Somogyi Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-11 / 161. szám
Autóval a Dunában A folyóban ritkán találják meg az áldozatokat (Folytatás az első oldalról) A búvárbalesetek most kezdenek gyakoribbá válni — állította —, hiszen a búvárkodás egyre inkább az érdeklődök pénztárcájának a függvénye. Aki megengedheti magának, sokszor úgy is megveszi, hogy merülés előtt semmiféle tanfolyamot nem végez. Vagy ha igen, akkor nem tartja be a szabályokat. — Aki merül és hibát követ el, az az életébe kerülhet. Nálam ilyen baki nem fordulhat elő. Mosolyogtató sztorik persze vannak: tegnap például a tanfolyam résztvevői először merültek éjszaka. Össze-vissza pörögtek a víz alatt, csak a lámpa fénycsóváját lehetett látni. Én egyébként az éjjeli és a téli merülést szeretem a legjobban. Az éjszaka sötétjében olyan — többnyire ragadozó — halat lehet látni, amit nap közben soha. Természetesen a vadászatukat törvény tiltja, ám volt olyan eset, hogy harcsák levadászására kaptunk megbízást, mert a falánk állat pusztította a többi halat. A gyékényesi bányató búvárparadicsomában Budapesttől Szegedig, Németországtól Angliáig érkeznek a merülés szerelmesei. A Nautilus Se búvárszakosztály itt tartja edzéseit, s nemzetközi minősítést nyújtó búváriskoláit is. Tamási Rita Polgárőr vigyázza a postást Az egykori szigorú határőrizet megszűntével radikálisan csökkent a Dráva mentén élők biztonságérzete. A határőrjelenlét már nem rettenti el a bűnözőket, a rendőrök pedig kevesen vannak. Egyre több a betörés, besurranó tolvajok járják a falvakat, virágzik a csempészet, nő a félelem. Nem véletlen, hogy egyre-másra alakulnak polgárvédelmi, önvédelmi csoportok a határvidék falvaiban. Újjáalakult a polgárőrség Bélaváron is, mert ők is érzik: rohamosan romlik a térségben a közbiztonság. — Nagy mostanában a jövés-menés, sok az idegen, muszáj jobban odafigyelniük az itt élőknek saját portáikra — mondja Újfalvi Jánosáé polgármester. — Egyre gyakoribbak a Zalából átránduló besurranó tolvajok, egyre több és egyre erőszakosabb bűncselekmény történik a délvidéken. Nálunk a Kerékhegyi pincék a legveszélyeztetettebbek. Bélaváron a rendőr és az önkormányzat kezdeményezte a faluvédelmi csoport létrehozását, és 15 helybeli vállalta, hogy részt vesz a csoport munkájában. Bolhón is nemrég alakult meg az önvédelmi csoport. Vezetője Tomcsalek Emil, akitől tudjuk: a faluvédelmi csoport létrejöttét az utóbbi időszak romabevándorlása váltotta ki. A bolhóiak a rendszeres járőrözés mellett a helyi postás védelmét is vállalták. Az ok: a faluban annyira megromlott a közbiztonság, hogy a postásasszony már csak így meri vállalni nagyobb összeg szállítását. Újjászerveződött és megkezdte a tisztogatást István- diban is az önvédelmi csoport. Azt tűzték ki célul, hogy sorra rendőrkézre juttatják az ismertebb helyi tolvajokat, tolvajbandákat. Van dolguk bőven, hiszen a szinte teljesen cigánylakta faluban a múlt évben több mint harminc bűncselekmény történt és az istvándi tolvajok a környékbeli kertek alatt is gyakran föltűnnek. Az istvándi polgárok november óta rendszeresen járőröznek. Figyelő- szolgálatuk főleg hó vége felé éber, amikorra már elfogynak a segélyek. Az önvédelmi csoportban egyaránt vannak cigányok és magyarok is. — Nem cigány és magyar között kell különbséget tenni, hanem tisztességes és bűnöző között - így Orsós János, a csoport vezetője. — Egyik is, másik is megtalálható mindkét nációbanA tolvaj nemcsak a magyart, hanem a cigányt is meglopja. Közös érdek, hogy helyre tegyük őket. Nagy László Program és vágyak A héten a parlament elfogadta a kormányprogramot. Somogyi képviselőktől kérdeztük: mit kifogásolnak, illetve mit tartanának jónak, előremutatónak? Dr. Mátrai Márta (Fidesz- MPP): — Úgy gondolom, minden azon múlik, van-e az embereknek munkájuk. A segélyezésekre, a munka- nélküli járadékokra, fiatalkori bűnözésre, kidobott milliárdok önmagukban vajmi keveset érnek. Nem a guruló szekér kereke elé kell köveket dobni, hanem megragadni a gyeplőt. Ezért lényeges, hogy a kormány- program a munkahelyteremtésre, a kis- és középvállalkozások támogatására épül. Másrészt kiemelten kezeli a családpolitikát és az időskorúak méltó ellátását. Pásztohy András (MSZP): — A mezőgazdaság és a vidék- fejlesztés összehangolása régi vesszőparipám. Ebbe az irányba mutatott a tavaly elfogadott agrárfejlesztési törvény is, amelynek én voltam a vezérszónoka. A kormányprogram visszaigazolni látszik ezt a törekvésünket, csakúgy mint az új kormányzati struktúra. Bízom abban, hogy a következő években a kormány ezt tartalommal, mindenekelőtt pénzzel, és törvényi garanciákkal is megtölti. Kifogásolom viszont, hogy a program sok vágyat tartalmaz, amely a realitásokkal nem mindig találkozik. Herényi Károly (MDF): — Egyetértek a kormányprogramban felsorolt célokkal, különösen fontosnak tartom, hogy a családok helyzetén minden lehetséges eszközzel igyekszik javítani. Szerencsére a települések, az önkormányzatok és a területfejlesztés is hangsúlyozottan szerepel a programban, amely komoly felzárkóztató tervet tartalmaz. Egy kormányprogram, a jellegéből adódóan, a célok gyűjteménye. Ha lesz esetleg nézeteltérés, az majd a végrehajtás során derül ki. Dr. Szabó József Andor (Fidesz-MPP): — Az egészet jónak tartom, de egyre nagyobb aggodalommal tölt el, hogy folyamatosan kiderülnek az előző kormány által vállalt kötelezettségek. Ezeknek egy része általunk még nem ismert záradékokban rejlik, és csak úgy röpködnek a milliárdok. Félő, hogy emiatt a kormányprogram bizonyos részeit csak nagyon nehezen teljesíthetjük. Egy biztos: az alapvető 40 pontból igyekszünk minél többet megvalósítani. Dr. Lamperth Mónika (MSZP): — Az a jó a kormányprogramban, hogy kimaradtak belőle mindhárom párt teljesíthetetlen, felelőtlen ígéretei. A választási program feladata, hogy megnyerje a választást. A kormányprogramnak viszont a megoldások mikéntjére kell választ adnia: ezzel adós maradt a program. Barkóczy Gellért (FKGP): — Alapvetően jónak tartom, mert összesimultak a három párt elképzelései. A gabona- válság azonban azonnali megoldást sürget: az 1800 forintos tonnánkénti garantált ár még a költségeket sem fedezi. Az is képtelenség, hogy az állattartók januárban 15 ezer forintért vették meg a 20 kilós malacot, most pedig 18 ezer forintért adják el a 100 kilós disznót. Sajnálom, hogy az autópályák használatát nem sikerült ingyenessé tenni, de a megegyezés fontosabb volt. Francz Rezső (MSZP).: — A célok sorozata ellen semmi kifogásom nincs. A megvalósíthatóságot illetően azonban vannak kételyeim: ez a program több annál, mint amit időben és a rendelkezésre álló pénzzel meg lehet oldani. Nem ad választ a „hogyanra” sem, pusztán a vágyálmok sorozata. A takarót és a nyújtózkodás hosszát összhangba kellene hozni, e nélkül ugyanis nem racionális. Rajcsányi Péter (Fidesz-MPP): — A legnagyobb erénye, hogy a választási program végrehajtására készült intézkedési terv. A gazdasági élénkítését tűzi ki céljául, és tartalmazza azokat az elemeket is, amelyeket biztosítják a polgárok kedvezőbb életkörülményeit. Nem önti ki a fürdővízzel együtt a gyereket, vagyis ami az előző kormány programjában jó volt, azt nem száműzi. Nem lesz lehetőségük szabadidőre a képviselőknek és a kormánytagoknak. Öt év bakikban több ezer óra adást, Idegfeszítő munkát, a szakadatlan koncentrálást, számos baki és sztori oldotta az öt éves Somogy Rádió hétköznapjaiban. Tegnap és ma ugyanis ünnepelnek: ezt az öt évet. A munkatársak ha nem is büszkék tévedéseikre, de lazán adják elő a nyelvbotlásokról szóló „műsort”, íme egy csokorra való. A megszakadt tudósító A tudósító élőben jelentkezett Fo- nyódligetről, majd a telefonvonal, a technika (egyik) csodája megszakadt. A műsorvezető magától értetődően csak annyit mondott: kedves hallgatóink, kollégánk sajnos megszakadt... Az akkori sportfQr&'íWi/' ' H "v § >! szerkesztő ezen a mondaton olyan „felháborítóan” hangosan röhögött, hogy a hangszigetelt stúdióba, tehát minden kedves hallgató lakásába is behallatszott. Cavinton — Csak arra vártam a stúdió közelében, hogy lepörögjön a zene és beolvassam a Csiky Gergely Színház aznapi műsorát — mondja Csorba András, a rádió főszerkesztője. — A Somogyi Hírlapból kiböngésztem, ám amíg megtettem a mikrofonig a „legalább” három és fél métert, elfelejtettem. Addig jutottam el, hogy a színház mai mű'yt'fSfj'A ttttjjgggttggaK8&a£g| ttttl |MM| ggj <•$ flHHj Ktttt ,i sora, a... a... Kedves hallgatóink, ezt elfelejtettem. Miközben szakadt rólam a víz, „kivágtam” magam: persze, m^rt elvelejtettem bevenni a Cavintont. Ez a kijelentésem aztán többször is vissza köszönt. Először egy Rákóczi-mecs- csen, majd a tűzoltóságon érdeklődtek, hogy ma bevettem-e már a gyógyszeremet. Halálpontos idő Hát így megy ez a rádióban, és akkor még nem esett szó Pálvölgyi Erika rendszeres bakijáról: köszöntötte a hallgatókat, majd beolvasta a „Kossuth Rádió” híreit; a „halálpontos” időről és a digitális óra leolvasásának nehézségeiről. De a rádiózás ettől (is) szép... Betűhiba A híreket olvasva nemes egyszerűséggel arab tenoristáknak „titulálták” az arab terroristákat. A stúdió üvegfalán túl mindenki fetreng a nevetéstől, de a hírolvasó nem is értette először, hogy miért... — Papíron a riportalany úgy szerepelt, hogy Himtalan György, holott helyesen Hintalan volt — emlékszik az egyik kínos „ügyre” Szabó Kinga szerkesztő műsorvezető. — Annyira röhögtünk, hogy a következő híreket sem tudtuk súlyuknak, jelentőségüknek megfelelően beolvasni. Ebből az következett, hogy a Nem emelik a nyugdíjakat című szomorú hír szinte úgy hangozhatott, mint ami a világ legvidámabb dolga. Az pedig, hogy egy rablásnak tettese vagy tetvese van, nem derült ki abból a hírből, amelyet nemrégiben a hírolvasó bemondott. Talán egyszerűbb lett volna tetves tettest mondani... „efa„-fa Springmann Andrea — miközben teke-eredményeket közölt a sporthírekben — csak annyit kérdezett társától (természetesen adásban), hogy mi az a százötven „ef-a". Fa, azaz találati eredmény - válaszolt kuncogva a társa.
