Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05 / 208. szám

HÍREK

Ökörsütés Toponáron Először rendeztek falunapot tegnap a to- ponári városrészben, amit a Toponárért Nyugdíjas Egyesület, a Somogy Rádió és a to- ponári sportegyesület szervezett. A színes műsorokkal tarkított rendezvényt két helyszínen tartották. A programban — egyebek mellett — játszó- és táncház, aszfaltrajzverseny, és ökörsütés is szerepelt.

Elütötték Siófok és Balatonszabadi között tegnap délután elütöttek egy kerékpárost. A baleset következtében az idős kerékpáros férfi nyolc napon belüli könnyű sérülést szenvedett. A siófoki mentők a helyi kórház baleseti osztályra szállították.

Kevesebb az utas A

somogyi határátkelő- helyeket az idei első félévben 939373 személy vette igénybe. A KSH jelentése szerint ez csaknem 30 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában. A gyéké- nyesi vasúti határállomás forgalma öt százalékkal nőtt, a barcsi, és a berzencei közúti átkelők személyforgalma viszont visszaesett.

Szoborra gyűjtenek

Méltó emléket akarnak állítani a 28 éve elhunyt írónak, Fekete Istvánnak. A szobrot a göllei szülőház előtt akarják elhelyezni. Az ehhez szükséges mintegy 120 ezer forint gyűjtését ifj. Fekete István és Bodó Imre, az író nevét viselő dombóvári emlékszoba tulajdonosának kezdeményezésére megkezdték.

120 diák vetélkedik

A magyaratádi Nagy Marianna, és Albert Tibor is indul az autóklub kerékpáros versenyének nemzetközi döntőjén, amit Szlovákiában rendeznek. A diákok részt vettek a magyaratádi közlekedési szakkör felkészítő programján. A versenyen 20 európai országból 120 diák indul.

in- VASÁRNAPI »HS0M0GYI HÍRLAP

Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő:

DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a.

Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató

ISSN 1417-9784

Sipos F. örök szerelme

— Megszoktam már a mozgalmas életet: az Exotic- kal 10 éve, fokozatosan alakult ki ez a ritmus. Sipos F. Tamás (34) énekes állítja: a könnyűzene kemény munkát követel. Az élvonalba nehéz bekerülni, annál könnyebb az első körből kirepülni.

Biztosnak egy receptet tart: nem elég jó lemezzel előrukkolni, fontos a változatosság. Mindig arra figyelt, hogy a nóták ne egy kaptafára készüljenek. Az új ötletek akkor kovácsolódnak, amikor zeneszerző kollégájával dolgozni kezd. Egymást lelkesítik, és az egyik ötlete indítja be a másikat, így épülnek, kristályosodnak ki a dalok.

— A '80-as évek egyik sztárzenekarában, az Exotic- ban játszott. Miben különbözik az akkori könnyűzene a mostanitól?

— Teljesen átértékelődött, s nemcsak a zene, a zenész életforma is. A '80-as években még nem volt annyira minden diszkóorientált, mint manapság. Ma akinek neve van a szakmában, szinte kizárólag ezen a vonalon próbálkozik. Ez szomorú és amiatt van, hogy a közönség a diszkókban és nem az élő koncertekben leli leginkább örömét. Bár az idén mintha kicsit változott volna a helyzet.

— Áruljon el néhány kulisz- szatitkot az Exotic életéből.

— Az Exoticnak különböző korszakai voltak. Az együttes egészen avantgárd vonalon indult el és amikor lemezszerződéshez jutottunk, kicsit slágeresebbé vált a zenekar. Mindenképpen az első periódust emelném ki. Az volt a klasszikus időszak; egymást spanolva születtek a nóták és mindenki a magáénak érezte azokat. Ez az idő elteltével módosult és nem igazán jó hangulatban váltunk el. Végül is ez okozta, hogy szétment a zenekar. Van ilyen.

— Tartják a kapcsolatot egymással?

— Nem jellemző, legalábbis az elmúlt négy évben így volt. Tavaly télen kerültünk ismét egymással kapcsolatba. A legújabb lemezemhez kapcsolódó vi- deoklipet az ex-Exotic billentyűse csinálta.

— Elképzelhető, hogy újból összeáll a csapat?

— Konkrét terv még nincs, viszont a gondolat már megszületett mindegyikünk agyában. Csak még nem jöttünk össze.

— Hogyan lehet a könnyű műfaj átalakulását követni?

