Somogyi Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-25 / 173. szám

1998. július 26., vasárnap Budapesti hiánycikkek: olcsó szállás, drága jegyek Huszonhárom nap múlva kezdődik az Eb A sportbarátok ma este úgy tér­hetnek nyugovó­ra, hogy azt só­hajtják: már csak huszonhármat kell aludni, és kezdődik minden idők legnagyobb honi sportesemé­nye, a szabadtéri atlétikai Európa- bajnokság. Ilyen­kor már minden­nap újabb és újabb hírek érkez­nek a nagy ese­ménnyel kapcso­latban, így Schulek Ágoston­tól, a Magyar At­létikai Szövetség, egyben az Eb­szervezőbizottság elnökétől megtudhattuk, hogy mintegy 1200 versenyzőre, 7-800 kísérőre, 300 VIP-vendégre - közöt­tük az utolsó két napon Juan Antonio Samaranchra, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnökére -, valamint vagy másfél ezer újságíróra számítanak. Ezek az adatok amolyan konti­nentális csúcsnak minősíthetők, mint ahogy mindéképpen re­kordnak számít, hogy az EAA 48 tagországa közül 47 eljuttat­ta a nevezést Budapestre, csupán Gibraltár nem képviselteti majd magát. Aki csak egy kicsit is járatos a sportágban, az nyilván tudja, az ő távollétük a színvonalat nem fogja túlságo­san rontani... Jó hír a szervezőknek, rossz a külföldről és vidékről Buda­pestre készülő atlétabarátoknak, hogy fogynak a szálláshe­lyek, a három-négy csillagos hotelekben már rég nem lehet szobát foglalni. A kispénzűeknek lehet megoldás, hogy a ver­senyekre érvényes bérletet, plusz a szállást reggelivel 65 és 210 dollár (13 000 és 44 000 forint) közötti áron kaphatják meg. Hozzá kell tenni, hogy a legolcsóbb kategóriában már hiába a kereslet, kínálat nincs. Jó hír viszont, hogy a jegyekből, bérletekből még a legtöbb kategóriában bőséges a kínálat. A napijegyek ára 300 és 7500 forint között változik - a legolcsóbbak csak a délelőtti verse­nyekre érvényesek - a hatna­pos bérletek ára pedig 1200 fo­rintnál kezdődik és 33 000-nél végződik. Talán meglepő, de éppen a ledrágább bilétákból fogytak már ki a szervezők, ezeket kapkodták szét legha­marabb. Hiába, az igazi ínyencek semmi pénzt nem sajnálnak, ha jó atlétikáról van szó... * * BUDAPEST '98 EUROPEAN CHAMPIONSHIPS IN ATHLETICS Kárpáti bízik a Fradiban Mindenki mondja a magáét. Már megszólalt alkalmi mun­kás, professzor, s talán még űr­pilóta is. A Fradiról van szó. Természetesen a Ferencváros­ról, hiszen erről a klubról min­denki véleményt forrrtál.. A Fradi iránt nem lehet sen­ki közömbös. Főleg most, ami­kor finoman fogalmazva is furcsa évet zárt a zöld-fehér klub. Pénztelenségről, hatal­mas pénzek eltűnéséről be­szélnek, írnak (még könyv is megjelent) és suttognak az emberek. Mit tettek a Fradival? A csapat úgy lett második az előző szezonban, hogy a já­tékosok hosszú hónapokon keresztül nem kaptak fizetést. Mindennek tetejébe az APEH, meg talán még a jóisten is a klubbal foglalkozott. Aktuális a kérdés: egyálta­lán lesz-e olyan cég, amely ilyen előzmények és zűrzavar után (kiírt tender - de ho­gyan?) pénzt és energiát fektet a legnépszerűbb magyar klub­ba? Persze a Fradi mindig is Fradi marad, éppen ezért min­den esély megvan rá, hogy a dolgok előbb-utóbb jóra for­dulnak. Ez a Ferencváros ese­tében újabb bajnoki címet és biztos alapokon nyugvó hátte­ret jelenthet. Erről beszél Kár­páti György, a Fradi örökös tagja, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó is.- Nincs elkeseredeve a Fradi miatt?- Miért lennék? Minden egyesület anyagi gondokkal küzd, s ez alól a Fradi sem ki­vétel. Új idők jönnek, a kluboknak át kell alakulniuk. Nekünk is. Ha sikerül, minden rendben lesz, ha viszont nem, marad a szenvedés.- És sikerül?- Nézze, ha a Fradinak erős futballcsapata van, akkor lesz befektető. Ebben az esetben jönnek a cégek, és szponzorál­ják a klubot. Ha meg gyengén muzsikál a csapat, senki nem akarja a pénzét áldozni rá.- Elégedett a vezetéssel?- Tény, hogy a vezetők ren­geteg kritikát kaptak az elmúlt időszakban. Lehet, hogy hibá­kat is elkövettek, de én nem lá­tom annyira tragikusan a hely­zetet. A Ferencváros igenis si­keres évet zárt. A futballcsapat ezüstérmes lett, a vízipólósok KEK-et nyertek.- De ott vannak a vádak...- Ugyan, kérem! Magam is hallottam a vádaskodásokról, olvastam különböző cikkeket, sőt tudom, hogy egy könyv is megjelent. Akkor vádaskodjon mindenki, ha bizonyíték van a kezében, addig ez az egész en­gem hidegen hagy.- Igaz, hogy ön is tárgyalt a Fradi-vezetőkkel egy befektetői csoport nevében?- Igen, s ez az ügy még min­dig nincs lefutva. Amennyiben olyan feltételeket ajánlanak a vezetők, akkor lesz szponzor és lesz befektető is. Mondom, még minden lehetséges.- Szavaiból úgy hallom, hogy optimistán tekint a jö­vőbe.- Miért ne lennék optimis­ta? Abban bízom, hogy a Fradi újra és újra feltámad, kerüljön bármilyen nehéz helyzetbe is.- És a futballcsapat?- Mi van a futballcsapattal? Nézze csak végig az átigazolá­sokat! Meggyőződésem, hogy ez az új Fradi nagyobb eséllyel pályázik a bajnoki címre, mint a múlt esztendőben szerepelt csapat. Meg aztán Nyilasi Ti­bor is hozzátehet ehhez vala­mit. Azt nem tudom, hogy ő milyen edző, hiszen nem értek a futballhoz, de kedvenc játé­kosom volt annak idején, és csodálatos embernek tartom.- A Dicobe-ügy sem vette el a kedvét ?- Miért vette volna? Ezt ala­posan felfújták az újságok. Nem történt itt semmmi külö­nös. A vezetés tárgyalt egy céggel, és nem sikerült megál­lapodnia. Ilyen száz esetben is előfordulhat.- Árulja el, vállalna-e bár­milyen feladatot a Fradi fut­ballcsapatának vezetésében.- Dehogyis! Csupán tiszte­letbeli tagságra vágyom. Hi­szen tudja, én úgyis ide tar­tozom. (-gási-) Páratlan botrány kerékpárban Bűnbak csapat tortúrája a Toaron Érdekes dolgok történnek a kerékpározásban. Akik járatosak a „szakmában”, azok talán tudják, a sport történetének első igazán jelentős doppingbotránya éppen ebben a sportágban robbant ki. Az 1960. évi római olimpián egy dán ke­rekes az ajzószereknek esett áldozatul, a versenyen összeesett és meghalt. Az eset ellenére mindeddig amolyan bocsá­natos bűnként kezelték a kerékpárosoknál a doppingolást, míg más sportágakban hosszú évekre eltiltották a versenyzőket mondjuk az anabolikus szteroidok haszná­latáért, addig a biciklisták - elsősorban az országúti profik - a hasonló kilengéseket szinte egy ejnye-bejnyével megúszták. A jelek azonban arra utalnak, vége eme idilli korszaknak, a jelenleg is folyó Tour de France-on, a világ legjelentősebb or­szágúti körversenyén beütött a ménkű. A botrány akkor robbant ki, amikor a fran­cia-belga határon a talán legefősebbb csa­pat, a Festina buszában 400 ampulla ke­mény doppingszert találtak. A csapat orvo­sát és masszőrjét letartóztatták, a vezető­jét menesztették, majd, némi hezitálás után az egész együttest kizárták a további küzdelemből. A csapat francia sztárja, az idei Tour egyik nagy esélyese, Richard Virenque sírva szállt le a nyeregből. A naivak erre persze azt mondják, a do­log így van rendjén, aki bűnt követ el, az bűnhődjék is. Csakhogy... csakhogy azóta egyre másra szólalnak meg szakmabéliek, van aki odáig elmegy, hogy a profik 99 szá­zaléka doppingol. A nagy francia sportláp, a L’Équipe pedig arról számolt be, hogy a TVM csapat két műszerészét márciusban 104 adag EPO nevű ajzószerrel kapták el, és bár a „leletre” a TVM hivatalos buszán bukkantak rá, az ügyben illetékes reimsi bíróság mégsem tartotta szükségesnek el­járás indítását, magyarul: eltussolta az ügyet. A verseny szervezői persze az esetet sú­lyos csapásként élik meg, az érdeklődés érezhetően csökkent, hiszen a címvédő Jan Ullrich - aki a franciák szemében meg­bocsáthatatlan bűnként ráadásul német! - gyakorlatilag ellenfél nélkül maradt. Jean- Marie Leblanc a Tour vezetőségének em­bere is azt nyilatkozta, hogy nehéz döntés volt a Festina kizárása, hiszen - figyeljünk a megfogalmazásra! - „nem vagyok benne biztos, hogy a csapat minden tagja doppin­golt, és abban sem, hogy csak a Festina érintett az ügyben.” Még érdekesebb és tanulságosabb egy idén visszavonult francia kerekes, Erwan Mentheoru véleménye. Ő azt nyilatkozta a Le Mondnak: „Mindenki, aki a kerékpár­sportban él, tud a doppingról. A verseny­zők, a szervezők, a kísérők és az újságírók is. Az, hogy most a Festinából bűnbakot csináltak, szemforgató képmutatás.” És ha ez igaz - márpedig nyilvánvaló­an az -, akkor ugyanennek minősíthető Jacques Chirac francia államelnök véle­ménye is, aki csupán annyit tett hozzá a dologhoz, hogy „a doppingolás becstelen dolog, amit kíméletlenül büntetni kell.” Kevés eminens a német tagozaton Magyar labdarúgók a Bundesligúban Büszkék lehetünk rájuk. Illetve lehetnénk, ha játszanának. De erre még várni kell. Pedig az ám a nagy szám, a Bundesliga! Ott bemutat­kozni, rendszeresen szerepelni, sőt, maradandót nyújtani... ez csaknem minden futballista álma. A szerény magyar bajnokságból ritkán választanak a németek. Alig-alig fordul elő, hogy valamelyik Bundesliga-csapat menedzsere ma­gyarországi játékosnézés után úgy indul haza, hogy azt dünnyögi magában: „Micsoda remek futballista az a bal- szélső, meg a jobbhátvéd...” A világ egyik legerősebb bajnokságában jelenleg öt ma­gyar játékos szerepel. Legalábbis papíron, szerződésileg. A Bundesliga rajtja előtt rövid esélylatolgatást végeztünk, íme... Kezdjük a sort Lisztes Krisztiánnal! A VfB Stuttgart kö­zéppályása a magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígérete. Az a baj, hogy Krisztiánra még mindig csak azt mondjuk, hogy ígéret. Ha beverekedte volna magát Balakov mellé, ta­lán már nem így beszélnénk róla. Az előző bajnokságban ritkán jutott szóhoz, hol becserélték, hol nem. A kezdő csapatban mindössze két alkalommal jutott szóhoz tét­meccsen. Sajnos nem láthattuk őt a KÉK-döntőben sem, ahol csapata vereséget szenvedett az angol Chelsea-től. Aligha meglepő, hogy Lisztessel kapcsolatban egyre több­ször emlegetik a klubcserét. Jóllehet a játékos tagadja, már hírbe hozták a francia Monacóval is. Persze az lenne az igazi, ha a válogatottba bekerült Lisztes Stuttgartban bizo­nyítana... Sokkal jobb helyzetben van Király Gábor, a Hertha BSC kapusa. Az egykori szombathelyi játékos „egyik pillanatról a másikra” védte be magát a berlini klubba, teljesítményé­vel maradéktalanul elégedettek; ezt mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy rendszeresen ő viselte az egyes számú mezt. Király előtt ott a lehetőség, hogy megőrizze helyét a Herthában, no meg beverekedje magát a válogatottba. Klubtársa, Dárdai Pál is „meg-megvillant” a Herthában, bár ő egyelőre a kispadon szerepelt többet. A következő sze­zon akár Dárdai nagy pillanatait is elhozhatja. Jó lenne, ha legalább annyira állandó csapattaggá válna, mint két éve a másodosztályban volt. Lehet, hogy velük kellett volna kezdeni, hiszen mégis­csak bajnokokról van szó: Hrutka János és Szűcs Lajos a Bundesliga-győztes 1. FC Kaiserslautern játékosa. Nagy kérdés, hogy meddig. Ez főleg Szűcsre vonatkozik, aki je­lenleg a rajt előtt már csak a harmadik számú kapusnak számít. Nem csoda, hogy azt nyilatkozta: szívesen védene a Ferencvárosban. Márpedig ha egy német bajnokcsapat tagja ilyet mond, annak előbb-utóbb (kényszerű) váltás a vége. Hrutka János helye stabilabbnak tűnik - legalább a kispadon. Ő csereként jó néhányszor szóhoz jutott, s el­képzelhető, hogy hosszú távon számítanak rá. Mindenképpen említést érdemel még, hogy a Ferencvá­ros két korábbi alapembere, Hajdú Attila és Dragoner At­tila a Bundesliga másodosztályú Fortuna Kölnhöz szerző­dött. Ahhoz a klubhoz, amely egyértelműen a feljutást cé­lozta meg. Ez tehát a német tagozat. Csak azt kívánhatjuk nekik: még jobban tanuljanak meg németül. Beszélni és főleg - futballozni. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents