Somogyi Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-01 / 152. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1998. július 1., szerda Somogyi tájak 7 Nem vállalják át az adósságot Nehéz döntés előtt az önkormányzatok Lejárt a türelmi idő, a hónap közepétől va­lamilyen módon ren­dezni kell számlájukat az OTP lakáshitelt fel­vett személyeknek. A kormány a megnöve­kedett kamatterhek és a tartós közüzemi tar­tozások kiegyenlíté­sére 4 milliárd forintot szán azzal a kikötés­sel, hogy mintegy 2 milliárd forint érték­ben az önkormányza­toknak is vállalni kell a teherből. Fonó, szil, gadács Az OTP, a nevek föltünte­tése nélkül, körlevélben ér­tesítette őket az adósság mértékéről. A kis települé­sek képviselő-testületei fe­lemás érzésekkel fogadták a döntést. Fonóban például kétmillió forint körüli az OTP tartozás és csak egy notórius nem fizetőnél kel­lett kikötni a villanyórát. Kovács Gyula polgármester szerint olyan emberekről van szó, aldk semmiképpen sem egyenlítenék ki számlá­jukat. A testület ezért úgy döntött: nem vállalja át a terheket, mert ha egy eset­ben megténné, a többiek is elvárnák. Igazságtalannak tartják a megkülönbözte­tést, ami különösen a nyug­díjasokat hozná hátrányos helyzetbe, hiszen erre az önkormányzatoknak nincs külön forrása. Ezért a meg­lévőt kellene több felé osz­tani. Gadácson nincs közmű- tartozás, illetve 7-8 család még fizeti a portánkénti 38 ezer forintos vízközmű hozzájárulás arányos ré­szét. Terbe Sándor polgár- mester elmondta: egy sze­mélynek van OTP-tartozása, aki ki tudná egyenlíteni, ezért nem vállalják át a ter­het. Ha lejár a futamidő és az adós nem fizet, jelzálog kerül a házra. Lengyel Antal, Somogy- szil és Gadács körjegyzője szerint 1000 forintnak is megvan a helye a költségve­tésben. A hitelek kiegyenlí­tésére pedig nem biztosítot­tak pótlólagos forrást. Sze­rinte a városokban jobban ki tudják gazdálkodni a szükséges összeget, mint a kis településeken. A vízdíj­hátralék mintegy 800 ezer forint, de az árammérőt csak egy családnál kellett kikötni. OTP- tartozása pe­dig senkinek sincs. Augusz­tusban testületi ülésen dön­tenek: kiegyenlítik-e a köz­tartozásokat Somogyszil- ban. (Várnai) Gépet vesznek a termelők A kisgazdaságban is fontos a fejlesztés A környékbeli termelők anyagi lehetőségükhöz mérten gépesítették gazdaságukat. Aki 10 hektárnál nagyobb terü­leten dolgozik, már be­szerezte a legfontosabb eszközöket. BÜSSÜ, KISGYALÁN, KAZSOK, GÖLLE Kató László gazdajegyző tisz­tában van a kistérségben élő termelők helyzetével, lehető­ségével. A környéken csak­nem harmincán foglalkoznak növénytermesztéssel. Gölle környékén átlagosan 20 hek­tárnyi területen gazdálkod­nak, a térség más falvaiban ennek a felén. Többségük a kukorica termesztés mellett döntött. Ez azzal magyaráz­ható, hogy a korábbi években tapasztalt hullámzó gabona ár, és az értékesítési nehéz­ség sok termelőnek kedvét szegte. A tengeri egyébként szépen fejlődik, az időszerű munkálatokat elvégezték. Az értékesítést is megoldották, számos gazdától egy tolnai felvásárló cég veszi át a ter­mést. A termelők az elmúlt évek­ben folyamatosan költöttek a géppark fejlesztésére. Szinte mindegyik gazdaságban meg­található az MTZ erőgép, s a szántóföldi munkálatokban nélkülözhetetlen kiegészítő berendezések. (Harsányi) A falu utolsó borbélya Németül köszön, sztalinovóból várja a nyugdíját — Amíg bírtam, Szllba jártam, ahol borbélytár­sam, a Proits Pista nyírt engem, én meg őt. Két- három pengő volt egy hajvágás. Most a lá­nyom nyír, borotválkozni meg Igalba visz a busz. Azért vagyok ilyen bo­rostás — simítja végig remegő kézzel ősz sor­téit Gadács kiöregedett borbélya, Lamp Jakab. Gadács Már az apja is borbély volt, takaros üzletük a templomon túl állt. Az értékes berende­zés azóta az enyészeté lett, s a házja is ez a sors vár. Lamp Jakab guten tag-ot köszön és hol magyarul, hol németül, hol meg oroszul álmodik. A sváb mesterember fia meg­járta a sztalinovói lágert. Hat évig görnyedt a szénszállító­nál. Annyit keresett, ameny- nyit megevett. A nyugdíját, még most is onnan várja. — Azt mondták, egyszer el­jön az idő és hazamehetek. 1951-ben engedtek el. Még élt anyám, s apám. Akkor álltam be az öreg helyére. Nem ilyen volt ez a falu. Rengeteg jó­szág • volt, takaros porták. Németek éltek itt, míg ki nem telepítették őket. Apám bor­bélyként megúszta. Fényesen megélt az üzletből. Lamp úr­nak szólították és megsüve- gelték. Ötünket nevelt föl. Már csak egy él közülük — le­gyint párás tekintettel. Lamp Jakab alig múlt húsz éves, amikor nagybátyjánál, Balatonszabadiban kitanulta a mesterséget. A környékről, Várongról, Lápafőről és So- mogyszilból is jöttek hozzá a kuncsaftok. Némelyik na­ponta beretváltatta magát. A borbély szerint nemigen fe­csegtek mint manapság, mert várta őket a munka. — A rövid haj volt a divat és nem használtunk annyi kence-fencét, mint most. A beretvát azonban megválo­gattam; legjobban a Wilkin- sont kedveltem. Úgy borot­váltam, ahogy akartam — mondja, és suta, cigaretta barnította ujjait szájához kapja, nehogy elárulja gyön- geségét az asszonynépnek. Beretváltam-e híres embert? A bíró, Stikl Jakab volt a leg­nagyobb úr, aki betért hoz­zám. Az apjától örökölt borbély- üzlet 30 évig biztosította a be­tevőt. Gyermekei, Jóska, Bo- riska és Ottó sem hagyta el a falut. A németek azonban lassan elfogytak, idegeneket telepítettek helyükbe. Lamp Jakab finom kezét a föld cserzette keményre. Mégsem adott neki a téesz nyugdíjat. — Csak ne öregedtem volna meg így! — legyint, s leveszi sapkáját. Remegő kézzel si­mítja fülére nőtt ősz haját. — Látja? Valamikor ezt el sem tudtam volna képzelni... Várnai Ágnes Szépülő egyházközség Egy speciális, a német- országi kastélyok fölújí­tásánál használatos anyaggal vonják ki a vi­zet a fonói templom alapzatából. Az 1800-as évek végén létesített építmény fala ugyanis nagyon vizesedett, s le­dobta a vakolatot. Gölle és környéke Döme Tibor, fonói magánvál­lalkozó a falusi férfiak segít­ségével a napokban be is fe­jezi a munkát. Mint mondta: a malterba kevert szer na­gyon drága, 350-400 ezer fo­rintba is belekerül. Mint azt Fonai Sándor kántor, egyház­közösségi tag elmondta: a munkához szükséges közel félmillió forintot az egyház- község pénzéből teremtették elő. Göllében a templomtetőt újítják föl. Ehhez minden anyagot megvásároltak. Egy taszári mesterember hagyo­mányos, hódfarkú cserepek­kel varázsolja újjá. A polgár­mesteri hivatalok és a göllei egyházközség három telepü­lésen építtette meg a temető­kerítést. Puska Ferenc plébá­nostól megtudtuk: a korszerű betonkerítéseket kis abla­kokkal is ellátták. Göllében mintegy 800 ezer forintot ál­dozott erre az egyházközség. Most az inámi temetőkerítést szeretnék megépíteni. Ugyancsak az egyházközség és a polgármesteri hivatal összefogásával oldották meg a temetők szemétszállítását. (Várnai) Ingyenes szűrés A 45 éven felüli nőknek ingye­nes emlőszűrést szerve­zett dr. Debreceni Tibor háziorvos szombaton dél­előtt 10 órától a cserénfai orvosi rendelőben. A vizsgálatokat a cserénfai származású dr. Horváth László, a POTE radiológiai klinikájának professzora végzi. A rutin szűrést mammográfiai (emlőrönt­gen) vizsgálattal is kiegé­szítik Cserénfán. Javuló utak Felsőmocso- lád útjainak hetven száza­léka földes volt. Az utóbbi két évben sikerült lekö­vezni és egy négyszáz mé­teres szakaszra aszfalt is került. Mindössze két ki­lométert kell még lefedni. Az utak immár télen is járhatóvá váltak. Teljes ellátás Osztopán- ban az átalakítást köve­tően teljes ellátást kap­hatnak a betegek. Az újjá­varázsolt épületben egészségház és fió­kgyógyszertár, valamint védőnői szolgálat áll a helybeli és eddei lakosok rendelkezésére. Dr. Ko- ronczi Gábor háziorvos 1300 lakost gyógyít. A Hartel Ilona vezette védő­női szolgálat pályázati pénzből vásárolt televíziót és videót, amelyet első­sorban a kismamák felvi­lágosítására használnak. Felújítják a tetőt Kor­szerűsítik a mezőcsoko- nyai óvoda tetőszerkeze­tét. A munkálatokat egy hete kezdték, s ezen a héten már végeznek is. Ennek során kicserélik a gerendát, a szarufát, s ki­javítják a kéményt. Mint azt Decsi József polgár- mester elmondta: a szük­séges pénzt a helyi ön- kormányzat a megyei te­rületfejlesztési tanácstól nyerte pályázat útján. Művelt földek, üres istállók Üdülőkörzet lehetne a kies vidék Gadács hatmilliós költ­ségvetéséből 3 milliót visz el az iskolatámoga­tás, 8-900 ezret a közös körjegyzőség fenntar­tása, másfél milliót pe­dig a szociálpolitika. Csupán a fennmaradó kis rész marad a fejlesz­tésre, s ebből bizony nem lehet nagyot előre­lépni. Gadács A legnagyobb gondja a gadá- csi önkormányzatnak is az anyagiak hiánya. Bár az idén van némi eredmény: felújítot­ták a Mező utca útburkolatát. Az 1 millió 360 ezer forintot azonban három év alatt gyűj­tögették össze. Két héten be­lül megkezdik a művelődési ház felújítását is, ahhoz hat­százezer forintot takarékos­kodtak. — Jó fekvésű, kiváló adott­ságú a falu — mondta Terbe Sándor polgármester —, ám nagyon kevés az anyagi for­rás. Hiába írnak ki állami pá­lyázatokat, ha mi képtelenek vagyunk megfelelni a felté­telnek: nincs ötven százalé­kos saját tőkénk. Tervekben nincs hiány, csak a megvaló­sítás lehetetlen. Egy kéthek- táros tó kialakításával csodá­latos üdülőkörnyezetet vará­zsolhatnánk Gadácsra. Több ezer hektár erdő, két vadász- társaság van a környéken, ki kellene használni az adottsá­gokat. A polgármester maga is gazdálkodó, tudja, mennyi energiát kell a földbe fektetni, ha eredményt akar látni. Fáj­lalja, hogy kevesen próbál­koznak a mezőgazdasági vál­lalkozással, pedig itt más nem ad megélhetést. — Szerencsére nincs gaz­dátlan, megműveletlen föld a faluban, a törekvő emberek gondoskodnak a tulajdonuk­ról. Az állattartás azonban sajnos teljesen visszaesett: régen 30-50 vagon takar­mányt etettek fel az állatok­kal a faluban, most alig két- vagonnyit. Emlékszem még, mikor 40-45 marha járt ki a legelőre, napjainkban pedig egy sem. Az emberek félnek a vállalkozástól, nincs hozzá pénzük vagy merszük. Aki ugyanis egyszer befürdött, az nem vállalkozik újra. Mi másban is bízhatnánk, mint az új kormány vidékfejlesz­tési elképzeléseiben! Talán ez majd a kis településeket is segíti a felemelkedésben. 1. É. Megújult az óvoda Folyamatos az utánpótlás Megszépült a göllei óvoda, ahol a napok­ban alapos felújítást végeztek. Az intéz­ményben folyamatos az utánpótlás. Gölle Tóthné Flórea Veronika, a göllei napköziotthonos óvoda vezetője örömmel új­ságolta: az ősszel 12 kis-, 13 középsős, és 21 nagycso­portos gyerek jár majd hoz­zájuk. Két csoportot alakí­tanak ki, s az apróságokkal négy óvónő foglalkozik. A pedagógusok főiskolát vé­geztek. A munkába még két dajka is besegít. Az intéz­ménybe folyamatos a je­lentkezés, s később újabb gyerekeket várnak. A falu­ban ezzel kapcsolatban nincs gond, mivel a szülők ismerik az előírásokat. Ötéves kortól ugyanis kö­telező óvodába járni, ám célszerű minél hamarabb beíratni a gyermeket. A ki­csinyek ugyanis könnyeb­ben beilleszkednek a kö­zösségbe, s ez előnyös, ki­hat a későbbi fejlődésükre is. A szülőket időben tájé­koztatták a tudnivalókról. Az óvodavezető azt is el­mondta: a gyermekek több­ségét időben beírat­ták. (Harsányi)

Next

/
Thumbnails
Contents