Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-29 / 228. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1998. szeptember 29., kedd Területfejlesztés III. Programozás a területfejlesztésben A hazai szakmai nyelvben egyre gyakrabban használt új szlogen a programozás, de e fogalom értelmezése és így használata is igen eltérő. Ezért hasznos lehet néhány sorban tisztázni, hogy hogyan került a csizma az asztalra, és kifejteni a tartalmával kapcsolatos álláspontomat is. A programozás bevezetésének szükségessége A nyolcvanas évek második feléig az Európai Unióban egymástól független projektekre is lehetett támogatásokat kapni. A hatásvizsgálat azonban kimutatta, hogy sok esetben nemcsak nem erősítették egymást, hanem az Európai Unióban a strukturális alapok működésének 3. általános alapelvévé tették; ez egységbe fogja a tervezési, döntési, finanszírozási, végrehajtási és ellenőrzési rendszereket. Az uniós csatlakozási törekvéseink okán kézenfekvő, hogy ha részesedni kívánunk a strukturális alapok támogatásaiból, akkor nekünk is eleget kell tenni a programozás követelményének. Ennél is nyomosabb ok, hogy a hazai tervezési-támogatási-kö- zösségi beruházási gyakorlat koordinálatlan és társadalmi- gazdasági hatékonysága alacsony, így érdekünk is a jobb módszer bevezetése. A programozás lényege A programozás magába foglalja a tág értelemben vett tervezést, a megvalósítást és az ellenőrzést egyaránt. Praktikusan olyan szigorú eljárási rend, amely meghatározó mind a programok kidolgozása, mind azok megvalósítása szempontjából. Tekinthetjük az egészet egy korszerű (területi) tervezési folyamatnak. Nagyon leegyszerűsítve: a programozás végterméke egy, a potenciális aktorokkal egyeztetett és elfogadott téridő tábla, mely tartalmazza a preferált programokat és a támogatások megoszlását. A programozás főbb játék- szabályai a következők:- Stratégiai megközelítés: csak stratégiai programba illeszkedő projekt támogatható.- Integráció: integrált és nem centralizált forráselosztás. A különböző források integrált felhasználásával, szi- nergikus hatással növelni lehet a források felhasználásának a hatékonyságát.- Koherencia követelménye (célpiramis): az országos makrocéloknak és a helyi szintű fejlesztési szándékoknak egymást erősíteniük kell. Több egymást segítő és kiegészítő intézkedések támogatásával érhető el a legkedvezőbb társadalmi-gazdasági hatás.- Vertikális és horizontális koordináció és együttműködés: a szubszidiaritás megvalósításához szükséges decentralizálást követően létrejön a saját érdekeltségen alapuló partnerség.- Integráló eleme a területiség: a fejlesztendő egységek, az akcióterületek, a különböző területegységek.- Ellenőrizhetőség és átvi- lágíthatóság: a közösségi pénzek elköltésének és támogatások megszerzésének feltétele a folyamatos megfigyelés és ellenőrzés (monitoring és kontrolling). A programozás gyakorlati bevezetése A programozás alapdokumentumai: a stratégiai és az operatív programok. Magyarországon jelenleg területfejlesztési koncepciót és területfejlesztési programot kell készíteni. A törvényi szabályozás szerint a területfejlesztési program olyan „...középtávú cselekvési terv, amely stratégiai és operatív programokra épül”. A stratégiai megközelítést igen nehéz „középtávra beszorítani”- Tehát véleményem szerint ez csak úgy értelmezhető, ha maga a területfejlesztési koncepció, a stratégiai program és a területfejlesztési program valóban operatív programo(ka)t jelent. A már elkészült fejlesztési koncepciók egy része ugyan nem felel meg a stratégiai programmal szembeni elvárásoknak, de átalakíthatóak. Az előttünk álló évek feladata, hogy a különböző területi szintekre olyan operatív programok készülnek, melyek minden szempontból megfelelnek az EU igényeinek is. Ebben az