Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-06 / 131. szám
SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK ■ •• ■ WW Rajcsányi Péter Pásztohy András Barkóczy Gellért Szászfalvi László Dr. Suchman Tamás Dr. Lamoerth Mónika Dr. Csákabonvi Balázs Dr. Szabó József Andor Herényi Károlv Képviselőink beruházásai Nagyobb zakó nem lesz Az új Országgyűlésben 14 somogyi képviselő ül majd. Néhá- nyuknak már ismerős ez a szerep, másoknak újdonság. Ösz- szeállításunkban azt kérdeztük valamennyiüktől: munkájukhoz mit ruháznak be? Rajcsányi Péter (Fidesz-MPP): — A képviselőség olyan, mint a bankkölcsön: az ember meg akar valósítani valamit, ennek érdekében elzálogosítja az értékeit, remélve, hogy nem fognak a bank kezére jutni. Jelzálog alá kerül a hitelesség, a szakmán belül és kívül elért eredmények, az emberek megbecsülése. Egy nagy szatyorra és egy vastagtalpú cipőre ruházok be. A nagy szatyorban fogom a parlamentbe cipelni a környék problémáit. A vastagtalpú cipő azért kell, hogy visszajárhassak mindenhová, ahol ezt megígértem a választóknak. No, meg azért, hogy egy kicsit magasabbról és távolabbra lássak. Pásztohy András (MSZP): - Bársonyszékre nem számítok, a parlamenti bőrülések viszont nemcsak kényelmetlenek, hanem koptatják is a ruhát, ezért fölfrissítem a ruhatáramat. Ellenzékben is fontos a gyors információszerzés, ezért végérvényesen elhatároztam, hogy megtanulom a számítógép kezelését. Másrészt igyekszem átállni a konstruktív ellenzéki gondolkodásra, előveszem a kritikusabb szemléletű énemet. István József (FKGP): — Az energiáimat, a képességeimet és a nyolc éves parlamenti tapasztalataimat ruházom be, hogy megvalósíthassuk mindazt, amit a választóinknak ígértünk. 1990-től egyszer már volt kormányzati szerepünk, lehet, hogy most ismét felkérést kapunk erre. Ha így történik, egy nagyobb felelősség-vállalás is része lesz a beruházásnak. Ellentételezésként semmit sem várok, csak az eredményt. Dr. Mátrai Márta (Fidesz-MPP): - Kerül, amibe kerül, megveszem a legérzékenyebb vevőkészüléket, hogy a parlamentben ülve is meghalljam a kaposváriak hangját. Vásárolok több tucat gombolyag fonalat: egyrészt a véget nem érő üléseken jó, ha az ember nem veszíti el a fonalat; másrészt a nagypolitika útvesztőjében mindig meg kell találni a visszautat a választóimhoz. Aztán fogadok egy tolmácsot, mert jó lenne szót érteni az ellenzéki képviselőkkel, különösen a somogyiakkal: meggyőződésem ugyanis, hogy ugyanaz a célunk, csak más utat választottunk az eléréséhez. Talán sikerül ezt világossá tennem: ehhez beszerzek néhány útjelző táblát és egy örökmécsest. Francz Rezső (MSZP): — Ellenzékben is jelentős súlyt szeretnék képviselni, ezért a húsz éve tartott 115-120 kilómból nem adok le. Ennek az a hátránya, hogy két számmal nagyobb zakó kell, mint nadrág: a hideg ráz ki, amikor vásárolni kell. Szerencsére most mindenem megvan. Karácsonykor kaptam egy számítógépet, a születésnapomra egy fax-modemet, tíz év után tavaly vettem egy új autót. Mivel a házéinök már többször megfenyegetett, hogy kivezettet az ülésteremből, ha telefonáláson kap, beszereztem egy fülhallgatót is. Teljes menetfelszerelésben várom az alakuló ülést. Barkóczy Gellért (FKGP): - Tetőtől talpig új ruhát öltök az új parlament tiszteletére. Veszek néhány új nyakkendőt is, mindenfélét, de vöröset nem. A kormánypárti megjelenésem egyébként ugyanolyan lesz, mint a korábbi: marad a fehér ing és a kisgazda-jelvény. Ellenzékben nem sikerült megvalósítani régi tervemet, talán most a nagy kalapból beruházhatunk a siófoki melegvíz feltárására, vagy egy termálközpont létrehozására Som községben. Szászfalvi László (MDF): — A családom tűrőképességét, a gyerekeimmel való törődést és azt az időt, ami a tisztességes munkához kell. Beruházom még a polgárokkal való kapcsolatomat a közös jövő kialakítása érdekében. Dr. Suchman Tamás (MSZP): — Az ismert eredmény után nem maradt más, mint hogy azt a politikai tőkét ruházzuk be, amit az elmúlt nyolc évben szereztünk. Ez elég ahhoz, hogy az első ciklus kormánypártjainak fő kritikusait, a mai koalíció fő erejét kontrolláljuk, és megfigyeljük a politikai kanosszajárás útján. Dr. Tamás Károly (FKGP): - A múltamat, az elsajátított szellemi tőkét — azt hiszem, ráfér a parlamentre. Veszek több mázsa toleranciát is, amivel felvértezhetem magam, pajzsként tartva magam elé, hogy megtörjenek rajta az ellenzék nyilai. A legóhajtottabb beruházásként visszavenném a külföldiektől a zsebszerződésekkel megvásárolt földeket, és szétosztanám a magyar gazdák között. Dr. Lamperth Mónika (MSZP): — Nem beruházásra, hanem tőkefelhalmozásra készülök, mégpedig szellemi tőkefelhalmozásra. Ellenzéki képviselőként több időm lesz még alaposabban foglalkozni szakmai ügyekkel, ezek között az európai-uniós csatlakozás emberi oldalával, a területfejlesztéssel és sokkal részletesebben Kaposvár ügyeivel. Szellemi befektetésként tökéletesíteni szeretném angol tudásomat és barátkozom az internettel is. Ha a beruházásra vonatkozó kérdést szó szerint értem, vennem kell egy új aktatáskát, mert a réginek leszakadt a füle. Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP): — Egy kisebb méretű aktatáskát veszek, mert ellenzéki képviselőként kevesebb irat kerül bele: a törvényelőkészítés kevésbé lesz a mi feladatunk, azok a módosító indítványok pedig, amelyeket én akarok beterjeszteni, kisebb helyen is elférnek. Mindenesetre megtartom a régi táskámat is, mert soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. Szita Károly (Fidész-MPP): — Veszek egy átmeneti kabátot! Beruházásomat tehát meghatározza, hogy nem szívesen adnám föl Kaposvár polgármesteri székét. Barátaim már jól tudják ennek okát. Éppen elégszer hallották tőlem: én Kaposvárt, Kaposvár pedig engem választott. Az ősszel újabb négy évre kérem majd a választópolgárok bizalmát. Ha újra megkapom bőven lesz beruházni való. Dr. Szabó József Andor (Fidesz- MPP): — Ha a középkorban élnék, azt mondanám, hogy életemet és véremet a választópolgárokért áldozom. A jelenben csak minden tudásomat és energiámat ajánlhatom fel. Lesz tennivaló bőven, folytatnom kell elődöm munkáját, aki listán bejutott képviselőként remélhetően segít jól szolgálni a választókerület érdekeit. Herényi Károly (MDF): — Balaton- parti lévén és mivel itt a nyár, minden alkalmat megragadok arra, hogy feltöltődjek napsugárral. Remélem a jövő nyárig kitart... Aztán vennék sok-sok pár cipőt, hiszen négy évig sok mindent ki kell járnom a választókörzetemért. Füldugót is vennék magamnak, hogy a fogadóóráimon elhangzó durvaságokat ne is halljam. De ezt nem használom, ha józan bírálatot kapok, vagy éppen tanácsot adnak. Vásárolnék egy erős páncél- inget, amely felvértez és megvéd politikai ellenfeleim övön aluli ütéseitől. Talán varázspálcára is szükségem lenne? De vásárolok egy fotóalbumot, amelybe feleségem és két lányom fényképeit ragasztanám, hogy legalább mindig velem legyenek. Most pedig veszek egy mély lélegzetet és belevágok a közepébe. Segélykiáltás két kilakoltatás között Fedél nélkül, két gyerekkel — Nem akarom, hogy intézetbe vigyék a gyerekeimet. De ha most utcára kerülök, félek, elveszik őket tőlem — kesereg a törékeny, idegesen remegő fiatalasszony. Nagy, fekete szemeiben néma segítségkérés. K. Andrea kálváriája akkor kezdődött, amikor négy éve elhagyta a férje. Ki kellett költözniük a szolgálati lakásból. A fedél nélkül maradt kétgyerekes fiatalasszonyt nagybátyja fogadta be. Márciusban a nagybácsi meghalt, s Andrea felszólítást kapott a polgármesteri hivataltól: költözzenek ki az önkormányzati bérlakásból. — Nem volt hova mennünk, ezért kértem a bérleti jog folytatását, de elutasították a kérvényemet, azt mondták: sok a rászoruló. Egy éve bent van a lakásigénylésem, nem tudom, ki lehetett rászo- rulóbb egy anyánál és két kisgyereknél? Még meg is büntettek 10 ezer forintra, mert jogcím nélküli lakáshasználó vagyok. Hiába mondtam, hogy a takarítónői fizetésemből ezt nem tudom kifizetni, így is alig eszem, csak a gyerekeknek jusson, nem engedték el. Mikor már azzal fenyegettek, hogy karhatalommal fognak kiköltöztetni, nagyon megijedtem. Ha a gyerekek óvónője nem segít, ma az utcán alszunk. Puska Imréné, a Tallián Gyula utcai óvoda vezetője jól ismeri a családot. — Három éve jár hozzánk a két kisfiú. Tomi ötéves, Józsi hét. Soha nem volt velük semmi gond. Az anyuka szépen, tisztán járatja őket. Felhívtam Lukács Máriát, a lakásügyi irodán, a polgármesteri hivatalban: kértem, hadd maradhassanak a lakásban, ő azonban arra hivatkozott: aki jogcím nélkül lakik az ön- kormányzati lakásban, azt ki kell költöztetni. A gyermekjóléti szolgálatnál tudtam meg, hogy a nemrég elkészült anyaotthonban befogadnák az anyukát a két kisfiúval. Azt mondták: itt egy évig is ellakhatnak, amíg nem találnak más megoldást. — Most az anyaotthonból is el kell jönnünk — panaszolja Andrea. — Kell a hely a csecsemővel érkező anyáknak. Pedig vannak itt 3 és 4 éves gyerekek is. Az otthonvezető szerint az én gyerekeim zavarják a többieket. — Mikor márciusban az utcára került az anyuka a két gyerekkel, megsajnáltuk és befogadtuk őket. Akkor még kevesen laktak az otthonban — mondja Mihalovics Ildikó, a Jutái úti anyaotthon vezetője. — De megmondtuk, hogy ez csak ideiglenes megoldás, amíg nem talál albérletet. Az anyaotthon csecsemők és fiatal anyák számára épült. A kicsiknek sokat kell aludni, nem tudnak pihenni, ha a nagyobbak csapkodják az ajtókat. Tizenöt anyát és csecsemőt tudunk elhelyezni a szobákban. Mára annyi a jelentkező, hogy előjegyzést kell készíteni, mikor tudunk fogadni valakit. Ennek ellenére nem zavarjuk el őket, veszünk még egy heverőt az anyuka számára, s reméljük mielőbb talál albérletet. Magam is 5-6 címet ajánlottam, megengedtem azt is, hogy innen telefonáljon a hirdetésekre. Próbálunk nekik segíteni, de számukra nem a csecsemőotthon a megoldás. Andrea minden olyan helyen megfordult, ahonnan támogatást remélt: a család- segítőben, a szociális irodán, a gyámhatóságon, a lakásügyi irodán. Hol türelmesen, hol kétségbeesetten és türelmetlenül próbálkozott. Végigjárt számtalan albérletet. Amint meghallották, hogy két gyereke van, már nem akarták kiadni a szobát. — 15 400 forintot keresek a kórházban takarítónőként, 9600 forint családi pótlékot kapok és 4600 forint nevelési segélyt. Gyermektartást még egy fillért sem kaptam. Kértem a gyámhatóságon, hogy előlegezze meg az állam, de csak a végrehajtási eljárás után lehetne... Ha összehúzzuk magunkat, így is tudnék tízezer forintot fizetni albérletért. Ha találnék. S. Pap Gitta
