Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-19 / 220. szám

1923 augusztusában a cukorgyár támo­gatásával alakult meg a keleti városrész egyesületeként. Labdarúgással kezdték és színjátszással biztosították a működés feltételeit. Két évvel később avatták föl mai helyén sporttelepüket. Ahogy teltek az évek, sorra alakultak az újabb szak­osztályok. A focistákat a kerekesek kö­vették, majd a bokszolók Schlésinger Márton, a későbbi szövetségi kapitány vezetésével. Az ötéves jubileumon már tizenegy szakosztálya volt. Bár a harmin­cas évek gazdasági válsága nem múlt el nyomtalanul, s a már korábban Dél Ame­rikába vándorolt Ambrus János alapítót több labdarúgó követte, de ott kint sem feledkeztek meg szűkebb pátriájukról. Argentínában megalakították az Argen­tin Rákóczit, amely a volt kaposváriakra épülve évekig otthont jelentett az otthon- talanságban. Rövidesen testvéri kapcso­latot teremtettek az itthoniakkal is, - kül­döttségük 1928-ban jelen volt a klub zászló szentelési ünnepségén. Időközben asztalitenisz és vívó szak­osztállyal gazdagodott a Rákóczi. Bár a profi Somogy mellett átmenetileg ár­nyékba kerültek labdarúgói, ám túl élte nagy riválisát és a negyvenes évek elején — az Újpestről érkező Avar Istvánt köve­tő „erdélyi különítménnyel” megkezdő­dött a labdarúgó csapat csaknem a csú­csig tartó nagy menetelése. Avar mágnesként vonzotta az erdélyi magyar játékosokat. Megszerzésükben méltó mecénásra lelt a kaposvári hús­gyárosban, Graumann Viktorban. A visz- szacsatolt Nagyváradról egy sereg remek focista érkezett. A feljutás első számú vá­rományosai lettek. A nagy álom akkor nem teljesült. A háború után az újjáéledő somogyi sport vezető klubja lett ismét a Rákóczi. Igaz átmenetileg nevét Kinizsire keresz­telték, de szellemén ez mit sem változta­tott. Népszerűségét az időközben éledő, majd megszűnő klubok sem veszélyez­tették. 1970-től végre ismét a régi nevén szerepelt. Labdarúgói újfent megjárták a másod- osztályt és nemsokára eljött a várva várt felemelkedés is. 1975-ben teljesült a nagy álom, a Rákóczi SC labdarúgói történe­tük legnagyobb tettét hajtották végre, - három év alatt három osztályt ugorva fel­jutottak az NB 1-be. A sebtében átépített stadionban több mint húszezer ember tombolt, tapsolt a nyitányon, a Vasas fe letti 2-0-as diadalkor. És folytak a csatározások az élvonal­ban. A dél Dunántúl legnépszerűbb, leg­látogatottabb stadionja lett a „cukorgyári gödör”. Egyvégtében három, majd ké­sőbb újabb két évet töltött el a Rákóczi az élvonalban, ám meghatározó szerepe a Dél Dunántúl labdarúgásában napjain­kig megmaradt. Időközben a Magyar Népköztársasági Kupa elődöntőjéig is el- verekedte magát a csapat. Ugyancsak az élvonalban játszottak még pingpongozó- ik, meghatározóvá vált úszósportjuk, NB I B-ig jutottak kerekeseik, atlétáik, sikere­ket értek el vízilabdában, röplabdában, s rendre remekeltek vívóik is. A Rákóczi fogalommá vált a régióban, a megye leg­nagyobb nevelő egyesülete lett, nevelt sportolói közül számosán a válogatott­ban olimpiákon, világ- és Európa bajnok­ságokon szerepeltek. A változások szele ezt a klubot sem kímélte. Önálló futball klubbá alakult, is­mert eredményes szakosztályai közül többen ugyancsak önállósultak, másokat kaposvári egyesületekbe olvasztottak. Ám futballban — elismerve a Siófoki Bá­nyász Somogyi előnyét — megyei nép­szerűségét megtartotta. Utánpótlás neve­lése máig példa értékű. Népszerűsége, az iránta megnyilvánuló érdeklődés túlnő a megye határain. Nem kell jóstehetség an­nak prognosztizálásához, hogy a somo­gyi labdarúgásban betöltött helyét a har­madik évezredben is megőrzi. 1998. szeptember 20. kluhfnrmnló Avarral az NB I kapujáig A Rákóczi SC háború előtti korszakának kétségkívül legnagyobb egyénisége. Avar (Auer) István, aki élete legszebb emlékei közé sorolta, hogy megélhette a Rákóczi NB I be jutását. Avar Erdélyből indult és 1941 február 14-ikén lépett be először a cukorgyári pálya öltözőjébe. És a középszürke klub megindult felfelé. Bajnok lett az alosztályban és élen végzett egy évvel később az NB Ill-ban is. Az NB II-ben is egyenes maradt az az út. 1944-ben Kaposvár futball lázban égett, hisz elérhető közelségbe került az NB L, amikor Avar megkapta a SAS behívót. Vége lett az illúziónak. Nem sokkal később máig sem tisztázott körülmények között szenvedett vereséget a Rákóczi Győrben és ezzel szertefoszlott a nagy álom... Avar István négy évet töltött el fogságban, aztán