esetben a teljes jogú tagság elnyerésével egyidőben ezek benyújthatóak, és idő- veszteség nélkül juthatunk támogatásokhoz. Közösségi támogatások csak komplex operatív programok megvalósítása során realizálhatók. (Egyedi beruházások csak kivétel- szerűen támogathatók.) Ezt a hazai gyakorlatba is be kellene vezetni. A programozás területi szintjei az Európai Unióban:- országos (vagy kivételesen makroregionális), (NUTS I., 3., 4. sz. célterület)- regionális NUTS II., 1. sz. célterület)- térségi (NUTS III., 2. és 5/b sz. célterület). E szintek megfeleltethetők a magyar gyakorlatnak is, de nem olyan kézenfekvőén, mint az első ránézésre tűnik. A társadalmi-gazdasági elmaradottság mérséklését célzó programokat NUTS II. szintre kell készíteni, és az ipari szerkezet- váltásból eredő gondok orvoslása, valamint a mező- gazdasági fejlesztési programjai NUTS III. szintre készülnek. Tehát, ha a jelenlegi magyar gyakorlathoz és erőviszonyokhoz kívánnánk igazítani a területi struktúrát, akkor a kistérségek alkothatnák a III. és a megyék a II. szintet. Ha az európai harmonizációból és a területi folyamatok színtereiből indulunk ki, akkor a ma még ténylegesen nem létező 6-7 régió feleltethető meg a NUTS II. és a megyék a NUTS III. szintnek. Ez utóbbi mellett szól az az érv is, hogy a területi politikának a közelítést, a felzárkóztatást is szolgálnia kell, így a területfejlesztési döntéseket egy szinttel feljebb kell meghozni. A finanszírozás és megvalósítás folyamatának ellenőrizhetősége megköveteli a területi monitoring-rendszer kiépítését. Ez a munka nagyon lassan halad előre, szükséges a gyorsítása. A gyakorlati megvalósítás további nehézségei:- A programozás bevezetésének legfőbb akadálya a jelenleg folyó költségvetési tervezés gyakorlata. így a koncepciókból (stratégia) és operatív programokból is hiányzik a reális költségvetési háttér.- Nincs valós kapcsolat a stratégiai tervezés és az operatív programok, valamint a területi és ágazati megközelítés között.- A konkrét projektek mo- nocentrikusak. Hiányzik a más programokkal való harmonizálás.- Egyrészről kialakulatlan az egyeztetési mechanizmus, másrészt olyanok is „beleszólnak” bizonyos kérdésekbe, akik nem valós partnerek.- Koordinálatlan a különböző (központi) források felhasználása. Az alsóbb szinteken hiányzik a fejlesztési szándékot erősítő saját forrás.- A regionális szint „gyengesége”. Nincs önálló döntési hatásköre és finanszírozási forrása. Nem tisztázott a szint kompetenciája, a tervek tartalma.- Az önkéntesen alakuló, számtalan szubjektív (politikai) elemet hordozó régiók nem szolgálják a hosszabb távú stratégiai programozást. Nem átfedésmentesen fedik le az ország egészét. A konfliktusforrások:- Országos szinten; ágazati értetlenség és ellenérdekeltség, az egyes tárcák közötti kompetenciaharc; centralizációs törekvések- Regionális szinten: tradíciók, intézményesülés és források hiányában életképtelenné válhatnak a régiók.- Megyék indokolatlan félelme a régióktól.- A programozás a maitól eltérő finanszírozást igényel, így a bevételek újraosztása, a döntési pozíciók (hatalom) elvesztése ellenállásba ütközhet.- Az egyeztetési mechanizmus összecsiszolódása, a demokratikus játékszabályok betartása átmenetileg indokolatlanul meghosszabbíthatja a tervezési, döntési időket és a szakmaiság rovására mehet.