Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-13 / 189. szám

SOMOGYI HÍRLAP 10 Nyugdíjasok 1998. augusztus 13., csütörtök Lélekemelő búcsúi élmények A memyei nyugdíjasok a mátraverebély-szentkúti szabadtéri oltár előtt Vaslábán Csaba plébános valamikor tavasszal be­szélt a nyugdíjas klubban a mátraverebély-szent­kúti búcsúról, amelynek évek óta ő a főceleb- ránsa. Meggyőzőek lehet­tek szavai, mert felkere­kedtek és elmentek a ne­vezetes eseményre. Mernye Vaslábán plébános gazdag programot tervezett, szer­vezett mernyei híveinek. Székesfehérváron megnéz­ték a templomot, ahol pap­jukat felszentelték, virágot vittek Kaszap István és dr. Major Kálmán sírjára. Major atya súlyos börtönéveket szenvedett hitéért, majd Mernyén kapott sekrestyési állást. A tíz nyelvet beszélő tudós pap sok helyi gyerek­nek segített iskolai tanul­mányaiban, ezért is őrzik emlékét szeretettel. A fővá­rosban megnézték még a Bazilikát, kora délután ér­tek Mátraverebélyre. A szentmise után az a meg­tiszteltetés érte a mernyeie- ket, hogy az esti gyertyás körmenetben ők vihették az ombollát. Másnap az ando- csiaknak adták át ezt a tisz­tességet. Tízezer hívő em­ber vett részt a július végi lélekemelő egyházi esemé­nyen. Hazafelé megnézték a gödöllői Grassalkovich-kas- télyt és Máriabesnyőn a kegytemplomot. A kétna­pos útra elkísérte a mernyei időseket Fogarasi László polgármester és Farkasné dr. Szecsődi Erika jegyző­asszony. Az utazás költsé­geit az önkormányzat, a szállás és az étkezés árát Vaslábán plébános terem­tette elő.- Az úton emberileg is közelebb kerültünk a plé­bános úrhoz - emlékezik Biczó Józsefné, a nyugdíjas klub titkára. - Most már megértjük a siófoki híveket, hogy nehéz szívvel engedték el, amikor hozzánk helyez­ték. Szerető gondossággal szervezte meg az utunkat. Arra is volt figyelme, hogy levélben értesítette érkezé­sünkről a Mátraverebély környékén élő, Mernyéről elszármazott földijeinket, így örömkönnyes találkozá­sok részesei lehettünk. Kö­szönet érte. K. Cs. Desedai horgászok bánata Telik a kamrapolc HÍREK Öt dunántúli megye - Ba­ranya, Tolna, Veszprém, Fe­jér és Somogy - nyugdíjas vezetői tanácskoznak hétfőn Kaposváron, a megyeháza földszinti nagytermében. A Nyugdíjasok Országos Kö­zösségének vezetői kérték Kovács Lajost, a megyei szö­vetség elnökét a találkozó megszervezésére. A tapaszta­latcserén túl az októberi ön- kormányzati választásokra való felkészülés szerepel a régiós megbeszélés napirend­jén. Horvátországi vendégek ér­keznek ma Táskára. A Ka- pronca melletti Rasinja falu nyugdíjasai viszonozzák a somogyiak két héttel ezelőtti látogatását. A vendégek kéré­sére egy balatoni hajókirán­dulást is a programba iktat­tak. A batél polgármesteri hivatal megkülönböztetett figye­lemmel törődik a falu közel kétszáz nyugdíjas lakójával. Műsoros összejöveteleket, videóesteket szerveznek számukra, szeptemberben kirándulásra viszik őket, ha megfelelő számú jelentkező akad. A falu vezetői úgy vé­lik, ezek a találkozók való­színűleg megteremtik az igényt a nyugdíjasklub meg­alakítására is. Nyugat-dunántúli kirándu­lásra vitte tagjait a mozgás- korlátozottak megyei szerve­zetének nagyatádi csoportja. Felkeresték Kőszeget, Nagy- cenken a Széchenyi-kastélyt, Jákon az Árpád-kori temp­lomot tekintették meg. Időt szakítottak arra is, hogy megmártózzanak Bükfürdő gyógyító vizében. A MALÉV Rt. ősszel folytatni kívánja az idén tavasszal a 65 éven felüliek számára beve­zetett kedvezményes akció­ját. Márciusban és áprilisban ezerhatszázan éltek ezzel a lehetőséggel. A MALÉV-nek az olcsóbb