Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-27 / 149. szám

Kadarkúton csaknem botrányba fulladt egy temetés Idegen sírba Sokan el sem hitték, hogy Ilyen megtörténhet Rossz sírhelyet ástak ki, ezért csaknem botrányba fulladt a temetés, amikor Nagy Jánosné, höt­venhárom éves ka­darkúti asszony földi maradványait helyez­ték örök nyugalomra a faluban. — Édesanyám halála várat­lanul ért bennünket; igye­keztünk gyorsan intézni mindent, hogy mielőbb örök nyugalomba helyez­hessük - mondta könnyes szemekkel az elhalálozott asszony lánya hetekkel a temetés után. - A temetési szertartás megszervezését és az ezzel kapcsolatos te­endőket a cég helyi képvi­selőjén keresztül a barcsi Szalai és Társa Temetke­zési Bt-re bíztuk. Míg mi a papírokat intéztük, kivá­lasztottuk a koporsót és a kellékeket, ők küldtek munkásokat, hogy ássák ki a sírt. A temetési szertartás a templomban kezdődött, a gyászmenet ezt követően vonult a falu határán lévő temetőbe. Ott azonban a család tagjai megdöb­benve vették észre, hogy a sírásók nem a családi sír­hantot, hanem a gyászoló asszony nővére családjá­nak a sírját ásták ki. A jelenlévők azonnal in­tézkedtek, ám a cég veze­tői nem voltak segítőké­szek. A jelenlévő sírásók ajánlották fel, hogy kiás­sák a másik sírt is, ez azonban hosszú időn át tartott, a távolról jött ro­konok el sem hitték, hogy ilyen megtörténhet. Szalai Balázs, a Szalai és Társa Bt ügyvezetője, saját cégének munkatársain kí­vül okolja a családot is a történtekért, mert szerinte senki sem mutatta meg nekik a sírhelyet. Mivel a másik testvér hozzátarto­zóját már korábban temet­ték, és mivel a név hason­lított, ezért ástak ki rossz sírhelyet. Hangsúlyozta: véleménye nem tekinthető hivatalosnak, a cég ügyei­ről ugyanis csak felesége Druskóczy Irén nyilatkoz­hat. A hölgy azonban csak magánemberként volt haj­landó elmondani a véle­ményét, a nyilatkozattól elzárkózott. A családnak a legjobban az fáj, hogy a Szalai és Társa Bt-től senki még csak elnézést sem kért az eset után. B. Zs. Az ezredesé a legbutább kutya A ménes marad, Janza unokát vár A Szomszédok Juliját feleségül veszi a motoros rendőr. De csak a tévésorozatban. Mert a rendőrt ala­kító Pintér Tibor valójában Janza Kata színésznő férje, s szeptemberre kisbabát várnak. Mindezt a leendő nagypapától, dr. Janza Frigyes ezredestől tudtam meg a somogysárdl lovasversenyen. Dr. Janza Frigyes ezredes 1993 óta kíséri figyelemmel a so- mogysárdi ménes sorsát. — Szolgálati kötelességem a lovas versenyek szervezése és a ménes munkájának a fel­ügyelete. A rendőrség kutyás- és lovasszolgálatot tart fenn. A kutyásbázis hagyományosan Dunakeszin működik, idén ünnepli 50. születésnapját. A somogysárdi lovasbázis pedig ebben az évben lesz öt éves. A két szolgálat szakmai felügye­lete a feladatom. — Többször felvetődött a somogysárdi ménes eladása. — A történetből annyi igaz: az ÁPV Rt felhatalmazást ka­pott, hogy továbbértékesí­tésre megvásárolja a ménest. A kormányhatározat nem írja elő kötelezően az értékesí­tést, s az ÁPV Rt számára sem a vásárlást. Ez egy lehetőség. Soha nem rejtettem véka alá a véleményemet arról, hogy hasznosnak tartom a so­mogysárdi bázis tevékenysé­gét. Az itt eltöltött öt év miatt érzelmileg is kötődöm So- mogyhoz. De rendőr vagyok, ¥ ha parancsot kapok az el­adásra, végrehajtom. — Agrárszakemberből lett rendőr vagy fordítva? — Állatorvos vagyok. 1975 óta dolgozom a rendőrségen. Első feladatom az volt, hogy egy kutyakórházat hozzak létre Dunakeszin. — Otthon van kutyája? — A világ legbutább kutyá­jának vagyok a tulajdonosa. Nagy testű, erőteljes felépí­tésű hovavart, Dominó névre hallgat. A lányomnak tetszett meg egy ismerősömnél ez a fajta, s születésnapjára kapott egy kölyköt. Most már hét éves, de ugyanazon a szellemi színvonalon áll, mint kiskorá­ban. A saját kiképző kollégáim sem vállalták a tanítását. Azt mondták, bármi mást kérhe­tek, csak ezt ne. — Melyek az okos kutyák? — Univerzális a német ju­hász. Ezt a fajtát Max Hols Ste- fanitz német kapitány kifeje­zetten rendőrkutyának te­nyésztette ki, ezelőtt száz éve. Kiegyensúlyozott, jó a szimata és engedelmes. Megvan a testi Ismeretlen Fekete István-alkotás került elő Az itt eltöltött öt év érzelmileg Is köt Somogyhoz fotó: török anett ereje is és minden célra hasz­nosítható. Jól beváltak a rotve- ilereink is. Kereső munkára más fajtákat alkalmazunk, mert a vadász típusú kutyák között sokkal temperamen- tumosabbakat lehet találni. Legszívesebben labrador ret- riverekkel dolgozunk és van néhány spániel is, de a kábító­szert zömmel németjuhászok keresik.- Ritkán látni rendőrt a té­vében énekelni... — A rendvédelmi kórusban énekelek. Komáromi István Pest megyei rendőr-főkapi­tány a zeneszerzőnk.- Lánya, Janza Kata szí­nésznő. Léptek már fel együtt? — Mivel a kórusnak nélkü­lözhetetlen tagja Kata, voltunk már együtt színpadon. Ő a profi a csapatban. Ahhoz nem venném a bátorságot, hogy önállóan énekeljek.- Milyen szerepre készül most a lánya? — Kismama szerepre. Szep­temberre várják a babát, s most ez a legfontosabb szá­mára.- Az egész Jánza család szeret lovagolni. Úgy tudom, hogy veje, Pintér Tibor szí­nész, akit a Szomszédok című tévésorozatból motoros rend­őrként ismernek a nézők, szintén lóháton ismerkedett meg a jövendőbelijével. — Nem egészen. De tény, hogy nem mindennapi lány­kérés volt nálunk. Egyik reggel Tibor felhívott mobiltelefo­non, hogy nyissam ki a nagy kaput a házunknál. Kinyitot­tam. Kinézek az ablakon, s lá­tom hogy Tibor lóháton léptet be a kertbe. Az erkély alatt, gi­tárkísérettel kérte meg Kata kezét, akárcsak Rómeó. Nem lehetett nemet mondani. S. Pap Gitta Forgatókönyv a szekrény mélyéről Fekete István Ismeretlen filmforgatókönyvére bukkan­tam a héten: a mintegy 200 oldalas mű még a negyve­nes években készülhetett - mondta a Vasárnapi So­mogyi Hírlapnak Bodó Imre (44) göllel születésű ag­rármérnök-helytörténész, a dombóvári Fekete István Múzeum alapítója. Hozzátette: az író halála után csak­nem három évtizeddel kincset ér az Ilyen lelet. Bodó Imre egy 86 éves buda­pesti asszonnyal találkozott, aki jól ismerte a neves írót. Fe­kete István ugyanis a harmin­cas években gazdajegyző volt Ajkán, a hölgy pedig a közeli Várpalotán élt. Többször vál­tottak levelet, gyűjtötte köny­veit, gondosan kivágta a róla szóló újságcikkeket. Az elmúlt évtizedek alatt terebélyesre duzzadt a Fekete István emlé­két és munkásságát idéző anyag, s ezt - ígérete szerint - az asszony később a dombó­vári gyűjteménynek adja át.- Ezen a héten személyesen találkoztunk. Tapasztaltam: fantasztikus gondossággal raktározta a könyveket. A sok emlék között mutatott egy ko­rabeli forgatókönyvet, amely számomra ismeretlen volt. Fekete István örökségét meg­lehetősen jól ismerem, ám er­ről még nem hallottam. Az biztos, hogy még nem adták ki. Egy árvízkatasztrófa törté­netét dolgozza fel a mű, a cse­lekmény a nagybirtokos rend­szer idején, az Alföldön ját­szódik. A hölgy egyébként ezt még korábban ajándékba kapta, úgy tudom, hogy több művet adott az író másoknak is ajándékba. Azt mondja Bodó, hogy fel­emelő, különleges érzés volt olvasni a kéziratot. Az író 1970. június 23-án halt meg, s a mostam lelet feltűnése szinte napra pontosan egyezik az év­fordulóval.- Gyűjti az íróval kapcsola­tos emléket, múzeumot alapí­tott, olvasta a több mint negyven alkotását, meglehe­tősen jól ismeri. Mit jelent önnek Fekete István?- Kisdiákként a Koppányi aga testamentumát olvastam: felejthetetlen élmény volt. Az­óta az összes fellelhető művét elolvastam. Fekete István a huszadik század egyik legna­gyobb magyar írója, s a hazai olvasókon kívül a világ szá­mos országában ismerik. Ha­zánkban eddig csaknem 18 millió példányban adták ki műveit, külföldön is több mint kétmillió jelent meg. Különle­ges az is, hogy nyolc nyelven olvasható. Az angol és német mellett bolgárul, spanyolul és lettül is. Az egyik alkotása még a második világháború alatt, Belgiumban jelent meg fran­ciául. Ez irodalmi kuriózum, hiszen a francia kiadást most tervezik. Úgy hallottam a na­pokban, hogy litvánok is ko­molyan érdeldődnek.- Mennyire érdekli a mai fiatalokat Fekete?- Szívesen olvassák, szere­tik regényeit, elbeszéléseit. A történettel azonosulni tud a mai kiskamasz is, bár az írás évtizedekkel ezelőtt készült. Úgy vélem, hogy Fekete István öröksége meghatározó az iro­dalomban, művei kiemelt he­lyet foglalnak el. (Harsányi) Lányokat loptak, rendőr karjába hajtottak Két fiatal lány és barátjuk a Balaton-parton 1996. Jú­lius 14-én diszkóba ballagott a zamárdl üt mentén. A felhőtlennek ígérkező este szörnyűségesen mara­dandó nyomot hagyott mindhármukban. Két budapesti fiatalember: a 22 éves Fekete Lajos és a 23 éves Sárközi Zoltán 1996. jú­lius 14-én szórakozni indult Budapestről Siófokra. Társuk az a Balogh László volt, akit a bíróság többek között ezzel az üggyel összefüggően, il­letve más bűncselekmények elkövetés miatt hét év fegy­házbüntetésre ítélt. A vádlot­tak napközben sétáltak, strandoltak, majd este disz­kóba indultak. Autójukba Zamárdiban fölvették az út szélén gyalogló két lányt és barátjukat. Balogh László, aki az autót vezette, fölajánlotta, hogy elviszi őket, hiszen ők maguk is diszkóba indultak. A zamárdi Pálma után a Palace diszkóban kötöttek ki, ahol Baloghnak feltűnt a lá­nyokat kísérő fiú értékes kar­órája és karkötője. Ekkor már a társaság kiszórakozta ma­gát, legalább is a lányok haza akartak menni. Balogh azon­ban azt javasolta, hogy a ti­vornyát folytassák tovább Tihanyban, s el is indultak a szántódi révhez, ám onnan vissza kanyarodtak Balaton- széplak felé. Az autót, amelyben hatan ültek, ekkor Balogh vezette. Amikor egy szusszanásnyi időre megáll­tak, akkor a lányokat kísérő fiú némi alkoholtól „befolyá­solt állapotban” kiszállt. Ba­logh a kocsitól néhány mé­terre megütötte a részeg fia­talembert, majd meg is rúgta. Az eszméletlen férfi kezéről letépte a karóráját és a kar­láncát. Az egyik lány barátjá­nak a segítségére akart sietni, de az erősen ittas Balogh vissza parancsolta a kocsiba, majd mellé ült és tovább haj­tottak. A lányok ekkor már féltek Baloghtól. Sírva kö­nyörögtek, hogy ne hagyják ott a barátjukat az út szélén. Balogh azonban közölte ve­lük, hogy Budapestre men­nek egy kicsit szórakozni, az­tán majd visszahozzák a lá­nyokat Széplakra. Majd hoz­zátette: a barátjuk különben is eladta őket 20 ezer forin­tért. Fekete Lajos és Sárközi István Balogh minden utasí­tását teljesítette... Azt is, amikor a férfi egy földúton ál­líttatta meg az autót. Balogh az egyik lányt simogatta, ám amikor az sírva ellenkezett, tovább indultak. Ezután az erdőből kiérve az M7-es au­tópályán Budapest felé haj­tottak. A még mindig nyö­szörgő, kétségbeesett lá­nyoknak azonban szerencsé­jük volt: rendőrök állították meg őket. Egyenruhás meg- menekítőiknek sírták el, hogy most rabolják el őket. Ezzel véget ért egy felhőtle­nül kezdődött szörnyűséges éjszaka. A Somogy Megyei Bíróság dr. Mózes Gábor büntető fel- lebbviteli tanácsa Fekete La­jost személyi szabadság megsértésének bűntettéért, mint bűnsegédet egy év bör­tönre ítélte. Végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesz­tette. Sárközi Zoltán bünte­tése személyi szabadság megsértéséért egy évi négy hónapi börtön és két évre el­tiltás a közügyek gyakorlásá­tól. (Tamási) Civil expó Földváron Hat somogyi civil szervezet Is képvisel­tette magát tegnap Balatonföldváron a Nemzetközi Civil Fesztiválon. Az egy hetes rendezvény keretében szervezte meg ugyanis a Somogy megyei TESZ az Európai Regioná­lis Nonprofit Expót, ahol elsősorban a kapcsolatépí­tés volt a cél. A hazai non­profit egyesületeken kívül a határon túli szervezetek is érdeklődtek a somogyi kezdeményezések iránt. A folyamatos eszmecserén alapítványok, közönség- szolgálatok is bemutat­koztak.

Next

/
Thumbnails
Contents