— Egyre jobban felgyorsul ez az ipar. Az is tény, miszerint egyszerre annyi zenetípus nem volt jelen a piacon, mint mostanában. Próbálok egy kicsit idomulni, már amennyire tőlem telik. Egészséges kompromisszumra törekszem.

— Feleség, gyerek belefér ebbe az életformába?

— Jó a családi életem. Van egy kisfiam, aki már négy éves lesz októberben.

— Élete továbbra is zenélésről szól vagy mással kíván foglalkozni?

— Nem szeretném abbahagyni, távlati elképzelésem is ehhez kötődnek.

— Melyik stílust szereti leginkább?

— Rengeteg irányzat áll közel hozzám. Egyedül a „nagyon” gépzene nem.

— Ezek szerint a zene örök szerelem.

— Igen, az.

Harsányi Miklós

Fontos fontos emberek

Három hónap telt el az országgyűlési képviselőválasztások óta. Emlékeznek még a szavazók, hogy kit juttattak a parlamentbe szavazataikkal, mit várnak a képviselőktől?

Chrenkó Edit (Balatonlelle): — Herényi Károly képviseli körzetünket az országgyűlésben. Eddig is reménykedtünk, hogy beváltják ígéreteiket a volt képviselők, de Herényi Károly igazán szimpatikus. Remélem, megvalósítja a programjában leírtakat: a kisvállalkozók támogatását, az M7-es tovább építését és a Balaton vízének tisztítását.

Obllán Istvánná (Barcs): — A parlamentbe Francz Rezső jutott be. Nagyon sokat várok tőle, többek között azt is, hogy lecsökkentik a nyugdíjkorhatárt, mérsékelik a személyi jövedelemadót, és mindenek előtt jobb életet.

Hollósy Lászlóné (Siófok): - Beteg vagyok, van hogy hetekig ki sem mozdulok itthonj-ól, ezért nem tudom, hogy ki az országgyűlési képviselőnk.

Homokay Péter (Siófok): — Ha jól tudom, Fideszes a siófoki képviselőnk, de a nevét nem tudnám megmondani. Igazából én "kétlaki" vagyok. Budapesten lakom, a család él itt. A budapesti képviselőnk szocialista. Nem nagyon foglalkozom a politikával.

Deák Miklós (Marcali) : — A csurgói polgármestert juttatták be a parlamentbe. A nevére nem emlékszem, talán Fideszes. Marcalinak jobb lett volna, ha helyi képviselőt választanak. Nem hiszem, hogy fejlődni fog a város, Csurgó nagyobb hasznot húz majd. Azért remélem, a gyógyszálló nem csak terv marad.

Szegvári Imróné (Marcali): — Hosszú ideig nem voltam itthon, így nem tudom, kit választottak be a parlamentbe. Mindenképpen jobbat várok tőle, mint az előzőtől, bár a régit sem ismertem.

Flrgl János (Kaposvár): — A választási kampány ideje alatt rendszeresen kaptuk a szórólapokat, de nem tudnám megmondani, hogy ki is a mi képviselőnk. Két szóval ösz- szefoglalva, hogy mit várok a jövőben: jobb létet. Biztosan ő sem csoda tévő, ezért nem tudja majd megoldani az ösz- szetorlódott hiányosságokat.

Dell Géza (Kaposvár): — Nyomon követtem a választásokat, de nem jut eszembe a képviselő neve. Igazán nem foglalkozom a politikával.

Berecz Pál (Kaposmérő): — Fideszes, fiatal férfi, de a neve nem ugrik be. Szeretném, ha a programjuk megvalósulna: polgárbarát környezet, oktatási, egészségügyi változások, Tb-járulékok csökkentése.

Takács Istvánné (Barcs): — Úgy tudom, Francz Rezső a képviselőnk. A férjem és én nyugdíjasok vagyunk. Gyerekeink megnősültek, a családjukat segítik. Minden egyre drágább, a rezsi is magasabb, a nyugdíjunk viszont nem igazodik az árakhoz. Azt szeretnénk, ha nekünk is jobb életünk lenne.

Cser Józsefné (Nagyatád): — Sajnos nem nagyatádi jelölt került be a parlamentbe a területünkről, hanem a barcsi Francz Rezső. Biztosan Nagyatádon is lesznek változások, de Barcs sokkal előnyösebb helyzetben van.

