Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-06 / 105. szám

SOMOGYI HÍRLAP VÉLEMÉNYEK 1998. május 6., szerda Példa lehet Kirándulótársaimmal Slmonfán a Meteor Tu­ristaházban voltam 1998. március 28-án. Ott laktak a kaposvári Berzsenyi Iskola VII. B. osztály tanulói, Károly Rita osztályfőnök és Iváncsikné Kálmán Éva testnevelő tanárral. Nekem eddig a kamaszokról nem volt jó véleményem, de amit akkor délelőtt láttam, az szinte hihetetlen volt. Ké­szültek haza, és rendet kel­lett tenni maguk után. A testnevelő tanárnő kérde­zett: ki húzza le az ágyne­műt? Két fiú jelentkezett. Ki takarítja ki a szobát? Azon­nal volt jelentkező. Ki fog az ebédkészítésnél segíteni? Ki mosogat? Erre is volt jelent­kező. Túratérkép készítés kiértékelése következett. Kálmán Éva tanárnő csodá­latosan magyarázta meg a helyezéseket, így erről sem volt vita. A jutalomosztás után a maradék ajándékra a három csapat - kiabálás nél­kül - egy-egy gyereket neve­zett meg. Örömmel írom e sorokat, mert ha nem láttam volna, nem is hittem volna el. Eddig szinte mindig csak rosszat tapasztaltam a kamaszokról. Lehet, hogy ezek a gyerekek már hazulról így indultak, a tanárok már csak egy-egy la­páttal tettek rá. Jó lenne,ha ez nem egyedi eset lenne. Patkó Béláné természetjáró, Kaposvár A magyar gazdák védelmében A Magyar Gazdakör Országos Szövetsége a magyar magán gazdálkodók általános érdekvédelmi szerve­zete, ebből logikusan következik, hogy minden mező- gazdasági ágazatra, így a növénytermelésre, kerté­szetre, állattenyésztésre (ezen belül természetesen a sertéstenyésztésre és hizlalásra) is kiterjed az érdek- védelmi tevékenysége. Ezért Rinaldi Giovanni, úrnak a Pini Hungray ügyvezetőjé­nek nem értem a Somogyi Hírlapban április 9-én közölt nyilatkozatát, amelyben több olyan témát vet fel, amelyek­kel kapcsolatban a gazdakö­rök és a termelők véleményét szeretném kifejteni. Az a tény, hogy az ország vágósertés-termelése rövid idő alatt a felére - tízmillióról mintegy ötmillióra - csök­kent, félreérthetetlenül azt je­lezte, hogy a magyar mező­gazdaság legnagyobb ágazata - a sertéstenyésztés - súlyos és tartós válságba került. A Magyar Gazdakör Orszá­gos Szövetsége az utolsó idő­szak gyors és látványos 55-65 forintos felvásárlási ár csök­kentésének ellensúlyozására segítséget kért a Földműve­lésügyi Minisztériumtól. A minisztérium - érveinket el­fogadva - 28 forinttal növelte a hasított sertések export szubvencióját - keleti piaca­ink esetében - elősegítve hús­ipari vállalataink export tevé­kenységének folytatását, le­hetővé téve azt, hogy az ex­port árak arányos csökken­tése se eredményezze a felvá­sárlási árak csökkentését. ■ A sertéstermelők költségei nem csökkentek. Természe­tes, hogy a termelők nem tud­ják elfogadni, hogy az azonos minőségben, növekvő költsé­gekkel előállított sertésekért 60 forinttal kevesebbet kap­janak. Még kevésbé azt a személetet, amelyben a ter­melők és feldolgozók termé­szetes együttműködése, át­meneti piaci zavar esetén kölcsönös és arányos áldo­zatvállalás helyett egyoldalú és csak a termelőket sújtó ár- csökkentés jelentse a megol­dást. Ezt a magatartást kifo­gásolva fejeztem ki és tartom fenn véleményemet Giovanni úr nyilatkozatával kapcsolat­ban is. Az EU-ban a termékpályán - termelés-feldolgozás-érté- kesítés - realizálható nyere­ség legalább 40 százaléka a termelőket illeti meg. Kez­deményeztem egy olyan - mintegy 10 milliárd forintos - intervenciós alap létrehozá­sát, amely lehetővé tenné az agrárágazat minden résztve­vője, termelők, feldolgozók, és