Somogyi Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-25 / 173. szám
Hírek Csikós-parádé Nép- művészeti vásár kezdődött tegnap a Sio- tour Rt szántódpusztai idegenforgalmi és kulturális központjában. A bábelőadást, a lovasjátékokat és a csikósok bemutatóját közel ezer vendég tekintette meg, akiknek túlnyomó része élt a lehetőséggel, és végigjárta a tizenkét állandó kiállítást. Somogyi Art Pesten A Kapós Art Képző- és Iparművészeti Egyesület tagjainak alkotásaiból nyílt tárlat a fővárosi Vigadó Galériában. A somogyi alkotóművészet számára is nagy elismerést jelentő kiállítást Szepesi Hédi művészettörténész ajánlotta a budapesti művészetbarátok figyelmébe. A textilek, plasztikák, grafikák és festmények kiállítása augusztus 9-ig látogatható a fővárosban. Restaurál a művész Heszter László üvegművész, restaurátor tegnap a bárdudvar- noki Goszthony-kúriá- ban dolgozott. A Fe- renczy-díjas üvegművész - akinek tavaly a nemzetközi szimpo- zion idején nyílik tárlata Kaposváron - több üveggyárnál próbálkozott egy restaurátori munka megoldását kérve. Erre végül csak a bárdudvarnoki üveghuták mutatkoztak alkalmasnak. Kórus-vendégség A táskái nyugdíjasegyesület tagjai tegnap a horvátországi Rasinja községbe utaztak, a térség egyesületei számára rendezett nyugdíjas-találkozóra. Ez a rendezvény ad alkalmat egyébként a két község nyugdíjasainak első találkozására is. A hagyományos népünnepélyen több száz vendég vesz részt, színes programokkal várják a környező települések nyugdíjasait. A fellépők közt lesz a nemzetközi ismertségnek örvendő táskái asszonykórus is. A csoportot Gadányi István polgármester is elkísérte az útra. VASÁRNAPI SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kitvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató Művészviszály az üveghutánál A Vili. Nemzetközi Üveg Szimpozionra készülnek Bárdudvarnokon közben az a hír érkezett, hogy az üvegművészek Tokodra költöztetik a nyári alkotótábort. Veszélybe került volna a Goszthony-kúria hagyománya? Goszthony Mária az államra hagyta bárdudvarnoki házát, azzal, hogy az szolgálja az alkotóművészekét. A megyei önkormányzatnak nem volt pénze helyrehozni a rossz állapotú épületet, ezért is örömmel vette a kilencvenes évek elején négy művész ötletét, az üvegművészet letelepítését. Az általuk létrehozott alapítvány tíz évre kapott ingyenes használati jogot a Goszthony házra azzal, hogy vállalja az épület karbantartását, állagának megóvását és egy alkotótelep kialakítását. A művészek az elmúlt években életet varázsoltak az elhagyatott falak közé, és megalakították- a Magyar Üvegművészeti Társaságot. A tavasszal egy viharos kuratóriumi ülésen azonban személyi ellentétek támadtak. A társaság kétfelé vált, az itt maradók folytatni akarják a munkát, másik részük idén Tokodra költöztetné az alkotótábort. Mi történt Bárdudvarnokon? Bérleti szerződésben van a kúria kezelője, a Múzeumok Megyei Igazgatósága a Goszthony Mária Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpozion Alapítvánnyal. Újjáválasztott kuratóriumának dr. Király István Szabolcs múzeum igazgató is tagja. Azt mondja: a kuratórium rendezett működést akar, mindent megtesz az épület felújításáért és nem hagyja elveszni Goszthony Mária szellemi örökségét. Véleménye szerint Bárdudvarnokhoz szorosan kapcsolódik az alkotótábor, s az idei augusztus sem múlhat el nélküle. Kiss Tibomé a megyei ön- kormányzat közművelődési tanácsosa szerint nem lenne jó, ha tovább romlana a Magyar Üvegművészeti Társaság és az alapítvány közötti kapcsolat. A békés együttműködésben bízik. Úgy látja, hogy az alapítótagoknak joguk volt a személyi változásokról dönteni, s mindezt a jobbítás szándékával tették. A VIII. Nemzetközi Üveg Szimpozi- ont idén is Bárdudvarnokra hirdették meg, az elnevezésre Bárdudvarnok igényt is tart. A megyei önkormányzat idei költségvetésében erre a célra előirányzott 300 ezer forintot. Ha néhány művész önerőből Tokodon hasonlót akar szervezni, az nem gátolhatja az itteni alkotótelepet. Bognár Inke, aki a Magyar Üvegművészeti Társaság ügyvezető titkára. Azok közé tartozik akik az idei rendezvényt el akarják vinni So- mogyból. — Az idén háromszor any- nyian jelentkeztek a szimpozionra, mint az előzőekben, s a negyven ember munkájához már nem elegendőek a bárdudvarnoki technikai feltételek — mondja álláspontját. — Nincs biztosítva az energia, a szomszédtól kaptuk eddig a három fázisú áramot, amely bérlőváltás miatt bizonytalanná vált. A külföldi és a magyar művészeket nem hagyhatjuk az alkotás lehetősége nélkül. A Magyar Üvegművészeti Társaság úgy döntött, hogy a művészi munkára kell fektetni a hangsúlyt, ezért kerestünk új helyszínt a VIII. Nemzetközi Üveg Szimpozi- onnak. Sajnáljuk, hogy a kúria környezetét nélkülöznünk kell. A tokodi üveggyárban olyan tárgyi feltételeket találtunk, amelyek lehetővé teszik a művészi munkát. Az alapítványban továbbra is szeretnénk dolgozni. Andor István a Goszthony Mária Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpozion Alapítvány kuratóriumának új elnöke. — Egy alapítvány pályázati lehetőségei szűkösek, az egyesületé nagyobb. Ezért jött létre itt, Bárdudvarnokon 1996-ban az üvegművészed társaság, azzal a céllal, hogy pénzt hozzon az alapítványnak. Az anyagi forrásokat az alkotótelep jogán szerezték, ám a kötelezettségeket nem vállalták fel, pedig ezek elég súlyosak: a házat karban tartani, a technológiát fejleszteni kell. Túl erős volt a személyi összefonódás, a tagok nem látták át a működést. Az üvegművészeti társaság az alapítvány jogán pályázott két év óta szimpozion megszervezésére. Az ily módon Bárdudvarnoknak megítélt pénzt most Tokodra akarják vinni, amivel természetesen nem értünk egyet. A bérleti díj fejében a művek egyhar- mada a megyei múzeumot illeti, erre a kötelezettségre sem gondoltak. Mindezek ellenére lesz alkotótelep Bárdudvarnokon így is, 15 olyan művészt hívtunk meg, akik 1991-92-ben az első kemencét, a Mária-hutát begyújtották. Az alapítvány továbbra is szorgalmazza a Goszthony- kúria felújítását — a legszükségesebb munkákra 10 millió forint kellene. Ápoljuk a somogyi kapcsolatokat és újakat építünk. Az iparművészeti szakközépiskola külső műhelye lett Bárdudvarnok, az építőipari szakközépiskola a tetőfelújítást segíti munkájával, szívesen jönnek ide diákcsoportok, művészek, megtalálnak bennünket a bérmunkák, sőt a helyi közösséggel is szorosabbra fonjuk a köteléket. Szeretnénk feléleszteni a bárdibükki búcsú régi hagyományát. Azok az üvegművészek, akiknek fontos a Goszthony-szellemi- ség, nem lesznek hűtlenek a kúriához. Izményi Éva Öreg órák ismerője Gáspár Katalint nem érdeklik az egyszer használatos órák fotó: pölöskeiné Körben a szobában legalább harminc öreg óra. A legtöbbje jár, ez legalább húszféle ketyegés. — Föl sem tűnik már ennyiféle órahang. Csak akkor figyelek oda, amikor az egyik abbahagyja — mondta Gáspár Katalin, a házigazda. Az idős asszony a falu órása. Apja volt valaha a mester Szulok- ban, s tőle vette át az ipart. Persze nem órásnak készült, hanem apácának. — Éppen a beöltözésre készültem 1950- ben, amikor szétszórtak bennünket. Hazajöttem, s kitanultam az órásmesterséget. Harminc éve dolgozik ebben a szakmában. A nővér- ruhát csak nemrég, 1990-ben vehette föl. — Még igazán fiatal vagyok — tette hozzá Gáspár Katalin —: alig „két-hetes”. Édesapám mondogatta ezt, amikor ő taposta a hetvenhetediket. Most már én is mondhatom. Sokat megélt, kora és akár a falu élő történelemkönyve lehetne. — Valaha dolgozott Szulokban mindenféle iparos, ma meg már semmilyen nincs — emlékezik. — Több órás is volt, most csak én vagyok egyedül az egész környéken. Nincs olyan fiatal, aki továbbvinné a mesterségemet. S a többi szakmával is ugyanez a helyzet. Vannak, akik kitanulták, de olyan egy sincs, aki abban dolgozna is. A suszter is olyan korú már, mint én. Hát ilyen idős iparosok kellenek egy falunak? Mi lesz, ha mi már nem leszünk? Amikor a szakmáról kérdeztem, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: ezekkel a modern kvarcórákkal nem foglalkozik. — Csak a hagyományos szerkezetűeket javítom. Azt mondom: kivenni az elemet és betenni egy másikat, az nem művészet. Ezek az egyszer használatos órák engem nem érdekelnek. Épp elég baj, hogy manapság ilyen egyszer használatos világot élünk. Ezeket nézze meg — mutat néhány tisztes korú szerkezetet —; orosz Rakéta, Pobeda. Még ma is járnak, bírják a strapát. Csak az a baj, hogy egyre nehezebb alkatrészt szerezni hozzájuk. Sokan nem is vesződnek velük. Kidobják, s vesznek valami modernet, ami aztán egy-két év alatt kiszenved. N. L. Végig szívta az életét A szívást soha nem lehet megunni. Aki egyszer rákapott, nehezen adja fel ezt a különleges élvezetet — tudtam meg Csontos Ferenctől, a kaposvári Amphora pipaklub titkárától. Húsz éves kora óta pipázik, szinte nincs olyan nap, hogy ne venné szájába valamelyik kedvenc pipáját. Válogathat, hiszen 90 darabos gyűjteménnyel büszkélkedik. Nyugtató hobbinak tartja, pipázni ugyanis kizárólag békés körülmények között lehet. Könnyen meg lehet, hogy a gazdák meglepve néznék a pöfékelő gazdajegyzőt. Merthogy civilben agrárszakember; Mernye környéki településeken látja el munkáját.- A pipázás szertartás — mondta Csontos Ferenc. — Kicsit aprólékos, kicsit időt rabló, de épp ez a varázsa. Fenséges már az előkészület. Lehet, hogy másnak unalmas, de én szeretek a dohánnyal bajlódni. Az a jó, ha minél apróbb.- Nem vált divatja múlt szokássá a pipázás?- Szerencsére akad utánpótlás. A fiatalok között is van jó néhány, aki rákapott a pipázásra. Ez nem arról szól, hogy összejön néhány ember, és elszív pár gramm dohányt. Beszélgetünk, időnként versenyre utazunk, egyszóval normális klubéletet élünk. Szeretem a pipázást, nem akarom abbahagyni még jó ideig. — A családban más is követte példáját. — így van. A feleségem is pipázik, azonban kizárólag versenyen. Elkísért az egyikre, ahol beneveztem. Meglepődött, de végül is nem bánta. — Hogyan készül a világ- versenyre? — Rengeteg türelemmel, és gyakorlással. Biztos nem lesz könnyű a világbajnokság, várhatóan mintegy 200 versenyző indul. Már csak az anyagiak izgatnak, a részvétel sokba kerül, támogatókra várok. Az eddigi versenyeken szerzett rutin vélhetően sokat számít. Velencében is szeretnék tisztességesen helyt állni. Az idei ősz zsúfolt lesz: szeptemberben Kaposváron lesz lassúsági pipaszívó verseny, ahol szeretnék eredményesen szerepelni. (Harsányij
