Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-10 / 238. szám
Közelről 1998. október 11 Negyedik oldal Özvegyek, akiknek él a férjük Egy hosszú és három rövid csengetés jelzi a rohammentő riasztását: egy percen belül a kapun kívül vagyunk az esetkocsival. Szakad az eső, a reggeli forgalomban kék fénnyel, a kereszteződésekben szirénával megyünk. A külvárosi ipartelepen körülményes az eligazodás, már a harmadik téves helyre kanyarodunk be. Nehezen találunk rá az udvar mélyén lévő házra. Pál László gépkocsi- vezető szerint gyakran veszítenek értékes perceket a hiányzó, vagy takart házszámok miatt. A lakásban ideges, kapkodó panaszok, Lákovics János mentőtiszt vizsgálja a beteget, nyugodtan, halkan kérdez, próbálja összeállítani a kórtörténetet. Benedek Tibor mentőápoló és a gépkocsivezető minden mozdulata összehangolt, miközben előkerül a hordozható EKG-ké- szülék. Az eredmény rossz, percek alatt kell dönteni. A szűnni nem akaró esőben hamarosan a kórház felé indul a mentő. A Németh István fasorban megszólal a sziréna: így fordulunk be az egyirányú Tallián Gyula utcába, a forgalommal szemben a kerülőút ugyanis időveszteség. A kórházban senkit sem sarkall gyorsabb mozdulatokra a mentősök megjelenése. A mentősök azt mondják, hogy a halált, a csúnya sérülés látványát meg lehet szokni. A gyermekhalált nem. Lákovics János, az állomás vezetője 27 éve szolgál, az első két évben 54 gyereket segített a világra. Ma már ritkán zajlik a mentőben szülés — mondja —, bár nem is oly rég egy ezergrammos újszülöttet sikerült újraéleszteni és intubál- ni. így teszik szabaddá az eszméletlen beteg légútjait, védik ki a fulladást. Nagy gyakorlat, biztos kéz kell hozzá. Igazi sikernek az újraélesztést tartják. A küzdelmet gyakran kell megvívniuk azon a mezsgyén. Kudarcként élik meg, ha a sikeres élesztést követően mégis meghal a beteg. Minden mentőautóban nagy szükség lenne egy félautomata defibrillátorra, az ára azonban borsos — egymillió forint. A kaposvári mentőalapítvány finanszírozná is, ha lennének támogatói, s számláját nem csupán a dolgozók adójának egy százaléka gyarapítaná. Némi irigységgel gondolnak a nagyatádi mentősökre, ahol közel hárommillió forinttal támogatták az ottani alapítványt, s a fonyódi önkormányzat is mintegy egymillió forinttal segítette a helyi mentőállomást. Elkelne egy új magyar találmány is, a kar- diofax, melynek segítségével a helyszínen készített EKG-t mobiltelefonnal lehet eljuttatni egy jól felszerelt, konzultációs központba, ahol szakorvos ad pontos utasítást a gyors ellátásra. A pénzhiányt megérzik a mentősök. A társadalombiztosítás jelenleg mintegy 87 millió forinttal tartozik az országos mentőszolgálatnak, mert a szállított betegek egy részénél nem tudnak TAJ-számot és orvosi pecsétszámot dokumentálni. Mintha csak azt a beteget kellene menteni, elszállítani, aki e két számot megadja. A mentős azonban nem válogathat. Somogybán háromszáz ember dolgozik a 11 mentőállomáson, a szociális kiadá; sokra fordítható összeg minimális, a dologi kiadásokra szánt pénz öt éve nem emelkedett. Kőrös János gazdasági vezető állítja: a gyógyszerrel' és a benzinnel nem lehet takarékoskodni, a telefonnak, a rádiónak működni kell. A berendezés közel harmincéves az állomáson, agyonhasznált fotelok, kopár szobák, rendkívül puritán felszerelés. Ezekben igazán nem lehet elkényelmesedni a 12 és 24 órás szolgálat alatt. Amikor a bérekről esik szó, azonnal szóba kerül a híres mentős szív, ugyanis csak ezzel magyarázható a sokéves vagy évtizedes hűség. A közalkalmazotti bértábla alsó szintjén mozognak, a 16 éve dolgozó szakápoló délutáni és éjszakai pótlékkal is csak 36 ezer forintot visz haza, a főiskolai végzettségű mentőtiszt másfél évtizedes gyakorlattal ötvenezer forintot. Családos férfiak, akik mindannyian másodállásra kényszerülnek. Kovili Zsolt mentőápoló a tanulását próbálja így finanszírozni, kórházi intenzív osztályon vállal ápoló-asszisztensi feladatokat. Főiskolai felvételire készül, feszített négy év vár rá. Ki alkalmi munkát, ki mást vállal, általában egy éjszaka kettőt próbálnak kipihenni. Mellette folyamatosán képezik őket, a magasabb szintű ellátás biztosítása érdiekében. Elsődleges feladat a sokkos állapot megelőzése, nemrég kilencen levizsgáztak, s adhatnak injekciót, beköthetnek infúziót, gázzal fájdalmat csillapíthatnak. Megmosolyognak, amikor a női mentősöket hiányolom, és sorolják a nehézségeket: a 120 kilós embjer emelge- tését, a hordágy cipelé- sét a negyedik emeletről, a dühöngik, a fenyegetőzők csillapítását, no és a csengőszóra ugrást. Elmondják, hogy a mentős feleséget; olyan özvegynek nevezik, akinek él a férje. Németh Géza mentőtiszt, az ápolók vezetője szerint a mentős korán haló ember, a szolgálatban gyorsan elhasználódik, á nyugdíjat kevesen élvezik sokáig. Sabján Csaba előtt a megyetérkép, s rajta az összes autó pillanatnyi helyzete. A telefonnál a szolgálatvezető dönt arról, hogy milyen felsz- ereltségű kocsit küldjön egy-egy esethez. — Sokan zaklatásnak veszik a részletes kérdezést — meséli —, pedig a pontos információ életet menthet. Többször vonultunk feleslegesen rosszindulatú tréfálko- zók miatt, volt éjszaka, mikor hat ilyen hívást kaptunk. Szerencsére az új készülék kiírja a hívó számot, a számítógép pedig tárolja a hangot. Vannak jóindulatú, de meggondolatlan mobil- telefonosok is, akik az út szélén veszteglő autó láttán bennünket hívnak, s nem győződnek meg, van-e sérülés. A mentősök sokszor találják szembe magukat az emberi közömbösséggel. Egyik nagy áruházunk nyitása napján az autók tucatjai hajtottak el az úttest közepén fekvő epilepsziás mellett, senki nem törődött vele. Van, amikor maguk is tehetetlenek. Nemrég egy árokba borult kis Polskihoz hívták őket. A vezető a sárban feküdt. Legnagyobb baja a részegség volt. A mentősök réme a részeg ember, akin sokszor órákig nem tudnak túladni. A kórházi kijózanító megszűnt, az osztályok egymásnak adnák, mindenki menekül a felvételétől. A mentő reménytelenül viszi ide-oda, a MEP nem finanszírozza az ellátását, de magára hagyni sem lehet. Az ápoló pedig takaríthatja a kocsiból a sarat, a vért, a hányadékot. Este tíz után gyerek- rosszulléthez hívják az esetkocsit. Ez a ház is nehezen található, de a szomszéd az utcán integet, segítsége sok-sok perc nyereséget jelent. A kislány riadt, édesanyja kétségbeesett, ijedt szavai mind jobban megijesztik a gyereket. Lákovics János most is halk szavú, aprólékosan kérdez, nyugtat, vizsgál, miközben a gépkocsivezető a szomszédot csillapítja. A 13 éves gyerek vérnyomása 150-es, pulzusa 120-as. Irány a gyermekosztály, ahol a doktornő gyorsan átveszi a kis beteget, s ezzel a mi feladatunk véget ér. A következő éjszakai hívásra egy Gölléhez közeli pusztára indulunk a rohammentővel. Az asz- szonynak pace makere van, korábban újraélesztették, most rosszullétre panaszkodik. A Mercedes könnyedén falja a kilométereket, Szitányi Norbert gépkocsivezetőnek kiváló a helyismerete. Az asszony rendetlen ágyon fekszik, fogadko- zik, hogy csak két ujjnyi bort ivott, ám több érződik rajta. A hordozható EKG hangját elnyomja a deszkamennyezet fölött egeret kergető macskák zörgése. A gépből kilógó papírcsík működési rendellenességet mutat, nem infarktus, de lehet annak előjele, amit a mosdósi kórház berendezése biztosabban kimutat. Ott azonnal előkerül a nővér, a beteget pillanatok alatt rákapcsolják az EKG készülékre. A mentőtiszt még megvárja, vajon megegyezik-e az diagnózisa a szakorvoséval. Éjjel fél egykor érünk