Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-24 / 224. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1998. szeptember 24., csütörtök Nyugdíjasok 4 Őszi virágcsokor Kaposváron A Nők Kaposvárért Egye­sület és a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Me­gyei Szövetsége idén is megrendezi jótékonysági gáláját. _____Somogy_____ N agyné Czanka Valéria, a Nők Kaposvárért Egyesület társelnöke elmondta, a tava­lyi nagy siker után - mint emlékezetes, megjelent Gál Zoltán akkori házelnök és fellépett a Szená-torok dalár­dája is - kötelező a folytatás. Göncz Árpád köztársasági elnök, a rendezvény fővéd­nöke köszönti idén a somo­gyi nyugdíjasokat, utána másfél órás műsor követke­zik. A gála során adományo­kat gyűjtenek az egyedül élő idősek megsegítésére. Kovács Lajostól, a nyug­díjas szövetség elnökétől megtudtuk, hogy megye­szerte óriási az érdeklődés a gála iránt. Közel 2500 jegy­igénylés érkezett, a sport- csarnok viszont csak 1600 ember befogadására képes. Ezért fájó szívvel korlátozni kellett az egy-egy klubból, egyesületből résztvevők szá­mát. Az Őszi virágcsokor cí­met viselő jótékonysági gá­laműsor szeptember 30-án délután 3 órakor kezdődik a kaposvári sportcsarnokban. Eső sem szegte kedvüket Vasas-nyugdíjasok a siklósi várkapunál Ki mit tud? másodszor FOTÓ: TÖRÖK ANETT Hírek Az idősek világnapja köz­ponti ünnepségét tegnap tar­tották Budapesten, a Vasas művelődési központban. A Nyugdíjasok Országos Szö­vetsége és a Nyugdíjasok Or­szágos Képviselete közös rendezvényének szónokai a jövő évi nyugdíjak törvény szerinti emelése érdekében emelték fel szavukat. A világ­napi ünnepségen részt vettek a megyei nyugdíjas szövetség képviselői is. A Csurgói Őszirózsa Nyugdí­jas Klub és a csurgói hegy­gazdák - többségük szintén nyugdíjas - kétnapos szüreti rendezvényt tart a hét végén. Kiállítást rendeznek régi sző­lőművelő szerszámokból, és bemutatják a legmodernebb eszközöket, lesz termény­mustra és növényvédelmi előadás is. Szombaton szüre­ti felvonuláson vesznek részt a csurgói nyugdíjasok, este bál zárja a kétnapos progra­mot. A marcali nyugdíjas egyesü­let néhány tagja ott volt a Krisna-búcsún, s az élménye­ket otthon elmesélve többen kíváncsiak lettek a somogyvá- mosi völgy lakóira. A múlt hé­ten harmincötén buszra ültek, s megtekintették a szokatlan, színes hitvilág híveinek vámo­si lakhelyét. Az Iharosberényi Nosztalgia Nyugdíjas Klub tagjai - az ön- kormányzat támogatásának köszönhetően - szombaton a magyar tenger északi partjára kirándultak. Megnézték a Kis- Balaton védett természeti ér­tékeit, ' Keszthelyen a Festetich- kastélyt, Tihanyban az apátságot és Veszprém ne­vezetességeit, de badacsonyi borkóstolóra is szakítottak időt. A Kapos Volán Rt minden évben elviszi kirándulásra egykori dolgozóit. Idei útjuk Ópusztaszerre vezetett, múlt héten száztizenkét nyugdíjas szállt autóbuszra, hogy meg­tekintse a Feszty-körképet, a nemzeti panteont és a népek templomát. Az út alatt vég­zett közvéleménykutatás so­rán legtöbben úgy nyilatkoz­tak, hogy jövőre a Duna-ka- nyar városait, Esztergomot, Visegrádot néznék meg leg­inkább. A kaposvári egyesület Szent Imre utcai pinceboltjában al­mavásár kezdődik. Á burgo­nya és hagyma mellett hétfő­től jonatán, starking és gold­en almát vásárolhatnak ked­vezményesen a megyeszék­hely nyugdíjasai. Már öt gyertyát gyújtanak a vasas-nyugdíjasok decem­berben születésnapi tortá­jukon. Az alig negyven lel­kes ember alapította szer­vezet mára közel ötszáz ta­got tudhat maga mögött. Kaposvár Fél évtized alatt segélyek, mél­tányossági nyugdíjemelések, gyógyszertámogatások sokasá­gát intézték el, élelmiszercso­magokat juttattak, jogi útmuta­tást adtak rászoruló