal, követte őket az óvodáig, egy kis falusi házig. Két gyerekem járt ide, s mindegyik na­gyon jól érezte magát. A másik kettő már Waldorf óvodába járt. Ugyanígy az iskolaválasztásra is odafigyel­tünk. A hentesnél, a közértben, min­denütt érdeklődtünk, ki a legjobb ta­nító néni a környéken. Két nagyobb gyerekünket is ő tanította írni, har­madik osztálytól pedig Budakesziről naponta vittük őket Pestre, a jó hírű Deák-diák iskolába. A nekik tetsző gimnáziumot már maguk választot­ták ki. Ezzel rengeteg összeütközés­től menekültünk meg. S. Pap Gitta Kifogtak a hajók a halászokon A berendezéseivel, felszerelései­vel és a forgalmi adóval együtt mintegy 100 millió forintba került a Balatoni Halászati Részvénytár­saság által Finnországból vásárolt két hajó, amely olyan veszélyes, hogy a halászok nem mernek rá felszállni — ezt állította Rajcsányi Péter országgyűlési képviselő (Fi­desz), a parlament területfejleszté­si bizottságának az elnöke. — A hajókat nem tudják használni, mert a szakértő véleménye szerint felborul­hatnak, a hálót kiemelő daru működte­tése pedig életveszélyes — mondta Rajcsányi Péter. — A teendőkről meg­kérdezem az illetékes minisztert, mert a garancia lejár, s az államot jelentős kár érheti. — Kártalanítást kérünk attól a cégtől, amely a Finnországból megrendelt két halászhajót szállította, hiszen a har­minc-harmincmillió forint plusz áfába kerülő hajók jelenlegi állapotukban al­kalmatlanok arra a feladatra, amelyért megvettük — mondta Gönczy János, a Balatoni Halászati Részvénytársaság ve­zérigazgatója. - Az eddig használt ha­lászati technológiát gyökeresen meg kell változtatni — folytatta. — A mód­szer az ötven-száz évvel ezelőtti Bala- ton-mederre és halállományra épül: az úgynevezett tanyahelyeken két hajó merőlegesen a partig húzza a hálót. Idő közben azonban a horgászok érdeké­ben kíméled sávot alakítottak ki, így a somogyi.partot legfeljebb 250-300 mé­terre közelíthetik meg a halászhajók. A módszer hatékonysága ezért igencsak csökkent. A vezérigazgató szerint az 1991-es angolnapusztulás arra figyelmeztetett: a tó ökológiai állapota sérülékeny; jelen­leg a busa számít a legveszélyeztetet­tebb halnak. 1973-83 között másfél mil­lió 180-200 grammos fehérbusa ivadé­kot telepítettek a Balatonba anélkül, hogy gondolkodtak volna azon: mikép­pen lehet majd kifogni őket, ha megnő­nek. — Ha az ivadékok megmaradását harmincszázalékosnak s jelenlegi átlag­súlyukat 18 kilogrammosnak becsül­jük, akkor ma mintegy tízezer tonnányi busa él a Balatonban — számolt Gönczy János. — Szakembereink vizsgálata alapján feltételezhető, hogy a busa ké­pes természetes módon szaporodni a tóban. Számtalan rekordfogást feljegyeztek már. A busa súlya elérheti a hatvan kilót is! A halnak a Balatonban az elmúlt években megváltoztak a táplálkozási szokásai; azért telepítették, hogy felfal­ja az algát, később azonban rászokott az ugyancsak algát fogyasztó zooplank- tonokra. Feltételezik, hogy emiatt több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. — Azt a módszert szeretnénk meg­honosítani, ami Kínában már bevált; a zsákos halászatot — mondta Gönczy Já­nos. — Magyarországon eddig sem a módszert, sem ezt a hálófajtát nem használták, de elterjedt a finneknél. Ezért tavaly három kollégám Finnor­szágban tanulmányozta a módszert. A hajók, amelyeket terhelés nélkül próbáltak ki, szép reményekre jogosí­tottak. Az új technológia környezetkí­mélő, összesen három embert igényel, amíg a régi hálók mellett tizenhárom halász dolgozik. — A hajók azonban nem feleltek meg azoknak a feltételeknek, amelyekben megállapodtunk — mondta Gönczy Já­nos. — Nem egyeztek meg paramétereik a mellékelt, amúgy hiányos dokumen­tációval. Amikor először 3,5 tonna hal került a tárolótérbe, az öttonnás kapaci­tással rendelt jármű orrnehézzé vált. így rossz a menetstabilitása, manővere­ző képessége, s számos apróbb hibája is van. Az általunk felkért külső szakértő cég, a balatonfüredi Pelsoprojekt is leír­ta mindezt. A finn Admiralitás tenger- hajózási ellenőre, Jerker Klawér a kifo­gásolt problémákat elismerte, s jegyző­könyvben nyilatkozott arról: milyen át­építéseket javasol. — Nemcsók János volt balatoni kor­mánybiztos többször is azt nyilatkozta: „Vettem a balatoni halászoknak két ha­jót” — emlékeztetett a vezérigazgató. — Sajnos Nemcsók János nem tett eleget az ígéretének, mint ahogyan más ha­laszthatatlan fejlesztéshez, például az irmapusztai halfeldolgozó korszerűsíté­séhez sem szerzett pénzt. így pénzügyi forrásainkat túlságosan igénybe vette a technológiai-műszaki fejlesztés meg­kezdése. Először arra gondoltam, hogy a hajókat visszaküldjük Finnországba. Ma már azt szorgalmazom: javítsák meg őket. A műszaki lehetőségek adot­tak, s így időt is nyerhetnénk. Kártalaní­tásra igényt tartunk, hiszen a hajókat hosszú időn át nem tudtuk hasznosíta­ni. Az idő halad, a busák nőnek. A megfelelő módon kialakított hajók alkalmasak lesznek arra, hogy a busa­csapatra rátalálva csigavonalban vagy „S” betűket írva kövessék és folyamato­san ritkítsák az állományt. Jelenleg egy 30 és egy 75 méter széles szájú zsákhá­lót próbálgatnak a halászok. Gönczy Já­nos azt mondta: ezeket mintának fel­használva 400 méterest tervez, amely nagyban növelheti a hatékonyságot. — Egy svéd halászati szakemberrel arról tárgyaltunk, hogy rádiótelemátria segítségével segít megtapasztalni a bu­sák mozgásának meghatározását — mondta a vezérigazgató. — Az biztos, hogy a busa az áramlásokat kedveli, mert az sok táplálékot szállít, ősszel pe­dig megpihen. A specialista a kifogott halak közül 20-30 darabra rádiót szerel majd, amely képes hosszú időn át jele­ket adni. Ezt műholdas követőrendszer figyeli majd. Mivel a busa társas lény, reméljük: elvezet majd társaihoz, így végre hatékonyabban tudjuk gyéríteni az állományt. Czene Attila

Next

/
Thumbnails
Contents