Somogyi Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-25 / 173. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1998. július 25., szombat Kaposvár A patakon innen és túl Az ott élők szerint Szentjakab a város „mostohagyereke” Szentjakab hivatalosan Kaposvár belterületéhez tartozik. Az ott élők azonban nem kaposváriak­nak, hanem szentjakabiaknak vallják magukat. Szentjakab hagyományos határa a Ná- dasdy patak. Ezen innen és túl két világ fogadja az arra járót. A „cigánytelep”, ahogy hagyományosan nevezték — a Hold, Nap, Csillag, Hajnal, Dankó Pista utca környéke — és a város felőli rész, a magyarok. A városrészt inkább az előbbi kapcsán említik. Pedig a 3000- 3200 lakó közül mindössze 800-1000 a cigány. Az együttélés nem zökkenő- mentes, bár erről megoszlanak a véle­mények. Annál több a súrlódás a ci­gányságon belül. Élnek itt beások — „teknyővájó”, román anyanyelvű nemzetség — .kolompárok — oláh cöl- lár abroszos cigányok — valamint ru­mungrók és lovának is. Egyik sem iga­zán él „jószomszédságban” a másikkal. — A kedvezőtlen folyamatok — mint általában a peremkerületeket — Szent- jakabot is elérték — mondta Hász Mi­hály, a városrész képviselője. — A rendszerváltás után itt megszűnt a házépítés, a cigánytelepen például 1988-ben épült az utolsó ház. Amikor dolgozniuk kellett, akkor azért a ci­gány családok is gyarapodtak, megél­tek. Most a cigányokat fel sem veszik sehova. Néhány család eljutott odáig, hogy legalább a gyerekük tanuljon, ők egy kicsit ki is lógnak a sorból. A ne­héz szociális helyzet nemcsak a ci­gányságra jellemző, hanem a város­rész magyar lakóinak többségére is. Legtöbben egyik napról a másikra él­nek. Szentjakab mára elöregedett, csak kevés fiatal jön vissza ide. A képviselő szerint a baj oka, hogy nem mindenki kap egyformán a „ka­lapból”. Szentjakab az infrastrukturá­lis fejlesztésekből kimaradt: az egye­düli városrész például, ahol egy fo­lyóméter csatorna nincs. A szemétte­lep miatt megnőtt a forgalom — ez akár jó is lehetne. De nincsenek meg­felelő járdák, utak. Egy nagyobb eső­nél „elindul a hegy”. Es itt van a leg­több földes út. Kellene még játszótér, női-férfi fodrász, egy nagyobb élelmi­szerbolt. Évente csak egyszer kaszál­nak, míg a város más területein tíz­szer is. — Azért van itt-ott egy kis ered­mény is, de tény, hogy több is lehetett volna. Néhány útszakasz szilárd bur­kolatot kapott, de négy utca még visz- sza van. Van három nyilvános tele­fonfülkénk, a fészerlaki pusztára megépült a bejáróút, két új buszmeg­álló is készült. Hász Mihály Mert nem igaz, hogy az itt élőknek nincs igénye minderre. Lakossági ösz- szefogással épült ki a kábeltelevíziós hálózat és vezettük be a gázt. És vál­tozó érdeklődéssel bár, de tovább foly­tatjuk a Szentjakabi Nyári Esték prog­ramjait. Szinte önerőből, mert a 800 ezres költségvetésnek az idén a negye­dét szavazta meg támogatásként a kul­turális bizottság. (Jakab) Egykor központ, ma külváros Kaposszentjakab régebbi tele­pülés, mint maga a megye- székhely, sőt egykor ez volt a terület központja. Az első fel­jegyzések 1061-ről szólnak, amikor a Kapos folyó melletti Szent Jakab-hegyen Atha ná­dor bencés monostort alapí­tott. 1068-ban, a monostor fel­szentelésén részt vett Salamon király és Géza herceg. 