társaiknak. Első kirándulásuk megszerve­zésére csak most mertek vállal­kozni. Negyvenen keltek útra vasárnap egynapos baranyai tú­rára. Az első megálló a Sziget­vár előtü magyar-török emlék­parknál volt. A hódító horda ve­zére, Szulejmán és a hős várvé­dő kapitány, Zrínyi Miklós mo­numentális bronzszobra béké­sen áll egymás mellett, behe­gedtek a több mint négyszáz éve esett sebek. A kirándulók megnézték a várat, majd Máriagyüdön folytatódott a program. Csodatévő Mária templomában szentmise része­sei lehettek a kaposváriak, a szertartás áhítatát szépen zengő kórushangverseny emelte. Sik­lós váránál álltak meg ezután, a sokszor látott filmsorozat sze­rint Tenkes kapitánya buzgón molesztálta itt egykoron a gaz labancokat. A történelmi emlé­kek mellett a kesztyűgyártó mesterség régi remekeit, szer­számait és a vadásztrófea-kiállí- tást láthatták még.- Csak jól sikerüljön minden - ismételte sűrűn Wágner József, a vasas nyugdíjasok elnöke. - Ha most elrontunk valamit, nem tudjuk újra összeszedni a társaságot - aggodalmaskodott. Erre persze semmi oka nem volt, mert az olykor szemerkélő esőn kívül semmi sem zavarta a kirándulókat. A villányi Csillag- völgy-étteremben elköltött bő­séges ebéd után a pincesoron kiváló borokat kóstolgattak, így nem volt meglepő, hogy kora este az autóbuszban a nyugdí­jak értékállóságát híven tükröző nótába kezdtek: Száz forintnak ötven a fele, egye meg a fészkes fekete fene... A busz végében csoportosuló társaság is az időseket foglal­koztató gondokról beszélt. - Minden kormány a nyugdíjaso­kon akar spórolni - mondták -, hát nem nyomorogtunk, szen­vedtünk életünk során eleget? Szerencsésebb népek évszázad­ok alatt nem értek meg annyi fordulatot, mint mi hatvan-het- ven év alatt. Közben azért ott­hont teremtettünk, becsületben felneveltük gyerekeinket, s ha vagyont nem is, de tisztes szak­mát, diplomát adtunk a kezük­be. Rászolgáltunk az emberhez méltó öregségre. Szó esett a közelgő önkor­mányzati választásokról is. Wágner József elmondta, tár­gyalt erről a vasas-elnökség és a szakszervezeti nyugdíjasok ko­ordinációs bizottsága, és úgy döntöttek: Kaposváron Szita Károly polgármesterré, a me­gyei közgyűlésben pedig dr. Kolber István elnökké választá­sát támogatják, s erre kérik a szakszervezeü nyugdíjas egye­sületek tagságát is. - Megalaku­lásunk óta mindketten igen je­lentős segítséget adtak mun­kánkhoz, eljött az ideje, hogy ezt szavazatainkkal viszonoz­zuk - mondta Wágner József a remekül sikerült kirándulás vé­gén immár megnyugodva. Katona Cs. Maczkó Ernőné a Petőfi utcai klubból A megyeszékhely gondo­zási központjának négy klubjában és a Liget-ott­honban már megtartották az előzetes válogatót, hét­főn a város szociális Intéz­ményeinek Ki mit tud? döntőjére kerül sor. Kaposvár- Meghatott az a lelkesedés, ahogy tavaly ősszel készültek az idős emberek az első vetél­kedőre - mondja Ottó Erzsébet, a rendezvény kitalálója, házi­asszonya. - Hónapokig tanul­ták a verseket, gyakorolták a népdalokat, s oly színvonalas műsort mutattak be, amely a Magyar és horvát klubok részvételével nemzetközi nyugdíjastalálkozót tartot­tak Barcson. Barcs A helyi, viroviticai, gradinai és durdevaci nyugdíjasklub­ok több mint 270 tagja jött el a barcsi idősek meghívá­sára a Dráva partjára, hogy alaposabban megismerjék egymást, és részesei legye­nek egy jó hangulatú esté­nek. A Deák Ferenc Általá­nos Iskola sportcsarnoká­ban rendezett találkozón fellépett a Boróka tánc- együttes, a verőcei és a dur­devaci nyugdíjasklub kóru­sa. Az ezt követő bálon horvát tamburazenekar muzsikált, a hangulatról pedig csak annyit: reggel fél négyig bír­ták a táncot az idősek. Virgoncz Lajosné, a barcsi klub vezetője elmondta: most először tartottak Bar­szakértő zsűrit is meglepte. Ki­váló színművészünk, Spindler Béla elragadtatva szólt akkor a produkciókról. A Béke, a Petőfi, a Szigetvári utcai, és a toponári klubban, valamint a Liget-ott­honban eddig látottak arról győztek meg, hogy második Ki mit tud?