Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-27 / 123. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1998. május 27., szerda Somogyi tájak 7 Álom a kisüzem — Az apró falvakról sem szabad meg feledkezni. Itt is élnek emberek, s ők is boldogulni akarnak. Csakhogy ehhez leginkább munkahelyre van szükség — vélekedett a vlsnyei Fehérvári István. VlSNYE Az 52 éves férfi árkot tisztítani indult. Korábban a közeli faüzemben dolgozott, ahol a 80-as években még koporsót is készített. Időközben megszűnt a munkahely, s nem talált állást. Középkorúként már a felvételi elbeszélgetés előtt tudatták vele: nincs sok esélye. Társa, Tóth János harminchét éves. A gépszerelő végzettségű férfi ugyancsak állástalan. Azt mondja: tenni kell a térségért. Természetesen a családját is félti, hiszen két gyermeket nevelnek. S hogy mi a megoldás? Azt mondják: kisüzem, vagy szövetkezet. Olyan cég, amely legalább tizenöt-húsz embert foglalkoztatna, de a falusi turizmus is sokat enyhítene a megélhetési gondokon. H. M. Tüzelő a bárányok árából Megbüntetett kecskebak Kecske- birka- és nyúl- tartással egészítik ki nyugdíjukat Fónaiék. A patosfai házaspár egy nyugdíjból él. Az Is alacsony. PATOSFA — Büntetésben van a kecskebak, azért kötöttük meg. Az összes fát megkopaszította, több kárt már nem tehet — magyarázza Fónai Istvánná, s közben kedvenceit eteti. Megtudom: egykor Sikon- dán a szanatóriumban kereste a kenyerét, s dolgozott a pécsi idegklinikán is. — Akkor, amikor Kopa professzor úr fiatal orvos volt — meséli. — Ápolónő voltam, szerettem a szakmát, de mégis levetettem a fehér köpenyt. Húsz éve élünk a faluban, és mindig tartottunk állatokat. Gyakran 2-300 csibét is neveltünk, malacos góbéink is voltak, de most már nem vállalkozom rá. Olyan drága a takarmány, a táp, hogy egy nyugdíjból nem tudnánk megvenni. Vejük Kadarkúton lakik. Magángazdálkodó, s van egy nyája. Onnan valók a birkák, amelyeket leadó súlyukig nevelik. A bárányokért kapott pénzből veszik meg a téli tüzelőt. Az asszony örül, hogy a gazdátlan portákra újra élet költözik. Annak azonban nem, hogy a tulajdonosok elhanyagolják a ház környékét. Több német család vásárolt itt ingatlant, s amíg nem fognak hozzá a házépítéshez vagy az átalakításhoz, némelyik telek meglehetősen gondozatlan marad. Mint ahogy a szembe szomszédé is. Művelik ugyan a hátsó kertet, de a gazt már nem kaszálják le a ház előtt. A kertváros jó ötlet, de annak vendégcsalogatónak kell lennie. — Én mindig szerettem magam körül a rendet — mondta. — A nagyszüleim is azt mondták: egy háznak nem gazda, hanem szolga kell. (Lőrincz) Nyugdíj-kiegészítésként nevelik az állatokat fotó: kovács Zakóért menesztette a vőlegényt Érdemkereszt az alpolgármesternek Érdemes és eredményes munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Arany Er- demkeresztet adományozta Göncz Árpád köztársasági elnök Szabó Józsefnének. Hencse alpolgármestere betegsége miatt a közelmúltban Németh Jenőtől, a megyei köz- igazgatási hivatal vezetőjétől vette át a kitüntetést. Hencse A galambősz asszony ötven éve él Hencsén. Azt mondja: akkor is, most is kevés pénze volt a falunak, de sokat fejlődött. S ebben neki is része volt, hiszen tanácstitkárként sokat tett a településért. Szilárd burkolatú járdák épültek, a pécsi MÁV igazgatóságot meggyőzte: csinálják meg társadalmi munkában a villany terveit a vasút felé. Mert akkor még vonaton is el lehetett utazni Hencsére. Aztán amikor a kadarkúti közös tanácshoz tartozott a község, akkor is a közigazgatásban maradt. Igazgatási csoportvezető lett, és több száz ifjú szerelmes előtte mondta ki a boldogító igent. A nemzetiszín szalagot 25 éven át öltötte fel. Volt olyan esküvő, ahol a vőlegény ingujjban jelent meg. Az anyakönyvvezető azt mondta: addig nem esketi meg a párt, amíg a leendő férj nem kér kölcsön egy zakót... Tizenkét éve nyugdíjas, de négy évig a hedrehelyi Szabó Józsefné a kitüntetéssel hivatalban is dolgozott; a jegyző helyettese volt. Öt éve él egyedül, ám fiai gyakran meglátogatják. Amikor arról faggattam, milyen falu Hencse, azt mondta: — Kedves hely, kellemes itt az élet, bár lehetne nagyobb is a költségvetés. Sok pénzt elvisz a segélyezés, de büszke, hogy van egy egyetemistája is a falunak, s őt is támogathatják. A következő ciklusban már nem akar a testület tagja lenni. Szívbaja sok mindenben gátolja, ezért inkább visszavonul. Baromfit nevel, és újraolvassa a klasszikusokat. írni is szeretne. Mio- vecz Jánossal jó pár éve elkészítették Hencse monográfiáját, most ezt akarja kibővíteni. A források szerint már a XIII. században voltak írásos nyomai a településnek, amelynek Henczefy Máté volt az ura. A kúria környékén lévő házak alkották a falu központját, de némely helyen a nagy víz miatt csak csónakkal lehetett közlekedni, s az út is vagy ötszáz méterrel beljebb húzódott. A kitüntetés átvételéről meghatottan mesélt: — Nem vagyok érzékeny fajta, de amikor átadták az érdemkeresztet, kijöttek a könnyeim. Aztán felelevenedett előttem az itt töltött fél évszázad. A sok harc, de az öröm is, amikor az orvosokkal anketteket tartottunk, és a cigányszülőket sikerült rávennem: taníttassák a gyerekeiket, mert különben nem boldogulnak. Még cigányul is megtanultam, hogy anyanyelvükön szóljak hozzájuk. Lőrincz Sándor Ároktisztító közmunkások Tizenhét településen kétszázketten tisztítják a belvízelvezető árkokat. A közmunkások feladatát a kadarkúti önkormányzat koordinálja. Kadarkút Verkman József kadarkúti polgármestertől megtudtuk: a Közmunka Tanács pályázatán ötvenhárom millió forintot nyert Kadarkút, Kapós- mérő, Kaposfő és Szenna térsége. A Zselica Szövetség településein várhatóan a külterületi árkokat is kitisztítják a munkások, akiknek zöme korábban tartósan munkanélküli volt. A március közepén elkezdett, s hat hónapig tartó munkák irányítására három művezetőt és egy vezetőt is felvettek. Többnyire kedvezők a tapasztalatok, de már fegyelmi és morális gondokkal is szembesültek. Eddig öt személyt figyelmeztettek, mert ittasan jelentek meg, nem nyújtottak megfelelő teljesítményt vagy önkényesen elhagyták a munkahelyüket. A polgármester elmondta: a pályázaton nyert pénz nemcsak a munkabért fedezi. Ebből vették a különféle szerszámokat, védőfelszereléseket, s a munkaruhát is. L. S. A kereskedők felverték az árat Halastóban a pénz Négy éve költöztek a patosfai faluvégre Kiss Kálmánók. Az asszony üzletkötő, a férj haltenyésztésből él. Patosfa A szövetkezettől vásárolt hajdani cselédlakást, magtárat, istállót hozzák helyre, de a munkák kényszerpihenőre késztették a feleséget. A telelőnél sötétedéskor belelépett egy zsilipbe, s így most járógipszben mesél az új tóról, amibe hamarosan halat telepítenék. Párja tizenöt éves bérletbe vette ki a másik kettőt, amibe előnevelt pontyok kerültek. Mint mondták: nehéz volt eladni a halat. KaráMatos Erika csonykor is csak a fele fogyott, mint máskor. Állítják: a kereskedők verték fel az árát, így csak az vásárol, aki nagyon szereti a halat. Egyébként elfogyott valamennyi, csak egy kicsit később. A maradékot nemrég egy Balaton melletti halásztóba szállították. Az asszony az üzletszerzésben, a tenyészanyag-vá- sárlásban segíti párját, de a mérlegeléskor is ott van. Most nehezen tűri a tétlenséget, hiszen örökmozgó alkat, aki nem szereti a bezártságot. Matos Erika az Alföldről települt át. Állatorvosi szaksegédként dolgozott, majd egy takarmányüzemet vezetett, ám néhány éve a maga ura. Azt mondta: jó itt élni, mert csönd van. Azt azonban nem bánná, ha a faluban többször rendeznének összejöveteleket. A falunapi bált emlegeti, s abban bízik: mindegyiknek ilyen jó hangulata lesz. (Lőrincz) Üres ládafiák, elfelejtett nyelv Múltba temetett Valamikor természetes volt a német szó Ladon. A település nevében is őrizte a kétajkúságot; német és magyar Lad egymástól határozottan elkülönülve élte etnikailag „más” életét. Napjainkra feledésbe merült a német nyelv. A német irodalom már csak a könyvtárban él fotó: kovács tibor Számítógépet telepítettek Berendezték a számítástechnikai- és video tantermet a hedrehelyi iskolában. Hedrehely Hat gép áll a nebulók rendelkezésére. Az önerő és az ön- kormányzati támogatás mellett szponzor is segített a számítógép-beszerzésben. Varga László igazgató szerint az információs világsztráda korában nem lehet halogatni a számítógépes képzést. Ennek hasznát később is kamatoztatják. Az iskolába 81 tanuló jár, a végzősök egy része tovább tanul, s a középiskolában is megállják helyüket. H. M. Lad Éppen akkor, amikor újra német ajkúak népesítik be a települést. Igaz, nem fiatalok és nem kényszerből. A nyugdíjaskorú párok pihenni vágynak a kies vidéken, olcsó pénzen vett házukat csak pár hétig lakják. — 10 éve megszűnt a nemzetiségi oktatás Ladon — mondja NéNem igényelték a szülők. A pedagógiai program készítésekor is megkérdeztük őket, eredménytelenül. A kötelező idegen nyelv kiválasztásánál a németre voksoltak. — Él-e a nemzetiségi kultúra, a néphagyomány? — Nem. A lakosság többsége a nevét is magyarosította, s ma már a falu sem különül el német és magyar emlékek Ladra. Mindenki magyarnak vallja magát. Sokan a városba költöztek. — Szulokban ennek éppen az ellenkezője tapasztalható. Miért feledik múltjukat, hovatartozásukat a ladiak? — Fájó emlékek szakadnának föl. Ladot erősen érintette a kitelepítés és sok német ajkút vittek el málenkíj robotra is. Nemrégiben állítottunk egy emlékművet. Nem maradt fönn az az etnikai közösség, amely közvetíthette volna az értékeket. — Egy népviseletet sem rejtettek el a ládafiában? — Nem tudok róla. — A 24. órában, miként őrizhetnek meg valamit a fiatalok a múlt emlékeiből? — Negyedik osztálytól, heti 3 órában kötelező a német nyelvtanulás, s lehetőség van az egyéni foglalkozásra is. Most, hogy több német költözött ide, a fiatalokban is fölmerült: jó lenne elsajátítani apáik nyelvét. Várnai Ágnes
