Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-06 / 183. szám

SOMOGYI HÍRLAP 4 Nyugdíjasok 1998. augusztus 6., csütörtök HÍREK Megalakulásának tizedik évfordulójára emlékezik a Nyugdíjasok Országos Szö­vetsége. 1988. június 28-án, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa titkárságának szervezésében tartották a Magyar Nyugdíjas Szövetség alakuló ülését. Az alapítók névsorában számos ma is ismert személyiség talál­ható, így Knoll István, a Nyugdíjasok Országos Kö­zössége és az Életet az Éveknek Mozgalom elnöke, dr. Keresztes Sándor or­szággyűlési képviselő és dr. Mihaletzky Vilmos, a Nyug­díjas Párt elnöke. Az idősek világnapja idei központi ün­nepségén a nyugdíjas moz­galom egy évtizedéről is megemlékeznek. A kaposvári Pamutfonó Nyugdíjas Klub egy autó- busznyi tagja szombaton ki­rándult Keszthelyre és Hé­vízre. A zalai városban megnézték a Festetich-kas- télyt, majd rövid belvárosi séta után Hévízre folytatták útjukat. A délutánt a tófürdő gyógyító vizében töltötték. A Tájak, Korok, Múzeu- mok-klubban nincs nyári szünet, nemrég Balatonlel- lén, majd utána Fonyódon jártak, árubemutatókat, kós­tolókat szerveztek. Még au­gusztusban a somogyvámosi Krisna-völgyben néznek kö­rül, 29-én pedig a nagysal- léri vadásznapok rendezvé­nyein vesznek részt. Az első klubnapot szeptember 7-én tartják a Táncsics gimnázi­umban, ezen az őszi gyalog­túrák programját beszélik meg. A Jutái Nyugdíjas Klub másfél hete háromnapos nyugat-magyarországi ki­rándulásra vitte negyvenhat tagját. Kőszegen volt a szál­lásuk, innen Sopronba, Nagycenkre látogattak. A harmadik napot Bükfürdőn töltötték. Szokása szerint a falu idős lakóival tartott Szabó Tibor polgármester, az utazás költségeihez hoz­zájárult az önkormányzat is. A Marcali Nyugdíjas Egye­sület nemrég Balaton-felvi- déki kiránduláson járt. Veszprémben az érseki palo­tát, Herenden a porcelán- múzeumot, Zircen az apát­ságot látogatták meg. Szer­veztek egy gyógyfürdőtúrát Nagyatádra is. Vasárnap a gálosfai falunapon szerepel­nek, cigánytáncot, me­nyecsketáncot, vidám jele­neteket és magyar nótákat adnak elő. Négy megye tanácskozása Kedden ülést tartott a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövet­ségének ügyvezető el­nöksége. Somogy megye- Az előző elnökségi ülés óta történtek megbeszélése után a választási előkészületek feladatairól tárgyaltunk - kommentálta az elhangzot­takat Kovács Lajos, a megyei szövetség elnöke. - A Nyug­díjasok Országos Képvise­lete augusztus 17-én Kapos­váron tartja regionális érte­kezletét, ezen Somogy, Ba­ranya, Tolna és Fejér megye nyugdíjas szervezeteinek vezetői vesznek részt. A megbeszélésen Osvald Gyula, a Képviselet szerve­zési és akcióbizottságának elnöke és Tóth János, a régi­ókért felelős vezető az októ­beri önkormányzati válasz­tásokon való eredményes szerepléshez szükséges ten­nivalókat ismerteti. Augusz­tus 25-én a megyei szövet­ség kibővített ülésén is ez lesz a napirend, a városok és a nagyobb egyesületek veze­tőit készítjük fel a szervező munkára. Álláspontunk az, hogy a nyugdíjas szerveze­tek ne pártállása alapján tá­mogassák a polgármesteri székbe és a képviselő-testü­letbe kerülő jelölteket, a be­csület és a jó szándék legyen a mérce, az, hogy eddig mit tettek a településért, a kö­zösségért. K. Cs. A szülőföld vonzása Kopecsni Vincét egykor jól ismerték a mezőgazdá­szok. A híres somogysárdi ménest is magáénak tudó Kutas! Állami Gazdaság Igazgatója volt. Ám keve­sen tudták, hogy milyen rögös utat járt meg. Nagyatád A Felvidéken, Tardoskedden született 75 évvel ezelőtt. A szlovákiai falu magyarnak val­lotta magát, s ötven éve a la­kosság nagy részét kitelepítet­ték. Két hétig utaztak marha­vagonokban. Négyszáz család vált földön­futóvá. Kopecsni Vince meg­próbált alkalmazkodni