Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05 / 208. szám

HÍREK Ökörsütés Toponá­ron Először rendeztek falunapot tegnap a to- ponári városrészben, amit a Toponárért Nyugdíjas Egyesület, a Somogy Rádió és a to- ponári sportegyesület szervezett. A színes műsorokkal tarkított rendezvényt két hely­színen tartották. A programban — egyebek mellett — játszó- és táncház, aszfaltrajz­verseny, és ökörsütés is szerepelt. Elütötték Siófok és Balatonszabadi között tegnap délután elütöt­tek egy kerékpárost. A baleset következtében az idős kerékpáros férfi nyolc napon belüli könnyű sérülést szen­vedett. A siófoki men­tők a helyi kórház bal­eseti osztályra szállí­tották. Kevesebb az utas A somogyi határátkelő- helyeket az idei első félévben 939373 sze­mély vette igénybe. A KSH jelentése szerint ez csaknem 30 száza­lékkal kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában. A gyéké- nyesi vasúti határállo­más forgalma öt száza­lékkal nőtt, a barcsi, és a berzencei közúti át­kelők személyforgalma viszont visszaesett. Szoborra gyűjtenek Méltó emléket akarnak állítani a 28 éve el­hunyt írónak, Fekete Istvánnak. A szobrot a göllei szülőház előtt akarják elhelyezni. Az ehhez szükséges mint­egy 120 ezer forint gyűjtését ifj. Fekete István és Bodó Imre, az író nevét viselő dom­bóvári emlékszoba tu­lajdonosának kezde­ményezésére meg­kezdték. 120 diák vetélkedik A magyaratádi Nagy Marianna, és Albert Tibor is indul az autó­klub kerékpáros verse­nyének nemzetközi döntőjén, amit Szlová­kiában rendeznek. A diákok részt vettek a magyaratádi közleke­dési szakkör felkészítő programján. A verse­nyen 20 európai or­szágból 120 diák indul. in- VASÁRNAPI »H­S0M0GYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató ISSN 1417-9784 Sipos F. örök szerelme — Megszoktam már a moz­galmas életet: az Exotic- kal 10 éve, fokozatosan alakult ki ez a ritmus. Si­pos F. Tamás (34) énekes állítja: a könnyűzene ke­mény munkát követel. Az élvonalba nehéz beke­rülni, annál könnyebb az első körből kirepülni. Biztosnak egy receptet tart: nem elég jó lemezzel elő­rukkolni, fontos a változa­tosság. Mindig arra figyelt, hogy a nóták ne egy kapta­fára készüljenek. Az új ötle­tek akkor kovácsolódnak, amikor zeneszerző kollégá­jával dolgozni kezd. Egy­mást lelkesítik, és az egyik ötlete indítja be a másikat, így épülnek, kristályosod­nak ki a dalok. — A '80-as évek egyik sztárzenekarában, az Exotic- ban játszott. Miben különbö­zik az akkori könnyűzene a mostanitól? — Teljesen átértékelődött, s nemcsak a zene, a zenész életforma is. A '80-as évek­ben még nem volt annyira minden diszkóorientált, mint manapság. Ma akinek neve van a szakmában, szinte kizárólag ezen a vo­nalon próbálkozik. Ez szo­morú és amiatt van, hogy a közönség a diszkókban és nem az élő koncertekben leli leginkább örömét. Bár az idén mintha kicsit válto­zott volna a helyzet. — Áruljon el néhány kulisz- szatitkot az Exotic életéből. — Az Exoticnak külön­böző korszakai voltak. Az együttes egészen avantgárd vonalon indult el és amikor lemezszerződéshez jutot­tunk, kicsit slágeresebbé vált a zenekar. Mindenkép­pen az első periódust emel­ném ki. Az volt a klasszikus időszak; egymást spanolva születtek a nóták és min­denki a magáénak érezte azokat. Ez az idő elteltével módosult és nem igazán jó hangulatban váltunk el. Vé­gül is ez okozta, hogy szét­ment a zenekar. Van ilyen. — Tartják a kapcsolatot egymással? — Nem jellemző, leg­alábbis az elmúlt négy év­ben így volt. Tavaly télen kerültünk ismét egymással kapcsolatba. A legújabb le­mezemhez kapcsolódó vi- deoklipet az ex-Exotic bil­lentyűse csinálta. — Elképzelhető, hogy újból összeáll a csapat? — Konkrét terv még nincs, viszont a gondolat már megszületett mindegyikünk agyában. Csak még nem jöt­tünk össze. — Hogyan lehet a könnyű műfaj átalakulását követni? — Egyre jobban felgyorsul ez az ipar. Az is tény, mi­szerint egyszerre annyi ze­netípus nem volt jelen a pi­acon, mint mostanában. Próbálok egy kicsit ido­mulni, már amennyire tő­lem telik. Egészséges komp­romisszumra törekszem. — Feleség, gyerek belefér ebbe az életformába? — Jó a családi életem. Van egy kisfiam, aki már négy éves lesz októberben. — Élete továbbra is zenélés­ről szól vagy mással kíván foglalkozni? — Nem szeretném abba­hagyni, távlati elképzelésem is ehhez kötődnek. — Melyik stílust szereti leg­inkább? — Rengeteg irányzat áll közel hozzám. Egyedül a „nagyon” gépzene nem. — Ezek szerint a zene örök szerelem. — Igen, az. Harsányi Miklós Fontos fontos emberek Három hónap telt el az országgyűlési képviselővá­lasztások óta. Emlékeznek még a szavazók, hogy kit juttattak a parlamentbe szavazataikkal, mit várnak a képviselőktől? Chrenkó Edit (Balatonlelle): — Herényi Károly képviseli körzetünket az országgyűlésben. Eddig is reménykedtünk, hogy beváltják ígéreteiket a volt képviselők, de Herényi Károly igazán szimpatikus. Remélem, megvalósítja a prog­ramjában leírtakat: a kisvállalkozók támogatását, az M7-es tovább építését és a Balaton vízének tisztítását. Obllán Istvánná (Barcs): — A parlamentbe Francz Rezső jutott be. Nagyon sokat várok tőle, többek között azt is, hogy lecsökkentik a nyugdíjkorhatárt, mérsékelik a szemé­lyi jövedelemadót, és mindenek előtt jobb életet. Hollósy Lászlóné (Siófok): - Beteg vagyok, van hogy he­tekig ki sem mozdulok itthonj-ól, ezért nem tudom, hogy ki az országgyűlési képviselőnk. Homokay Péter (Siófok): — Ha jól tudom, Fideszes a sió­foki képviselőnk, de a nevét nem tudnám megmondani. Igazából én "kétlaki" vagyok. Budapesten lakom, a család él itt. A budapesti képviselőnk szocialista. Nem nagyon foglalkozom a politikával. Deák Miklós (Marcali) : — A csurgói polgármestert juttat­ták be a parlamentbe. A nevére nem emlékszem, talán Fi­deszes. Marcalinak jobb lett volna, ha helyi képviselőt vá­lasztanak. Nem hiszem, hogy fejlődni fog a város, Csurgó nagyobb hasznot húz majd. Azért remélem, a gyógyszálló nem csak terv marad. Szegvári Imróné (Marcali): — Hosszú ideig nem voltam itthon, így nem tudom, kit választottak be a parlamentbe. Mindenképpen jobbat várok tőle, mint az előzőtől, bár a régit sem ismertem. Flrgl János (Kaposvár): — A választási kampány ideje alatt rendszeresen kaptuk a szórólapokat, de nem tudnám megmondani, hogy ki is a mi képviselőnk. Két szóval ösz- szefoglalva, hogy mit várok a jövőben: jobb létet. Biztosan ő sem csoda tévő, ezért nem tudja majd megoldani az ösz- szetorlódott hiányosságokat. Dell Géza (Kaposvár): — Nyomon követtem a választáso­kat, de nem jut eszembe a képviselő neve. Igazán nem fog­lalkozom a politikával. Berecz Pál (Kaposmérő): — Fideszes, fiatal férfi, de a neve nem ugrik be. Szeretném, ha a programjuk megvaló­sulna: polgárbarát környezet, oktatási, egészségügyi válto­zások, Tb-járulékok csökkentése. Takács Istvánné (Barcs): — Úgy tudom, Francz Rezső a képviselőnk. A férjem és én nyugdíjasok vagyunk. Gyere­keink megnősültek, a családjukat segítik. Minden egyre drágább, a rezsi is magasabb, a nyugdíjunk viszont nem igazodik az árakhoz. Azt szeretnénk, ha nekünk is jobb életünk lenne. Cser Józsefné (Nagyatád): — Sajnos nem nagyatádi jelölt került be a parlamentbe a területünkről, hanem a barcsi Francz Rezső. Biztosan Nagyatádon is lesznek változások, de Barcs sokkal előnyösebb helyzetben van. (Andrics-Józsa) A levegő lovagjai A végzet asszonya, Rita közli a szörnyű dolgokat N éha szárnyra kapnak, olykor a fellegekben járnak, de a műszerekre ilyenkor is fi­gyelniük kell. Vezérünk a bátor­ság, kísérőnk a szerencse — hangzik a mottójuk. Szükségük is van rá, hiszen a vasmadarak nem mindig kezesek. A Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred Puma századának ne- mesvidi „köteléke” három éve ala­kult, amikor az ottani diákönkor­mányzat felvette a második világ­háborúban a falu határában lezu­hant pumás pilóta nevét. A kecske­méti repülőnapokra a pilóták meg­hívták a nemesvidiakat is: a század törzshelyén, egy hangulatos sörö­zőben beszélgettünk. Kiderült: nem azért lettek pilóták, hogy katonák legyenek, hanem azért váltak kato­nává, mert pilóták szerettek volna lenni. Tapasztalataik szerint, aki gyerekkorában pilóta szeretne lenni, szinte biztos, hogy nem lesz az. A vadászpilóta a legösszetettebb típus: rádiózik, navigál, műrepül és fegyvert kezel. Szabó Zoltán száza­dos szavaira a többiek is bólintanak: az egész repülés őrültség, ahogy el­szakadsz a földtől, más világba jutsz. — A legszebb dolog, amikor a fel­hőben repülsz. Mintha tejszínhab venne körül — meséli Szabó Zoltán. — A gépet, akárcsak egy feleséget, ápolgatni, babusgatni, becézgetni kell. Somogyi Zoltán százados szerint a pilóták többsége nem szeret ejtőer­nyővel ugrani: — Elég sokszor csi­náltuk már, de még mindig nehéz kilépni a nagy semmibe — mondja. Minden pilótának van egy végzet asszonya, Ritának hívják: ha valami meghibásodik a repülőn, a számító­gép lágy, kellemes női hangon, oro­szul közli a legszörnyűbb dolgokat. Hagyomány, hogyha valaki először egyedül kirepül, felavatják, azaz jól elverik. Szintén íratlan szabály, ha egy pilóta először jut el egy maga­sabb repülési szintre, a feladatban résztvevő állományt meghívja va­lamire. Az "áldozatnak" gyakran egy havi fizetése nem elég egy ilyen görbe estére. A feleségek mit szól­nak mindehhez? Megszokták. Átáll­tak ők is egy másik életstílusra. — Sokáig a repülőtér mellett lak­tunk — meséli Kecskés Imre őrnagy. — A feleségem nem tudta a zajt meg­szokni. Később már a csönd idegesí­tette, hiszen tudta: amíg zörögnek a gépek, nincsen semmi baj. — Mi, "öregek" már csak az emlé­keinkből élünk, a történeteinket a fia­talok szájtátva hallgatják. Nekik ez már nem adatott meg, legfeljebb a sa­ját hibáikat mesélhetik el. A második világháborúban a piló­ták az édesanyjuktól baboskendőt kaptak, hogy letörölhessék az olajfol­tokat. A világháborúnak szerencsére vége, a baboskendő azonban válto­zatlanul ott lóg a nyakukban. Illetve néha-néha eltűnik. Tavaly a nemes- vidi falunapon a helyi fiatal lányok, asszonyok elkérték a kendők többsé­gét. A pumások idén is szívesen ad­nának mindenkinek, de majdnem egy évbe telt, mire újra anyagot sze­reztek és megvarratták. A pilóták hiszik, hogy a repülésben nem lehet meghalni, de belőle meg­élni sem. Egymásra vannak utalva. Elég egy rossz döntés, amit a követ­kező másodpercben megváltoztatná­nak, de lehet, hogy azt a másodpercet már nem élik meg. Nemrégen azon­ban mégis emberi hiba okozott tra­gédiát. A rádió és a tévé csupán any- nyit közölt: tapasztalt pilóta, alezre­des egy MIG-29-es géppel lezuhant. Hegedűs Ernő alezredes, a Puma szá­zad parancsnokának otthonában ég­tek a telefonvonalak, hiszen minden barátja azonnal rá gondolt. Hegedűs Emőnének egy órájába került, mire kiderítette, nem a férje halt meg. — Senkinek nem kívánom, hogy átélje azt a szörnyű hatvan percet — emlékszik vissza könnyes szemmel Hegedűsné. — Állandó rettegés a piló­tafeleségek élete — teszi hozzá. Minden pilóta tudja: vannak rossz döntések, amibe bele lehet halni, de a Nap, a felhők közelsége, a szárnyalás az életük, nem adnák fel semmiért. (Andrics)

Next

/
Thumbnails
Contents