Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-19 / 220. szám
SOMOGYI HÍRLAP 10 Kultúra 1998. szeptember 19., szombat Dr. Andrásofszky Barna az egészségnevelésben hisz Új szemlélet mentette meg Mosdóst Rudnik-emlékéremmel tüntette ki a Lengyel Tüdő-és Gyermekgyógyász Társaság dr. Andrásofszky Barnát, a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház nyugalmazott főigazgatóját. Az elismerést első alkalommal ítélték oda négy, az egykori Kelet-Európa területén tevékenykedő kiváló gyermektüdőgyógyásznak. A rapkai gyermek- tüdőgyógyintézet jubileumi ülésén azonban már csak ő vehette át személyesen az elismerést. Kaposvár — Szoros szakmai és baráti szálak fűztek Jan Rndnikhoz, aki negyven évig vezette az intézetet, s nagyon sokat tett a tuberkulózis korszerű gyógyításáért. Már akkor fölismerte az egyik legsúlyosabb anyagcserebetegség, a mucoviscidozis kezelésének fontosságát, s külön intézmény-részt létesített a beteg gyermekeknek. 1974-ben jártam náluk először és akkor honosítottam meg Mosdóson is az elképzeléseit. — Világjelenség az asztmás és az allergiás betegek számának növekedése, vagy csak nálunk tapasztalható ez? — Mindenütt így van. — Mit tehetünk az újra éledő tébé- cé és a vészesen szaporodó tüdőrák ellen? — Csak egyet: fejlesztenünk kell a lakosság egészségügyi műveltségét az óvodás kortól az egyetemig. — A témáról szóló tudományos dolgozatát az Akadémia is elfogadta. Van esély a gyakorlati megvalósulásra? — Beszélgettem dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszterrel. Kiderült, azonos nézeteket vallunk és már tettek is lépéseket az egész lakosságra kiterjedő, oktatás bevezetésére. A finn példa igazolja ennek hatásosságát. Óriási propagandát fejtettek ki a szív-és érrendszeri betegségek leküzdéséért, s elérték, hogy a vezető halálok a „középmezőnybe” szorult vissza. — A szakemberek attól tartanak, hogy ha a belgyógyászatba olvad be a tüdőgyógyászat - uniós szemlélet ez - akkor csorbát szenved a tüdő- gyógyász szakma presztízse, az intézeti ellátás minősége. — Hiszem, hogy ez nincs így. Követésre váró példának szántam és azért szerveztem meg már annak idején Mosdóson a belgyógyászati és kardiológiai osztályt, hogy minden oda kerülő fiatal szakorvos először abban a két szakmában szerezzen képesítést, s csak aztán tüdőgyógyászatból. Az Országos Korányi Tébécé és Pulmonológiai Intézeten kívül nincs is erre példa az országban. — Jószándéka ellenére is sok támadás érte ezért a szemléletért. Az idő igazolta önt? — Úgy gondolom, igen. Az lett volna a helyes, ha a többi tüdőgyógyintézet is ezt csinálja. Ez lenne a mentsége a tüdőgyógyászatnak. Az egészségügy szerkezeti átalakításánál Mosdóst a kardiológia és a belgyógyászat mentette meg. Várnai Ágnes Elsőként vehette át a Rudnik-emlékérmet FOTÓ: TÖRÖK ANETT Nyolcvan éve nyílt meg Belgrádban a Magyar Képzőművészeti Kiállítás Hiányzik a „hadifestő” Néhány kiegészítő gondolat Rippl-Rónai gyűjteményes kiállításának katalógusához Új könyvek RÓNA COLEMAN Virágkötészet Átfogó ismeretek a virágkompozíciók készítésével kapcsolatos kérdésekről, a virágok kiválasztásától a tervezésen át a kivitelezési technikákig. Virágdíszek minden évszakra és minden alkalomra, az esküvői csokroktól a karácsonyi asztaldíszekig. (Új Ex Libris, 2680 Ft) TAKÁCS TIBOR A fejlődés iskolája - Asztrológiai kézikönyv Az emberré válás törvényei. A születési idő pontosítása. A horoszkóp kifejtése. Asztrológiai prognózis. Egészség- ügyi asztrológia. (Maitreya Kiadó, I.-II. kötet 2850 Ft) VERA PEIFFER Egyedül és mégis boklogan Az ember társas lény. Ám olykor akarata ellenére, éppen saját akaratából, rövidebb vagy hosszabb időre egyedül marad. Mindenképpen rossz-e a magány? A könyv pszichológus szerzője hasznos, gyakorlati tanácsokkal szolgál. (Édesvíz kiadó, 899 Ft) Természetkalauz Közép-Európa vadvirágai Pontos és részletes határozókönyv természetbarátoknak. Hazánk és környezetünk vadvirágai, a természetes rendszer szerinti csoportosításban. (Magyar Könyvklub, 1390 Ft) SANDRA BROWN Adásidő vétársaság riportere. Leghőbb vágya, hogy bekerüljön a „nagyok” közé. De az országos csatornák