Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-16 / 243. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP Megyei önkormányzat 1998. október 16. péntek A területfejlesztés esélyt ad a kistérségek felzárkóztatásához Az unió régiókat támogat Az elmúlt hetek, hónapok ün­nepi pillanatainak meglehető­sen széles skálája: útátadás- ról, kollégiumavatásról, szo­ciális otthon fejlesztéséről, re­habilitációs központ megnyi­tásáról vagy éppen egy kis te­lepülés óvodai konyhájának rekonstrukciójáról szólnak a híradások. Ami valamennyi eseményt összekapcsolja az egy aprócska megjegyzés: a megvalósítást a területfejlesz­tési tanács pályázatán elnyert forintok is segítették. Több­nyire milliókról van szó. A kí­vülálló számára a területfej­lesztési tanács valamiféle ki­apadhatatlan pénzeszsáknak tűnik, amely a „módos nagy­bácsi” szerepét jelenti. Hogy valóban így van-e, arról dr. Kolber István, a megyei köz­gyűlés elnöke, a megyei terü­letfejlesztési tanács elnöke, a megyei önkormányzati oldal számára foglalta össze véle­ményét. A kérdéseket Séllei Frigyes tette föl.- Mindjárt az elején tisz­tázzuk: a kettős funkció nem zavarja egymást?- Nem, sőt az ember napra­kész visszacsatolást kap ar­ról, hogy a nagy fejlesztési tö­rekvések, illetve koncepciók hatása hogyan jelentkezik a pályázatok mögött álló kö­zösségeknél. Törvény írja elő, hogy a megyei területfejlesz­tési tanácsok elnöke a megyei közgyűlés mindenkori elnöke is. Az alelnöki funkcióról a ta­nács tagjai konszenzusos megállapodással döntenek, így történt ez a jelenlegi alel- nök, a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Varga Józsefnek a megválasz­tása esetén is. Ez a fajta meg­oldás is azt hivatott szolgálni, hogy demokratikusan műkö­dő, az érdekek széles körű megjelenítését szolgáló szer­vezet jöjjön létre. A két évvel ezelőtt életre hívott megyei területfejleszté­si tanácsok sajátos szervezeti formát alkotnak. Bár közigaz­gatási feladatot látnak el, való­jában nem államigazgatási szervezetek, de nem is önkor­mányzati szervezetek. A taná­csoknak az a dolguk, hogy összehangolják a kormány­zat, a helyi önkormányzatok által létrehozott területfejlesz­tési társulások és a különböző gazdasági szervezetek elkép­zeléseit. Hogy ez megtörtén­hessen, annak egyik biztosíté­ka a tanács összetétele. A te­rületfejlesztési és területren­dezési törvény kimondja, hogy kiknek kell képviseletet kapniuk benne. így a megyei területfejlesztési tanács tagjai között ott találni a gazdasági kamarák képviselőit, a kistér­ségi területfejlesztési társulá­sok vezetőit, a területfejlesz­téssel foglalkozó tárca megbí­zottját, a megyei munkaügyi tanács munkaadói és munka- vállalói oldalának egy-egy képviselőjét, a megyei jogú város polgármesterét és a me­gyei közgyűlés elnökét. Hogy éppen a mindenkori megyei közgyűlés elnöke a tanács el­nöke is, annak akár az is lehet az oka, hogy a szervezetnek nincs saját apparátusa, mun­káját a megyei önkormányzat területfejlesztési főosztálya szervezi, illetve annak mun­katársai szakértőként működ­nek közre.- A kívülálló az önök munkájából jobbára csak annyit láthat, hogy milliós fejlesztések sorsáról dönte­nek. A döntéseiket milyen szempontok motiválhatják?