Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-14 / 241. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1998. október 14., szerda VÉLEMÉNYEK 11 A drága Balaton ára Sajnos, fiatalságommal együtt mintha a nyarak szépsége is elmúlna. Egyhetes nyaralásom alatt csupa bosszúság ért. Indulásom előtt megkérdeztem egy barackárust Baján, hogy miért nem hozza el a Balatonhoz 70 forintért mért gyönyörű áruját. Megpróbáltam - válaszolta jó, hogy élve megúsztam, csak a kocsim törték össze. Az egész balatoni kereskedelem a maffia kezében van, így lesz a barack 250 forint. Augusztus 1-jén, szombaton délután lányom lángost vásárolt a balatonfenyvesi nagy strandon levő Hamm Bt tulajdonát képező büfében. Mini mérete miatt nem szólt volna, de a lángos ehetetlen, elrághatatlan volt, olyan, mint a tapló. Visszavitte, és jóllehet az árát nem kérte vissza, az eladó fiatalember, egy 17 év körüli nyurga suhanc ezt vágta oda: - Maga a tapló! (Egy kisgyermekes, nála legalább tíz évvel idősebb anyának!) Kértem a Vásárlók könyvét. - Vegye le, ha akarja! - válaszolta. (A könyv két és fél méter magasan lógott belül a büfében, még létráról sem tudtam levenni.) Erélyesebb fellépésre, vagy talán azért, mert mindhárom gyerekem és két vejem is odajött védelmemre - talán meg is vertek volna -, megkaptam a Vásárlók könyvét. Nem volt benne egyetlen szó sem. A cég neve sem az üzleten, sem a könyvön nem szerepelt. Nyilván azért, mert ha valaki bejegyzést tett, bedobták a szemétbe, és vettek egy másik könyvet. Ha megverni nem is mertek, a sértések özönét zúdították rám. Szellemi színvonalukra jellemző, hogy az egyik sértésnek szánt szöveg így hangzott: - Ez Fidesz-es és MSZP-s... Közben visszahozott egy férfi három lángost. Őt stuttgarti német felesége küldte, aki hallotta a vitát, és utána odajött hozzánk a strandon.- Soha többet nem teszem be a lábam a Balatonra. Ami itt folyik az, maga a rablás. És elegem van, hogy mindig át akarnak verni - mondta. Én viszont szeretnék még visszajönni. És azt is szeretném, ha mohó és lelkiismeretlen kereskedők miatt nem kellene szégyenkeznem. Nem tartozik közvetlenül a panaszomhoz, de megdöbbentett, hogy többen pb gázzal főzték kondérban a gulyást. Egy esetleges robbanásnál százak hallhattak volna meg. A Hamm Bt esetében egy fogyasztóvédelmi vizsgálat vagy egy ÁNTSZ ellenőrzés tucatnyi hibát állapítana meg, elsősorban a higiéniai előírások semmibe vétele miatt. Ezt onnan tudom, hogy negyedszázada tagja vagyok a fogyasztóvédelmi egyesületnek, illetve jogelődjének. Dr. Gál Zoltán Baja, Duna u. 10. A tűz soha ne aludjon ki Szép és maradandó élményben volt részem egy augusztus végi nap délutánján, amit másokkal is szeretnék megosztani. Az értelmi Fogyatékosok és Segítőik Szövetsége tábort szervezett Szántódon értelmi fogyatékos gyermekeknek. A tábori program része volt egy balaton-felvidéki kirándulás is, melyen mint autóbuszvezető vettem részt. Tihany- révben vártuk a kb. 500 személyből álló csapatot, akik komppal érkeztek. Ez a kirándulás is talán úgy indult, mint bármely másik, a szokásostól talán csak a nagy létszámú csoport miatt tért el. Mégis problémamentesen telt el a néhány óra. A gyerekek kedvesek és fegyelmezettek voltak, magatartásukkal vezetőik, segítőik munkáját is minősítették. Jó volt látni ezeknek az embereknek a türelmét, szerető gondoskodását, amellyel körülvették a rájuk bízott gyerekeket. Mert ez volt az, ami széppé és számomra most már felejthetetlenné tette ezt a délutánt. Azóta is sokszor eszembe jut: milyen jó, hogy vannak még ilyen emberek, akik idejüket, energiájukat, szerete- tüket arra áldozzák, hogy segítsenek azokon, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen szomorú helyzetbe. Megragadott ezeknek az embereknek a kedvessége, hozzáállása. Honnan van bennük ekkora szeretet, türelem? Honnan merítenek erőt ehhez a szép, ugyanakkor nehéz munkához? Miként lehet emberekben ekkora hivatás- tudat? Annyit sikerült megtudnom, hogy közülük sokan nemcsak alkalomszerűen, táborozások alkalmával, hanem hivatásszerűen végzik ezt a munkát. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatnak azóta is. Manapság ugyanis nem általános jelenség az, hogy emberek önzetlenül segítenek a másikon. Időt és energiát sem szokás olyan dolgokra fordítani, ami nem mérhető jelentősebb anyagiakban. Sokkal inkább az önzés, a közömbösség, a másik ember túlszárnyalása a jellemző. Kívülállóként szemlélve úgy érzem, köszönet jár azoknak, akik hozzásegítettek ehhez az élményhez. Akik hivatásukként választják azt, hogy nehéz sorsú gyerekekkel foglalkoznak. Kívánom, hogy soha ne fáradjanak bele ebbe a munkába. Hogy az a tűz, amely által a szeretetet árasztják, soha ne aludjon ki. Név és cím a szerkesztőségben A tőzsdén rmég nem kötelező a biztonsági öv, de megéri használni. Mi nyújthatna Önnek tökéletesebb biztonságot, mint Magyarország legnagyobb jegyzett tőkéjű brókercége, amely mögött az ország negyedik legnagyobb, közel húszéves múlttal rendelkező bankja áll? Az Ön befektetéseinek biztonságát és eredményét országos fiókhálózatunkban dolgozó, rendkívül felkészült szakembergárda, a rendszeres és részletes tájékoztatás, valamint a CIB Bank támogatása garantálja. CIB ÉRTÉKPAPÍR RT. BIZTOS, MINT A CIB Szolgáltatásainkról kérjük érdeklődjék fiókunkban: 7400 Kaposvár, Kossuth Lajos u. 2. Tel.: (82) 529-090 ÉRTÉKPAPÍR RT. A BANCA COMMERCI ALE ITALIANA—CSOPORT TAGJA Gondolatok a házépítésről Általános panasz, hogy a külföldiek ingatlanszerzésének lehetősége miatt külföldiek az összes parasztházat megvásárolják a megyében és így lehetetlen a fiataloknak olcsón házat vásárolni. Ráadásul a normatív támogatásokat sem kapja meg a település a külföldiek után. Pedig ez - ha úgy nézzük - egy olyan lehetőség, amit ki kell használni! Ha mindig csak a központi támogatásra vár az önkormányzat és jajgat, hogy „megint kevesebb a pénz” és „sajnos, a település már az utolsókat rúgja”, akkor az az önkormányzat impotens. (Ettől függetlenül valóban sokkal több a teher és a fizetnivaló, mint a kapott pénzeszköz...) Hol van a lehetőség? Először nézzük a reális helyzetet: a külföldiek által megvásárolt lakóházak nagy része erősen lerobbant állapotú. A házakért kifizetett összeg a reális árnak többszöröse, a legrosz- szabb esetben is másfél, kétszeres áron kelnek el. A magyar vevőjelölt labdába sem tud rúgni, mert ha valahogy meg is tudná venni, nem marad már pénze a felújításra. A külföldi vevők sokszor a megvásárolt épület árának két- háromszorosát is ráköl- tik, mert megtehetik, és ezzel segítenek, hogy valami megmaradjon a népi emlékeikből. Valószínűleg az utolsó pillanat érkezett el most, hogy ne bontsák le, torzítsák el az igazi népi építészet emlékeit a hazai építtetők, akikről a hagyományőrzés területén túl sok jót nem mondhatunk. Alumínium-hullámlemez, hullámpala, idomacél tartóoszlopok, bádog-melléképületek, fóliázott tyúkólak beton lábazaton, vascirádás cifra kapuk, félmegoldások, KPM-töl guberált útjelzőkaróból készült postaládákkal fordítják fel az ember gyomrát. A készen vett vagy kapott dolgoknak sosincs olyan értéke, mint a keserves verejték- keí, sok munkával megszerzetteknek. Ne felejtsük el, hogy udvarházakat, kúriákat telepítettek be annak idején egyszerű és igénytelen emberekkel, akik a helyett, hogy karbantartották volna az ölükbe pottyant értéket, teljesen lerobbantották és most az ön- kormányzat a hibás, mert hagyja, hogy embertelen körülmények között élnek a szegény polgárok. A külföldi érdeklődők ezzel szemben fejlett építészeti kultúrájukkal és vastagabb pénztárcával érkeznek. A többszörös árakon megvásárolt ingatlant feltűnő gondossággal eredeti állapotba állítják vissza, megpróbálják eredeti felszerelési tárgyakkal díszíteni. Ráadásul általában helyi munkaerőt alkalmaznak az építéskor és utána hosszú éveken át a karbantartást is egy helybéli atyafira bízzák, aki — ha ügyesen dolgozik — számíthat havi több ezer forintos bevételre is. Van persze ellenkező tapasztalat is — Gyugyon, ahol a megvásárolt ingatlanokat németországi tulajdonosa hagyja teljesen tönkremenni, a gyönyörű területet teljesen elvadulni. De ez a legritkább jelenség, helyi rendeletekkel az önkormányzat is tudna lépéseket tenni ez ügyben. Hát ennyi a jelenlegi helyzetről. A továbbiakban vizsgáljuk meg azt, hogyan lehet a szükségből erényt kovácsolni: Az önkormányzatok felelősségét a helyi rendeletek megalkotásánál, a helyi adók kivetésénél az építési telkek kialakításánál és többek közötte fiatalok lakásépítésének támogatásánál látom. Az elképzelés több része nem újdonság, hanem gyakorlat. Az előrelátó önkormányzatok igyekeznek minél több telket kialakítani, így elejét lehet venni a kényszerű telekkialakításoknak (nyeles telek, stb.). Arról nem is beszélve, hogy az ingatlanbefektetés megfelelő jelzálogfedezet is lehet különböző hitelfelvételek esetén az önkormányzat részére. A helyi adók kivetésénél azokra a külföldiekre, akik után az önkormányzat nem kap normatív támogatást, a támogatással megegyező mértékű adót lehet kivetni. A fentiekkel megegyező mértékű településfejlesztési hozzájárulást lehet kérni az érintett külföldi ingatlantulajdonostól. Képezni kell településenként egy elkülönített alapot (akár alapítványi formában), melyet a külföldiek adó- befizetéseiből és egyéb (esetleg pályázati vagy önkéntes) befizetésekből tartanának fönn. Az alábbiakban néhány gyakorlati ötletet szedtem csokorba: Például a létrehozott alap a helyi lakosokat 35 év után megvásárolható építési telekkel és kölcsönökkel tudná segíteni. A kölcsönök odaítéléséről akár alapítványi kuratórium, vagy a képviselő- testület tudna dönteni, de önző alapon. Csak az kaphasson telket és kölcsönt, aki legalább 5 éve helyi lakos, köztartozásai nincsenek, a település közrendjét, közérzetét nem zavarja és minden szempontból megbecsült tagja lehet a településnek. Ez az általam pozitív« diszkriminációnak jelzett formáció már bizonyos garanciákat jelenthet a település eljövendő nyugodt életére és arra, hogy a szépen felújított házikók és a közös összefogással felépített új házak lakói jól érezzék magukat otthonukban. (Több önkormányzat nem igazán szereti < az újabb adminisztrációkkal járó dolgokat, mint vállalkozás, alapítvány, de el kell fogadnunk azt, hogy ez a közeljövő előremenekülési lehetősége, esély a jó működésre). Az önkormányzatnak (alapítványnak) természetesen joga lehet egy-egy vidéki fiatalnak is hasonló juttatásokat adni (orvos, rendőr telepítése egy faluban szintén közös érdek). A kölcsönt kapottak kötelesen támogatni egymás építését, több házépítő anyagbeszerzését, szállítását esetleg koordinálhatja az önkormányzat. Az önkormányzatok közös klubrendszert alakíthatnának ki, hogy közvetlenül a gyártótól kaphassák a kedvezményeket. Természetesen ehhez a szociálpolitikai támogatást is önkormányzati hatáskörbe kellene vonni, hiszen így a teljes folyamat ellenőrizhető lenne. Továbbá a támogatás összegét is illene már feljebb emelni, mert évek óta nem változott. Az áfa visszatérítés az új lakásépítésnél már komoly segítséget jelent. (Legújabb hírek szerint a kormány házanként 400 ezer forint+áfa visszatérítést tart reálisnak). A fentiek részletes kidolgozása folyamatban van, a teljesség igénye nélkül csak néhány elképzelést és ötletet vetettem papírra. Bízok benne, hogy többeknek meglódítja a fantáziáját és előbb-utóbb fórumot és lehetőséget is kapok, hogy a házépítő kedv is minél jobban fellendüljön... Békési Béla Visz, Rákóczi u. 25. i