(Andrics-Józsa)

A levegő lovagjai

A végzet asszonya, Rita közli a szörnyű dolgokat

N

éha szárnyra kapnak, olykor a fellegekben járnak, de a műszerekre ilyenkor is figyelniük kell. Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse — hangzik a mottójuk. Szükségük is van rá, hiszen a vasmadarak nem mindig kezesek.

A Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred Puma századának ne- mesvidi „köteléke” három éve alakult, amikor az ottani diákönkormányzat felvette a második világháborúban a falu határában lezuhant pumás pilóta nevét. A kecskeméti repülőnapokra a pilóták meghívták a nemesvidiakat is: a század törzshelyén, egy hangulatos sörözőben beszélgettünk. Kiderült: nem azért lettek pilóták, hogy katonák legyenek, hanem azért váltak katonává, mert pilóták szerettek volna lenni. Tapasztalataik szerint, aki gyerekkorában pilóta szeretne lenni, szinte biztos, hogy nem lesz az. A vadászpilóta a legösszetettebb típus: rádiózik, navigál, műrepül és fegyvert kezel. Szabó Zoltán százados szavaira a többiek is bólintanak: az egész repülés őrültség, ahogy elszakadsz a földtől, más világba jutsz.

— A legszebb dolog, amikor a felhőben repülsz. Mintha tejszínhab venne körül — meséli Szabó Zoltán.

— A gépet, akárcsak egy feleséget, ápolgatni, babusgatni, becézgetni kell.

Somogyi Zoltán százados szerint a pilóták többsége nem szeret ejtőernyővel ugrani: — Elég sokszor csináltuk már, de még mindig nehéz kilépni a nagy semmibe — mondja.

Minden pilótának van egy végzet asszonya, Ritának hívják: ha valami meghibásodik a repülőn, a számítógép lágy, kellemes női hangon, oroszul közli a legszörnyűbb dolgokat. Hagyomány, hogyha valaki először egyedül kirepül, felavatják, azaz jól elverik. Szintén íratlan szabály, ha egy pilóta először jut el egy magasabb repülési szintre, a feladatban résztvevő állományt meghívja valamire. Az "áldozatnak" gyakran egy havi fizetése nem elég egy ilyen görbe estére. A feleségek mit szólnak mindehhez? Megszokták. Átálltak ők is egy másik életstílusra.

— Sokáig a repülőtér mellett laktunk — meséli Kecskés Imre őrnagy.

— A feleségem nem tudta a zajt megszokni. Később már a csönd idegesítette, hiszen tudta: amíg zörögnek a gépek, nincsen semmi baj.

— Mi, "öregek" már csak az emlékeinkből élünk, a történeteinket a fiatalok szájtátva hallgatják. Nekik ez már nem adatott meg, legfeljebb a saját hibáikat mesélhetik el.

A második világháborúban a pilóták az édesanyjuktól baboskendőt kaptak, hogy letörölhessék az olajfoltokat. A világháborúnak szerencsére vége, a baboskendő azonban változatlanul ott lóg a nyakukban. Illetve néha-néha eltűnik. Tavaly a nemes- vidi falunapon a helyi fiatal lányok, asszonyok elkérték a kendők többségét. A pumások idén is szívesen adnának mindenkinek, de majdnem egy évbe telt, mire újra anyagot szereztek és megvarratták.

A pilóták hiszik, hogy a repülésben nem lehet meghalni, de belőle megélni sem. Egymásra vannak utalva. Elég egy rossz döntés, amit a következő másodpercben megváltoztatnának, de lehet, hogy azt a másodpercet már nem élik meg. Nemrégen azonban mégis emberi hiba okozott tragédiát. A rádió és a tévé csupán any- nyit közölt: tapasztalt pilóta, alezredes egy MIG-29-es géppel lezuhant. Hegedűs Ernő alezredes, a Puma század parancsnokának otthonában égtek a telefonvonalak, hiszen minden barátja azonnal rá gondolt. Hegedűs Emőnének egy órájába került, mire kiderítette, nem a férje halt meg.

— Senkinek nem kívánom, hogy átélje azt a szörnyű hatvan percet — emlékszik vissza könnyes szemmel Hegedűsné. — Állandó rettegés a pilótafeleségek élete — teszi hozzá.

Minden pilóta tudja: vannak rossz döntések, amibe bele lehet halni, de a Nap, a felhők közelsége, a szárnyalás az életük, nem adnák fel semmiért.

(Andrics)