- Nem a pillanatnyi érde­kek, hanem a hosszú távú fej­lesztési koncepciók aktuális történései, hogy a legalkalma­sabb időben és helyzetben tá­mogassunk egy-egy fejlesz­tést. De gondolom, hogy a kérdés nem erről szól. A terü­letfejlesztés nem történhet rögtönzésekkel, tehát a terü­letfejlesztési tanács sem lehet egy-egy érdekcsoport kiszol­gálója. Már az összetétele mi­att sem. De ami ennél fonto­sabb: a szervezet a létrejötte után a legfontosabb teendőjé­nek tartotta, hogy kidolgozza Somogy hosszú távú terület- fejlesztési koncepcióját. Elké­szítettük a megye „leltárát”, Somogy adottságaira építve kidolgoztuk a társadalmi és gazdasági fejlődés lehetséges irányait. Ezt a munkaprogra­mot egy évvel ezelőtt fogad­tuk el. Minden döntésünket ennek alárendelve kell meg­hoznunk. A tervek természe­tesen csak körvonalaikban tartalmazzák, hogy mit kell vagy kellene csinálni. Elkép­zelések már korábban is szü­lettek, megvalósításuk azon­ban elmaradt, mert a konkrét programokat nem dolgozták ki hozzájuk. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy felkér­jük a DHV Magyarország Kft- t, hogy az általunk felvázolt koncepció alapján az adott kistérségek számára dolgoz­zon ki olyan konkrét progra­mokat, amelyekkel azok elké­szíthetik a fejlesztési tervei­ket. Ezek a tervek aztán mér­legelés tárgyát képezhetik, s ha arra érdemesek, akkor megvalósításukat különböző forrásokból lehet támogatni. Ezt én magam is nagyon fon­tos feladatnak tartom. Tessék belegondolni, hogy Somogy aprófalvas szerkezetű megye. A mai körülmények között el­képzelhetetlen, hogy vala­mennyi külön-külön ugyan­azt az infrastruktúrát tudja biztosítani. Viszont ha egy adott térségben összefognak az önkormányzatok, s a kö­zös érdekeket figyelembe vé­ve közös terveket dolgoznak ki, előbb találhatnak megol­dást. Az összehangolt fejlesz­tések pedig egy-egy térség esélyeit javíthatják. Itt egy­aránt szó van az infrastruktu­rális beruházásokról, a mun­kahelyteremtésekről vagy az oktatás korszerűsítéséről.- A legszebb álmoknak is véget vethet a pénztelenség.- A megyei területfejleszté­si tanács egyik feladata ép­pen az, hogy a rendelkezésre álló decentralizált területfej­lesztési pénzeket oda juttassa el, ahol a leginkább szükség van rá, ahol valóban indokolt és kellően előkészített terve­ket akarnak megvalósítani, s a pályázók saját részt is vál­lalnak a fejlesztési költségek­ből. Pályázókról beszéltem, mert a támogatás megszerzé­sére nemcsak az önkormány­zatoknak van lehetőségük. A területfejlesztési célelőirány­zatból a gazdasági élet vala­mennyi szereplője részesül­het. Természetesen csak ak­kor, ha fejlesztési elképzelé­sei összhangban vannak a megye s azon belül az adott kisrégió fejlesztési koncepci­ójával. Hogy konkrét példát is említsek: ha a meglevő ter­mészeti erőforrásokat akar­ják hasznosítani, új munka­helyeket szeretnének létre­hozni, esetleg - s ez ma az uniós csatlakozás időszaká­ban ugyancsak figyelemre méltó szempont - a meglevő üzemeket akarják korszerűsí­teni, hogy a piaci verseny fel­tételeinek megfeleljenek, számíthatnak a segítségünk­re. Az önkormányzatok el­képzeléseit a területi ki- egyenlítést szolgáló, illetve a céljellegű decentralizált költ­ségvetési forrásból tudjuk tá­mogatni. A területi kiegyenlí­tést szolgáló alapról érdemes külön is beszélni. Fontos, hogy a hátrányos helyzetű te­lepüléscsoportok gondjait időben orvosolhassuk, hogy azok képesek legyenek a fel­zárkózásra s ne alakuljanak ki újabb válságövezetek, hi­szen abban az esetben már lényegesen többe kerülne a probléma kezelése. A három forrásból az idén csaknem egymilliárd forint felett dönt­hettünk. Hogy ez sok vagy kevés? Az év elő felében 226 pályázat érkezett a tanács­hoz. Az első körben 108 pá­lyázatot tudtunk elfogadni, s közöttük közel 676 millió fo­rint támogatást osztottunk el. Ezzel 3,3 milliárd forint érté­kű fejlesztést érhet el So­mogy. Egyebek között 120 új munkahelyet teremtünk ez­zel, s 120 munkahelyet tu­dunk megmenteni. A máso­dik fordulóban a vis maiorral együtt 86 pályázatra 317 mil­lió forintot adott a tanács. Ez­zel szintén több mint 100 munkahely vált biztossá a megyében. A nyertes pályá­zatok lehetőséget teremtenek arra, hogy szakmai progra­mokat dolgoztathatunk ki, amelyek a további előrelé­pést segíthetik. Térségi infor­matika rendszerek épülnek ki, amelyeknek fontosságát aligha kell indokolni. De nem maradtak ki a sorból az isko­lák és az egészségügyi létesít­mények felújítására kért pá­lyázatok sem. Ez is bizonyít­ja, hogy minden olyan elkép­zelést támogatunk, amely megalapozott, amire valóban szükség van.- Hogy néz ki a területi el­osztás?- Ha valaki megnézi, hogy a megye mely területeiről ér­keztek a pályázatok s hova kerültek a forintjaik, akkor az is kiderül, hogy számunkra nincsenek kedves és kevésbé kedves területek. Kizárólag szakmai szempontok döntöt­tek. Azt hiszem, nyugodtan beszélhetünk arról is, hogy a megyei területfejlesztési ta­nácsnál a megyei önkor­mányzat is jelentkezhet mint pályázó. Az idén négy pályá­zatot fogalmaztunk meg, de ebből a konszenzus érdeké­ben egyet visszavontunk, s csak hármat szerepeltettünk a területfejlesztési tanács előtt. Nagyon fontosnak tar­tottuk, hogy elkészüljön a szabási rehabilitációs köz­pont, a mosdósi szennyvízte­lep rekonstrukciója, illetve az építészeti statikai vizsgálati rendszer (IMS-rendszer) szakértői felülvizsgálata.- Az év első felében be­nyújtott pályázatoknak a fe­le zöld utat kapott. Ebből két dolog következik: vagy sok az olyan pályázat, amely irreális igényeket tar­talmaz, netán formai okok­ból nem felel meg a követel­ményeknek, vagy kevés a fejlesztésre fordítható költ­ségvetési forrás.- Mindegyik megállapítás igaz. Valóban előfordulnak formailag hiányosan előké­szített pályázatok és nem kel­lően megalapozott elképzelé­sek (törvény zárja ki a hibás pályázatok támogatását). Ter­mészetesen a fejlesztésre for­dítható pénzek sem lehetnek soha elegendőek. Ennek elle­nére sikerként könyvelhető el, hogy a területfejlesztési ta­nács alig három éve alatt 234 pályázatot tudott felkarolni, csaknem kétmilliárd forint tá­mogatással nyolcmilliárd fo­rint értékű fejlesztést valósít­hatott meg a megye. Viszont nem tagadhatjuk azt sem, hogy még nagyon sok tenni­való lenne. Azt mondtuk, úgy akarunk élni, mint az ország legfejlettebb vidékein élők. S ez nem illúzió. Bebizonyoso­dott, hogy a megye hosszú tá­vú fejlesztési koncepciója megvalósítható, továbbvihe­tő. Az alap azonban a gazda­ság fejlesztése. Nem tartom irreális elképzelésnek, hogy a következő négy évben So­mogybán a területfejlesztési pénzek ésszerű felhasználá­sával 1500 új munkahelyet lé­tesítsünk. Ehhez azonban el­engedhetetlenül kellenek az infrastrukturális fejlesztések. Nem véletlenül sürgetjük az M7-es autópálya további fej­lesztését, a taszári repülőtér polgári hasznosítását, a nagy­városainkat elkerülő utak megépítését, az újabb balato­ni kompjárat megindítását. Nagyon sok kis település azért nem fejlődhet, mert nincs megfelelő úthálózat, amely bekapcsolhatná az or­szág vérkeringésébe. Csak magam 19 olyan jogos igényt ismerek, amely összekötő utakat szorgalmaz, olyant, amit például Balatonendréd és Lulla, Bedegkér és Török - koppány, Csákány és Nemes- vid, Somogytúr és Szőlősgyö- rök, Vízvár és Háromfa, Zi- mány és Kisgyalán között kel­lene megépíteni. Kormányza­ti segítséggel ugyancsak uta­kat kellene építeni a megye­határ szélén. Például Porrog- szentpál és Liszó, Iharosbe- rény és Sand, Kaposkeresztúr és Gödre között a lerövidülő távolságok új folyamatokat indíthatnak el. Amikor arról beszélek, hogy a gyors elér­hetőség ma már meghatározó tényező, akkor gondolni kell a hírközlésre is. Az elmúlt év­tizedekhez képest hatalmas előrelépés volt, hogy ma már a legkisebb település is köz­vetlen tárcsázással elérhető. A gyors fejlesztésről kiderült, hogy az örömbe némi üröm is vegyült. A rádiós telefonösz- szeköttetések ugyanis alkal­matlanok az adatátvitelre, ezért az iskolák is kirekesz­tődnek a korszerű oktatási formákból, például az inter­netes összeköttetésekből. Ezen változtatni kell. Folyta­tódhat a gázprogram. Ha a la­kosság is úgy akarja, s vállalja az önrészt, akkor 2000-ig akár 104 településre is eljut­hat a vezetékes gáz...- A felsorolás közben meglepett, hogy az utak kapcsán a megyehatáron tú­li településekről is beszélt. A somogyi emberről azt tartják, hogy túlságosan is lokálpatrióta. Kell nekünk foglalkozni a szomszéd rét­jével?- Somogy földrajzi helyze­ténél fogva két régiónak is ré­sze. Északon a Balaton miatt a közép-dunántúli régiónak, egyébként pedig a Dél-Du- nántúlnak. Fontosnak tart­juk, hogy ezeken a régiókon belül párbeszédet folytas­sunk. Hiszen az M7-es továb­bi építése, az új kompjárat megindítása, a taszári repülő­tér hasznosítása vagy a gáz­vezetékek lefektetése a szomszédos megyéket is érinti. Ezért a régiós érdeket is össze kell hangolni. A me­gyei területfejlesztési taná­csok mintájára létrejöttek a regionális területfejlesztési tanácsok is. Mind a két, ben­nünket érintő szervezet tag­jai vagyunk. A Dél-dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanácsnak, amely elnöki tisztét - évente váltakozva az érintett megyék közgyűlési elnökei adják - elsőként én tölthettem be. Ma a zalai kol­légám elnököl. Éppen a héten tanácskoztunk Pécsen. Több, Somogyot is érintő döntés született. Kettőt említenék ezek közül. Az Európai Unió Phare-programjának része­ként elkezdődött egy kísérlet, amely arra ad választ, ho­gyan lehetne a megyébe több működő tőkét bevonni, ho­gyan lehet a tőkét sikeresen felhasználni és a tőkebehoza­tal következtében hány mun­kahelyet tudunk teremteni, illetve megőrizni. De azt is vizsgálja, hogy Magyarorszá­gon miként jeleníthetők meg a regionális érdekek. Most például a gyógyfürdők össze­fogását, a gyógy-idegenforga- lom fejlesztését szorgalmaz­zák. Ebben vesz részt Nagya­tád is, amely támogatást ka­pott a fejlesztési elképzelései­nek konkrét megfogalmazásá­ra, a tervezés elindítására. Ugyanakkor módja lesz a gyógyfürdőjénél a ma már el­kerülhetetlenül szükséges minőségbiztosítási tanúsít­vány megszerzésére is. Egy másik program Dél-Somogy és Dél-Zala hátrányos helyze­tű térségeinek együttes fel­zárkóztatásához kíván támo­gatást adni. Bebizonyoso­dott, hogy a régiók együtte­sen nagyobb eredménnyel léphetnek fel ha közösen fo­galmazzák meg céljaikat, ak­kor támogatást nyerhetnek. Igaz ez a kisrégiókra, azaz a kistérségekre és a nagyobb régiókra, a megyék együtt­működésére is. Szent László-napi ünnepség Somogyváron Vásármegnyitó: dr. Kolber István és Szita Károly kaposvári polgármester

Next

/
Thumbnails
Contents