vissza az állomásra. Kifogtam az év talán legnyugodtabb napját, amely azonban egy nehéz hetet készített elő. Izményi Éva Ha egy város kérné, odaadnám a gyűjteményemet fotó: török anett Cipőn vett festmények Nemzetközi kortárs konstruktivista gyűjtemény várost keres Vass László műgyűjtő cipészmesterként kezdte, ma a budapesti Haris-közben árulja a saját tervezésű, kézzel varrott lábbeliket. Sok külföldi tudja róla, hogy egy igényes festménynek jobban örül, mint a pénznek, így üzletében nemegyszer konstruktivista kép a fizetőeszköz. A legnagyobb magyar kortárs képzőművészeti gyűjtemény birtokosa Kaposvárra hozta a csaknem 300 darabos kollekció egyharmadát. Ennyi fért el a Vaszary Képtárban. Hogy miként lett a cipészből kortárs műgyűjtő?- Amikor az első lakásunk elkészült, s üresen álltak a falak, gondoltam egyet: képeket kellene venni - mondta. - Első perctől izgatott a kihívás, annyi festő, annyi fajta művészet van: mi az, amivel hosszú távon együtt tudok élni? És jöttek a nagy rá- találások, lépésről-lépésre alakult ki a gyűjtemény. Az első rá- találás Tóth Menyhért volt, majd jött Barcsay Jenő, akit 8 évig szinte hetente látogattam.- Miért éppen a konstruktivistákat kezdte gyűjteni?- Annyi erőszak, összevisszaság van a világban, hogy amikor egy zűrös nap után hazamegyek, nem akarok felkavaró, expresszív festményeket nézegetni. A; konstruktív festőnek van alapja, formája, tiszta logikája.- Milyen együtt élni 300 konstruktivista festménnyel?- Gyöinyörű. Amikor este hazamegyek, nem a híradó elé ülök le, hanem a képeimet nézegetem. j Nyugodtabb vagyok, mintha a legújabb robbantásról, lövöldözésről hallanék.- Otthon ki rendezi a „tárlatot"? |- Általában én döntöm el, mi hova kerül. Rakosgatom őket, kirajzolom magamban, mit hogyan tennék fölI Nemrég alaposan kibontakozhattam, mivel új lakásba költöztünk.- Féltételezem, kinőtték a régit.-így igaz.- Gyűjtőnek lenni elég költséges lehet.:.- Ha az évek során drága autókkal jártam volna, sűrűn cserélgetve azokat, a különbözetükből már gyűjteményt lehetett Magyarországon Venni. Olykor fillérekért jutottam hozzá a ma már értékes alkotásokhoz.- Mennyi az a „fillérekért"?- Barcsay Jenőtől 10 ezer forintért vásároltam képet, és majdnem minden megvásárolt képért kaptam egy másikat ajándékba. Hencze Tamás nagyméretű képeit is 8-10 ezer forintért vásároltam 15 éve. Iparos emberként viszonylag mindig jól kerestem, nem tűntek nagynak ezek az összegek.- Nem is tudja, mennyit ér a gyűjteménye?- Fogalmam sincs. Iszonyú nagy eszmei értéket érzek mögötte. És azért van szükség néha a tárlatokra, hogy más is hozzájusson ahhoz az örömhöz, amit nekem jelentenek.- Soha nem válik meg a képeitől?- Nagyritkán. Egyszer eladtam jó áron két Maurer Dóra-képet, de egy napig nem volt nálam a pénz, rohantam vele Lossonczy Tamáshoz, akitől vásároltam 10 kisméretű alkotást.- Egy Barcsaytól mennyiért válna meg?- Nem foglalkozom a gondolattal, de nagyon sokat kellene ígérni érte, és nem is tudom mit vennék helyette.- Talán egy másik képet.- Biztosan azt.- Mi lesz a gyűjteménnyel?- Hogy nemzetközivé teszem: üzletünkben sok külföldi megfordul, tudják hogy gyűjtő vagyok. Három-négy pár cipőért hozzájutok egy külföldi műalkotáshoz. Persze egy rangosabb művészt nem lehet így megfizetni. Tervem, hogy múzeumot hozok létre. Ha egy város odaállna elém azzal a kéréssel, hogy neki szüksége volna egy ilyen gyűjteményre, szívesen tárgyalnék róla. Ha kapnék egy ingyentelket, építenék egy kortárs nemzetközi múzeumot. Tihanyra, Balatonfüred- re gondoltam, de bármelyik város előtt nyitott vagyok.- Tudna élni a képek nélkül?- Igen, ha tudom, hogy jó helyük van- De akkor esténként csak a híradó maradna.- Nem. Akkor nem sok kicsi, hanem egy nagy képem volna... Balassa Tamás
