Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-13 / 137. szám
1998. június 14., vasárnap AKIRŐL, AMIRŐL BESZÉLNEK r'f mw WHL Az építőmester szobrát Steindlről mintázták A képviselők huszonhatodik generációját fogadja a jövő héten a Parlament öreg nem v Ezekben a napokban a honatyák huszonhatodik nemzedéke készül birtokba venni az ország házát. 1902-ben még az ideiglenesen átadott, részlegesen kész épületben tartották meg első ülésüket az 1901-1906 közötti ciklusra megválasztott képviselők. Nem először jártam nála látogatóban, mégis amint közeledtem hozzá, egyre különösebb érzés fogott el: elvégre egy tiszteletre méltó, 94 éves aggastyánhoz igyekeztem, a Házhoz... A T. Házhoz! Hiába próbáltam, nem sikerült „csak” egy csodás épületként gondolnom rá, hiszen valóságban vagy fényképen látva alakot-aréöt-hangot, személyiséget vélek minduntalan felfedezni benne.- Megnyugtatlak, nem vagy ezzel egyedül. Aki úgy akarja, annak a Ház valóban életre kel - mondta Görög Ibolya, a Miniszterelnöki Hivatal protokoll- és rendezvényfőosztályának vezetője, majd nevetve hozzátette: - Jómagam tizenkét éve élek a Ház közvetlen közelében, és bevallom, hogy múlhatatlan a „szerelmem” iránta. Hirtelen a kupola felől mintha egy öregúr távoli, mélyen zengő, öblös, kicsit kajánkodó hangja szólalt volna meg:- Hódolatom a hölgyeknek! Pardon, elnézést kérek a vendégtől, de ez elsősorban ma- gácskának szól, Ibiké, magácska tudja, hogy az öreg Ház nem vén Ház: jómagam 1904 óta mindent megfigyelek, ami a falaim közt lezajlott és zajlik ma is. Mivel kegyed az én kedves, vidám, hozzáértő, több nyelven is beszélő háziasszonyom, tisztelettel arra kérem, tolmácsolja szavaimat-érzéseimet a kíváncsi vendéghölgynek... így kezdődött rendhagyó interjúm a Tisztelt Házzal, köznapi nyelven használatos nevén a Parlamenttel, „akinek” különös történetét a protokollfőnöknő tolmácsolta. i A kiváncsi szemek elől elrejtett belső udvar- Szülőhelyem hajdanán a Tömő tér nevet viselte, mert a Duna partján éktelenkedő mocsarat a város szemetével tömködték tele - kezdte mesélni élete történetét a Ház. - „Nemző atyám” Steindl Imre műegyetemi tanár volt, aki „bölcsőhelyem” megtervezésénél pontosan tudta: vörösfenyő oszlopokat kell leverni a mocsárba, éppúgy, mint az itáliai" Velencében, mert ez a fajta fa a vízben a betonnál is keményebbé válik. Erre került a húszezer négyzetméter betonlap, amin ma is rendületlenül állok. Ez olyan biztos alap, amit a történelmi viharok sem rengetnek meg.- Uram, Ön valóban lenyűgöző...- Lenyűgöző volnék? Attól függ, honnan nézzük! Ha megszaporodnak a rendezvények, márpedig ez gyakori, sokszor kevés bennem a használható méretű helyiség. Tudja Ön, hogy egy állófogadásnál például legalább 1,2 négyzetméternyi hely kell minden vendégnek? A méreteimre a legjellemzőbb a 96-os szám: az ezeréves évfordulóra, az 1896- os millennium tiszteletére születtem, akkor pedig Pesten és Budán a péklegények és a' suszterinasok is ezt a varázsszámot emlegették. Kilencvenhat lépcső vezet a kilencvenhat méter magas kupolámba... Folytassam?- Óh nem, köszönöm, hagyjuk a száraz számadatokat!- De azért a kupolával kapcsolatban szívesen elmesélném, hogy mitől szoktam rémüldözni. Érdekli netán kegyedet? Nos, a komoly törvények mellett hallottam emlegetni az ame- rikánus „Murphy-törvények” egyikét, miszerint aminek el kell romlania, az elromlik. így van ez a csillárok villanykörtéivel is. A kupolámnak két héja van, köztük a padlástér, és innen létrán mászik bele a villanyszerelő-mesterek egyike a csillárba, hogy kicserélje a kihunyt égőket. Hajmeresztő még látványnak is!