1192- ben III. Béla oklevele Kapos szentjakabot már mint Kapos­vár egyik határát említi. Ka­posszentjakab 1950-ig volt önálló település, ekkor az el­sők között csatolták a megye- székhelyhez. Ma Kaposvár belterületéhez tartozik, az ott élők mégis egyre inkább pe­remkerületnek érzik. Mai kaposvári oldalunk a szentjakabi városrész életéről, lakóiról szól. Külvárosi kívánságok Akik évek óta élnek Szentjakabon, nem köl­töznének el semmi pén­zért. Az itt lakóktól kér­deztük, mégis min változ­tatnának? Horváth Zoltánná: — Szent­jakab teljesen el van hanya­golva. Még járda sincs a Pé­csi utca végén. A házakkal szemben, a közterületen levő árkot sem tisztítják, és mivel lejt a telkünk, az ösz- szes esővíz az udvarra zú­dult. Télen is mindig itt ko­torják le utoljára az utat. timber Gabriella: — Nincs itt még egy rendes buszváró sem. Esős időben bokáig állunk a sárban. Nyilvános telefonfülkére is szükség lenne az utca vé­gére. A rendőröket szívesen látnánk többször is, de ne csak a környék fiataljait rio­gassák. Miért Szentjakab a város mostohagyereke? Kapitány Zoltán: — Sokan ide, a város szélére hordják a szemetet. Az erdők lassan szeméttelephez kezdenek hasonlítani. Ha valaki meg akar szabadulni a kutyájá­tól, biztos, hogy a környé­ken rakja ki. Bartos Róbert: — Kéthe­tente programokat szervez­nek a romokhoz. Azt a pénzt, amit ebbe ölnek, másra is le­hetne fordítani, hiszen nem vonz akkora tömeget ide. Nem lenne rossz, ha kissé fia­talosabb, lendületesebb prog­ramok is lennének, például jó lenne havonta egy-egy sza­badtéri diszkó. Horváth Attila: — Szeret­nénk olyan sík területet, ahol rendesen lehetne fo­cizni, mert a mostanin ma­gától gurul a labda. Nem kellene nekünk nagy, beto­nozott sportpálya, csak olyan hely, ahol akadályta­lanul sportolhatunk. Kovács Ferencné: — Las­san elviselhetetlen az a bűz, ami a cukorgyári zagykazet­tákból évek óta árad. Nem tudom, meddig kell még elvi­selnünk. Andrics Lívia Torzó az apátságnál A megyeszékhely legjelentősebb középkori műemléke a Kaposszent- jakabl Bencés Apátság. Negyedszá­zada fogadja a turistákat. Ezt szol­gálta a kilencvenes évek elején megkezdett építkezés Is. A terv két, tájba simuló épületet vázolt fel. A 14 szobás panzió és a tanácsterem csak álom maradt. A másik — a vizesblokk és az étterem — elkészült, de ez sem tölt­hette be szerepét: a pénz elfogyott, az épületet cserép helyett kátránypapír fedi, beázik, az ablakok hiányoznak. A turista először ezzel az atomkori torzóval talál­kozik, s csak ezt megkerülve jut a kilenc- száz éves apátsághoz. Nem csoda, ha felmerül benne a kaján gondolat, hogy a régi mintha jobb állapotban lenne... — Az építkezés kezdeményezője és elő- relendítője a Móricz művelődési ház — mondta Fábián Éva, a városi főépítészi iroda munkatársa. — Az ötlet dicsérendő, de a befejezéshez szükséges pénz nem volt meg. Tavaly ehhez mintegy 40 millió forint kellett volna. Sok a tennivaló a romegyüttesnél is: karban kellene tartani és konzerválni a középkori falmaradvá­nyokat. A tulajdonviszonyok eléggé érdekesek — mondta Sárái Péter, a kaposvári ön- kormányzat vagyongazdálkodási igazga­tója. A romok állami tulajdonban vannak, a fogadóépület viszont az önkormány­zaté. Ez