ismét játékos­edzőként folytatta Kaposváron. És csapata a 1949-ben a Délnyugati LASZ bajnoka lett. Ezt követően már nem kapott nevéhez méltó feladatot, hacsak nem számít annak az 1975 október 25-i, amikor az NB I-be került Rákóczi az Újpestet fogadta és Avar végezte a kezdőrúgást. Tisztelői, barátai ekkor látták utoljára a zöld gyepen. A zsírszalonna ára Avar István edtp behívót kapott. Nagy sebtiben a magyar futball egykori csillagát, Schlosser Imrét szerződtette a KRAC, amely a Győri ETO-val futott versenyt a feljutásért. A Rába partján dőlt el az NB I sorsa, méghozzá 2:2-es félidő után röpke fél óra alatt. A Rákóczi szünet után szinte kapujához szegezte a győrieket és akkor az addig remekül védő ifjabb Schlosser-Solymosi (az edző fia) három egymást követő győri lövésnél mintha behunyta volna a szemét. A hirtelen forma-hanyatlás okára később derült fény. így emlékezik a KRAC egykori játékosa, Hanga János: - Az 5:2-es vere­ség után lesújtva utaztunk hazafelé a vonaton és az öreg „Slózi” egyvégtében gyöngyöző tar fejét törölgette, pedig ott nem izzadt- ságcseppek voltak. Csapatkapitányunk, Légrádi Feri oldotta meg a rejtélyt. A Schlosser fölötti papírcsomag tizenöt kiló szalonnát rej­tett, s az a melegtől megolvadva csöpögött az öreg fejére. Nyomban megvilágosodott minden. A két Schlosser vélhetően azért a 15 kiló szalonnáért adta el a mérkőzést. Amit Légrádi akkor mondott ne­kik, azt nem tették a kirakatba. Bár Schlosserék akkor vérig sértőd­tek, mégsem kezdeményeztek fegyelmit vádlójuk ellen. Az iskolateremtő Márton József a háború utáni kaposvári labdarúgás egyik színes egyénisége ma az utánpótlás neveléssel foglalkozik. 1968-ban az NB Il-es Rákóczi invitálására költözött Kaposvárra. Mathesz Imre edzőségéhez kötődő korszak jelentős fordulatot hozott. A volt válogatott Mathesz tekintélyt, önbizalmat, egyszóval új szemléletet hozott, aminek az volt a lényege, hogy ő nem ismert legyőzhetetlen ellenfelet és mi egyre inkább hittünk neki.- Pandúrként lett NB l-es futballista, méghozzá nem is a gyengébbek közül való- Amikor elindultunk a második vonalban, annyira féltünk a kieséstől, hogy szinte extázisbán játszottunk minden mérkőzésen. Egyszer aztán arra döbbentünk rá, hogy bajnokesélyesek vagyunk.- Mi volt az akkori csapat ereje?- A nagyszerű csapatszellemben, és legalább ilyen fontos volt, hogy a játékosok többségének volt somogyi kötődése.- Nagy csaták, feledhetetlen mérkőzések?- A Vasas elleni hazai NB I-es nyitány tömött lelátóval és győzelemmel, vagy az oroszlányi „menny és pokol”, ahol egy ideig abban a hitben voltunk, hogy nem sikerült. Aztán egy telefon elos­zlatta a kételyt. Micsoda boldogság volt!- Ön tudatosan készült a befejezés utáni időszakra is. A Rákóczi iskolában - szó szerint - iskolát teremtett: egyik szervezője, majd vezetője lett a város első labdarúgó osztályának.- Sohasem tagadtam meg pedagógus mi voltomat. Az osztály­omból a jó nevű labdarúgók egész sora nőtt ki.- Most egy középfokú iskolára épülő labdarúgó kollégium vezetését bízták önre. Újabb „Márton iskola".- Talán szebb feladat, mint az előbbi. Meggyőződésem, hogy Somogy labdarúgását ez is nagy mértékben szolgálja majd. Ismét törleszthetek az adósságomból, amiért Somogy előbb befogadott, majd megbecsült, boldog emberré tett. Jutási Róbert Nem mindennapi eset történt 1975-ben az NB I-be jutott Rákóczival. A mérkőzés alatt a kaposvári kórházban, Pék János egészség- ügyi dolgozó, a kórház betege tizenkét évi „némaság” után megszólalt. Azt mondta: „tizenegyes”! A Vasas elleni NB I es nyitá­nyon — 0-0-ás állásnál történt ez, amikor Túráit elkaszálták. A gyomorvérzéssel kórházban fekvő Pék Szepesi György közvetítését hallgatta és — így magyarázta - a nagy izgalom kiváltotta sokk hatására megoldódott a nyelve. A be­tegtársak ölelgették Péket, orvosok, nővérek lepték el kórtermét és a szakemberek igye­keztek tudományos magyarázatát adni a nem mindennapi esetnek. A nem mindennapi eset végül mégsem az orvosi szaklapba, hanem a sajtó bűnügyi rovatába került. Kiderült, hogy Pék nem több egyszerű táppénzcsalónál, aki soha­sem volt néma, csak azt a felfokozott hangu­latot igyekezett kihasználni, ami a kaposvá­ri NB I-es nyitányt kísérte. Állítólag amikor a betegápolók helyett a rendőrök mentek érte, valóban nehezen jött ki hang a torkán. A Rákóczi SC 194I-es csapata, mely az NB I kapujáig jutott ¥ 1 % t ¥ á IP?’ •. V ’ 1 " Üt .. 1 « \ ■ f

Next

/
Thumbnails
Contents