- Megértem. Engedje megjegyeznem: Önnél pompás a levegő. Mi a titka?- Steindl úr érdeme, mint annyi más. Aki hozzám belép, megkérdezi, hogy mióta van „légkondim”. Hát olyanom nekem nincs! Két pár rézcsövön át érkezik a szomszéd utcai kazánból a meleg levegő, és ha annyira nagy a forróság, hogy a kedves, öreg Duna közelsége sem tudja enyhíteni, arra is akad megoldás. Hajnalhasadtával megérkezik a térre egy-két jégtömbökkel megrakott, óriási teherautó, a díszes öntöttvas tetővel fedett két kútba dobálják a táblákat, ezeken a „jégkamrákon” keresztül érkezik a hűvös levegő a termeimbe.- Válóban zseniális mérnöki találmány! Árulja el, hogyan hallották egymás szavát a képviselők, amikor még nem volt hangosítási- A képviselőháznak olyan jó az akusztikája, hogy „villanyos szócső” nélkül sem kéne senkinek kétségbeesnie. Arra a hajtókára- blúzra kitűzött kis szerkentyűre, meg a többi mikrofonra a rádió meg a televízió miatt van szükség. Az odabent ülők jól hallják egymást, a hevesebb közbeszólásokat, sőt, néha azt is, ha valaki hangyányival hangosabban súg valamit a szomszédjának. Steindl úr arra is gondolt, milyen kellemetlen lehet naphosszat ülni, amikor az ember alá fújják a meleg levegőt, ezért bőrből és lyukacsosra készíttette el a patkó alakú ülésterem székeit. Az már mostani kitaláció, hogy a jóféle magyar koszttól „súlyos egyéniségűvé” lett képviselőknek szélesebb székeket konstruáltak. Kérem nagy- sád, figyelje meg beszédes színeimet is! A társalgókban láthatók Európa legnagyobb kézi perzsaszőnyegei Békésszentandrásról, csakhogy az alsóházé borvörös, míg a felsőházé kék. Az arisztokrácia kék vére miatt, ugyebár. De a szőnyegek mintája egyforma.- Mi van akkor, ha egy képviselő a pohár víz helyett narancslét vagy mondjuk egy kupica szíverősítőt kér?- Szépen kiballag a büfébe, és megrendeli. De vizet akkor is kap, ha nem kér. A szónoklata után leülve szinte mindegyik iszik a pohárból. Ami a vendéglátást illeti? Többek között Jókai bableves, palócleves, nyírségi gombócleves, sokféle saláta szerepel az étlapon. Megfigyeltem, hogy a képviselő urak igencsak kedvelik a süteményeket, míg a hölgyek jobban vigyáznak a vonalaikra. Hadd meséljem el a - számomra készített - speciális „kása” receptjét. Steindl Imre úgy okoskodott, hogy a betonalapra engem könnyűnek kell megépítenie, tehát alig alkalmazott márványt, inkább a könnyű műmárványt, de nem valami vegykonyha! mismást! Végy egy adag márványport, gipszet, gyantát, agyagot és lószőrt, ezt főzd össze, s máris kész a „kása”, amit zsákvásznon kell hűlni hagyni, közben pedig alulról ütögetni, ettől kapja jellegzetes erezetét. Ebből mindössze fél centinyit ragasztottak rá a homokkőre vagy a mészkőre, és máris teljes a márványos illúzió. az ő arcvonásait őrzi, a kezében tartja T-ala- kú alaprajzomat. Ott van a harangöntő, a folyamszabályozó, a falusi fényképész, a patikus, a távírószalagot tartó postáskisasszony szobra is...- Van valami, amitől még Ön is elámul?- Figyelem az aranyozómestert, amint reggel leül kis székére, borzecsetét néhányszor a hajához dörzsöli, hogy az kellően nedves és elektromossággal feltöltött legyen, majd ezzel az ecsettel kiemeli a többi közül a vékony lemezkét, és mint egy réteslapot, rásimítja az aranyozandó felületre. Irigylésre méltó mutatvány! Nagysádkám hallotta, hogy két gramm arany elég egy lovasszobor borításához? Rajtam összesen negyven kiló arany van. Ezenkívül van saját postám, banki automatám, orvosi ügyeletem, vannak természetesen tűzoltóim is. Hála az égieknek, ritkán akad dolguk. Egyszer a Vadászteremben rendezett állófogadáson a meleg ételből kifröcs- csenő zsírtól füstölni kezdtek a spirituszkockák. A tűzvédelmi berendezés nyomán megszólalt a riasztó, és a vendégek koszorúja a rohanvást érkező tűzoltókkal egészült ki. Meleg helyzet volt!- Van előírás, szigorú etikett, hogyan lehet Ön elé járulni?- Demokrácia van, előírás nincs! Azért akadnak szokások. Díszebédre vagy díszvacsorára például a sötét öltönyhöz fekete cipő dukál, ami csakis fűzős lehet, mert a bebújós „sportos”, ezért nem oda való. Bevallom, sokszor zavar, ha valaki, akár a vendégek - akár az ötszáz dolgozó közül - farmerban vagy papucsban járkál. A miniszoknya sem egészen illedelmes viselet, de ha a hölgy fiatalka és formásak a lábai... Két legszebb liftemben negyven különféle fából készült az intarzia és a finom faragvány, de azért én sem vagyok fából!- Ha elsorolná, melyek a legkedvesebb szobrok kegyelmed körül.- Steindl úr beteg volt, élete utolsó éveiben hordszéken hozták ide, nem is érte meg 1904-es végleges felavatásomat. Az egyik szobor, ami a középkori építőmestert ábrázolja, i csempék mellékhelyiségenként számozottak. Ha eitörnek, az eredeti szám alapján gyártják újra Pécsett- Árulja el, bánkódik-e valami miatt?- Nem lehet bánkódásnak nevezni, csak sajnálom, hogy nem láthatja mindenki a belső udvaraimat, amiket már a tervező tejüveggel takart el a kíváncsi szemek elől, holott pompázatosak: a magyar hon legszebb növényeivel díszítették, és a dél-alföldi vármegyeházák ékítő elemei mellett érdekes gorgók, vagyis vízköpőfejek láthatók. Nem foghatom fel ésszel, hogy Steindl úr ebben miért volt ilyen szűkmarkú, amikor a legeldugottabb folyosó fordulójára is festetett valami szemet gyönyörködtető cirádát. Most a mindennapi programomhoz hozzátartozik a kozmetikáz- tatás, hisz láthatja: állványokkal vagyok körülvéve. Váltakoznak rajtam a sötét-piszkos és a hófehér, új kövek. Kőfaragómesterek gondoznak, kétmázsás tömbönként cserélik málló homokkő burkolatomat, és a helyükre hajszálra ugyanolyat faragnak kemény mészkőből. Mára tán elég lesz ennyi is. Ég Önnel, örültem a szerencsének, és ne kerülje el máskor sem a portámat!- Kifáradtál a rendhagyó „tolmácsolásban"? - kérdeztem Ibolyát.- Szó ami szó... Sok mindent megértem itt, de ilyet először próbáltam - felelte mosolygósán. - Kísérgettem az angol trónörököst, Károly herceget, aki őszintén csodálkozott, hogy a svéd királytól, anno, mi nyolc hatalmas gránitoszlopot kaptunk, míg a brit parlament mindössze csak négy hasonlót kapott. A budapesti nagyköveten keresztül megüzente: valóban igaz a hír, ő leellenőrizte Londonban... Volt itt a vak muzsikus, Stevie Wonder, és „látó ujjaival” tapogatta ki, mennyivel melegebbek a műmárvány borítású oszlopok az igazi márványból valóknál. Egy portugál államtitkár alig akarta elhinni, hogy a Ház eredetileg nem templomnak épült, és azt firtatta, szoktak-e itt esküvőket tartani, egy nagykövet pedig izgalmas élmény részese lett, amikor „időhúzás” céljából levittem a sci-fi hangulatú pincébe, fűtési csövek és aknatetők közé. De azt sem fogom soha elfelejteni, amikor egy eltévedt, az ablakmélyedésben reszkető látogatóra este, a záráskor találtak rá az őrök. Somos Ágnes „Kozmetikáztatnom kell, ezért vagyok állványokkal körülvéve...