főműsoridejét nem ingyen osztogatják, ilyenkor csakis a legrátermettebbeké lehet a képernyőn. (Marcenas, 698 Ft) A fent említett könyvek 10 százalék engedménnyel megvásárolhatók a Fókusz könyvesboltban: Kaposvár, Fő u. 13. Rippl-Rónai József önarcképe Kiemelkedő művészeti esemény a Magyar Nemzeti Galéria nagy vállalkozása: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Az eseményhez kapcsolódó reprezentatív katalógus bevezetőjében Bereczky Loránd főigazgató a következőket írja: „...a Nemzeti Galéria az 1961- ben megrendezett gyűjteményes kiállítás után, több évi szakmai munka eredményét kívánja közzétenni - mintegy összefoglalót adva jelenlegi tájékozottságunkról és tudásunkról -, amikor bemutatja a századforduló nagy mesterének művészetét.” * 500 _________Budapest_________ A Bemáth Mária - Nagy Ildikó által szerkesztett, a Rippl-ku- tatók színe javát (30 szerző!) felvonultató vaskos, több mint 500 oldalas kiadvány minden Rippl-Rónai művészetével hivatásszerűen foglalkozó szakember, de a művészet kérdései iránt érdeklődő nagyközönség számára is nélkülözhetetlen forrás. A gyűjteményes kiállításhoz kapcsolódó több éves kutatómunkát öszszefogó kötet tanulmányozása során hangsúlyozottan aktuálisnak érezzük Bemáth Mária szavait, aki 1981-ben a kaposvári Rippl-Rónai Emlékülésen a Rippl-kutatás helyzetéről szóló előadásában a következőket mondotta: „A XX. század festőművészetének talán egyetlen magyar képviselőjével sem foglalkozik annyit a szakirodalom, mint Rippl-Ró- naival... Különleges helyzet állt elő, amelyet - sematizálva - így érzékeltethetünk: meny- nyiségileg a Rippl-Rónai szak- irodalom a legtetemesebb, ugyanakkor mindeddig nem jelent meg az életműhöz méltó Rippl monográfia.” Végiglapozva a kötetet, a tanulmányok, továbbá a kiállításon szereplő 237 műtárgy színes, valamint a műelemzésekhez társuló nagy számú fekete-fehér reprodukció között nem leljük a „hadifestő Rippl- Rónai” 1916 évi munkásságának dokumentumait. Úgy tűnik, mintha Rippl életének ez a közel két hónapos időszaka nem is létezett volna, mintha számára az I. világháború az 1914-es francia internálással, illetve ott szerzett „élményeinek” az Ernst Múzeumban történt bemutatásával befejeződött volna. A katalógus hiányossága nem új keletű jelenség, csupán konzervál egy korábbi állapotot, amelyet eme időszak feltáratlansága okoz. Felfigyelve erre, az elmúlt években szisztematikusan kezdtünk ezen időszak kutatásába, amelynek első eredményeiről 1998 januárjában a Kaposváron megrendezett Művészettörténeti Konferencián számoltunk be (Rippl-Rónai az olasz fronton). Bemáth Mária már hivatkozott előadásában javasolt módon „mély- fúrásszerűen” folytatva a kutatást a lehető legnagyobb teljességgel és pontossággal igyekeztünk a „még értékelésre váró adatokat napfényre hozni”, így sikerült azonosítani egy többször kiállított festmény modelljét és meghatározni a kép keletkezési körülményeit (dr. Arnstein Gottlieb vezértörzsorvos portréja). Az új tények már túl későn és túlságosan szűk körben váltak ismertté ahhoz, hogy a gyűjteményes kiállítás előrehaladott előkészületi munkái során érdemben lehessen velük foglalkozni. Ezzel együtt sajnálatos, hogy ebből a periódusból egyetlen egy alkotás sem került bemutatásra a kiállításon, holott ezek is az életmű leválaszthatatlan részét képezik. Hivatkozva a gyűjteményes kiállítás előkészítésében résztvevő kutatók deklarált céljára (a jelenlegi tájékozottság és tudás összefoglalása), elismerve, hogy talán nincs a magyar művészet történetében még egy Rippl-éhez hasonlítható gazdagságú dokumentációval rendelkező életmű, és feltételezve, hogy a kutatás valószínűleg sohasem lesz a teljes feltárást elérve lezárható, mégis szóvá kell tenni, hogy a katalógus függelékének „Kronológia” és „Rippl- Rónai József művei kiállításokon” című fejezetei nem tesznek említést Rippl szerepléséről az 1918 szeptemberében Belgrádban megrendezett csoportos kiállításon annak ellenére, hogy az eseményről jelent még meg szaklapban közlemény (Művészettörténeti Értesítő 1966). Ez a munka magán viseli a megjelenése idején uralkodó ideológiai légkör valamennyi terhét, amikor eleget téve az elvárásoknak, a belgrádi kiállítást elsősorban mint politikai célok megvalósításának eszközét taglalja. Szerzőjének koncepciója szerint a magyar kiállítás a monarchia elleni tüntetés, az elkülönülés szükségszerűségének kihangsúlyozása. Ennek ellent mond az a tény, hogy a tárlatot a belgrádi osztrák kormányzó és a rendező nagyváradi gyalogezred osztrák parancsnoka nyitották meg. Ezzel együtt nem kizárható, hogy a kiállítás szervezőinek részéről ez a gondolat is felmerülhetett, de sokkal inkább hihető a jótékonysági cél, mert a rendezők a kiállító művészek egyetértésével a műtárgyak eladásából származó teljes bevételt a harminchetes nagyváradi gyalogezred özvegyeinek és árváinak megsegítésére szánták. Az érdeklődés növelése és fenntartása érdekében az eseményhez háborús időben szokatlanul gazdag kulturális programsorozat társult: hetenként kétszer az ezred zenekara hangversenyt adott, fellépett az akkor már híres Waldbauer-Kerpely vonósnégyes, dr. Dienes Valéria orkesztikai társaság és a Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyező Hivatalának hangversenycsoportja. A történésekről a Világ című lap rendszeresen beszámolt. Ä megnyitó (szeptember 15.) a belgrádi királyi várban „előkelő és fényes közönség” előtt zajlott, a magas rangú vendégeket Rippl-Rónai, Vedres Márk és Czigány Dezső kalauzolták. A kiállítás fő szervezője az ezred hadialbumának szerkesztője, Kornstein Egon tartalékos főhadnagy a Watbauer-Kerpely vonósnégyes tagja volt. Az 1904-ben alakult vonósnégyes Bartók, Kodály kamarazenéjének első interpretálója, elévülhetetlen érdemeket szerzett a modern magyar kamarazene megismertetésében és elterjesztésében. Barátságuk és szoros kapcsolatuk a Rippl családdal már 1910-re visszanyúlik, így a festő a jótékony célon túlmenően már emiatt is vállalta a személyes megjelenést. A teljesség igénye nélkül végig tekintve a kiállítók névsorát (Berény, Czigány, Iványi-Grünwald, Kernstok, Márffy, Mednyánszky, Period, Tihanyi, Mednyessy, Pátzay, Vedres) meg kell állapítanunk, hogy a most nyolcvan éve megnyílt kiállításon vezető művészeink olyan kiválóságai szerepeltek, ami miatt nem szabad megfeledkezni. Dr. Gáspár Ferenc Főpap arany koporsóban A fáraók korából újabb szenzációs leletek kerültek napvilágra Egyiptomban. Dr. Jeffrey Spencer egy metropolisra bukkant a Nílus deltavidékén. Sokan kutattak már ott. Például az a Howard Carter is, aki feltárta Tutanchamon fáraó sírját. De feladta az ásatás további munkáját, mert a talaj túl iszapos volt, s meggyőződése szerint ott legföljebb egy kis falut találhatott volna. Jeffrey Spencer hét éve kezdte meg itt a munkát, s rátalált egy óegyiptomi metropolisra. Káprázatos méretű épületek maradványai kerültek elő. Az elveszettnek hitt város központja egy 25 ezer négyzetméter alapterületű templomcsoport, amelyet 20 méter vastag (!) fal övez. A három templomhoz szfinxek szegélyezte út vezet. A legnagyobb feltűnést egy pap múmiája keltette, aranylemezekkel borított koporsóban. A sírboltot is arany, ezüst és drágakövek borították. A halott szívét arany skarabeusz ékesítette. A feltáró munka folytatódik, az eddigi leletek fényében remény van arra, hogy sok kincs kerülhet még elő a Nílus deltavidékének iszapos talajából. Újabb száz Lennon-dal Noha John Lennon idestova már 18 esztendeje halott, a poppiacot most mégis „új” felvételek sora árasztotta el. A Capitol Records lemezcég az egykori Beatle-fiú archívumában 100, eddig publikálatlan vagy feledésre ítélt szólófelvételt talált. A dalok egy része odahaza, egy része pedig a Capitol stúdiójában készült. Lennon özvegye, Yoko Ono és közös fiuk, Sean a felvételeket földolgozta, és az anyag épp 4 CD-re elegendő; a lemezek novemberben kerülnek az üzletekbe. Sokan kíváncsiak hogy van-e közöttük teljességgel ismeretlen? Ez azonban egyelőre hétpecsétes titok. Lennon életrajzírója, Ray Conolly viszont meglehetősen szkeptikus: elképzelhetetlennek tartja, hogy száz új dalt találjanak. Feltételezése szerint az 1970-75 közötti időszakból származó felvételek inkább ismert számok feldolgozásai és félig kész darabok.