Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-13 / 137. szám
1998. június 14., vasárnap Cousteau tolmácsa volt a Duna-expedíciónál Búvár a magasban A búvárkodás olyan, hogy alig kóstolsz bele és máris szenvedélyeddé válik: gyönyörű és veszélyes, életre szóló élményt nyújt és megdöbbent — mondta Nádasi-Tóth Attila, az ipari alpin tevékenységéről neves kaposvári cég vezetője. A férfi, aki a mélységet szereti és a magasban dolgozik. Bár most a magasban „keresi” megélhetését, testestől- lelkestől búvár. Amikor Jacques Cousteau francia tengerkutató Magyarországon forgatta a Duna-expedícióról készült filmjét, őt kérték tolmácsnak. — Cousteau ekkor már nagyon idős volt, csak néhány napra jött el hazánkba. Lehet, hogy csupán azért, hogy a nevével, a hírével, és a tudásával reprezentálja a produkciót. — Hogyan lesz egy búvárból félig-meddig hegymászó? — A 80-as években az MHSZ-nél kezdtem búvárkodni. Keményen dolgoztunk, robbantásos feladatokat is elvégeztünk. S egyszer egy téesz elnöke megkérdezte: nem menne- föl valaki a terményszárítóra? Fölmentünk, így kezdődött... — Mi a veszélyesebb: a mélység vagy a magasság? — A magasság. A hegymászók erősek, ügyesek, de ott nagyon hideg van. Az ember keze-lába megfagy, s nagyon balesetveszélyes. Az ipari alpin tevékenységnél egy tuti helyre van kötve a biztosítókötél, amelynek a szakítószilárdsága 2,5 tonnánál is több. A baleset azonban ilyen biztosítás mellett is előfordulhat, ha valaki rutinból dolgozik. Ez baj, ilyenkor nem segít a legkorszerűbb és legbiztonságosabb felszerelés sem. — Amikor szinte mindent túlbiztosítanak, tehát a kötelek több mint 2,5 tonnát bírnak, a teljes biztonsági felszerelés szuper, hol lehet baj? — Például akkor, ha homokfúvást végzünk. A 70 atmoszférával kizúduló anyag egyetlen rossz mozdulat esetén mindkét kötelet elvághatja, és akkor vége... — Volt már életveszélyben? — Igen. Hatvankét méterre merültünk az Adriába, s egyikünk kilenc méteren inkább a halakat akarta nézegetni, aztán mi tovább merültünk. A levegő azonban rohamosan fogyott. Amikor fölfele jöttünk, éreztem, hogy legfeljebb néhány másod- percnyi levegőm van. Egyezményes jelekkel kértem a társamat, hogy adjon le- vegő-slukkot. Tudni kell, hogy ilyenkor először a csőben levő vizet ki kell fújni, aztán jön a levegő. Amikor másodszor-harmadszor kértem, akkor már jelezte, hogy az ő palackjának is vége. Ekkor még tizenhárom méter mélyen voltam a tengerben. Kinyitottam a mentőmellényem palackját, ami felgyorsítja a vízszintre való érkezést. A társaim csak egy levegőért esdeklő, másfél méter magasan kivágódó pasast láttak. — Miért rajong a búvárkodásért? — Mert szép. Bár a kristálykék tengerben, színes halak látványában kevesebb részem volt eddig, mint a kemény búvár-munkában. Amikor az ember a februári 5 fokos Duna zavaros vízében dolgozik, vagy vízihullát keres, nem a búvárkodás szépséges élményeire emlékszik. De ez is hozzá tartozik ehhez az életérzéshez. — Egy költséges életérzéshez... — Igen. Amikor megnősültem, a búvárfelszerelésemet is eladtam. — Hova szeretne eljutni? — A Vörös-tenger búvárparadicsomába, mivel annak a flórája és faunája szinte páratlan. A másik vágyam az ausztrál nagy korall-zátony. — Mikor? — Ha nem lennék családos, bármennyit áldoznék ezekért a célokért, ám most 31 évesen más célok felé „nyomulok”. Ha néhány év múlva megve- hetem a dzsipemet, a legalább hétméteres hajómat, akkor márciustól októberig a tengeren leszek. — Most nem búvár, hanem egy elismert cég tulajdonosa. Milyen főnök? — Nekem nem beosztottaim vannak, hanem kollegáim. Egykori mesteremtől tanultam: úgy dolgozzam, hogy arra mindig büszke lehessek. A nálam dolgozó hét ember hét családot jelent. Hét olyan munkatárs, akinek a minőségi munkája nélkül sehol nem lennék. Tudnak, akarnak és mernek. Legutóbb egy több mint félezer négyzetméternyi reklámfelületet festettek fel nyolc nap alatt. Amikor végzünk, abban a pillanatban „kerítésen” kívül kerülünk, ezért minden egyes munkával egy kicsit meghalok... Tamási Rita SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Ötödik oldal Csiky Gergely Bt Kát tehetséges csalogány, Megyes Melinda és Csapó Virág FOTÓ: TŐRÖK ANETT Az évadzáró estéjén tartotta az évad utolsó bemutatóját a kaposvári színitársulat. A Csiky csalogánya című egyszeri és megismételhetetlen produkcióban, amely a teátrumban immár hagyomány, a művészek és művészjelölt csoportos szereplők új oldalukról mutatkoztak be. Vagy erősítették a régit. A Csiky csalogánya házi színházi dalverseny több okból is rendhagyó előadás. Először is, a közönség nem közönséges, színészek játszanak színészek színe előtt. A bizonyítás vágya ég legtöbbükben, meg akarják mutatni, ezt is tudják, jobban tudják, s - akiknek kényelmetlen - ki akarnak bújni a skatulyából. És ez dicséretes, ráadásul általában sikerül. A Csiky csalogánya nem a kritikának énekel. Miért is tenné,-amikor halandó néző a produkciókat csak kevés láthatja. (Máig fixa ideám, hogy húzás és rendezés után a Csiky csalogánya gyönyörűen muzsikálna a stúdióban, alkalomadtán.) Tanulságai okán mégis szót érdemel a város forintjaiból, elsősorban a város polgárainak játszó legenda láthatatlan előadása. Tanulság az illusztris zsűrinek, Babarczy László, Ascher Tamás, Radoszlav Mi- lenkovics rendezőknek, Pálffy Alice és Molnár Piroska színművészeknek, hogy a társulat kiaknázatlan értékekkel rendelkezik. Tanulság a szereplőknek, akik a választásukkal mellényúltak, vagy éppen számottevően beletrafál- tak. Nevek, amiket sokan tán most hallanak először, pedig Horváth Zita például jónéhány éve tagja a társulatnak. Egyszer még szerepet jelenthet a mostani kupléja, a négykezesre áhítozó nimfomán dáma dala. Dányi Krisztián, aki a Maugliból ugrott a Sárga csikó egyik főszerepébe, egy szál gitárral bátorkodott a pódiumra, ahol idővel önbizalmához a hangja is, dalszövege is felnőtt. (Mindketten dicséretben részesültek.) Merész volt Bodor Erzsébet Kispál-adaptációja, óváriéra talált Végh Zsolt operettbetétje. Csakúgy a - különdíjas - Némedi Árpád vezette Színpadmester gruppá, amely kemény rockkal vette össztűz alá Szálai József műszaki vezetőt, néhai színpadmestert, a műszaki állomány Közkereseti Társaságának vezetőjét. Merthogy csuda egy világ jár a színházra. Az egykori közalkalmazottak ma vállalkozók, s ez igaz a színészek zömére is. Fura dolog, a Kaposvári Színház vállalkozói alapon. Tiltakozott is ellene a művészeti tanács, amíg csak lehetett. Korunk hőse, a menedzsertípusú, 98-as mintájú takarítónő tömörült bt-be Csapó Virág és Megyes Melinda kettősében. A két egyedi hangú, kivételes tehetségű színész máig énekli a fülemben Mohácsi Kávéházának duettjét. A dalverseny 3. díját kapták a Chicago egyik gyönyörű daláért. Urbano- vits Krisztina 2. lett egy fanyar humorú, szépen énekelt őszinteségért, de ennél is nagyobbat nyújtott Körösi Andrással - a színház operett társulataként - Papageno és Papagina szerepében. Körösi, Lugosi György, Cseszárik László és Szvath Tamás lenyűgöző spirituálékat is átadott a hálás hallgatóságnak: 1. díjukkal ők az idei főcsalogányok. Az ügyelők, súgók és rendező asszisztensek díját Horváth Zita és Végh Zsolt, a művészklubos Horváth-házaspár díját - amint egy különdíjat is - a 8 szereplős gazdasági hivatal nyerte. Képzeljék el munkahelyük irodista hölgyeit frakkban, cilinderben, sétapálcával, miközben a Money című örökzöldet suttogják-buttogják, formációban szórva a kellékpénzt. Hát ezért szeretem én a színházat. Szociális piacgazdaság ide, polgári jövő oda, tartja magát. Színház teljesen. B. T. Azok a vad motorosok Kaposváron este 9 után pezsdül az élet. Több közlekedési lámpa már sárgán villog, s ilyenkor előkerülnek a japán csodamasinák. Egy fülsiketítőén száguldó gép 3-3,5 másodperc alatt éri el a százat. A motorosok már fejből tudják, merre lehet gyorsulni; a 48-as ifjúság útja, a vasútállomás előtti szakasz és a város keleti része tartozik ezek közé. Honda, Yamaha, Kawasaki — a megyeszékhelyen általában ezeket a típusokat lehet látni. A 750 köbcentis gépek teljesítménye sok autónak sem válna szégyenére; végsebességük eléri a 220-240 kilométert. A száguldó rakéták gyorsak és hangosak. Időnként megállítják őket, de a többnyire huszonéves fiúk éberek. A gyorsulási próba előtt időnként terepszemlét tartanak. így viszonylag ritkán kapják el őket. Korábban a meggörbített rendszám- tábla dívott, manapság ez már nem használ, hiszen a lézeres sebesség- mérő akár 1,5-2 kilométernyi távolságból is mér. Csak az óvatosság segít... Somogybán több nagy értékű gépet tartanak számon. A megyeszékhelyen becslések szerint legalább két és fél millió forintot ér az a Har- ley-Davidson, amit egy amerikai férfi vezet. Több 1-1,5 millió forint értékű modellről is tudnak. — Kaposváron az enduro és a nagy teljesítményű, legalább 500 köbcentis motoroknak van hagyománya — mondta jfj. Bokor Sándor kaposvári kereskedő, maga is szenvedélyes motoros. A benzinszámla könnyen elérheti havonta akár a 10-20 ezer forintot is. Emellett rendszeresen ellenőrzik a fék, és az elektronikai rendszer állapotát, s a gumik minőségét. Aki a — végsebesség miatt — csak kétszázasok klubjaként emlegetett csapathoz tartozik, áldoz a biztonságra. Kétszáz felett nagyot lehet esni. Somogybán szerencsére nem okoz gondot az illegális verseny — ezt már Nagy Nándor őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának alosztályvezetője mondta. Azzal tisztában vannak, hogy aki több százezer forintért nagy teljesítményű gépet vesz, az nagyon szereti a motorozást. Mielőtt valaki egy Hondára vagy Kawasakira ül, előtte évekig motorozott. Nagy rutint szerzett, s részben ennek is köszönhető, hogy viszonylag kevés balesetet okoznak a nagy teljesítményű gépekkel. Bár egyre több somogyi településen tűnnek fel az értékes kétkerekűek, manapság nem kell különleges ellenőrzést végezni miattuk. Az ország néhány városában időnként gyorsulási versenyt rendeznek, amit természetesen a hatóságok nem néznek jó szemmel. Az illegális, biztosítás nélküli országúti találkozón nem ritka, hogy elérik a 250 kilométeres tempót. (Harsányi)