jegyárak nem okoztak veszteséget, sőt, nö­velte bevételeit, ezek a he­lyek ugyanis amúgy üresen maradtak volna. Októberben és novemberben - életkorától függetlenül - valamennyi magyar nyugdíjas élhet a le­hetőséggel a légitársaság eu­rópai járatain. A kedvezmény mértékét és az igénybe ve­hető járatokat később hatá­rozzák meg. Nyugdíjas oldalunkat - az augusztus 20-i ünnepnap mi­att - legközelebb az augusz­tus 27-i lapunkban találják olvasóink. Sok kaposfüredi nyugdí­jas a nap nagy részét a Deseda-parti szőlőstelken tölti. Igazi kikapcsolódást a közeli halastónál a hor­gászat jelentené, de a kaposfüredi részen ma már alig látni horgászo­kat. Kaposfüred — Huszonöt éve vagyok pecás - kezdi a panaszát az 59 éves Baria István. A bala­toni horgászatot hagytam ott a Desedáért. Nap mint nap hajnali háromtól hat óráig a stégen ültem s vártam a nagy fogást. Volt olyan nap, hogy több tíz kiló halat is hazavit­tem. Öt-hat év már alig fogni pontyot, harcsát, süllőt, mert nem telepítenek a tóba. Az engedélyemet sem váltot­tam ki, de ez csak azért van, mert tavasszal a teljes fel­szerelésemet ellopták. Pedig néha nagyon jó lenne kiülni a partra s várni a nagy hala­kat. A 79 éves Balogh Vendel is e szenvedély rabja. Tavaly fogott utoljára halat. Mint mondja, ebben nemcsak a halhiánynak, hanem egész­ségi állapotának is szerepe van. — Barátaim viccesem a déli órák pecásának nevez­nek. Öt éve ebben az idő­pontban fogtam két harcsát. Azóta vallom azt, hogy fél tizenegy és négy óra között érdemes a partra kiülni. S nem mindegy az sem, mivel etetem a halakat. A ragado­zókat hússal, a növényevő­ket pufókával, kukoricával, csonthallal. Megmosolyog­tak akkor is, amikor látták, hogy egy horoggal horgász­tam, pedig jól bevált. A városrész nyugdíjas horgászai ma már csak a jó füredi bor mellett elevenítik fel az elmúlt évek horgász­kalandjait, ugyanis e türel­met igénylő sport lassan el­tűnik a kaposfüredi Desedá- ról. Kovács Gabriella Ecet és zöldségillat keve­redik most a konyhákban, amely csalhatatlanul jelzi, itt az eltevések ideje. A kí­sérletező kedvű olvasók- • nak néhány recepttel adunk ötletet. SOMOGYSZOB Hat éve ment nyugdíjba a somogyszobi általános isko­lából a település helytörténe­tének jó ismerője, Hosszú Lászlóné. Azóta is visszajár dolgozni, nyáron pedig a ve­teményes ad munkát: már nyugdíjasként döntöttek a földvásárlás mellett. — Uborkából 30-35 liter ke­rül a polcra — mesélte Hosszú Lászlóné —, ezt nagyon sze­reti a fővárosban élő testvé­rem, de küldök a fiam család­jának is Sopronba. A férjem kedvence a cseresznyepapri­kával házasított almapaprika, Iskolai, óvodai szünet ló­vén, a nagyszülők vigyáz­zák szeretettel nyáridő­ben az unokákat. A forró napok strandon, vízparton telnek a legkellemeseb­ben. KAPOSVÁR Balogh István a tüskevári für­dőben üldögél egy napernyő alatt, két unokája, Emese- Viktória és Noémi-Erzsébet a kismedencében lubickol.- A fiam és a menyem dol­gozik, napközben ránk bíz­zák a kislányokat. Délelőtt a nagymama körül lábatlan­kodnak, "segítenek" neki a a gyerekek pedig a svábcsa- lamádét szeretik. Ez utóbbinak megkérdez­tük a receptjét. A hozzávalók: 1-1 kg paprika, héjas uborka, káposzta, lilahagyma és 80 dkg zöldparadicsom. A zöld­ségeket felszeleteljük, s este ráöntjük a következő keveré­ket: 40 dkg cukor, 7 dkg só, 3,5 dl ecet, 1 kanál mustár­mag, 1 kávéskanál kömény. Másnap reggel — addigra le­vet enged — üvegekbe töltjük, s felöntjük a saját levével. Egy kevés szalicil és borkénpor kell még hozzá. A nyugdíjas tanárnő szívesen társítja egymással a savanyúságos üvegben az almapaprikát, a gyöngyhagymát, az uborkát és a zöldparadicsomot is, a különböző ízű zöldségek összeérve kellemes aromájú elegyet alkotnak. Nem csoda, ha az unokák szívesen kuk­kantanak be a somogyszobi nagymama kamrájába. (Izményi) kertben, a konyhában, dél­után meg kijövünk a strandra. Megfizethető a be­lépő, kétszáz forint a családi jegy egy napra. Tiszta a víz, rendezett a környezet, nincs nagy tömeg, szemmel tudom tartani a gyerekeket. Itt, a tex­tilművekben dolgoztam har­minchat évet, fociztam a gyár csapatában, a Lobogóban, már csak az emlékek miatt is szívesen járok ide. Küzdel­mes idők voltak, mégis jól­esik felidézni, mert fiatal vol­tam akkor. A mi életünk már csak elpereg valahogy, az unokák jelentik az örömet és a reményt, talán nekik boldo­gabb életük lesz, mint ami­lyen nekünk jutott. K. Cs. Kellemes kötelesség Jut a jégkrémből a nagypapának Is fotó: kovács tibor Boldogok, amikor énekelnek... Takács Márta négy éve ment nyugdíjba, az olaji­parban ledolgozott 37 esz­tendei munka után. A nyugdíjas egyesületben tisztséget nem vállalt, de teszi a dolgát, szervez, se­gít, serénykedik. Siófok- Egy nép kultúrájának szintje az öregek iránt tanúsí­tott tisztelettel és megbecsü­léssel mérhető - kezdi tapasz­talatokon alapuló kesernyés monológját. - Mi itt Európa közepén, azzal is beérnénk, ha nem aláznának meg ben­nünket tisztelet és megbecsü­lés helyett. Egy becsületes munkában eltöltött élet után járó havi járandóság nem elég a megélhetéshez. Háború alatt természetes a félelem de itt most béke van. Mégis félve kapcsoljuk télen magasabbra a fűtést, mert rettegünk a ma­gas számlától. Félünk a sötét­től is, mégis egyre halvá­nyabbra cseréljük az égőket. Fürödni kádban már nem merünk, lavórban tisztálko­dunk, aztán ebben a vízben kimossuk az apróbb holmi­kat, felmossuk vele a lakást, s ezzel öntjük le végül a vécét is. Valamikor szerettük az ünnepeket. Boldogan sütöt­tünk, főztünk. Szívünket be­töltötte a készülődés öröme. Most reszketve számolga­Takács Márta a tálalásban segít egy nyugdíjas rendezvényen tunk, hogy mire jut, hiába próbálunk már hónapokkal előre takarékoskodni.- Siófokon az egyik példás tett a Nyugdíjas Egyesület énekkarának megalakítása volt, Gábriel Fülöpné nyugdí­jas tanárnő vezetésével. Amíg dalolnak - boldogok. Testi­lelki nyavalya nem bántja őket, amikor önfeledten éne­kelnek. Egy-egy kirándulás - különösen, ha melegvizes fürdés is része a programnak - gyógyulást jelent az idősek számára. A szervezés Barabás Andrásáé, az egyesület veze­tőjének munkája. Ezek apró, nélkülözhetetlen örömök.- A Mól Rt Gondoskodás Alapítványa ott van a bajba jutott nyugdíjasai mellett: fű­tési segélyt, temetési segélyt, és eseti szociális segélyt utal ki volt dolgozóinak. Az egye­sület háza azonban Siófok szégyene. Hulló vakolat kí­vül, kopott, vedlett, szedett- vedett székek belül. Omló vakolat, mennyezet, korhadó parketta. A nyugdíjasok saját széthulló életüket látják benne. A gazdag Siófoknak erre nincs pénze? A város há­romezerötszáz nyugdíjasa megérdemelné az önkor­mányzat nagyobb figyelmét, támogatását.- Kaposváron, de Balaton- földváron is nyugdíjas bolto­kat működtetnek, ahol az idősek jelentős kedvezmény­nyel vásárolhatnak, sajnála­tos, hogy Siófokon ezt nem tudtuk megvalósítani. Kértük azt is, hogy az új piac fedet­len részén maradjon ősterme­lői árusítás méltányos árak, ez sem talált meghallgatásra. Mi úgy érezzük, tettünk már annyit ezért a városért, hogy idős korunkra ne legyenek keserűek a hétköznapok és az ünnepek. P. K.

Next

/
Thumbnails
Contents