- Mivel az EU-csatlakozást követően az ország egésze támogatottá válik, tehát a fejlett régiók és Budapest is a támogatások potenciális címzettjei lehetnek, így felerősödik a forrásokért való küzdelem, és várhatóan tovább éleződik a fejlett és az elmaradott régiók közötti ellentét. Faragó László tudományos munkatárs, MTA RKK Dunántúli-Tudományos Intézet Regionális átalakulás a brit-szigeteken Régiók felemelkedése és hanyatlása Az Európai Unióhoz közeledve egyre aktuálisabbá válik az a kérdés, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni az EU fejlesztési követelményeihez. Nem kevésbé az, hogy hogyan kezelhető az elmúlt évtizedben hazánkban kialakult gazdasági válság, az egyes országrészek nyomasztó helyzete. Melyek a kitörés lehetőségei, mi segíti elő az egyes térségek, régiók felzárkóztatását? A brit példa azért is érdekes, mert a versenyképesség romlása, egyes térségek már a század elején elmélyülő válsága Európában először kény- szerített ki olyan gazdaságfejlesztési politikát és intézkedéseket, amelyeknek célja a hátrányos helyzetű térségek gazdasági felzárkóztatása, az éles különbségek kiegyenlítése. Az olvasónak így módjában áll a célért tett intézkedések (törvények, fejlesztési programok) hatásának, sikereink és kudarcainak megismerése is. Ha valaki a gazdasági fejlődést elemző könyvet olvas, alapvetően két kérdés foglalkoztatja: mi okozza az egyes országok, régiók tragikus lemaradását, és milyen tanulságok vonhatók le abból a hazai állapotokra? Az MTA Regionális Kutatások Központja gondozásában a Régiók Európája című sorozatban megjelent második, a Brit-szigeteken végbemenő gazdasági fejlődéssel és annak regionális következményeivel foglalkozó kötet mind a két kérdésre nagyon színvonalas feleletet ad. A 28 angol és ír szerző munkáját magába foglaló tanulmánykötetet Horváth Gyula összefoglaló, nagy történelmi ívű tanulmánya vezeti be... Bemutatja és értékeli a szabályozatlan gazdasági fejlődés korszakától, a tudatos regionális fejlesztésig megtett utat és annak eredményeit. Érdekesek a regionális fejlesztés érdekében hozott intézkedések is, mert ráismerünk a hazai gazdaságtörténetben alkalmazott megoldásokra (például: új városok építése, a fejlett térségekben az irodaépítés korlátozása, infrastruktúra-fejlesztés támogatása stb.), valamint a jelenleg is alkalmazott válságkezelési eszközökre (vállalatok és munkaerőátképzés támogatása, a szolgáltató szektor fejlesztése). A brit és ír szerzők tanulmányai három fejezetbe csoportosítva jelennek meg. Az I. fejezet az „Átalakuló politikák, régiók és városok” címet viseli. A fejezetben lévő hat tanulmány foglalkozik a regionális politika brit tapasztalataival, Írország iparosításával, a rurális térségek fejlesztésével, a periferikus térségek belső fejlesztési stratégiáival, Nagy-Britannia gazdasági- szerkezet-átalakítási kérdéseivel, és Glasgow fejlődésével. „A posztindusztrális korszak regionális fejlődésének hajtóerői” című II. részben 14 szerző 8 dolgozatban tárgyalja az üzleti szolgáltatások növekedését, az innovációtervezés kérdéseit, a csúcstechnológiai ipar fejlesztését, a technopoliszoknak, a tercier szektornak, a külföldi tőkének és turizmusnak a fejlődésre gyakorolt hatását, s a Csatorna-alagút- nak az együttműködés fejlesztésében játszott szerepét. A tanulmánykötet III., zárófejezete a „Helyi hatalom, regionális szerződések és intézmények” címet viseli és 11 szerző 7 tanulmányát tartalmazza. Foglalkozik a helyi hatalomnak, az önkormányzatoknak a helyi gazdaságra gyakorolt hatásával, a gazdaságfejlesztés stratégiai kérdéseivel, a kulturális politika új szerepével, a központ és a helyi hatalom viszonyával, intézmények területi irányítási szerepével, fejlesztési programjaikkal, céllcitűzéseikkel. A tematikusán csoportosított tanulmányok részletes elemzése rövid terjedelemben megoldhatatlan feladatot jelentene, mert mindegyik zárt, önálló tanulmány. így az olvasó az érdeklődési körének megfelelően válogathat azok között és értékelheti azokat, így csak önkényesen emelek ki néhány olyan tanulságot, amely talán mindenki számára általános érvényű következtetésként szolgálhat.