Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-21 / 247. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1998. október 21., szerda Erdők hete A Sefag Rt erdők hetét hirdetett a fiataloknak. A felhíváshoz a szennai általá­nos iskola is csatlakozott. A Balogh Erika, Buzsáki Gábor és Buzsáki Gáborné közremű­ködésével megrendezett ter­mészetvédelmi héten különfé­le pályázatokon, versenyeken, kiránduláson vettek részt a di­ákok, akiket a Szennai Zöldek, a Sefag Rt és az iskola jutalma­zott. A feladatmegoldásokban a hetedikes Horn Éva jeleske­dett, a rajzpályázaton a nyol­cadikos Sipos Ottó, és a máso­dikos Wallinger Anna volt a legtehetségesebb. Lelkigyakorlat Kaposszent- benedeken a bencés nővérek vendégházában rendeztek lel­kigyakorlatot a kaposvári Szent Imre templom bérmá­lásra készülő- fiataljainak. A kétnapos lelkigyakorlatot Ju­hász Piroska és Kovács Judit vezette. Pulykafarm Sántoson Ki­lencezer pulykát telepítettek az idén a sántosi Repka és Tár­sa Kereskedelmi Rt. páprágy- pusztai telepén. Az Agrárkuta­tó és Kereskedő rt-től bérelt 30 hektáros telephelyen évente két és félszer cserélődik az ál­lomány. Két hét múlva adhat­nak le 500, tizenkilenc hetes kakast. A zalaegerszegi ba­romfifeldolgozó kilónként 208 forintot fizet érte. A 14 hetes, vágásra érett tojók kilójáért pedig 200 forintot kínálnak. Tetőfelújítás Ecsenyben Másfélmillió forintot kapott az ecsenyi önkormányzat a kul- túrház tetőszerkezetének föl­újítására. Az úgynevezett Cé­da pályázaton nyert összeget a területfejlesztési tanács ítélte a somogyi a településnek. A fel­újításra szánt összeg várható­an kiegészítésre szorul. Baráti levastalálkozó A Gálosfai Kastély kft és a Gróf Tolnai Festetics Lajos Magyar Hagyományőrző Lovasklub baráti lovastalálkozóját ren­dezik meg Gálosfán október 23-24-25-én. Kis Józsefné és fia a Szálacskáról ballagott haza FOTÓ: VÁRNAI Jómódra jött kutyavilág Látott már Ilyen padló­szőnyeget? — mutat a frissen „meszelt,” agya­gos földre a tiszta kony­hában Vendel Jánosné. — Annyit sikálom, mégsem látszik meg rajta. A ma­hagóni kredencen a szá­zadfordulót idéző, frissen glancolt konyhai edények sorakoznak. Kisberki Kisberki fatornácos házában a Teréz napi búcsúra készül­nek. Vendel János, a falu öreg szódása a kocsijából is kifogta a lovakat. Már korán reggel kiballagott a hegyre mondván: nagytakarításkor jobb a fehércselédet magára hagyni. A sáros udvarban ba­romfi kárál. A disznóól előtt faasztalka, rajta egy tál krumplipaprikás maradéka. Nyűtt ruhájú cigánylány fala­tozta. Ingének ujjába törli paprikás, zsíros száját. Né­mán bámul az idegen után. — Kértem segítsen egy ki­csit, mert én már nem bírom egyedül — mondja a ház asz- szonya, s sorolja mi minden került a hűtőbe a nagy napra. — Valamikor két napig is eltartott a búcsú — meséli az átellenben lakó Vendel Gyu­la, s pihenteti egy kicsit mo­toros fűnyíróját. — Volt, aki csak harmadnap reggel hagy­ta abba a mulatozást. Ennek vége. Megszelídültek a bú­csúk. Csak az ünnepi ebéd menüje a szokásos. Ilyenkor gyerekek, unokák ülnek egy asztalhoz a nagyszülőkkel. Az egy utcás Kisberkiben hajdan az átlagon felül ment az emberek sora. A Mária Te­rézia idejében betelepített svábok szorgos munkája nyomán már az ötvenes években legalább húsz új ház épült. Az önálló településnek önálló bírója is volt. Az em­berek zöme a mezőgazdaság­ban dolgozott. Működött az iskola, s a fiatalok zöme itt lelt otthonra. A gazdagodó te­lepülésen míves kerítésekbe, balatoni villákba fektették pénzüket a