kereskedők számára ha­sonló piaci zavarok kulturált, egymás érdekeit figyelembe vevő megoldását. Dr. Tamás Károly Magyar Gazdakörök Országos Szövetsége alelnöke VlDEOAJANLO SANTORINI A misztikus sziget Santorini a Kikládok sziget- csoport legdélibb tagja, Gö­rögország e különleges gyöngyszeme. A kb. 3500 évvel ezelőtti vulkánkitörés nyomai, a sötétszürke ho­mokkal borított strandok, a fehérre meszelt, kék kupolás templomok látványos és a lé­legzetelállító panoráma te­szik különlegessé Santori- nit. (Daisy, 1710 Ft) SZABÓ MAGDA Abigél Gina a hősnő 1943-ban elbú­csúzik otthonától és azoktól, akiket szeret, mert apja be­adja a híres árkodi intézetbe. A kis ötödikes gimnazistát a rideg világ, a szokatlan, ke­gyetlen törvények lázadásra késztetik. Ám megtud vala­mit, ami maradásra bírja, és önként vállalja a rabságot... (Televideo, 2000 Ft) MOLNÁR FERENC A Pál utcai fiúk A filmben a regény jól ismert kis hősei elevenednek meg. Boka, A Pál utcai fiúk kapitá­nya, az áruló Geréb, a szem­üveges Weiss, a nyurga Csó­nakos, a vörösingesek félel­metes vezére, Áts Feri és a kis olvasók kedvence, Neme- csek, a közlegény, aki élete árán menti meg a grun- dot. (Mokép, 2000 Ft) Pocahontas Amikor Pocahontas megmenti az angol hadsereg kapitányá­nak John Smith-nek az életét, azonnal egymásba szeretnek, szerelmüknek számos aka­dályt kell legyőzni. Pocahon­tas még arra is képes, hogy átkeljen a nagy vízen a messzi Angliába, ahol ő és állatkísé­rői eddig számukra ismeret­len kalandokat élnek át. (Baby-Best, 999 Ft) A videokazetták megvásárolha­tók a Fókusz könyvesboltban, Kaposvár, Fő u. 13. Az idegenek köztünk vannak KI ne ismerné a vonalak nyelvét, melyen a lélek tar­talmát éppen úgy ki lehet fejezni, akárcsak sza­vakkal? Lehet ezen a nyelven gondolatokat, érzel­meket ébreszteni, közölni és elrendezni. Ezt tehet­jük nyelvünkkel is. A mi magyar nyelvünk - az igazi magyarságunk, bár leg­főbb baja az idegen hatás be­fogadására való nagy készsé­günk. Csupán szellemi tu­nyaság, hogy sokszor nem a magunk nyelvén gondolko­zunk, pedig nyelvünk rend­kívül gazdag és a legnagyobb finomságok kifejezésére is alkalmas. Mégis száz meg száz fogalom nevét váltogat­juk szükségtelen idegenek­kel, közömbösen nézve ere­deti szókincsünk pusztulását. Az idegen szavak áradata a magyar köznyelvbe sok te­kintetben indokolt, mivel fej­lődésünk gyors ütemével kapcsolatos. Az új tudo­mányágak, eredmények ma­gukkal hozzák nemzetközi jellegű szakszókincsünket. Viszont az idegen szavak át­vétele nem mindig szeren­csés, mert különösen nehéz­ség nélkül meg lehet találni a megfelelő magyar kifejezést is. Nem ritkán csupán múló divattal, feltűnősködéssel van dolgunk, ami távolról sem azonos a valódi műveltség­gel. A legműveltebb ember sem használ többet nyolcezer szónál. Hogyne volna elég szín a festéktálcán, elég húr a hangszeren! De nem csupán az általá­nos és szakadatlan fejlődés és korszerűsítés indokolja a nyelv művelését. Elkerülhe­tetlenné teszi az a tény, hogy a nyelvrontás nagy üzemben dolgozik. A cégtáblákhoz, reklámokhoz szótár szüksé­geltetik, mert az idegenmaj- molás alaposan felülkereke­dett. Tehát, az idegenek köz­tünk vannak idegen érzések­kel, idegen törekvésekkel. Megdöbbentő igazságok ezek, és gyors cselekvésre késztetnek. Nem indíthatunk háborút a teljesen meggyökeresedett kifejezések ellen. Éppen elég, ha a vitathatatlanul káros idegenszerűségektől mente­sítjük. Nem lehet kívánnunk, hogy mindenki mestere le­gyen a prózai stílusnak, jártas legyen a nyelvhelyesség kér­déseiben. A világosság, egy­szerűség, szabatosság, ter­mészetesség kitűnően megfér a választékossággal, felesle­ges az idegen germanizmus, az anglicizmus és az ameri­kanizmus. Részünk lehet olyan élményben is, hogy va­lakinek a szavai azért nem hatottak ránk megnyerő erő­vel, mert zavarosan, dics- vágyból próbálta műveltségét feleslegesen használt idegen kifejezésekkel fitogtatni. Ilyen esetben a beszélő nyelvi kultúrájáról és egyéniségéről kedvezőtlen vélemény befo­lyásol bennünket. Hiszem, hogy a magyar nyelvtan a leggyakorlatibb ismeretek közé tartozik, s nem csupán száraz, unalmas, elvont szabályok gyűjtemé­nye. Mindig és mindenütt ve­lünk van, mert vérünkké vált. A gyermek születésekor magában hordja a testi és lelki fejlődés csíráit, melyeket neveléssel kell továbbfejlesz­tenünk. Az általunk léleknek elnevezett szupercivilizációs gyermek az elkövetkező né­hány millió évben nagyon fontos feladatokat fog megol­dani. De ez már egy másik vi­lág, melynek alapköveit most kell rakosgatni. Őröm olvasni olyan rendezvényekről, me­lyeket a Kazinczy Ferencről elnevezett szép kiejtési ver­seny tiszteletére tartottak or­szágszerte. Nagy érték ez a törekvés. „A magyart is tanulni kell, még született magyarnak is. Ha nem csiszolja, újítja foly­tonosan, berozsdásodik.” (Kodály Zoltán) Nyelvünk gondozása nem érhet véget egy adott ünnepi rendezvénnyel. Folyton szé­píteni, gondozni kell, még a nevelés alapfokán, ami első­sorban a család feladata. In­nen teszi először gyerme­künk bátortalan tipegő lépé­seit az előtte álló ismeret­lenbe, ami mindnyájunk számára az életet jelenti. Mu­tassunk nekik példát emberi szeretetből, megbecsülésből a szerénység elemeivel, ami sajnos, kevesek erénye. Ha rádöbbenünk hiányossága­inkra, jó úton járunk azon be­ismerő igazság felé, hogy a gőg, a nagyravágyás, a fölé­nyes magatartás lett úrrá fe­lettünk, s ezért váltunk ne­vetségessé. Feltehetően a bölcs ember ezért csendes és szerény. Földünk kicsiny és töré­keny. Mennyire sokat számí­tana az a kevés is, amit tehe­tünk érte akár tettel, akár gondolattal. Hiszen bármi­lyen csekély is a lehetősé­günk, ha jó szándékkal tesz- szük, már meg is tettük az első lépéseket ahhoz, hogy kis nemzetünk helyet kapjon a Föld nevű bolygón, ahol fennmaradásunk értelmében beszélhetünk tisztán értel­mesen anyanyelvűnkön, mert: „Amely nemzetnek nyelve nincs, annak nincs hazája, csak szállása. Nem a föld, nem a folyók tartják össze a nemzetet, hanem a nyelv.” (Kisfaludy Sándor). Éljünk ezzel a csodálatos lehetőséggel! Kovács Szilvia Kőröshegy Magyarországi rt. felső- vagy középfokú végzettséggel rendelkezőknek kínál /• A aa r TÉGLAAKCIÓ! Kisméretű tömör tégla csak 14 forint ALLASLEHETOSEGET Somogy megye területén. Bővebb információ a 82/316-826 telefonon kérhető, 7-én és 8-án 8-20 óráig. (78877) a Kaposmérői Téglagyárban Amíg a készlet tart. Telefon: 82/477-005 A társadalmi gondoskodás hiánya Az 1998. április 8-i számban a Jegyzők el­fekvő gondjai című cik­ken nagyon megdöb­bentem. Sok-sok társadalmi gondunk közül is talán az egyik első kellene, hogy legyen az idő­sekkel, az elesettekkel tör­ténő foglakozás, törődés. Mi­után az egészségügyet finan­szírozó szervezet egyáltalán nem tud megküzdeni jelen formájában egyetlen feladat­tal sem kielégítő formában, természetes, hogy az idős és főként a gondozást igénylő emberek elhelyezésével, szinte egyáltalán nem foglal­koznak. Marad a gond az ön- kormányzatokra, és a lehető­ség a vállalkozókra. Nem igényel külön bizo­nyítást az, hogy az