Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-15 / 191. szám
1998. augusztus 16., vasárnap SZÜLŐHAZÁNK Közelről Ötödik oldal Kutyarágta gyógyszer nem fogyaszt Császármorzsa éjjel négykor „Szenvedek a kilóimtól!” Pogány Judit, a kaposvári Csiky Gergely Színház egykori vezető színésze most férje, Koltai Róbert filmjében, az Ámbár tanár úrban forgat. Budapesten az Andrássy úti patinás iskolában játszódik a történet, s ő Mimiké, az énektanárnő, akit rendre hazakísér az idősödő tanár és eszi a főztjét. Pogány Judit nemcsak a filmben, hanem civilként is szeret főzni - csak ideje legyen rá s minden ínyencség lázba hozza.- A színészeknek is elég küzdelmes az életük, ha a súlyukat kell karbantartani - mondta Pogány Judit. - Én negyvenötéves koromig játszottam a Pi- nokkiót, s egészen addig nem is volt gondom a kövérséggel. Amikor azonban abbahagytam a tornát, robbanásszerűen elkezdtem hízni. Nem tudok ugyanis annyi ideig fenn lenni, mint amennyi dolgom van és már a kávé sem doppingol, ezért aztán evéssel tartom magam ébren. Akár éjjel négykor is kilopózom a konyhába.- Mit szeret?- Mindent. Általában a házitésztákat, a sok édességet: császármorzsát, stíriai metéltet, gyümölcs- rizst, rizskochot, de a túrósrétesért, a pitéért és a palacsintáért is rajongok. Csak addig nem eszem, míg 3-4 órát alszom.- Nem is próbálja némi önmérsékletre inteni magát?- Dehogynem, de szinte eredménytelenül. Kaposváron elterjedt, hogy van egy orvos, akitől jó pénzért zsírlebontó gyógyszert lehet szerezni, s ezt étkezés előtt kellett bevenni. Cselényi Nóra jelmeztervező és Molnár Piroska közvetítésével eljutott hozzám is egy doboz. Még mielőtt elkezdtem volna szedni, letettem az előszobába, s míg léptem kettőt, a kutyám felfedezte. Mindent telehordott vele. Hol egészben, hol megrágva akadtam rá a kövezeten. Biztos, ingerelte a gyógyszer szaga.- Nem érződött a hatása a kutyán?- Szerintem csak belekóstolt és kiköpködte, én viszont már nem kezdtem el szedni a kutyarágta gyógyszert.- Hogyan birkózik meg egy nő a súlyával?- Én már nem tudok. Elégedetlen vagyok. Alig járok emberek közé, de ha megyek, akkor mindenkinek elmondom: nagyon szégyellem, hogy meghíztam. Végzetesen szenvedek tőle, állandóan gyűjtöm az erőmet a fogyókúrához. Nemrég volt egy tévéfelvételünk Koltai Robival, s akkor is megpróbáltam pár nap alatt a fogyókúrát. Néhány kilót leadtam, de az csak rövidtávú küzdelem volt. Mert újból megkívántam a császármorzsát éjjel négykor. Lőrincz Sándor Jégjátszótéren csúszdáznak az eszkimó gyerekek Fleisman doki után Alaszkában Egyik hajnalban az alaszkai anyukám kiáltására ébredtem: látszik a sarki fény! Kabátot húztunk a hálóing fölé és kiszaladtunk a kertbe. A hóban hanyatt fekve bámultuk a csodát, a színét változtató, hullámzó, el-el tűnő, majd visszatérő Hajnali Fény istennőt. Juhász Nóra nemrég jött haza Alaszkából, s kifogyhatatlan a történetekből. A 18 éves kaposvári diáklányt elvarázsolta a hó, a jég, az eszkimók és a barátságos kalandorok országa. — Miért éppen Alaszka? — kérdezték osztálytársaim a Táncsics gimnáziumban, amikor megtudták, hogy az AFS nemzetközi diákszervezet segítségével egy évre Fa- irbanksbe utazom. Bár eredetileg Amerika nyugati partjára készültem, egyszer csak levelet kaptam: Alaszkában vár egy régész-számítógép programozó házaspár. A tévéfilmről később kiderült, hogy nem is Alaszkában forgatták és az indiánok jót mulattak a színész bakikon. Meglepő, hogy a hideg a 2. évezred küszöbén is menynyire elszigeteli az itt élő eszkimókat és indiánokat. Jártam olyan elzártan élő közösségben, ahol akárcsak régen, együtt vadásznak bálnára a férfiak. Már nem jégkunyhókban laknak, hanem repülőről ledobott faházakban, s rádióval tartják a kapcsolatot a többi településsel. Bálnahúst a karácsonyi partin ettem először egy eszkimó családnál. A chips és a sós mogyoró közötti tálon kocka alakú, süteményre hasonlító harapnivaló állt. Az eszkimó gyerekek úgy ették, mint a cukrot. Nekem kicsit rágósnak tűnt, aztán megtudtam: nyers bálnabőrt kóstoltam. Alaszka az USA 49. állama, s a legnagyobb területű, mindössze 607 ezer lakossal. Nem csoda, ha bármerre jártunk, mindenütt ismerősökbe botlottunk. Az itt élőknek három kereseti forrása van: az olaj, a fa- kitermelés és a halászat. Sok amerikai kalandvágyból jön fel északra: geológusok, kutatók, biológusok. Van aki csak nyáron dolgozik, télen épít magának egy jurtát, vadászik, halászik, kilométereket síel. Néha betér a legközelebbi városba és bevásárol valamelyik szupermarketben. Fairbanks Kaposvárhoz hasonló nagyságú település, de utcák csak a belvárosban vannak, 200 méterenként található egy épület. — A legtöbb alaszkai az erdőben épít házat, s terepjáróval vagy repülővel közlekednek. Az én fogadószüíeim is 12 kilométerre laktak a várostól. Téli reggeleken sötétben mentem ki a bekötőútra az iskolabuszhoz, vonítottak a szánhúzó kutyák. Felnéztem az égre: a fejem felett állt a sarkcsillag és a göncölszekér. Este, mikor visszajöttem a suliból, már 180 fokot elfordultak. Döbbenetes volt, hogy magam tapasztalhattam, forog a föld. Egyébként az alaszkai zászlót egy 13 éves fiú tervezte és a sarkcsillag meg a göncölszekér látható rajta sárga csillagokkal. Lehet, hogy őt is lenyűgözte a látvány. A hideg nem olyan szörnyű, mint gondolnánk. A levegő fokozatosan hűl le a nyári 20 fokról mínusz 45 Celsius fokra, így hozzá tud szokni a szervezet. A fagytól arcmaszkkal védik magukat a helybeliek. Nóra sapka alól kilógó haja és a szempillája gyakran deres volt a párától. Mókásnak találta leszedegetni az apró jégcsapokat a szeméről. Az alaszkaiak alaposan felkészülnek a télre, speciális anyagból varrt ruhákat viselnek, még a zokni is tartja a meleget. Nagyon ötletesek: olyan melegítő zacskót találtak ki, amelyet ha elpattintanak, 8 óráig is fűti a kesztyűt vagy a kabátzsebet. Télen csak három óra hosszat van világos, az is inkább szürkület. Nóra szerint az alaszkaiak mégsem depressziósak, vfgkedélyűek, gyakran tréfálkoznak egymással. Ha jégköd van, egy méternél messzebb nem lehet látni, de mikor kitisztul az idő — kárpótlásképpen — előbukkan a napkutya. Ez a nap két oldalán látható oszlopszerű szivárvány, amely hűségesen követi a napot. Szerinte a roppant fehérségben feltűnő színes látvány erőt ad a nyomasztó sötétség későbbi elviseléséhez. — Eleinte számoltam, hány medvét és rénszarvast látok — meséli. — A kertbe bejártak a rénszarvasok, s megdézsmálták a komposztot és a ve- teményt. Aztán nyugodtan benéztek a házba az ablakon. Az éjféli nap miatt 20 kilósra is megnőttek a káposztáink. Úgy tűnt, az alaszkaiak nyáron pótolják a téli fénytelenséget, napokig le sem fekszenek. A fogadó anyukám nem egyszer hajnali háromkor kertészkedett és nem érezte, hogy elfáradt. Rengeteget síelnek, kirándulnak az itt lakók. Este 11 -kor az egész város kint állt a folyó jegén és várta a nagy szánhúzó verseny befutóit. Márciusban, amikor csak mínusz 10-20 fok volt, jégszobrászversenyt. rendeztek. Vasalóval, láncfűrésszel formálták a méteres szobrokat: táncosnőt, lovat, római harcost. A „műalkotások” két hónapig nem olvadtak el. A gyerekeknek is jégből építettek játszóteret: jégcsúszdát; minigolfot. Ancliö- rageban mi nyertük a h'ó- szobrászversenyt a 25 alaszkai cserediákkal. Földönkívülieket faragtunk ki a hótömbökből. Juhász Nóra a második magyarként érkezett Fair- banksbe. A város lakói már hozzászoktak a különböző nációkhoz. A helyi iskolában ebben az évben is 12 csere- diák tanult. Az amerikai típusú középiskolábaíV niiicse nek osztályok, s a kötelező tárgyakon kívül 101 tantárgyból választhatnak a tanulók. Egyebek mellett tánc, fotó, autótervezés, eszkimó művészet volt a kínálatban. Nóra felvette órarendjébe az amerikai diákoknak előírt összes tantárgyat, s leérettségizett Alaszkában. Azt mondja könnyű volt. Piros bőrbe kötött diplomát kapott s kétszáz társával együtt dobta fel a levegőbe a vörös érettségiző sapkát. Amerikában is járhatna egyetemre. Egyelőre a magyar érettségi vizsgát szeretné letenni és hosszú utakról álmodik, távoli országokba. S. Pap Gitta Halászok esete a csodával 1729 telén történt, hogy negyvenhat szegény halász dolgozni indult a Balaton jegére. Hálójuk rengeteg halat fogott. Nagy örömükben távolabb merészkedtek a parttól. A hirtelen támadt szél előbb megmozdította majd összetörte alattuk a jeget. Hatan azonnal odavesztek. Negyvenen egy jégtábla parányi szigetén rekedtek fogolyként; keresztként kitárták karjaikat, a szél mint vitorlába beléjük kapott, s a partra sodorta őket. Csodás megmenekülésük helyén, a vonyarcvashegyi Mihály dombon hálaadó kápolnát emeltek, ahol most, 270 év elmúltával emléknapot tartottak a szakmát tovább éltető utódaik. A balatoni halászok ünnepén összegyűlt szakemberek emlékeztettek arra is, hogy 1861-ben, a Déli vasút megépítése miatt tönkre mentek a Balaton legnagyobb természetes ívóhelyei. Annak érdekében, hogy a töltés oldalát, amelyen a sínek szaladnak, ne bomlassza nagy esőzések idején sem a megduzzadó tó vize, lecsapolták a Sió-csatorna segítségével. Emiatt kiszáradtak az öblök, partra kerültek a nádasok. Azokban az években óriási mennyiségű halat szedtek ki a Balatonból a bérlők. 1899-ben aztán úgy döntöttek, a századforduló évében megalakítják a Balatoni Halászati Társulatot, hogy a cég az eredményes gazdálkodás mellett ügyeljen arra: éljen hal a nagy tóban emberöltőkkel később is. A társulat a halászok jogai mellett a horgászok lehetőségeit is korlátozta. Szakái Tamás, a jogutód Balatoni Halászati Részvénytársaság igazgatója példának előkeresett egy 1929-ből való szabályzatot. E szerint a horgász engedély birtokosa csak egy számára megjelölt, viszonylag rövid partszakaszon próbálhatott szerencsét. A kifogott halat nem adhatta el. Csak virradattól napnyugtáig pecázhatott, s nem űzhette kedvtelését például csónakból, mert akkor a hatóság nem tudta volna ellenőrizni. A halászati jogtulajdonos nem volt köteles pótolni az elveszett engedélyt. Aki megszegte a szabályok bármelyikét vagy vonakodott segíteni az ellenőrök munkáját, attól az engedélyt azonnal és minden kártérítés nélkül bevonhatták. Szakái Tamás azt állította, hogy a balatoni halállomány védelme érdekében a vitákat félretéve össze kell fognia a tisztességes halászoknak és a tisztességes horgászoknak. A cég halőrei számolatlanul találnak a tóFOTÓ: OLÁH GÁBOR Össze kell fogni a halak védelmében ban a halrabláshoz szükséges eszközöket, a tavalyi évben többek között összesen negyven kilométer hosszú, profi minőségű hálót. A hatalmas kárt okozó rabsicokat tetten érni nehezebb, mint megjósolni, hogy mikor kerekedik szél a tó fölé. Egy csoda újra esedékes lenne... (Czene)