volt a gátja eddig a pályázati lehe­tőségek kihasználásának, mert pályázni csak a saját tulajdonnal lehet. De az állam nem költött túl sokat e tulajdonára. A képviselőtestület három évvel ezelőtt egyszer már tárgyalta az apátság vagyon­átadásáról szóló előterjesztést, akkor az­zal a feltétellel vette volna át Kaposvár a 15 ezer négyzetméternyi műemléki ingat­lant, ha a műemlékvédelmi hivatal 20 mil­lió forinttal támogatja. Mivel onnan eluta­sító válasz érkezett, így csak a használati jog maradt meg. A művelődési ház mind­össze 250 ezer forintot kapott a hivataltól tavalyelőtt. — A vagyonátadás teremtené meg az esélyét annak, hogy valamilyen pénzhez juthassunk — mondta Sárdi Péter. — A tes­tület a tulajdonátvételt meg is szavazta. Tárgyaltam is egy angol társasággal, amely profitérdekeltség nélküli beruhá­záshoz szeretne kapcsolódni. Az apátság felújítási terveit és a költ­ségvetést októberre készíti el egy kapos­vári építésziroda. Csak ezután használ­hatja ki az önkormányzat a pályázati lehe­A romok konzerválására Is pénz kellene fotó: török tőségeket. Ám a pályázatok 30-50 száza­lék saját erőt kívánnak. Egy negyvenmil­liós költségvetéshez 15-20 millió elkülöní­tett forinttal kellene rendelkeznie a vá­rosnak. lzményi Éva A VÁROSLAKÓK KÉRDEZTÉK 433-882: - A szentjakabi temetőről elfeledkeztek az idén. Még nem volt lekaszálva és a szemetet sem szállították el. Keszler Ferenc, a Somogy Temetkezési Kft szolgáltatásveze­tője: — Idén már lekaszáltuk, a jövő héten ismét kaszáljuk a füvet a szentjakabi temetőben. A következő hét közepéig pe­dig a szemetet is elszállítjuk. 430-428: — Miért mindig csak 3-4 ember dönti el a kábeltévé havi díjának emelését? Miért utólag értesülünk az emelés­ről? Kik választották meg azokat, akik az emelésről dönte­nek? Hász Mihály, a városrész képviselője: — Aki kábeltévét akart nézni, szerződést kötött az építő közösséggel. Ennek a szerző­désnek a 4. pontja többek között azt is tartalmazza, hogy „a jogosultság korlátozása nélkül az érintett városrész utcáiból képviselőket választanak, akik helyettük és nevükben is jogo­sultak eljárni”. Egy másik pont pedig meghatározza az intéző bizottsági tagok, a vezetőség névsorát. 430-426: — Május 8-án a Pécsi utcai árvíz után több család nevében levelet írtam a polgármester úrnak, melyben kár­térítést kértünk, illetve több problémát jeleztünk. Tudomá­som szerint kártérítést csak a mi családunk kapott, pedig több család is igényelte. Kihez fordulhatnának ez ügyben? Hász Mihály, a városrész képviselője: — Engem kell megke­resniük és én hivatalos úton továbbítom a kéréseiket a pol- gáfmesteri hivatalba. Moziműsorok SZIVÁRVÁNY: Szombat 25: 5, 7, 9: ÉLETRE HALÁLRA (am.) Sony digital. Vasárnap 26: 5, 7: ÉLETRE HALÁLRA (am.) Sony digital. VÁSÁRTÉRI AUTÓS: Szombat 25: 21.45 DEEP IMPACT. Vasárnap 26: 21.45 TITA­NIC (am.): Kérdezzen: •R 316-165 Ezen a kaposvári telefonszá­mon a szerkesztőségünk je­lentkezik. Ha kérdése van Ka­posvár bármely vezetőjéhez, polgárához, azt mi továbbítjuk, a választ pedig lapunkban kö­zöljük. Hívásaikat üzenetrög­zítő fogadja. Kérjük, hogy a kérdés előtt mondják rá nevü­ket, címüket, telefonszámukat. fiatalabb résztvevő 8, a legidő­sebb pedig 25 éves volt. Ha egyszer összecsődül a banda nincs menekvés. — Igaz, hogy feltaláljuk ma­gunkat, de nem lenne rossz egy klub — tette hozzá Lőrincz Péter. — Egy hely, ahol együtt lehetünk. Viharok után nyugalom — Hát gyüjjenek bejjebb — mondja a roma fiatalasszony, kezében göndör hajú kislá­nyával. Az alig 15 négyzetmé­teren két ágy és egy járóka. Rend és tisztaság. A 21 éves Frigur Jolán édesanyjával és lányával él itt albérletben. — Szerelemgyerek ez — mu­tat a 9 hónapos Diánára. — Nem kell nekem több. Csak nyűg. Szenvedek ezzel is ép­pen eleget. Nem elég, hogy asztmás, még a foga is most női. Mindegyikre az a drága gyógyszer és segítséget sehol sem kapok. Csak a gyes van meg a családi pótlék. Örülök, ha ezt az egyet föl tudom majd nevelni. Meséli: ezelőtt a nagybátyjá- éknál laktak, nyolcán egy la­kásban. Ott csak a veszekedés, kiabálás volt, itt minden sokkal nyugodtabb. Jobb itt nekik, azt mondják. A szomszédokkal is jól kijönnek. — Mi nem lopunk, mi nem . vagyunk olyanok. Még azt is mondták, ha gond van, ők majd segítenek. Andrics Lívia - Ágoston Anita Városszéli életképek Temesvárról Szentjakabra Három hónapja települt át Temesvárról Jankó Ibolya lá­nyával és vejével. Minden hi­dat felégettek maguk után, és nem vágynak vissza. — Én már 1965-ben szeret­tem volna áttelepülni. Tizen­nyolc évesen volt egy székes- fehérvári udvarlóm. Az áttele- pülés nem sikerült, ő megnő­sült, én férjhez mentem, majd elváltam — meséli Jankó Ibo­lya. Lánya és veje egy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Ma­gyarországra költöznek, itt szeretnék majd születendő gyerekeiket felnevelni. — Németországban élő hú- gomék javasolták, hogy ide költözzünk. Ők már többször jártak itt. Kaposvár nagyon hasonlít a régi Temesvárra. A lányom talán nem is emlék­szik azokra az időkre. Kapos­vár nyugatias, civilizált, csen­des. Főleg a sétálóutca tetszik. A szentjakabi házba első pillanatra beleszerettek, a környék is tetszett nekik. A szomszédok rögtön befogad­ták őket. Csak az a furcsa — mondják — hogy itt mindenki komolyan veszi a munkáját és saját magának kell meghar­colnia érte. Jankó Ibolya szeretne minél több emberrel megismerkedni a környéken, hogy igazán ott­hon érezze magát. Jól érzik magukat akár az erdő szélén Is. A lényeg: a közösség Ha összecsődül a banda A szentjakabi fiataloknak nincs szükségük Kaposvárra, hogy szórakozzanak. Jól érzik magukat akár az erdő szélén is. A lényeg: a közösség. Egyhangú nemmel vála­szolnak arra a kérdésre, beköl- töznének-e a városba. Szerin­tük a városban nem lehet semmit sem csinálni, csak a pénzt költeni. — Falun éltem kiskoromban — mondja Bíró Péter — amíg a szüleim dolgoznak öntözök és esetleg néha kapálok a kert­FOTÓ: TÖRÖK ben, hogy nekik kevesebb dolguk legyen. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen fiatal, aki erre vállalkozik. — Soha nincs üresjárat, itt mindig van tennivaló — helye­sel Kapitány Zoltán. Legin­kább késő délután és este csi­nálunk közös programokat. — Szalonnát sütünk, éjsza­kai túrát rendezünk - veszi át a szót Horváth Attila. — Olykor hajnalig is beszélgetünk. Egymás szavába vágva me­sélik a jobbnál jobb története­ket. Például a legutolsó közös, emlékezetessé vált bulit. A leg­4

Next

/
Thumbnails
Contents