Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-13 / 137. szám
Szántód és Kőröshegy nem épít színházat Somos, a senki földje Meglehet, hogy a gazdagabbak jobban járnának, ha a somosi falurész elszakadna Kőröshegytől, és Szántódhoz csatlakozna, de nekem csak bajt hozna ez a fejemre — állította Ács Gyula, aki a Jókai utca 12-es számú házában lakik, amelyet tudomása szerint legelőször építettek Somoson. Ez a rész mindig Kőröshegyhez tartozott, meg még a Balaton partra vezető terület is, ahol a marhákat hajtották le itatni a vízhez — emlékezett Ács Gyula. — Nem azt mondom, hogy olyan nagyon jó volna most kőröshegyiként élni, de szerintem Szántóddal sem járnánk jobban: ott is sok a rossz út, aminek rendbetételére nem jutott pénz. Egyik falu sem fog mostanában színházat építeni. Én nem várom a szennyvízcsatornát sem, amit mindenképpen bevezetnének ha Szántódhoz igazolnánk át, mert az a falu közvetlenül határos a Balatonnal. Nem lenne pénzem kifizetni a beruházás rám eső részét, meg aztán rendszeresen a használata díját. Ülepítő aknám van, amit már tíz éve nem kellett kiszippan- tatnom, mert elszivárog belőle a nedvesség — jó ez így nekem. Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy a somosiak egy része aláírás- gyűjtésbe fogott; népszavazást kezdeményeznének, a Kőröshegytől való elválást, s a nemrég alapított Szántódhoz való csatlakozást szorgalmazzák. Az aláírásokat azonban szabálytanul kezdték gyűjteni. A somosiak véleménye egyébként megoszlik. A népszerű kisbolt előtt többen is elmondták: idős korú az itt élők legnagyobb része, akiknek még arra sincs pénze, hogy a szemétszállítás díját kifizessék. Az elválás ellendrukkerei az állítják: azért a herce-hurca, mert Szántódnak kevés a lakossága, s most többet akar toborozni magának. Egy férfi úgy fogalmazott: azzal, hogy átcsatlakoznánk, még nem lesz közelebb hozzájuk a Balaton... — A senki földje Somos — vélekedett Péntek Ferenc, aki friss beköltözőnek számít, másfél éve él itt. — Kaptam már levelet Kőröshegyre, Zamárdiba és Szántódra címezve is. Amikor idejöttem, meg is kellett érdeklődnöm, hogy hová jelentkezzek be. A víz- és villanyórát például szántó- diként tartják nyilván. Egyébként jól érzem magamat itt, annak ellenére, hogy nem érzékelem: különösebben tenne az érdekünkben a kőröshegyi ön- kormányzat. Igaz, adókat sem szed tőlünk. A somosi falurész egyébként a hátát Szántódnak veti. Egybe vannak épülve, amíg az anyatelepüléstől kilométernyi távolság választja el. A sávot annak érdekében hagyták szabadon, hogy itt épül meg az M 7-es autópálya folytatása. Aztán ha már így alakult, a falurészek végére kikerültek a táblák is; így ugyanis külterületnek minősül ez a rész, s nem kell közvilágítást finanszírozni. Pedig többek szerint jó volna mielőbb tisztán látni ebben az ügyben annak érdekében, hogy ne mérgesedjen el a két szomszédos falu kapcsolata, amikor még szükség lehet egymás segítésére. (Czene) Ámbár tanár úrról forgatja filmjét Kifosztották Koltaiékat Mindössze egy órára ugrottak el hazulról, ám ez elég volt ahhoz, hogy ezalatt kifosszák Koltaiék szigetszentmiklósi házát. A népszerű színészházaspár megdöbbenve téblábolt a feldúlt lakásban, ahonnan az ismeretlen tettesek — sok apróbb-na- gyobb berendezési tárggyal és műszaki cikkel együtt — mindhárom tévéjüket és két videójukat is magukkal vitték. Kétkerekű a reklámgázsiból - Jancsóval forgat a nyáron Színész szelíd motoron — Kilesték, hogy mikor megyünk el hazulról — mesélte Koltai Róbert. — Azt is tudták, hogy a kutyák sem lesznek otthon, s megvárták, amíg a takarítónő is távozik a lakásból. Karókkal forgatták szét a ruháinkat; minden bizonnyal pénzt kerestek, ám nem találtak, hiszen nem tartunk otthon pénzt. Koltai Róbert egyébként filmet forgat Ámbár tanár úr címmel. Saját sztoriját mesélte el Vámos Miklósnak, aki forgatókönyvet írt a történetből, és most állítják össze a stábot a többnyire Budapesten zajló, augusztus 3-tól szeptember 15-ig tartó forgatásra. A film rendezője ezúttal is Koltai lesz, és ő bújik Ámbár tanár úr bőrébe is. A nő főszerepet Dobó Katának adja, az iskolaigazgatót Reviczky Gábor alakítja. Pogány Juditot, Molnár Piroskát, Spindler Bélát és Hunyadkürty Györgyöt is látjuk majd a Megafilm filmjében. Koltai Makk Károlyt a rendezők doyenjét kérte fel konzultánsnak. Koltai Róbert úgy véli: legkésőbb a februári filmszemlére elkészül az iskolai témát feldolgozó film, ám lehet, hogy már az év végén meglesz a premier. A nyáron tehát nem jut idő a pihenésre, de Koltai különben is régóta úgy pihen, hogy közben dolgozik. Néha azért meghallgatja a nemrég megjelent kazettáját, a Csocsit, amelyen a legjobb kabarérészletek mellett jónéhány új dal is található. Köztük az Egy régi poén című — ehhez nagyszerű videóklip is készült —, amelyben két, egykori kaposvári pályatárs Kiss István és Vajda László alakját is felidézi. Lőrincz Sándor Némedi Árpád sokáig zenész akart lenni, énekes-gitáros, akárcsak Mick Jagger. Noha színész lett, ma is gyakran zenél. Vannak — az ő szavaival — dilijei, régen Tom Waits-ért rajongott, ma a patinás tárgyakat kedveli, órája 1951-es Doxa. Szeret motorozni, mostanában egy Suzuki chopperen látni bőrnadrágban és mellényben, tetovált felsőkarral. Mintha Hopper és Fonda mellől, a mozivászonról gurult volna le. Berzencén született, a gépipariban érettségizett. 15 éve kaposvári, mégis Győrből került Kaposvárra.- Amikor 1987-ban leérettségiztem, a felújítás miatt nem volt felvételi a színházban - mondja Némedi Árpád, a Csiky Gergely Színház színésze, aki az utóbbi évek alakításai alapján egy hete kapta meg a vállalkozók által alapított Junior-díjat. Örült neki, úgy tartja, ez a közönség elismerése is. - Fölvettek Békéscsabára, hívtak a Nemzeti Stúdióba, én Győrt választottam. Egy évig voltam ott, de néhány hozzám hasonló outsidertől eltekintve nincsenek jó élményeim róla.- A főiskolával nem próbálkozott?- De igen, hatszor. Kétszer a harmadik rostán estem ki, ami nagyrészt rajtam múlott. Görcsös voltam, nem találtam a helyem, gondolkoztam is, hogy abbahagyom. Hál' istennek sikerült ebből kilábalni. Ebben a Diótörő segített, ami elég jól összejött. Gothár Péter utána betett a Kakukkmarciba is.- Ahogy nőtt a bizalom, úgy nőtt a magabiztossága?- Azt hiszem, igen. Kellett egy siker, egy jó meló, amiben az ember szeret benne lenni. Emlékszem, a Karneválvégi éjszaka minden előadásán izgultam, úgy éreztem, vannak hibáim, görcsös megoldásaim. Ez azóta teljesen megszűnt.- Az utóbbi évek figuráit nagyon kitalálta, megcsinálta, gyakorta epizódszerepek pár percét emeli ott és akkor főszereppé. Egymaga építi őket azzá vagy a rendezés is segít?- Nagyon jól akarom megcsinálni a feladatokat, amiben partner a rendező is, de úgy, hogy észre sem lehet venni. A Sárga csikóban gyakorlatilag pillanatok alatt raktak össze engem. Valamit elkezdtem, Bezerédi Zoltán rendező vette, és tíz perc múlva azt éreztem, rólam szól a jelenet. A mozgásért felelős Lugosi György találta ki például, hogy amikor - mint kiállhatatlan suhancot - kitesznek az ajtón, ugorjak vissza a kerítésen. A latin szöveg Bors Gyula ügyelő ötlete. Eleinte In vino veritas- okat nyomtam, aztán - hátha érti valaki - összeszedtem olyan szólásokat, hogy stimmeljen a figurához. Mert a srác nem hülye, csak nagyképű.- A Sárga csikó pökhendi pusztabírója-sarja, a Miran- dolina lobbanékony főpincére, a Walpurgis-éj agya- ment Aljohája, a Bors néni mesélője az idén bőven eüátta feladattal. A színház menynyire használja ki a képességeit?- Kihasználja, de azt gondolom, még több van bennem.- Milyen belülről a társulat, amit egyedülállónak tartanak?- Valóban az. Van valamiféle összehúzás, hasonlóan gondolkodás. És lehet őszintén véleményt mondani.- Ez a súrlódásokat is elbírja?- Súrlódás nélkül nincs semmi, pláne egy színház. Szerintem éppen a konfliktusok mozgatják az egészet. Egy őszinte kritika átsegíthet a hibákon.- Kapott már súlyos kritikát?- Igen, de túléltem.- Hogy telik a nyara?- Jancsó Miklós filmjébe hívtak többünket, vígjátékot csinál, amit nem szokott. Szeretnék motorostalálkozókra járni, ahol összegyűlik egy csomó kétkerekű, napközben hengerfejhajító- meg szkanderversenyt rendeznek, egyszóval emberkédnek, este koncertre járnak. A Pannóniámat akkor vettem, amikor kellett egy motoros Zname- nák István Étellift című filmjébe. Később szereztem a Danúviát, majd - az ételízesítő-reklám gázsija kapóra jött - a 650-es Suzuki Savage choppert. Az egészben a motorozás vonz, a kétkerekű szabadság. A sebesség nem érdekel, kissé régimódi vagyok. Amolyan szelíd motoros. B. T. Szerető szigorral követel az inkei Arany Katedra-díjas „Volt, akinek anyu voltunk” Dunai Éva igazi falusi tanító, aki nem csupán a tanórákon, és nem csak a gyerekek tudásáért érez felelősséget. A nap minden óráját arra áldozta, hogy az Inkéről elkerült diákok megállják a helyüket a középiskolákban. Nincs ezzel egyedül, generációjából ma is van, aki nyugdíjasként otthon, ellenszolgáltatás nélkül korrepetál akár középiskolásokat is.- Jó csapat voltunk régen, s bár a testület néhány éve jelentősen megújult, a fiatalok is jóravalók, lelkesek és aranyosak; sokan a mi tanítványaink - mondja büszkén. Kaposváriként 1965-ben gyakorló félévre került Inkére, a félév elmúlt, Inke nem. Ottragadt, s ha ma kezdené sem tenne másként. Kollégáival szép, egyszersmind gyötrelmes, nehéz időket élt meg a kis községben. A 130 diákot számláló iskola tárgyi feltételei a fenntartó legjobb igyekezete ellenére is hagytak maguk után kívánnivalót. De küzdöttek, mert - mint Dunai Éva mondta - ha nincs iskola, meghal a falu. A tanítónőt mindenki szereti, pedig ha kellett, vállalta a konfliktust a szülőkkel egy-egy vitatott érdemjegy miatt. Ma elmondhatja, 35-40 diplomás, sok középiskolát végzett, szakmát szerzett tanítványa volt, csak kevés nem tanult tovább. Két éve egy 25 éves találkozón mondták többen is, kis iskola az inkei, de akik idejártak, sok mindent megtanultak. S hogy milyen a jó pedagógus? Szeretetteljes szigorral követel, összegzi hitvallását, és hozzáteszi, olykor a legkisebb eredmény a legnagyobb. Amikor a pálya legnagyobb sikerélményeiről kérdezem, egy fényképpel válaszol:- Amikor így csillog az a csöpp kis szemük - mondja. A képen osztályterem, derűs gyermekarcok. Az említett csillogó szemű egy roma kiskölyök, akinek fülig ér a szája, majd kicsattan a boldogságtól. Inkén sok a hátrányos helyzetű család, ezért a pedagógusra olykor még a betűvetésnél is fontosabb feladatok hárulnak. Sokszor a családi háttérből kiveszett szeretetet, a hiányzó biztonságot is pótolniuk kell.- Volt, akinek anyu voltunk - emlékszik Dunai Éva - etetni, simogatni, szeretni kell manapság a gyerekeket. Dunai Éva 20 évig igazgatóhelyettes volt, máig óraadó, ám ősztől nyugdíjba megy. Hogy a tanév vége a pálya végét jelenti-e? Ha hívják, szívesen segít, mondja. Pedagógiai tudását - az iskola helyi programján sokat dolgozott - szeretné átmenteni a jövőnek, s ha kell, óravázlat-mintákat is ad. Csak érezze, szükség van rá az „arany katedrán”. B. T.