-unk igényessége a ta­valyit is meghaladja. Aki nem részese, elképzelni sem tudja azt a hihetetlenül gazdag érzés­világot, amit csak az öregek tudnak átélni és közvetíteni. A hétfő délután két órakor kez­dődő bemutatóra méltó kör­nyezetben, a városháza díszter­mében kerül sor, a zsűri elnö­kének tisztét idén is Szita Kár­oly polgármester vállalta. csőn olyan rendezvényt, amelyre mindhárom horvát társklub hivatalos volt. A klubok között igen jó kap­csolat alakult ki mára, s a barcsiak már eddig is sok segítséget kaptak tőlük. A magyar és a horvát nyugdí­jasklubok között egyébként alapvető különbségek van­nak, például odaát a klubok állami támogatásban is ré­szesülnek. A találkozón a folytatásról is megállapodtak: a barcsi nyugdíjasok Durdevácra mennek farsangolni, és a horvátoknak köszönhetően jövőre ismét az Adriára me­hetnek nyaralni. — Az első tavalyi tengerparti kirándu­lásunk nagyon jól sikerült, mindenképp szeretnénk folytatást. Akkor is a horvát klubok segítettek megfizet­hető szálláshoz jutni, s most ismét fölajánlották a segítségüket — mondta a barcsi klub vezetője. N. L. Hajnalig járták a kólót a két ország idősei Nemzetközi találkozó Minden szemnek helye van FOTO: KOVÁCS TIBOR Nyolc gyermekkel - özvegyen Hetvenöt év után is egye­nes maradt a tartása. Pe­dig görnyedt eleget, míg a nyolc gyermeket fölnevel­te. A ház végében dombo­rodó krumplihalmokkal bí­belődik, készül a télre. Né­hány kóbor méhecske zümmögése kíséri munká­ját. Egyedül van. VÓTAPUSZTA A takaros ház udvarán haj­dan szebb napokat látott gépkocsironcs, a szárítón pelenkák, gyermekruhák. Szorgosan kapirgáló lábas jószág jelzi: család is él a portán. — A menyemmel, fiam­mal, meg a hároméves kisunokámmal élünk itt. A többiek már kirepültek. Négy fiúval és négy lánnyal áldott meg az Isten. Vala­mennyi szakmát tanult; Ka: darkúton, Kaposváron és Nagybátonyban telepedtek le. Tizenhárom unokám, meg egy dédunokám szólít mamának, és már várjuk a következőt. Kele Józsefné inas, férfia­sán erős keze beszéd közben sem áll meg. Nem panaszko­dik. Ha nem kérdezem, szót sem ejt sanyarú életéről. — Huszonhét éve temet­tem el a férjemet. Harminc- nyolc évesen hagyott egye­dül a nyolc kisgyerekkel. A házat 1956-ban, a két ke­zünkkel építettük. Fedél volt a fejünk fölött. A többit meg előteremtettem. Nappal a kadarkúti téeszben, éjjel itt­hon dolgoztam. Megvolt mindenük. Rendesen járat­tam őket iskolába, senki nem mondhatta: szegény ár­vák. Nem álltam sorba segé­lyért, de nem is kopogtattak a portámon:,, Mariska! Nem kell egy kis segítség? ” A földben minden megtermett. Tartottunk lovat, tehenet, disznót. Az életét leélte jó minősé­gű vezetékes víz nélkül. Öregségére az is megérke­zett. Igaz, a lakásba még nem tudták bevezettetni, de az utcáról már annyit horda­nak, amennyi jól esik. — Két hónapja lett köny­nyebb az életünk. Korábban a tanács egy napra egy bal­lonnal, húsz litert adott. Az állatoknak már nem futotta abból. Háztáji kocsival hord­tuk a pótlást Kadarkútról. Most pár száz méterre van a kút a portánktól. Szomorúan int: kihalóban a puszta. A munkanélküliség elüldözi a fiatalokat. Idős, beteg emberek tengetik élletüket. Őt is kínozza a reuma, a magas vérnyomás. Megfáradt tekintete kisé megélénkül amikor arról faggatom: mikor volt a leg­boldogabb?- Az unokám lakodalmán. Itt, a házban, mindannyian egy asztalnál ültünk. Várnai Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents