Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-14 / 190. szám
SOMOGYI HÍRLAP 10 VÉLEMÉNYEK 1998. augusztus 14., péntek Összekevert hatáskörök A Bingó adóssága 1996-ban márciusában játszottam egy telebingó szelvénnyel, s jutalmul részt vehettem a Magyar Televízió élő adásában. Taxit küldtek értem, az vitt fel Budapestre. A műsorban forgathattam a jackot kereket, és szerencsém volt - bár nem tudom, lehet-e ezt egyáltalán szerencsének nevezni -, mert kétmillió forintot nyertem. Ott kaptam egy papírt, amely szerint a nyereményt 90 napon belül kifizeti a Bingó Lottó Kft. Türelmesen vártam, amíg a 90 nap le nem jár, de semmi nem történt. Ezután sűrű levélváltás következett. Egy ideig válaszoltak leveleire, majd az is elmaradt. Egy debreceni fiatalember, aki egy Ford Escor- tot nyert hasonló módon, amit szintén nem kapott meg, hirdetés alapján ösz- szegyűjtötte a hasonló cipőben járó társaimat, és megalakítottuk a Hitelezői Választmányt. Felmentünk Budapestre a felszámoló biztoshoz, aki megvigasztalt bennünket, hogy a nyeremény nekünk jár (ezt eddig is tudtuk), de sajnos, nincs, aki azt kifizesse. Volt, aki egyénileg fordult bírósághoz, meg is nyerte a pert, de nincs, aki kártalanítsa. Kuncze Gábor belügyminiszter korában a parlament plenáris ülésén a televízió nyilvánosság előtt tett ígéretet arra, hogy a bingó játék károsultjait kártalanítják. Azóta sem történt semmi. A Népszabadságban olvastam, hogy a Szerencse- játék Rt hamarosan újra tervezi indítani a bingó játékot. Tudom, hogy az előző bingót nem ők indították, mégis úgy érzem: tisztességtelen ugyanolyan néven játékot indítani, amikor az országban számtalan embert azzal becsaptak. Az ember azt gondolná, ha az ország nyilvánossága előtt, a Magyar Televízióban zajlik egy játék, amelyen a résztvevők különböző nyereményeket'nyernek, ez garancia arra, hogy azt meg is kapják. A rendőrségtől a náluk tett bejelentésemre azt a választ kaptam: nem nyert bizonyítást, hogy a cselekményt szándékosan követték el... Úgy gondolom, több száz becsapott embert ezzel nem lehet „kifizetni”. Szabó Sándor Kaposmérő, Kossuth u.81. Kurfürst Ferencné Július 20-án Buszba zárva címmel megjelent levelére a Kapos Volán Rt igazgatójától következő levél érkezett, melyet írója a panaszosnak is megküldött: „Bár a nekem címzett levél is elegendő lett volna arra, hogy vizsgálódjak, intézkedjek és megkíséreljem Önt, kedves utasunk ldengesztelni, nagyon örülök, hogy a Somogyi Hírlapot felhasználva a nyilvánosság is tudomást szerezhet a történtekről. Örömöm forrása csak és kizárólag az, hogy így a nyilvánosság előtt kérhetek Öntől elnézést részvénytársaságunk munkavállalóinak előírásainkat megszegő magatartása miatt. Miután a vizsgálatunk egyértelműen bizonyította a szabálytalan munkavégzést, az autóbusz gépkocsivezetőjét és a három közúti ellenőrt a munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése miatt megbüntettük. És bár az esetet nem vagyok képes meg nem történtté tenni, a munkavállalóink által okozott kényelmetlenség, személyi jogainak és szabadságának korlátozása, erkölcsi sérelme miatt ismételten elnézést kérek. Amennyiben szükségesnek tartja, ez ügyben közvetlenül is készségesen állok rendelkezésére. Bízom abban, hogy a történtek teljes megismerése a még megválaszolatlanul maradt kérdéseire is feleletet ad. Mi is történt valójában? Ön első levelében azt írta, hogy felszállt az első reggeli járatra, megváltotta a menetjegyét, majd a július 30-án a Somogyi Hírlapban megjelent cikk szerint azt mondja, úgy tudja, a gépkocsivezető ellen azért jártunk el, mert „a busz már mozgott”, amikor a jegyet kiadta. Ez is hiba lett volna, de nem erről van szó, hanem arról, hogy az autóbusz vezetője akkor adta ki a menetjegyet, amikor az ellenőreinket meglátta! Nagy különbség. Ön felszállt a Fokihegyi iskola megállóban, és jegyet a következő, az Óvodai megállóban kapott. Az autóbuszon alkalmazott jegykiadó gép képes másodperc pontossággal megmutatni az egyes jegyek kiadásának időpontját. így bizonyítható, hogy az Ön jegyét tizenhárom másodperccel (!) az ellenőrzés autóbuszon történő megkezdése előtt adta ki a gép. • Vegyük sorra, hogy mit is jelent ez.- Ön felszállt, fizetett, jegyet nem kapott, az utazást érvényes utazási igazolvány nélkül kezdte meg- az autóbuszvezető eltette a pénzt, de jegyet nem adott ki, és így nem rögzítette azt sem, hogy elszámolási kötelezettsége keletkezett a társaságunkkal szemben- az autóbuszvezető az Ön jegyét menet közben (vagyis az autóbusz vezetése közben!), az ellenőröket meglátva adta ki. Miután mindezt az ellenőrök látták, az ellenőrzés célja a gépkocsivezető szabálytalan munkavégzésének a dokumentálása volt. mint ahogyan azt már a július 30- án drámai címmel a Somogyi Hírlapban megjelent írás szerint is elmondtam, az ellenőrzést végzők egy ponton túl átlépték az elfogadható magatartás normáit, megsértették a vonatkozó szabályokat. De ez a dolog egyik fele, a másik- és legalább ennyire fontos hogy mi is volt a kiváltó ok. Állításával ellentétben egyébként az ellenőrök nem csak Önnel foglalkoztak. Az autóbusz további négy utasát is ellenőrizték, és megállapították, hogy ők érvényes bérlettel rendelkeznek. A jegyére vonatkozó felvetésére tájékoztatom, hogy bizonyítástechnikai okokból a géppel az utolsónak kiadott jegyet rontottnak minősítették, majd az Ön befizetett viteldíjának elszámolása érdekében új jegyet adtak ki. Ezt az Ön által alá nem írt nyilatkozat tartalmazta. A történet így kerek, egész. A részigazságok nem igazságok. Nyomatékosan elismerve az ellenőrök kényszerítő eljárásának tarthatatlan voltát, utalnom kell arra, hogy semmi nem történt volna, ha Ön betartja az utasokra vonatkozó kötelező előírásokat, és a viteldíj megfizetésével egy időben elkéri, elveszi a menetjegyet is. Mert ez nem történt meg, örökre megválaszolatlan kérdés marad, hogy a gépkocsivezető akart-e csalni vagy sem. Hiszen senki nem tudhatja, hogy mi történt volna akkor, ha nincs ellenőrzés. Nem tudhatjuk, hogy adott volna jegyet vagy sem. De azt biztosan tudjuk és állítjuk, hogy semmi nem indokolta azt, hogy ne akkor adjon Önnek jegyet, amikor Ön felszállt az autóbuszra és kifizette a viteldíjat, egy 100 forintost átadva. Állítjuk ezt, mert akármilyen sokáig is tartott előkeresnie a gépkocsivezetőnek a visszajáró 30 forintot, elégséges ideje maradt még a pár másodpercet igénylő jegykiadásra is. Hiszen 3, azaz három perccel korábban közlekedett, mint ahogy a menetrend szerint kellett volna. Vagyis volt elegendő „megtakarított” ideje arra, hogy szabályos legyen! Végezetül az eset kapcsán további kérdések merültek fel bennem is:- Ön, aki a jogok és kötelezettségek rengetegeiben oly magabiztosan igazodik el, miért nem kérte el a menetjegyét a pénz átadásával egy időben?- Mi történt volna, ha nincs ellenőrzés? Adott volna a gépkocsivezető jegyet ellenőrzés nélkül is? És ha nem, mi lett volna a pénz további sorsa, keletkezett volna többlet az autóbusz pénztárában?- A menet közbeni jegykiadás milyen mértékben fokozta a balesetveszélyt az amúgy sem veszélytelen gépjármű- vezetésben?- Ön, mint közlekedési vállalat alkalmazottja, miért viselkedett úgy, mintha szabályos körülmények között jutott volna a jegyhez? Miért kelt így automatikusan annak a védelmére, aki nemcsak eljárási szabályt sértett, baleset- veszélyt idézett elő, hanem esetleges csalás gyanújába is keveredett, belerángatva ebbe a helyzetbe Önt is. Sorolhatnám tovább a kérdéseket, de nem teszem. Levontuk mi is a tanulságot. Mégpedig azt, hogy a szakmai felkészültségen és alkalmasságon túl ellenőreink, gépkocsivezetőink, valamennyi munkatársunk viselkedése minden helyzetben feleljen meg a kívánalmaknak. De-azt is tudjuk: nem képzelhető el igényes, közmegelégedettséget kiváltó tömegközlekedés a szolgáltatást nyújtó és az utasok tisztességes együttműködése nélkül. Dr. de Sorgo Tibor” A fenti levél címzettje megtisztelt bennünket a bizalmával, s válaszlevelét hozzánk is eljuttatta. „Tájékoztatni szeretném Önt arról, hogy személyemet fogja boldoggá tenni, ha a nyilvánosság is tudomást szerez az ügy kimeneteléről. Ezzel kapcsolatban teljesen nyitott vagyok mindenki számára. Együttérzéssel olvastam levelét, illetve annak első pár sorát, és rá kellett döbbennem arra, hogy Önt is felkavarták az események. Viszont levelének további tartalma teljes mértékben felháborít, és a magam részéről visszautasítom. Ugyanis Ön úgy ítélkezik, mintha személyesen ott lett volna az ominózus esetnél. A megkérdezésem és meghallgatásom nélkül, tökéletesen, szinte jegyzőkönyv- szerűen ismeri az eseményeket, sőt a leveléből az tűnik ki, hogy többet tud, mint én! Gondolom, ezek után az következik, hogy nem is voltak ellenőrök, csak optikai csalódásnak hittem az aznapi eseményeket. Úgy ítélem meg, hogy Ön cs^ az ellenőrök jelentésére (jegyzőkönyvére) alapozza állítását, és még arra sem méltatott, hogy megkérdezzen. Abban is biztos vagyok, Önt idézem: „A történet így kerek, egész. A részigazságok nem igazságok”, hogy még mindig csak a részigazságot ismeri, és ezt nyíltan ki merem jelenteni! Sajnálattal állapítottam meg, hogy a vizsgálatuk nem terjedt ki a teljes igazság kivizsgálására. Az Ön által küldött levél nagyon sok része csak feltételezésekre épül. Burkoltan ugyan, de utal rá, hogy talán hazudok, talán csaltam is volna, és valójában még tisztességtelen is vagyok. Ez azért nem semmi! Figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ellenőrei közel 45 percig bezártak a buszba érvényes menetjegy birtokában, majd hogy alátámasszák „igazukat”, még rendőrt is hívtak. Mindenre kitér a levele, csak ezt nem tudja megmagyarázni, hogy miért? Nem foglalkozom most sem vele, hogy az ellenőrei tulajdonképpen nem is engem akartak ellenőrizni, csupán a mai napig is az foglalkoztat, hogy bezártak, és fogva tartottak! Azóta is azon gondolkodom reggelenként, hogy vajon ma találnak-e indokot az ellenőrök, hogy megismételjék tettüket? Hiszen azóta mindennap - egy-két nap kivételével - ellenőrzést folytatnak ezen a járaton. Ki kényszeríthet arra, hogy álmatlan éjszakákon a Kapos Volán alkalmazottait lássam a szemem előtt, és arra gondoljak, hogy mikor fognak újra bezárni? A mai világban nem kívánom senkinek az aznapi reggeli jelenetet, azt hittem akkor, soha többet - vagy legalábbis egy jó darabig - nem láthatom a családomat, hisz ennyi erővel emberrablók vagy gengszterek is lehettek volna! De mindez nem számít a Kapos Volánnak. Alkalmazottjai megkapták méltó büntetésüket, amit magam nem értek, hogy miért? Ha nem tettek olyat, akkor miért büntették meg őket? Ha pedig tettek, idézem: „munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése miatt” -, akkor ehhez csak gratulálni tudok. Ugyanis azóta is láttam őket dolgozni, igaz, most már udvariasabban, valamennyi utas jegyét és bérletét elkérik, azóta nem zártak be senkit a buszba, és még rendőrt sem kellett hívni, és nem utolsósorban elérem a vonatomat is, s időre tudok jelentkezni szolgálatra. Mint egy másik közlekedési vállalat alkalmazottja (20 éve), a MÁV Rt-nek mint érdekképviseleti vezetője írásban fogom benyújtani írásos javaslatomat: ha a MÁV Rt-n belül a munkavállaló megszegi a munkaviszonyból származó kötelezettségeit, hasonló büntetésben részesüljön! Sajnos, ez a MÁV Rt-n belül általában elbocsátással jár! De mindentől függetlenül a MÁV Rt alkalmazottjai még nem zártak be senkit érvényes menetjeggyel, de a nélkül sem! Véleményem szerint az emberi normák határát magunk között kell meghúzni. Ami Önnél csak egy pont, vagy azon túl, nálam sértő és felháborító. De már ezt sem mérem, hisz Ön tette meg helyettem! Úgy gondolom, hogy a fent említett vezetői hibák természetesen egyértelműen arra késztetnek, hogy ne hunyjak szemet felettük. Az Ön lelkiismeretére bízom az ügy tisztánlátását. Ezúttal szeretném Önt tájékoztatni, hogy a Kapos Volán Rt utasa maradok továbbra is, sőt még havi bérletet is igénybe vettem. Mindezt csak azért, hogy észrevételeimet akár évek múltán is írásban tudjam közölni a Kapos Volán Rt vezetőjének! Kurfürst Ferencné Siófok” •k * * Miután mindkét fél kifejtette a véleményét, szerkesztőségünk e két levél közlésével az ügyet a maga részéről lezártnak tekinti. Aligha zárhatják le azonban azok a felelős vezetők - legelőször is dr. de Sorgo Tibor, a Kapos Volán vezérigazgatója akiknek az a feladatuk, hogy a szolgáltatás minőségét biztosítsák. Ebben az esetben ugyanis összekeverték a szolgáltatást a hatóságosdival. A szerkesztőségünkhöz érkezett panaszok szerint nem először. Jó volna ezen elgondolkodni. A szerk.) Furcsa történetek Nemrég olvastam a Somogyi Hírlapban az álmok rejtelmeiről. Sosem hittem a babonának, de mert az érdekes álmok titkairól többen kifejtették a véleményüket, úgy gondoltam, ón is leírom az én történetemet. Nem mellébeszélés, hanem tiszta igazság. Minden lényemben zene és nóta van, volt kisgyerek korom óta, pedig már nyolcvan körül járok. Történt egyszer, 1965 körül, hogy évekig azt álmodtam: hogyan lehetne zenét szerezni. Megkerestek levélben már többször a svájci magyar kiadótól, hogy írjak az Antalóbiában. írtam is. Sok mindenről verseket, egyebeket. Majdnem meghazudtoltak, hogy ez nem lehet igaz. Történt egy éjjel, hogy reggelig fel sem ébredtem, és nem tudtam, hogy merre jártam, különös emberek közt. Kérdezgették, hogy mi az, ami bánt, mondjam csak el. Elmondtam nekik, meg azt is, hogy nem ismerem a kottát. Azt mondták: ne törődjek semmivel, menjek haza, és reggel, ha felkelek, vegyem elő a citerámat, és csak játsszak. Életem legboldogabb pillanata volt, amikor megfogtam a citerámat, és csak úgy, ihletből jönnek a gyönyörű versek, nóták. Mindenféle nótát írok. Van úgy, hogy öt perc alatt. Erre írták, hogy egy kicsit sántít, amit leírtam, pedig bárki előtt be tudom bizonyítani. Azért írtam le ezeket, mert volt egy zenetanár barátom, aki mindehhez nem tudott hozzászólni. Ha közölnék ezt az írást, valaki talán meg tudná mondani a rejtelmeit. Nagy Dezső Siófok, Bem út 3/a Egy emlékezetes vásárlás Ma már nem divat, hogy lelkendezve beszámoljunk olyan eseményekről, hogy ránk mosolygott egy eladó vagy átadták a helyet a villamoson. Amit azonban a marcali Opel szervizben tapasztaltunk, úgy gondoljuk, ma is említésre méltó és példa értékű. Férjem 60. születésnapjára megvalósult régi vágya: összejött a pénz élete első nyugati kocsijának megvásárlására. Egy rokoni látogatás alkalmából - csak tájékozódásképpen - eljutottunk a marcali Opel szervizbe. Bár vasárnap volt, a kereskedelmi vezető bejött az üzletbe a kedvünkért, és türelemmel, kedvességgel foglalkozott velünk mindenre kiterjedő tájékoztatást nyújtva. Olyannyira, hogy bár budapesti lakosok vagyunk, mégis itt rendeltük meg a kocsit. Mindvégig korrekt, udvarias, az ügyfél érdekeit maximálisan szem előtt tartó ügyintézést tapasztaltunk, és ez vonatkozik a műszaki munkatársak segítőkészségére is. A kocsi átadása után - legnagyobb meglepetésünkre - egy gyönyörű virágcsokorral és egy üveg pezsgővel köszöntöttek bennünket, balesetmentes közlekedést, sok szerencsét kívánva az új kocsihoz. így vált valóban felejthetetlenné a számunkra is jelentős esemény. Molnár Istvánná Budapest, Galopp u. 11. Útmutató, sorselemzés Tarot kártyával Herczeg Kata segítségével. 0)06-90-330 473 Címünk: AS-B Kft. Audiotex 1539 Bp Pf. 591. Hívás dija: 88 Ft +Afa-perc