önkor­mányzatok nagyon szegé­nyek. Az állami költségvetés lényegesen nagyobb részt központosít, mint szabad lenne, így az egyes önkor­mányzatok lehetőségei a vég­letekig szűkülnek. Ezért a cikkben leírtakkal ellentétben a társadalmi feszültséget iga­zán nem az egyes rossz pél­dák alapján történő hatósági intézkedés szítja, hanem a társadalmi gondoskodás hiá­nya. Szerintem rossz az ál­lamtitkár-helyettes úr re­ceptje. Nem az ilyen vállal­kozások megkezdését kell megakadályozni, hanem meg kellene próbálni olyan segít­séghez juttatni az engedé­lyező hatóságot, hogy ebben a felelőtlenül, csapkodóan burjánzó jogalkotói káoszban kiutat találjon. A területtel foglalkozó ösz- szes jogszabály egybegyűjté­sével, az alkalmazásukra vo­natkozó egységes iránymuta­tások kiadásával kellene segí­teni az engedélyek kiadását, és a megvalósult intézmé­nyek következetes ellenőrzé­sét. Megoldáshoz csak ez ve­zethet. Ennek a területnek ugyanis biztosan hatalmas szüksége van a magántőkére, mert nem is látszik az az idő, amikor ezt a területet a ma­gyar állam kielégítően képes lesz finanszírozni. Arról nem is beszélve, hogy nem is fel­tétlenül szükséges, hogy a legelesettebbek és legrászo­rultabbak esetében. Egyéb­ként pedig el kell fogadni ezen a területen is a tisztes­séges vállalkozást és persze a differenciált szolgáltatást, ki­emelt hatósági ellenőrzés mellett. A kialakult állapotok nem véletlenek. Ma ember legyen a talpán, aki egy induló vál­lalkozás engedélyeinek be­szerzése ügyében naprakész tud lenni. Teljesen kicsúszott a hatóságok kezéből a telep­helyek engedélyezésének kérdése. A jegyzők és a ka­marák között pattog a labda, a nem kellően szabályozott­ság pedig éppen olyan rossz, lehetetlen és utólag felszá­molhatatlan eredményekhez vezet, mint az indokolatlan túlszabályozás. Ennek tökéle­tes alátámasztása és jó pél­dája az, hogy Somogy 240 önkormányzata, megalakulá­suk körülbelül 8. évében sza­bálytalan törzskönyvi be­jegyzéssel, törvénytelenül működik. De példaként hozható fel a cikkben is szereplő építési­gazgatás, amellyel kapcsolat­ban is a helyettes államtitkár úrnak az a véleménye, hogy azért kevesebb az első ne­gyedévi fellebbezések száma, mert szakszerűbb lett a ható­sági eljárás a jogszabályvál­tozás folytán. Nos, tény, hogy lehet szakszerűbb, de az a meggyőződésem, hogy azért kevesebb a fellebbezés, mert a még szinte fel sem állt új szervezetek jóval kevesebb ügyben hoztak érdemi hatá­rozatot, meg persze a „kor­szerűsödés és állampolgár centralizmus” jegyében 30- ról 60 napra nőtt az ügyinté­zési határidő első fokon, amit, ha csak egy kicsit hosz- szabbítanak meg, még nem is lehetett fellebbezni, mert nincs mi ellen. Miután a cikkből is jól kitű­nik, hogy a jegyzőknek csak a fogyasztóvédelem területén több mint 100 jogszabállyal kell dolgozni, nyugodtan leír­ható, hogy az egészségügy egyes részterületein több százzal, az építésügyben szin­tén több százzal. Ennek alap­ján nem lehet az a megoldás, hogy mindent tiltunk, hanem ha a kormánynál nem lehet elérni, hogy ne mennyiségre terjessze elő a jogszabályokat és ez legyen a parlamenti munka hatékonyságnak a fokmérője, akkor a törvényes­ség betartásának érvényre jut­tatására létrehozott közigaz­gatási hivataloknak kellene átmenetileg elvállalni az egyes területekre (legalább a leg- frekventáltabbakra) vonat­kozó hatályos szabályok ösz- szegyűjtését és az egységes alkalmazás kialakításának végtelenül nehéz munkáját. Dr. Zárdái István Kaposvár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents