Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-17 / 140. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1998. június 17., szerda Somogyi tájak 7 Információs rendszer a térségről Faluszépítés a rajzasztalon A zselici polgármesterekben él az igény településük egyéni arculatának megformálására, de a környezetkultúra fejlesztéséhez a lakosok gondolkodásának kell először megváltoznia, így látja a fiatal település- mérnök, Vadász Rudolf, aki a múlt ősz óta polgári szolgálatos katonaként dolgozik a Bányai Panoráma Egyesületnél. Bánya A szomszédos Ausztria rendezett falvairól, virágpompás ablakú házairól, hídjairól, szép köztereiről beszélgetünk, s ő itthoni példaként megemlíti az alföldi sváb falvak takaros portáit. A mintáért nem kell tehát messzire menni. Vallja, hogy abban a faluban áll meg szívesen az utazó, ahol a gazdák adnak a környezetük szépítésére. A zselici településeken is elkezdődött a változás, ezt mutatják a fából készült játszóterek Szennában, Bányán, Bőszénfán. Vadász Rudolf szerint a falvak térségi összetartozását jelölné, ha mindenhová azonos, a környezetbe illő buszvárót és eligazítótáblát helyeznének. Friss diplomásként került a zselici térség turisztikai fejlesztési tervét elkészítő csapatba, az eltelt tíz hónap alatt nyolc pályázat kidolgozásában vett részt. Ő rajzolta meg a bányai História-völgy térképét, az üdülőfalu utcajelző tábláit, valamint a térség információs rendszerét. A fiatal településmérnök fontosnak tartja a régi értékek megőrzését, s úgy véli, nem az anyagiak a legfontosabbak a faluszépítéshez, hanem a közös szándék. Az egyesület Tranzitutas programjának kidolgozásában is részt vesz. Ennek az a célja, hogy a Zselic kis falvaiba visszacsábítsa a fiatalokat, s ott a megélhetés és az otthonteremtés lehetőségét kínálja. Hasznosnak érzi a polgári szolgálat idejét, mert az életben tapasztalhatta meg a településfejlesztés eredményeit, nehézségeit. A mostani gyakorlat jó indulás lesz, ha teljesül a vágya, és bekerül egy tervezőirodába. I. É. Vadász Rudolf fotó: király j. béla Írországban a Panorámáról Egyhetes írországi tapasztalatcserére utazott Nagyné Czanka Valéria, a bányai Panoráma Egyesület elnöke. Bánya A közelmúltban Velencén mutatkoztak be az idegenforgalommal, falusi turizmussal foglalkozó szervezetek, ahol a bányai Panoráma Egyesület képviseletében Nagyné Czanka Valéria is beszámolt a tapasztalatokról és a lehetőségekről. A régió fellendítéséért végzett tevékenységüket elismerték a jelenlevő szakemberek, akik arról is döntöttek, hogy kik vegyenek részt külföldi tanulmányúton. Az öt legsikeresebb szervezet között van a bányai egyesület is, akit az elnök képvisel ezen a héten Írországban. A tapasztalatcsere az angol finanszírozású Phare-Ship program keretében zajlik. Bosznainé Horváth Máriától, az egyesület irodavezetőjétől megtudtuk: szeptemberben Kaposvár és Bánya lesz a házigazdája annak a konferenciának, amelyen a programban részt vevő hazai és külföldi régiók mutatkoznak be és kiállítással is illusztrálják munkájukat. (Lőrincz) Békés öregség, háborús sebekkel A tanyavilág emlékét őrzik Steiner Ferencné rózsái messze illatoznak fotó: kovács Steiner Ferencné nappal Is a Csoportos tanyáról álmodik. Oda vitte ifjú araként férje, a háborúba és agyvérzésekbe azóta belerokkant Steiner Ferenc. Azt mondja, a kapos- dadai csönd nem az igazi. Azt a tanyán „hallották” igazán. Ott, ahol a múlt század végén párja nagyapja építtette a húsz méter hosszú tornácos házat, melyhez ő, a két kezével illesztette a húsz méteres istállót, pajtát. Kaposdada Igaz, akkor még volt mit tartani az istállóban. Sudár lovakat, jól tejelő marhákat. Pince, présház tette teljessé a gazdaságot. Ott született két lánygyermekük is. Nyáron gyalog, télen hatalmas lovas szánnal igyekeztek a szennai iskolába. Villany helyett lámpával világítottak, a földes úton lovak húzták a kocsit. Mégsem hiányzott a civilizáció kényelme. A paradicsomi világot a biztonság kedvéért cserélték föl egy alsó-dadai házra. Kezdetben még kijártak dolgozni, de később nem bírták a hosszú utat. Tíz éve csak emlékeikben él a Szenna és Kaposmérő között fekvő, Csoportös tanya. A gondozott dadai házat két ezüstfenyő és Néró, a koromfekete kutya vigyázza. Békés, mint gazdája, a hetvenedik évén túljutott Margitka, akinek kék szeménél, csak járókerettel botladozó férje nefelejcs-színű írisze szembeötlőbb. Margitka a hátsó udvarból igyekszik a vendégek elé. Pompás rózsáinak illata megállásra kényszerít. Magányos virágtartóban ritkán látott növény kelti föl figyelmünket. — Felső-Dadán élt, drága édesanyám hagyta rám örökül. Októberkének hívják, mert késő őszig bírja a hideget. Olyankor sötétpiros „ruhát ölt magára” míg be nem visszük — mondja. A teraszon ebédlőasztal, pad és két szék. A párnázott a papáé, akit Margitka immár hat éve gondoz. Akkor érte az első agyvérzés, majd azóta még kettő. A bénaságból lassan lábadozik. Idegen hangot hallván mégis kibotorkál. Nehezen beszél, megromlott a hallása is. Azt bánja leginkább, mert nem hallgathatja a rádiót. A Csoportos tanya nevére párás lesz a tekintete. Minden erejét összeszedve meséli: 43 éves volt, amikor a Don-ka- nyarban, mínusz 43 fokos hidegben csonttályogot kapott. Minek köszönhette, hogy mégis életben maradt? — Nem talált el a golyó — mondja. — A fülem azonban elfagyott. Társaimnak csak a fele jött vissza — bólogat, s legyint suta kezével. Tizenöt éve élnek Kapós- dadán. Margitka háta meggörbült a betegápolásban. Fájó gerincére nincs gyógyír. Hat év óta csak nagyon ritkán mozdul ki. A mozgó bolt kész áldás: helyben vehetnek friss tejet, kenyeret. Dicsérik Halász Péter bárdibükki háziorvost, és a védőnőt, aki, ha kell, házhoz hozza a gyógyszert. Ritkán néznek tévét, a napi munka után gyorsan elnehezedik a tekintet. Azt mondják, békés kis falu Kaposdada. Csak néhány, jobbára Lipótfáról beköltöző család hanyagolja el portáját. A Steiner házaspár portája fölvidul, ha jönnek a gyerekek, unokák. Diplomás embert faragtak belőlük, akik öregkorukra is megbecsülik őket. Mire vágynak még? — Megnyugodott öregségre, egészségre — válaszol az asz- szony. Várnai Ágnes Lába kelt a fűnyíróknak Nagy a piaca a bizonytalan eredetű kapálógépeknek, a fűnyíróknak - és az alumíniumnak is, amit ellenőrzés nélkül vesz át a fémhulladék- felvásárló. Kaposmérő, Olajhegy Molnár Gusztávtól, a kadarkúti rendőrőrs parancsnokhelyettesétől megtudtuk: továbbra is jó ára van a színesfémnek és a kisgépek is gyorsan gazdára találnak, ezért lopják el a hétvégi házakból a tolvajok. A parancsnokhelyettes szerint egyre több az erőszakos bűncselekmény. A minap három olajhegyi fiatal zaklatta a zsippói szarvasmarhatelepen lakó és dolgozó családot. Az ifjak kiabáltak, fenyegetőztek, s tulajdonképpen céljuk sem volt a zaklatással, talán csak nagyfiúskodni akartak. Az a 13 éves fiú, aki egy olajhegyi hétvégi házba tört be, tudta mit akar. Profi módon bontotta meg a háztetőt, s lopott el különféle tárgyakat. A kaposmérői szőlőhegyből kapálógépek, fűnyírók tűntek el, és az egyik ház alumíniumborítását is teljesen lebontotta az ismeretlen tettes. Településjelző és közlekedési alumíniumoszlopokat is gyakran meglovasítanak ebben a térségben. L. S. A 100 éves iskolában Nat-ra készen Az idei tanév legkiemelkedőbb eseménye az iskola centenáriumi ünnepsége volt Kaposfőn. A száz éves intézményt gazdag programsorozattal köszöntötték a hajdani és a mostani diákok. Kaposfő Jubileumi oklevelet adtak át azoknak, akik legalább fél évszázada végeztek a kis iskolában. Közülük a nyolcvanö- téves Jüngling János a legidősebb, aki most, évtizedek múltán is meghatottan emlékezett a diákéveire. Csakúgy, mint nyolc évvel fiatalabb felesége. Borsa József, a centenáriumát ünneplő általános iskola igazgatója elmondta: felkutatták az egykori diáktársakat, s a rendezvénysorozat záró részén negyvenhárom idős személynek nyújtották át az oklevelet. Sportbemutatók zajlottak, ének- és zenekar lépett fel; énekesek, szólisták, néptáncosok mutatkoztak be. Az ünnepségen megható látvány fogadta a vendégeket: az összesített énekkarban az alsósok együtt énekeltek az öreg diákokkal, akiknek többsége Kaposfőn élte le az életét. Egy korábbi rendezvényen a fiatalabb generáció emlékezett a kaposföi iskolára. Erre az alkalomra az ország különböző részeiről „trombitálták össze” a kaposföi évfp- lyamtársakat. Jöttek is sokan a hívó szóra, ám akadtak olyanok is, akik elfoglaltságuk miatt nem vehettek részt a találkozón. így többen levélben köszöntötték az alma matert; köztük volt Pintér Dezső, egykori Somogyi Néplapos újságíró, aki jelenleg a TV2 elnöke és Hóvári János, a tel-avivi nagykövet helyettese is. Ők is innen indultak, s a kaposföi pedagógusok féltő szeretetét ma sem feledik. De milyen a mai iskola? Jelenleg 231-en tanulnak a suliban, amely - mint ahogy az igazgató fogalmazott - nyitott, és a falu szellemi életének a központja szeretne lenni. Szülők klubja is működik itt, és rendszeresek az előadások. A következő tanévtől bevezetendő Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban elmondta: az 1. és a 7. osztályok NAT-ra készen várják az őszt. (Lőrincz) Napi tizenötezer tölcsér Már márciusban megkezdték a fagylalttölcsérek gyártását a kaposmérői Pálfi Istvánná műhelyében. Akkor még csak a raktáraknak dolgoztak, májustól azonban beindult a nagyüzem; naponta 15 ezer tölcsér pottyan ki a gépekből. Kaposmérő — Egyelőre a hagyományos sima és peremes tölcséreket gyártjuk, de ha sikerül egy új gépet venni, a lágy fagylaltoknak való nyeleseket is készítünk. A piacunk Kaposvárra összpontosul, de szállítunk Szigetvárra is. Bár Somogybán nincs több ilyen vállalkozás, nehéz a piacot meghódítani, mert sok a beszállító. A kétgyermekes asszony édesanyjával együtt dolgozik a műhelyben. Három éve egy barát javaslatára kezdték el a fagylalt-tölcsérek gyártását. A használt gépeket is tőlük vették. Cserébe a barát elszállítja a kész árut, piacot teremt. Miből készül a fagylalttölcsér? — Lisztből, szódaporból és étolajból. Az egyik gépből 10- 12, a másik kettőből 22 poty- tyan ki egyszerre. Hajnalban kelünk, 50 perc alatt fűlik föl a sütő. Megállás nélkül rójuk a köröket estig. Ezekkel a gépekkel még nagyon sokat kell dolgozni. A férjem Ausztriában vállalt munkát. Olyan konstrukciót látott, ami öt régi gép teljesítményét nyújtja. A több milliós beruházásra egyelőre nem futja. A piac is beszűkült: három éve még többet tudtunk értékesíteni. Meg- érezzük a fagylalt árának emelkedését. A tölcsérekért csak fillérek járnak, de vallom: sok kicsi, sokra megy... Pálfi Istvánná szereti a munkáját. Azt mondja sokat jelent, hogy a két iskolás gyermeke mellett lehet. A kisebbik most hagyta el az óvodát, a nagyobbik iskolába jár. Nem csoda, hogy a műhelyt időnként meglepik a lurkók egy kis tölcsérropogtatásra. S, ha valahára megpihennek a gépek, a Pálfi család is fölkerekedik, hogy elnyaljon egy tölcsér hamisítatlan mérői fagylaltot. Várnai Ágnes Egyházi iskolák diákjai táboroznak a parkban Kastély pártában Már a negyedik kocsi szénával fordulnak a munkások a kastélyparkból. Mátrai László öt hektár rendbe tételéért felel. Kisasszond Az épület környékén hetente, távolabb havonta vágja a füvet. A kastély — mint mondta — vevőre vár. Az érdeklődők jobbára külföldiek, de megegyezni még nem tudtak a tulajdonos kaposvári KVGY Kft-vel. Mátrai László szerint későn épült meg a köves út, ezért Kis- asszondra nemigen jutottak el a vevők. A kastély állapota lassan romlik, csak a környezete idiíli, csalogató. Alkalmi vendégeknek jut itt szállás, s a nagyobb rendezvényeknek. Korábban gyári munkások gyermekei táboroztak a parkban, mostanában az egyházi iskolák diákjai vernek tanyát pár hétre. (Várnai) Havonta hordják a szénát fotó: kovács tibor 1