gazdák. Anya­nyelvűket azonban elfeled­ték. Már csak a nagyszülők értik a német szót, de ők sem igen beszélik. A fiatalok an­golból tesznek nyelvvizsgát. A tanácsi rendszerben meg­szűnt a település önállósága: egyesültek Nagyberkivel, s 1968-ban a két szövetkezet is frigyre lépett. A fiatalok las­san a városba költöztek. A kovács, az ács és a kádármes­ter lassanként megvált szak­májától. Ma már szinte nincs olyan porta, ahol ne csönget­ne a nyugdíjat hozó postás. A mélyfekvésű terület nem csa­logatja az idegeneket. A falu lakói lassan kiöregszenek. — A hajdani jómódnak kö­szönhető az is, hogy Kisber­kiben nagyobb arányban igé­nyelték a gázt, mint Nagyber­kiben - mondta Vendel Gyula. - Ha valakinek meg­döglött a tehene, a többiek összedobták az árát. Kisber­kiben kezdtünk mindenfajta szervezést is, mert itt össze­tartóak, készségesek az em­berek. Most irigység, bizal­matlanság uralkodik. Kisberkit akár „kutyafalvá- nak” is nevezhetném. Nincs olyan porta, ahonnan ne vi­csorognának rám a vérebek. Olykor kettő-három is meg­rohamozza a kerítést. — Csak ezzel védhetjük meg a portánkat. Különben még a benzint is leszívják az autónkból — szabadkozik Vendel Gyula. Virágcsokorral kezében, idős asszony s fia igyekszik a Szalacska hegyről. Kis József­né a zord idő elől mentette szerény termését. Az idegent látva jó szívvel kínálja méz­édes szőlőjét. Várnai Ágnes Öt település az oktatásért Nagyberki Nagyberki központtal intéz­ményfenntartó társulás létesült. A szorosabb szakmai együttműködést támogató rendszerben Mosdós, Kercseli- get, Szabadi, Csorna és Nagy­berki 540 általános iskolásának és óvodásának nyújtanak biz­tonságosabb ellátást. György László iskolaigazgató elmond­ta: a kis iskolákat és óvodákat — összesen hat intézményt — in­tegráló társulás révén gyerme­kenként 12 ezer forint többlet- támogatást kapnak. Az ala­csony állami normatíva kiegé­szítésével így sikerül szinten tartani az oktatást. V. Á. Alkotótelep a NATO-országoknak Gömbi vigyáz a gömbházra Halmos! Zsolt hat éve fo­gott hozzá a házépítéshez a csornai Szilikát dombon. A környékbeliek gyana­kodva figyelték, mi nő ki a földből, hiszen a Debre­cenből áttelepült férfi a plasztikus építészet híve, s így sátortetős lakóház helyett egy gömbhéjas építményt húzott fel. CSOMA Az építész urbanista szaba­dalmaztatta a technológiát, a módszert és a gyártóeszközt. Csornába egy üdülőfalu terve­ivel csábították, amiből nem lett semmi. Még saját háza sincs kész, a pénzhiány miatt többször abba kellett hagynia a munkát. Nem csoda, hogy már-már belefáradt. Halmosi Zsolt 83 éves édesanyjával a szuterént lakja. Egy kupola hiányzik még a felső szintről, amelynek nyílászárói is leke­rekítettek. A félkész épületre - amelyen dombóvári ipari is­kolások dolgoznak - Halmo- siék Gömbi kutyája vigyáz.- A boltozatos térlefedések régóta ismertek - mondta -, csak nem vékony falvastagsá­gú, úgynevezett membránbe­tonból készültek, hanem tég­lából. Én ezt kísérleteztem ki, és állítom: 30-40 százalékkal kevesebbe kerül ez az építke­zési mód, és a jó hőszigetelés miatt az üzemeltetése is ol­csóbb. Nyugat-Európában sok példa van erre, legfeljebb nem lakás céljára használják. Ha Magyarországon nem ho­nosodik meg a gömbhéjszer­kezet, akkor 15-20 évet késik a plasztikus építészet. A ha­zai környezet nem kedvez a privát kutatásoknak. Ha vala­ki újításon töri a fejét, azzal kell számolnia, hogy tönkre­megy. Ha sikerül szabadal­maztatni a találmányt, akkor bele kell törődnie abba, hogy semmi nem lesz belőle. Halmosi Zsolt azonban nem adta fel. Társával egy pá­lyázatot fogalmazott, amely szerencsére nem talált süket fülekre. A NATO illetékesei figyeltek fel a falufejlesztési és kutatási lehetőségre. Ti­zenkilenc alkotóház épül majd a két hektáros területen. Minden NATO-országnak egy, s kutatók, tudósok, kör­nyezetvédők tanyáznak majd itt - illeszkedve a békeprog­ramhoz, a természetvédelem­hez. Az alkotótelep nyitott lesz, s így a művészeket is várja majd az épületegyüttes. Vélhetően a jövő év első fe­lében teszik le a 2-300 millió forintos beruházás alapkövét, majd megkezdődhet az épít­kezés. Az építész - aki a dom­bóvári 516. sz. Ipari Szak­munkásképzőben is tanít - éveken át úgy látta: tévedés­ből került Csornába. Ha fel­épül az alkotótelep, minden bizonnyal megváltozik majd a véleménye. Lőrincz Sándor Halmosiék egyelőre csak az alsó szintet lakják fotó: lőrincz A fejlesztés a cél _________Szabadi_________ A következő négy évben fontos a közúthálózat és a járda kor­szerűsítése — mondta dr. Fülöp László szabadi polgármester. Céljuk a falu fokozatos fejlesz­tése. Ennek érdekében pályá­znak. Kiemelt feladatnak tekin­ti a munkanélküliség csökken­tését, valamint az állástalanok elhelyezkedésének elősegíté­sét. A kistérségi együttműködés révén mérséklődhet a magas munkanélküliségi ráta. A lénye­ges teendők közé sorolta a fiata­lok letelepedésének megköny- nyítését. H. M. Két falu közös púpja Iskolának tervezték, s meg is kapták hozzá az állami tá­mogatást, ám évek óta me- mentóként áll Csorna és Sza­badi között a gazfelverte épület. A pénz elfogyott, így a csengőszó sem hívja a gye­rekeket. A két falu hátán csak púp ez a torzó, a hely­beliek is zsörtölődnek az ér­telmetlen beruházás miatt, amire 32 millió forintot fordí­tottak. Próbáltak túladni raj­ta, ám nem kellett senkinek. A hasznosítás miatt a megyei önkormányzathoz fordultak. Abban a reményben, hátha megjelenik egy befektető ke­csegtető ajánlattal. Király Pé­ter csornai polgármester hi­szi: lesz gazdája a 30 száza­lékban kész épületnek. L. S. Póré is pórul járt Egyedül élek, mégis boldo­gulok. Rendben tartom a házat és környékét — mondta Póré János. A 74 éves elvált férfi ügyel ar­ra, hogy takaros legyen a portája. Szabadi A tornácot paprikafüzérek vi­dítják. A gazda kertjében ter­mett a pörköltbe való, amit szárítás után a szomszédban őröl meg. Az mondja: neki elég egy évre. — Kitanultam az összes ház körüli munkát — jegyzi meg. — A nyolcvanas évek elején leszázalékoltak. Sokáig a hús­kombinátban dolgoztam, s még a kiváló dolgozó kitünte­tést is megkaptam. Sajnos megbetegedtem és kórházba kerültem. Megműtötték, több féle nyavalya kínzott, s így le­százalékoltak. 1982-ben 3147 forintot állapítottak meg, ami évről-évre emelkedett. Sze­rencsés vagyok, mert itt a kert. Az ennivaló így jóval ke­vesebbe kerül, mintha boltba kellene járni. Most az amaryl­lis gumókat szedte fel, mert fél a fagyoktól és a díszpapri­kákat is kikapálta. Nem tét­lenkedik. Azt vallja: az ember addig él igazán, amíg van ér­telme a munkájának. Szereti a falut, de — mint mondta — mindenhol akad néhány dologkerülő. Nincs munkahelyük, inkább sorra látogatják a portákat. Póré Já­nos is pórul járt már; két né­ma kacsája bánta és egyszer Paprikafüzérek vidítják a tornácot az erszényét is kilopták a kre- dencből. Bár idős már, de őt is foglalkoztatja a köz ügye. — Rendre van szükség, FOTÓ: HARSÁNYI csak így lehet jobb a világ — mondta — és becsüljék meg, aki rendesen dolgozik. (Harsányi)

Next

/
Thumbnails
Contents