az új helyzethez. Vasakarattal ta­nult, s ezért megbecsült em­berként tisztelték. Nyolcvan- háromban ment nyugdíjba; Nagyatádon telepedett le. S úgy gondolta: megírja családja történetét az unokáinak - oku­lásul. A kitelepítés történetét. Az egykori tardoskeddiek nyomába eredt; tizenhét tele­pülés polgármesterének írt, hogy segítsenek neki megta­lálni sorstársait. Felkutatta őket Bonyhád, Paks és Kurd kör­Meghatott köszönő szavak a kitüntetésért nyékén. Tervezte, hogy az 50. évfordulón hazaviszi őket szü­lőföldjükre, mert évtizedek óta nem láthatták az iskolát, az öreg keresztet meg a templo­mot, amelynek harangja bána­tosan kondult, amikor kigör­dültek a zsúfolt marhavago­nok. S 1995-ben megszervezte a kitelepítettek találkozóját Tardoskedden. Kálváriájukat megörökítendő emléktáblát avattak. Ezen egyetlen mondat olvasható: Az ember elmegy, de a szülőföld örök”. Kopecsni Vince lett - ha úgy tetszik - a kitelepítettek nagy­követe. Túl a hetvenen is rend­szeresen hazajár, mert hívják, hiányolják. Itthon találkozókat szervez, megemlékezéseket tart. Része volt abban, hogy pünkösdkor megszervezték Bonyhádon a kitelepítettek napját, ahol megfogadták: ez a nap minden évben az emléke­zés napja lesz. A közelmúltban Kopecsni Vincét meghívták szülőfalu­jába. Tardoskedd lakói legran­gosabb kitüntetésüket adták át neki, a település első írásos említésének 777. évfordulóján. Nagy Jenő Jó mulatság volt Augusztus elsejét már jó előre bejelölte a naptárában leg­alább egy tucat somogyi klub. A királyi étkek nagyszakácsi versenye kezdetektől vonzó látványosság, kedvelt kirándu­lási úticél. Szombaton a tizen­ötezer látogató között ott vol­tak a nyugdíjas csoportok is, és - mint képünk tanúsítja - felta­lálták magukat, hagyták a nagy tömeget, az udvarokban har­monikaszóra önmagukat szó­rakoztatták FOTÓ: LANG RÓBERT Tovább fogy Somogy 1500 Természetes szaporodás, fogyás Élveszülés Halálozás Tolna megye Somogy megye Összehasonlító adatok □ Baranya megye-1000-2000 1998 első három hónapjá­ban 426-tal csökkent a megye lakossága - tudtuk meg Központi Statisztikai Hivatal Somogy Megyei Igazgatóságának tájékoz­tató füzetéből. Somogy megye A kiadvány ismerteti az orszá­gos és a három dél-dunántúli megye adatait is. Eszerint Ma­gyarország népesedési helyze­tét továbbra is az alacsony szü­letésszám és a magas halandó­ság jellemzi, az első negyed­évben a lakosság száma tízezer hétszázzal csökkent. A három dél-dunántúli megyében - Tolna, Somogy, Baranya ­2200 gyermek született az év első három havában és 3500 haláleset történt, 1300-zal csökkent a népesség. Somogy­bán 801 gyermek született, a halálozások száma 1227, az év első negyedében 426 emberrel lettünk kevesebben. Az 1990-es népszámlálás óta tízezerrel csökkent So­mogy lakossága, idén január 1- én 334 ezer ember élt a me­gyében. Az évtized elejére jel­lemző kedvezőtlen demográ­fiai folyamat azonban megtor­panni látszik. Az 1996. évi 5,2 ezrelékes fogyás 1997-ben 4,2 ezrelékre csökkent. Ez a mu­tató azonban még mindig meghaladja az országos, 3,8 ezrelékes átlagot, a három dél­dunántúli megye adatai nagy­jából megegyeznek. Részvételi szabályzat A városi nyugdíjas egyesü­let legutóbbi ügyvezető elnökségi ülésén a válasz­tási előkészületek menet­rendjét és az idei kirándu­lások tapasztalatait vitat­ták meg. Kaposvár- A megyeszékhely nyugdíjas klubjainak, egyesületeinek vezetőit augusztus 17-ére hív­tuk tanácskozásra - tájékozta­tott Székely Sándor, a Nyugdí­jasok Kaposvári Egyesületé­nek elnöke. - Azt kértük, azok képviseljék a szervezeteket, akik felhatalmazással rendel­keznek, mert a megbeszélésen a megyei jogú város képviselő- testületébe javasolt körzeti je­löltek személyéről is dönteni szeretnénk.- A fentiekhez képest jelen­téktelennek tűnik - folytatta az elnök -, de már elodázha­tatlanná vált a kirándulások részvételi szabályzatának el­készítése. Évente tíz-tizenkét önköltséges utat szervezünk tagjaink kívánsága szerint. Az egyesületnek ebből egy fillér haszna sincs, a programok, az étkeztetés, a szállás' megszer­vezése a telefonszámlánkat, postaköltségünket növeli. Természetes az is, hogy a fel­kért idegenvezető - általában a környéket jól ismerő tagtár- sühk - részvételi díját az egye­sület fizeti be. Sokan az utolsó pillanatban mondják le az utat, 18 ezer forint kárunk van idén emiatt. Fontos tehát írás­ban rögzíteni a részvételi felté­teleket. Elsősorban arra gon­dolunk, hogy kirándulásra je­lentkezni csak irodánkban, személyesen lehet, a részvé­teli díj felének befizetése mel­lett. Ez az összeg biztosítaná, hogy visszalépés esetén ne az egyesület fizesse az előre megrendelt szolgáltatást. Mi is kötelezettséget vállalunk a pontos tájékoztatásra, ez a részletes program mellett az ebéd vagy vacsora összetéte­lét, a hazaérkezés várható időpontját is tartalmazza majd, csak így vehetjük elejét az olykor rosszindulatú mor- golódásoknak. K. Cs. Melegben is tevékenyen A kánikulában nincs menekvés a meleg elől, próbára tesz ben­nünket az időjárás. Az idős em­ber, ha teheti, az elsötétített, hűs szobában marad, bár akad, akit még a hőség sem tántorít vissza. A 71 éves Vajda Jánosné szerint a pi­acról nem lehet elmaradni. Már csak egy kilónyi zöldbab kínálja magát előtte a földön délelőtt kilenckor, de amíg el nem fogy, nem adja föl. — Hozzászoktam kedveském a naphoz, nekem soha senki nem tar­tott árnyékot kapálás közben. A gyerekeim mindig megszólják a kendőmet, pedig milyen jó szolgála­tot tesz! A földművelés gyötrelmes munka, s ha már annyit görnyed­tem, a terményt sem hagyom veszni. Nagy a család, a gyerekek kamráját is én pakolom tele. Pi­henni? Hát arra még ráérünk. Amíg az ember él, addig dolgoznia kell. A pirkadattal ébred, s hajnali öt­kor már a kertben tesz-vesz Nagyfi György Kaposmérőben. Öt éve ment nyugdíjba, de azóta is minden napja munkával telik: nem hajtja senki, most már a maga főnöke. A kétszáz négyszögölnyi kert, melyet a felesé­gével közösen művel, bőven ad ten­nivalót. — Hiába van nagy meleg, a növé­nyeket nem lehet elhanyagolni. Tízkor azonban a ház hűvösébe hú­zódom, délben pihenek egy órát, s csak délután jövök ki újra. Nyáron két unokától hangos az udvar, a háziasszony ilyenkor sem menekülhet el a tűzhelytől, ő is a kora reggelre időzíti a munkát. A gyerekek legnagyobb öröme, ha a nagypapa által fogott hal kerül az asztalra. Nagyfi György egyetlen szenvedélye ugyanis a hajnali hor­gászás, a kaposfői Muskátli víztáro­zóban időnként szép pontyok akad­nak a horogra. A belváros aszfaltja ontja a mele­get, Kürtös Istvánná azonban kétna­ponta megteszi szokásos útját a te­metőbe. Egy évtizede él magányo­san, azóta csak a betegség tudja ott­hon tartani. Az árnyas fák alatti em­lékezés, a séta az egyetlen változa­tosság a négy fal közé szorított élet­nek. Ugyanúgy, mint a rendre visz- szatérő nyári záporok, amelyek egy kis enyhülést hoznak az izzasztó mindennapokba. (Izményi) Jól esik egy kis pihenő fotó: lang Róbert Együtt jobb! Harminc idős ember fél éve alakított klubot Nagy- csepelyen Húros Gáborné vezetésével. Nagycsepely Hetente egyszer találkoznak, népdalokat énekelnek, verse­ket tanulnak az önkormány­zat által rendelkezésükre bo­csátott teremben, így az al­kalmi rendezvényeken már műsorral szórakoztatják egymást. Szombaton a Dom­bóvár melletti Gunarasfür- dőbe utaztak, egy kis gyógyító lubickolásra. Az autóbusz költségét az önkormányzat fedezte, így csak a belépő és az étkezés került pénzükbe. A klub rendezvényeit egyre több a résztvevő, sokan rájönnek: együtt jobb! P.K.

Next

/
Thumbnails
Contents