- A regionális politika csak akkor eredményezhet tartós fejlődést, ha a külső (központi, külföldi) források találkoznak a helyi fejlesztési források feltárására és fejlesztésére irányuló erőfeszítésekkel. A helyi kezdeményezések, erőfeszítések hiányában a külső erőforrások hatására megindult gyors fejlődés jövője is bizonytalan lehet.- Minden térség, így a rurális térségek tartós fejlődésének is az a záloga, hogy mennyire sikerül összehangolni egymással és szoros összhangban kezelni a gazdaság, a kultúra, a turizmus, a közlekedés, a képzés, az átképzés fejlesztésének a kérdéseit és ezek egymásra épülését biztosítani. Ennek a törekvésnek mindenképpen meg kell teremteni a kereteit is.- A közösségi pénzek fel- használásának mindig átlátható módon kell történnie és kedvező, ha törzsrészvényszerzés, illetve kedvezményes hitel formájában valósul meg, amely a támogatások eredményességének folyamatos ellenőrzését és mérését is lehetővé teszi.- A regionális fejlődés sikerét alapvetően meghatározza, hogy a régión belül eltérő lokális érdekeket, fejlesztési prioritásokat mennyire tudják kezelni, mennyire tudnak egységes fejlesztési szemléletet, értékrendet kialakítani és a stratégiai tervek készítése során ezt a helyi kezdeményezést erősíteni, érvényre juttatni.- A regionális fejlesztés sikerét növeli, ha a modern új tevékenységek szervesen tudnak kapcsolódni az adott terület termelési hagyományaihoz, hozzájárulnak a meglévő termelés (ipar, mezőgazdaság) modernizálásához.- Magyar szempontból figyelemre méltó, hogy a termelőágazatok között a hírközlés, elektronika stb. mellett az élelmiszeripar és a mezőgazdaság is betöltheti a húzóágazat szerepét. A csúcstechnológiák meghonosításának alapvető feltétele a településeken rendelkezésre álló szellemi potenciál (képzettség, kutatóhely; egyetemek stb.) nagysága, míg a telepítés során ld- fejezetten kerülik az ipari válságövezeteket.- A szolgáltatások (kereskedelmi, egészségügyi, oktatási stb.) városi koncentrációja egyre nehezebb helyzetbe hozza az alacsonyabb jövedelmű rurális térségek lakóit.- A regionális fejlesztés sikeres megvalósítása esetén hozzájárulhat egy térség fellendüléséhez, de a jelenlegi gazdasági és politikai feltételek mellett sem a társadalmi egyenlőtlenségek, sem pedig a munkanélküliség felszámolása nem várható tőle, csupán annak mérséklődése. A kiemelt gondolatok, következtetések nem tudják visszaadni ennek a tanulmánykötetnek az értékeit, sokszínűségét, eredetiségét. A javaslat csak az lehet: minél többen, a gazdaság, a kultúra vagy helyi és országos politika alakításában részt vevő kutatók, oktatók, egyetemi hallgatók, önkormányzati szakemberek, vállalkozók és vállalati vezetők olvassák el a könyvet, mert nagyon hasznos tanulságokkal, fejlesztési gondjaikra megoldási modellekkel szolgálhat. Sántha Attila egyetemi tanár, Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, agrár-, környezet- és regionálisgazdaságtan tanszék PÁLYÁZAT A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium 1998. II. félévi pályázati felhívása az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó közúthálózat építésének támogatására. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) - a Belügyminisztériummal (BM), valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal (FVM) egyetértésben - az Útalapról szóló - többször módosított - 1992. évi XXX. törvény 4. paragrafusában foglaltak végrehajtására pályázatot hirdet az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó közúthálózat országos közúthoz csatlakozó, azt tehermentesítő része építésének támogatására. A pályázat célja, hogy elősegítse a települések olyan közúti fejlesztéseinek megvalósulását, amelyek az országos közúthálózathoz kapcsolódó, elsősorban a belterületi főúthálózat forgalmi körülményeit (forgalom-megosztás, közlekedésbiztonság, környezeti hatások stb.) javítják.