Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-19 / 194. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1998. augusztus 19., szerda Kaposvár 5 Aki a Teleki utca környékén, a Somogy Áruházzal szembeni butlksort nem látta mostanában, az valószínűleg nehezen Ismer rá: a valamikori földszin­tes, meglehetősen leromlott épületek helyén ma kétszintes, modem üzlet­ház áll. Az önkormányzat jelképes, mindössze egy forintos áron eladta a területet az ottani üzletek tulajdonosainak, s a többit már ők intézték. A beruházás költségeit is ők állták. A csaknem másfél évig tartó építkezés során persze voltak viták, a végeredmény azonban mindezt feledteti: egy újabb kellemes színfolttal, egy impozáns épülettel gazdagodott a belváros. Igaz: az utolsó simítások még hátra vannak, és néhány üzlet is gazdára vár még, de hamarosan mindkét szinten butikok, szolgáltatóegységek várják a vásárlókat. Tizenöt új üzletet alakítottak ki az emeleten. S ha az új tulaj­donosok - remélhetően hamarosan - beköltöznek, már csak egyetlen do­log van vissza: a „keresztelő”. Merthogy úgy Illik, hogy egy új üzletháznak neve is legyen. fotó: király j. béla Lapát, ásó segély helyett Támadásokat, elismeréseket is kapott a kaposvári program Voltak, akik támadták, voltak akik nem bíztak benne. Legtöbben merész lépésnek tartották, de hit­tek a sikerében. Egy biz­tos: a kaposvári köz­munka-programra az egész ország felkapta a fejét. Három éve döntött a ka­posvári önkormányzat az el­látatlan munkanélküliek fog­lalkoztatásáról, vagyis arról, hogy segély helyett lapátot és kapát ad azoknak a kezébe, akik önhibájukból váltak ál­lástalanná és kerültek nehéz anyagi helyzetbe. Akkoriban ennek a döntésnek a követ­kezményéi kiszámíthatatla­nok voltak, hiszen a munka­nélküliségi ráta 13-14 száza­lék volt. Azóta ez a felére csökkent, a segély helyett munkáért sorban állók száma azonban a többszörösére emelkedett. Maguk az érin­tettek is — legalábbis a. több­ségük — belátták, hogy nem rossz kereseti lehetőséget kí­nál a város. Sőt, annál sokkal többet: azt az érzést, hogy önmagukon segíthetnek, ér­telmes életet élhetnek. — Eleinte a többség ide­genkedett ettől a megoldás­tól, mert azt is kikötöttük: aki nem vállalja a munkát, három hónapra minden segélyből kizárja az önkormányzat, s aztán újra csak a munkát ajánlják fel neki — mondta Szita Károly polgármester. — 1995. második félévében 208 kiközvetített 49 százaléka dolgozta le az öt napot, 1996- ban a 811 kiközvetített 48 százaléka. Tavaly volt a for­dulópont: 1260 munkanélkü­linek ajánlottuk fel a lehető­séget, 75,4 százalékuk teljesí­tette a feladatot. Az idén is hasonlóan jó az arány: július végéig csaknem ezer mun­kást közvetített ki az önkor­mányzat, 79 százalékuk vé­gigdolgozta a tíz napra emelt munkaidőt. A város 1995-ben 600 ezer, 1996-ban 3 millió 800 ezer, tavaly 8,5 millió, az idén ed­dig már 11 millió forintot for­dított a munkabérek kifizeté­sére. Egyre többen vannak, akik két tíz napos munkát is vállalnak egy hónapban, ez­zel több mint nettó 18 ezer forintot kereshetnek. A fel­adatuk a várostakarítás, hóel­takarítás, virágágyak gondo­zása, vízlevezetők tisztítása. — Ünnepek előtt rendsze­rint sorban állnak a munká­ért, máskor kevesebb az ér­deklődő. Azt szeretnénk el­érni, hogy állandóan egy nyolcvan fős csapat dolgoz­zon a város közterületein. Megszigorítottuk az ellenőr­zést, a munkákat új brigád­vezetők irányítják. A polgármester elmondta: annak idején nagyon sok tá­madást kapott a program mi­att, elsősorban a kisebbségi érdekképviseletektől. Mára bebizonyosodott: helyes dön­tés volt, hogy kitartottak a szokatlanul merész, de célra­vezető terv mellett. A kapos­vári programot ugyanis azóta nagyon sok önkormányzat átvette. (Jakab) PROGRAMAJÁNLÓ Ma 11 órakor a Kossuth téren ünnepélyes zászlófelvonással kezdődnek az augusztus 20- ai ünnepségek. A Cseri park­ban délután Vidámpark, 21.30-tól pedig ünnepi sza­badtéri műsor lesz. Az ünne­pet köszönti Szita Károly, Kaposvár polgármestere. A köszöntő után tűzijátékot, majd zenés szórakoztató mű­sort tekinthetnek meg az ér­deklődők. Holnap délelőtt 11.30-kor Szent István Király dombor­művének koszorúzására ke­rül sor a Kossuth téren, ame­lyen a Katolikus Gimnázium irodalmi színpada is közre­működik. Moziműsorok SZIVÁRVÁNY: Aug. 1?., 5, 7: A KÓD NEVE: MERKÚR (am.) Sony digital. Aug. 20., 5, 7: HAT NAP, HÉT ÉJSZAKA (am.) Sony digital. VÁSÁRTÉRI AUTÓS: Aug. 19., 21.15: A VASÁ­LARCOS (am.) Aug. 20., 21.15: VAD VÁGYAK (am.) Társbérletben a halállal Teleki utca 13: Súlyosan veszélyezteti az egészséges környezethez való jogot FOTO: KOVÁCS TIBOR Eddig már öten haltak meg a ház régi lakói közül. Va- f' lamennyien a trafó fölött q laktak. Az épület középső ?.{ traktusában jószerivel csak rákos daganatos, vagy órfelkeményedéssel összefüggő megbetege­dések fordulnak elő. A fe­leségemet már hatszor műtötték rákos daganat­tal. A veszély nyilvánvaló, mégsem tesznek semmit. xc Bognár László a kaposvári Te- .to leki utca 13-as számú ház la­kója mondta ezt,aki négy éve vívja szélmalomharcát azért, hogy végre elvigyék a talpuk alól a 630 ezer wattos trafót. Dossziényi iratot őriz. Ezek közül a legfrissebb Gönczöl Katalinnak, az állampolgári jogok biztosának, vizsgálatait összegző levele. Ebben áll: Súlyosan veszélyezteti az egészséges környezethez, va­lamint a legmagasabb szintű egészséghez való jogot és ez­által - a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság köve­telményével összefüggésben - alkotmányos visszásságot okoz, hogy különböző káros sugárzások határértéke nincs jogszabályban rögzítve. Lényegében ez a jogsza­bály orvosolhatná - máris ké­sőn - a Teleki utca 13 lakói­nak súlyos gondját. Itt azon­ban még nem tartunk.- A ház a hatvanas évek elején épült, s mi kezdettől itt élünk. Hogy az épület föld­szintjén transzformátorállo­más van, arra csak 1970-ben figyeltem föl, mikor a trafó kigyulladt, s a lángok az első emeletig csaptak fel. Már ak­kor látszott ,hogy veszélyes ez a „szomszédság”, jóllehet még nem sejtettem hogy mennyire.- Miért vették meg mégis a lakásokat 1995 januárjában?- Mert úgy tudtuk, hogy a trafót kiteszik a ház alól. En­nek az akkori Somogyterv ál­tal készített terveit is láttam. Azután meg is kezdődött a munka. A Dédász a korábbi 230 ezer wattos szabadsínes, nyitott olajterű trafót elszállí­totta. Kiderült azonban, hogy a helyére egy csaknem há­romszoros teljesítményűt épí­tettek be, átalakítva ráadásul az épület egész homlokzatát. Minderről meg sem kérdeztek bennünket. Mindent megpró­báltam, hogy megszabadul­junk a trafótól. Még vállalko­zókat is kerestem, akik a trafó mögött befalazott-máig üresen álló- 95 négyzetméternyi he­lyiség fejében vállalták volna az áthelyezés költségeit. Az önkormányzat és a Dédász malmai azonban lassan őröl­tek. Az áthelyezés kalkulált költségei évente nőttek, a be­ruházók türelme meg elfo­gyott. Hosszas kilincselés és hiva­tali huzavona után az ügy az állampolgári jogok országgyű­lési biztosához került. Állás­foglalása szerint a hatóság el­járása nem sértette a lakók al­kotmányos jogait. Részben, mert az építési engedélyt a tra­fóház átalakításához előbb ad­ták ki, mint ahogy a korábbi bérlők lakásaikat megvették, s azért sem, mert az építési eljá­rás szabályai - transzformá­torház kialakításakor - nem ír­ják elő az egészségügyi és élet­tani hatások vizsgálatát. Az önkormányzat a társasházban lévő 1/14-nyi tulajdonának hasznosításakor nem hatósági tevékenységet látott el, hanem egyenrangú félként tulajdo­nosi jogát gyakorolta. Azügy- ben tehát, hogy az adásvétel során nem tájékoztatta és így esetleg félrevezette a volt bér­lőket csak polgári bíróság dönthet. Ilyen perre azonban nem került sor, mert addigra a ház lakóinak már nem a bele­egyezésük nélkül elcsúfított homlokzat volt a fő gondja. Méréseket végzett az épü­letben az országos sugárbio­lógiai és sugáregészségügyi kutató intézet. „Az első emelet 3-as lakás lakószobájában - különösen az ablak közelében - a délidőben végzett mérések során relatíve magas mágne­sestér értékeket regisztrál­tunk. Ezek a nemzetközi előí­rások szerint megengedett szint alatt voltak ugyan, ám föltételezhető, hogy az esti csúcsfogyasztás idején - il­letve a bekapcsolt fogyasztók számának növekedésével -, az értékek megközelítik az em­berre ártalmas szintet. A nem ionizáló sugárzásra jelenleg rendelet nincs, hatósági intéz­kedésre az ügyben tehát nincs lehetőség. így csak ajánlhatjuk a trafóállomás mielőbbi elhe­lyezését egy beépítetlen terü­letre.” Valójában törvény már volt erre, csak az nem adott meg­oldást. A környezetvédelem általá­nos szabályairól szóló 1995 évi 53. törvény 32 paragrafusa kimondja: a sugárzás környe­zetre gyakorolt káros hatásai ellen a védelem kiterjed a mesterséges és természetes, ionizáló, nem ionizáló és hő­sugárzásra. Ehhez a passzushoz hiány­zik azonban a sugárzás meg­engedett mértékére vonatkozó szabályozás. Ezt ismerte föl az ügy vizs­gálata során Gönczöl Katalin az állampolgári jogok biztosa, s ezért kérte föl a népjóléti minisztert, hogy a környezet- védelmi miniszterrel egyez­tetve intézkedjen a megfelelő határértékek jogszabályban történő megállapításáról. Mindez csaknem két éve történt, ám a két tárca azóta sem lépett az ügyben. Bognár László a ház halot­tak és betegeit sorolta.- Varga Józsefné 15 évig lakott a trafó fölött. Rákban halt meg. Dr Sára Gyula utolsó hónapjaiban már föl­ismerte a veszélyt. Későn. Szétpattant az artériája. Vö­rös Imre fiatalon halt meg. Szedmákné is. Feleségemnél 1991-ben mutatták ki a rákos daganatot. Azóta hatszor mű­tötték... Az évek során min­dig a ház középső - a trafó­hoz legközelebbi - traktusá­ban volt a legtöbb megbete­gedés. A távolabb eső harma­dik traktusban nem volt ha­sonló eset.- Nyilván nem zárható ki a véletlen szerepe sem.- Ez legfeljebb 30 száza­léknyi lehet. Az már aligha véletlen, hogy a trafóhoz leg­közelebb lakók csaknem mindegyikénél előfordult a megbetegedés. Ráadásul mindannyiszor daganat, vagy érfelkemény edés.- Szeretnék segíteni, de megvan kötve a kezem - mondta dr. Koncz Gábor me­gyei tisztifőorvos. - Ha hoz­nék egy határozatot, hogy a Dédász telepítse ki a ház alól a trafót, ők a bírósághoz for­dulnának, az pedig megálla­pítaná, hogy érvényes jog­szabályi háttér nélkül léptem. A toxikus anyagok, vagy az ionizáló sugárzás esetében adottak a határértékek. Ott elég egy mérés, s ha az ered­mény túllépi a megengedet­tet, intézkedni kell. A nem ionizáló sugárzások élettani hatásai tudományosan rész­ben még föltáratlanok. Az ár­talmak nem olyan nyilvánva­lóak, hogy a törvényhozást vagy a szakhatóságokat gyor­sabb reagálásra késztetnék. Meglehet, hogy 20 év múlva ezt vétkes halogatásnak íté­lik, ám az is, hogy kiderül, nem is volt itt probléma.- Milyen tanácsot adna a panaszosoknak ?- Tanácstalan vagyok, hi­szen nyilvánvalóan ördögi kör ez, melyből egyelőre lehetet­len kitörni. Ha én lennék a he­lyükben, és a magam részéről megbizonyosodnék az ártal­makról, valószínűleg megpró­bálnám eladni a lakásomat. Sebestény Gyula, a Dédász kaposvári üzemvezetője 1996 júliusában az ÁNTSZ-hez írt levelében arra tett ígéretet, hogy a kérdéses transzformá­tor terhelésének korlátozásá­val megakadályozzák, hogy a lakásokban a mértnél erő­sebb mágneses tér alakuljon ki, s arra is, hogy keresik a megoldást.- A terhelés azóta ott való­ban nem növekedett - állí­totta Sebestény Gyula.- Jóllehet a környéken új épületek emelkedtek, s nyil­ván új fogyasztók is léptek be...- Viszont a rendelőintézet - mint a környék legnagyobb fogyasztója - megszűnt. Ösz- szességében nem nőtt tehát a terhelés és nem is fog. A kör­nyéken zajló nagyarányú vá­rosrekonstrukcióhoz kapcso­lódóan egy új transzformá­torállomás létesítését is előír­tuk. Hasonlóképp új transz­formátorállomás felállításával számolunk a Szarvas üzlet­háztól keletre fekvő terüle­ten. Ez azt jelenti tehát, hogy a jelenlegi kettő helyett négy trafó látja majd el - egy éven belül - a környéket.- Lát-e lehetőséget a ház alatt lévő trafó elköltözteté- sére?- Nem, mivel azon a kör­nyéken sehol máshol nincs hely transzformátor állomás­nak. Erre több kísérletet is tettünk, de a kiszemelt terület mindannyiszor másnak és más célra kellett. Fölmerült az úgynevezett mágneses ár­nyékolás terve is, ez azonban majdnem annyiba kerülne, mint maga a trafó. Belátható időn belül aligha oldódik mag a Teleki utca 13 gondja. Annál is kevésbé, mert pillanatnyilag jószerivel hit kérdése, hogy miként ítéli meg valaki a veszélyt. A szak- folyóiratoknak a témával kapcsolatos közlései is el­lentmondóak. Svéd kutatók szerint például a 0,3 mikro- teslánál nagyobb mágneses térerősségben huzamosabb ideig élők körében több mint 70 százalékkal több a leuké­miás megbetegedések ará­nya, mint ott, ahol nem ha­ladja meg a 0,2 mikroteslát. Egy amerikai tanulmány cá­folja ezt az összefüggést. A Teleki utca 13 tényei maka­csak ugyan, ám viszonylag kevés embert érintenek ah­hoz, hogy gyors lépésre kényszerítenék a szakhatósá­gokat. Az állampolgári jogok biztosa kérte ugyan a népjó­léti és környezetvédelmi mi­nisztériumokat, hogy intéz­kedjenek a hiányzó határér­tékek megállapításáról, ez azonban nem történt meg. Az előző tárcától mindez már nem, az újtól még nem kér­hető számon. Bognár László sem harcol már. Az elmúlt négy évben számtalanszor tárta elő gondjukat, érvelt és kilin­cselt. Hiába. Belefáradt. Mi­kor a ház betegeiről beszélt önmagát nem említette. Csak véletlenült tudtam meg, mi­ért van csuklóján a fásli. „Pattognak szét az ereim. Nem túl gyakori betegség, de a Teleki utca 13-ban min­denki tudja, miről van szó.” Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents