Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-16 / 114. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP Kultúra 1998. május 16., szombat Nyílt levél az égbe és a földre Pásztorok pásztora, Urunk Jézus! Hozzád könyörgök úgy, hogy a földön is hallják. Magyarország választ, persze nem téged. Sokan sokat ígérnek, csakhogy kevés, amit kínálnak. Csupán a külső javakban bíznak, miközben igazi gondjaink belül halmozódnak. Ezek pénzzel, politikával kezelhetetlenek. Istenünk, egyedül te segíthetsz rajtunk. Nálad a megoldás kulcsa (Jel 3,7). Kérünk, támassz új papi hivatásokat. Hívd a lélek szakembereit. Küldj tiszta lelkű és szorgos férfiakat, akiken keresztül Rád találunk, s akik elszántan küzdenek értünk, ha veszni indulnánk. Urunk, nekünk a te asztalodról a morzsák is elegendők. Hálásak vagyunk egyetlen hivatásért is, hiszen az is a Te szereteted biztató jele. Fiatal Testvérem, akiért izgulnak az angyalok, s akit állhatatosan szeret az üdvözültek serege, most neked írok! Talán még mindig tétovázol, mert önmagadra figyelsz, a saját erőidet mérlegeled. Bízzál abban, aki kéri életedet. Ami hiányzik a te erődből, azt Ő pótolja. Jöjj a fiatal Kaposvári Egyházmegyébe papi szolgálatra. Ez legyen a te jól sikerült választásod! Tedd a következőket: 1. írd le életrajzodat és kérésedet, majd küldd el a címünkre. 2. Jöjj el június utolsó napján, 30-án, de.: 11 órára a püspökségre, akkor mindent megbeszélünk. 2. Hozd magaddal: az újonnan kiállított igazolást keresztségedről, bérmálásodról, érettségi bizonyítványod másolatát és a lelkivezetőd, vagy plébánosod ajánlását. A sok ezernyi magára maradt hívő nevében is várlak. Kaposvár, 1998. tavaszán Balás Béla püspök 7400 Kaposvár, Zárda u. 4., Tel.: 82/312-700 Élő népművészet Szokták mondani, a népművészet kincsestára kimeríthetetlen. És ez így is van. Csakhogy a ma embere a múzeumokon, a tájházakon, az alkalmi rendezvényeken kívül hol találkozhat vele? Van-e hétköznapjainkban szerepe, van-e igény a népi, népi jellegű használati tárgyakra? Vannak-e élő népszokásaink?- Vidéken még tíz-húsz éve is előszeretettel használták a cserépből készült tároló edényeket, kancsókat, köcsögöket, tálakat. Ezek a tárgyak funkciójuknál fogva ma is helyet kaphatnának a mindennapos használati tárgyaink között, egy kis színt vihetnének a króm-acél-műanyag háztartásokba. Lehet, hogy az inkább dísztárgyaknak való edényeket készítő fazekasainknak kellene ezt szorgalmazni?- Nincsenek már univerzális emberek, vagy legalábbis nagyon kevés van belőlük. Olyan, akiben az emberismeret, szervezőkészség társul a népi hagyományok ismeretével, és adottságait arra használja fel, hogy olyan közösséget hozzon létre, ahol fiatalok és kevésbé fiatalok ismerik meg, ápolják nagyszüleink dalait, meséit, szokásait. Addig, amíg ez a közösség együtt lesz, lesznek minden hagyományaik, amiket továbbadhatnak. Más kérdés hogy általában egy személyhez kötődik ezeknek a csoportoknak a léte. Az sem megvetendő, hogy ezekben a csoportokban résztvevő gyerekek, fiatalok amíg itt vannak, nincsenek máshol, ha érti mire gondolok. A rendszeres táncháztalálkozók jól példázzák, hogy vannak területei a népi hagyományoknak, ahol nem fenyeget a kihalás veszélye. Inkább a kézművesség az, ahol gondok vannak. A hímzésnek, a fafaragásnak, mivel főleg csak díszítenek, tényleg nem kell hétköznapinak lennie. De valószínű, hogy minden magyar családnál megtalálható egy-két szőttes, cserépkancsó, minden gyerek, ha otthon nem is, legalább az iskolában találkozik a magyar népmesékkel, költészettel. Az alapok megvannak, csak folytatnunk kell. Kép és szöveg: Tóth D. Gábor Nőben járó bűn Gyuricza István és Spindler Béla kettőse fotó: török Carlo Goldoni komolyan vette a Mirandolinát. Túl komolyan. Többet akart a ko- médiázásnál, s noha lóti-futi szolgák, dölyfös és kegyelmes urak, könnyűvérű és érinthetetlen hölgyek vannak ebben a darabjában is, a szerző a szokottnál is mélyebb tanulságokkal szolgál. Ami hagyján, de ezeket a tanulságokat direkt módon helyezi el: a szereplő nyíltan a közönség arcába mondja, mit, miért, hogyan cselekszik. E felfogás fölött eljárt az idő, idejétmúlttá vált, s különösen korszerűtlen a Csiky Gergely Színházban, ahol Keszeg László Goldoni hűséges szolgájaként állította színpadra a Mirandolinát. Néhány, a szövegkönyvön ejtett határozott radírozás, tollvonás sokat segített volna, gondoltam, miközben Mirandolina egyre csak szőtte, szövögette csáberejének se vége, se hossza hálóját. Bodor Erzsébet fogadóskisasszonya sokkal inkább tündért, mint számító, és sokkal inkább kedves, mint kíméletlen. Ezen a lelki alkati problémán hamar átlendíti az előadást Spindler Béla és Gyuricza István kettőse; Forlipopoli őrgróf és Al- bafiorita gróf szerepében parádés percekkel ajándékozzák meg közönségüket. Mindketten Mirandolina kegyeit lesik, a tehetős gróf pénzével igyekszik levenni a lábáról vágyainak két lábon járó netovábbját, a csóró őrgróf olcsó pártfogása révén remél viszontimádatot. A fogadóskisasszony azonban fogadóskisasszonyabb annál, semhogy a rang vagy a pénz odaadásra bírná, ő inkább arra veti ki hálóját, aki a legkiállha- tatlanabb, egyszersmind a legreménytelenebb eset: a mizantróp Ripafratta lovagra. Be- zerédi Zoltán finom nüan- szokkal, aprólékos precízség- gel építi föl az előadás központi alakítását. Kiemelkedő értéke szerepformálásának, amint percek alatt válik megveszekedett nőgyűlölőből Mirandolina fülig szerelmes hódolójává. Az előadás gyakorta kerül légüres térbe, a barokk Itália ízét, illatát, atmoszféráját nem igen sikerül visszaadnia. Abban a korban, ahol az uralkodó osztálynak jobb híján az ínyenc étkezés az élet egyik fő értelme, az előadásnak a kor sokkal többféle zamatát kellett volna felszolgálnia. Atmoszféra hiányában különösen nagy erény, hogy az alakítások nem maradnak ízetlenek. Az említetteken túl Molnár Piroska és Urbanovits Krisztina „szín- művésznői” alakítása, a megjátszott bárónői és a grófnői allűrök is emlékezetesek. A már számos epizódszerepet főszereppé varázsolt Némedi Árpád ezúttal is kitalálta magát, a fogadó bongyor pincére nem marad el a körülötte parádézó alakításoktól. A szolgák szerepében Lugosi György és Fábián Zsolt ügyeskedik vagy éppen ügyetlenkedik. A történet Valcz Gábor praktikus díszletében játszódik, a színészek Sziics Edit jelmezeit viselik. A Mirandolina a színészi értékek dacára lehetőség maradt Kaposváron. A tán egyetlen szomorkásán tálalt vígjáték nem készült el igazán, nyers gondolatisága kissé megülte a pennámat. B. T. Európai jelentőségű őskohó-ásatás Bodrogon Ami a vikingnek a hajó A leletmentés 10 évet váratott magára fotó: török anett Tíz éve tudott, hogy Bodrogon is őskohókat rejt a föld. Stamler Imrének ennyit kellett várnia, hogy a leletmentő ásatáson, a kukoricával vetett szántóban rábukkanjon a kohó nyílására, s belekiabálhasson a bodrogi határba: megtaláltam! A Somogy Hírlap az első látogatóként érkezett a nagy horderejű leletek „tárlatára”.- Európai jelentőségű felfedezésről van szó, mert amint a vikingek sem tudtak volna hajó nélkül hódítani, úgy a honfoglaló magyarok sem mentek volna semmire a vaskohászat nélkül: ennek a ha- zája Somogy - meséli Stamler Imre somogyjádi történész a szántó közepén. A 15-20 négyzetméteres ásatási területen a szenzációt négy 20 centiméter átmérőjű kürtő jelzi, azok alatt lapulnak a kohók, a fúvócsövek, körülöttük a honfoglaláskori magyarok néhai vasolvasztó műhelye. Dr. Magyar Kálmán archeológus-történész otthonosan mozog Bodrogon, 1979-ben kezdte a feltáró munkát.- A Bő nemzetség törökdombi kolostorát, temetkezési helyét tártuk föl először - igazít baseballsapkáján az ásató régész, főtanácsos. - Ezt követően, szintúgy a vízfolyás mentén egy kora Árpádkori falu maradványai kerültek elő, majd Bő község templomát, temetőjét, és a hozzá tartozó telepet tártuk föl. A mostani leletmentő ásatás az ötödik lelőhelyet jelenti Bodrogon. Nemzetségi központot rejt a föld ezen a területen, melynek kohórendszerét, tulajdonképpeni ipari telepét ásták ki ezen a héten. Az Árpádkortól a 15. század közepéig lehet nyomon követni a Bő nemzetség történetét. A legkorábbi leletek kétségkívül a 10. századra utaló kerámiák. A leletek kormeghatározását a hagyományos régészeti módszeren túl tudományos eszközökkel végzik majd.- Az archeo-mágneses eljárás arra épül, hogy a Föld északi mágneses pólusa az idők folyamán „vándorol” - támaszkodik ásójára dr. Költő László régész, aki Somogyvá- moson 1988-ban az első kohóásatást vezette. - Az anyag kiégetésekor az elemi mágneses részecskék északi irányba beállnak, s megmerevednek. Most, egy évezreddel később összevetik az irányt a jelenlegivel, s az eltérésből következtetnek a lelet korára. A másik eljárásban a C 14-es szénatom segít. A levegőben található radioaktív részecske beépül a szerves anyagba, s amint az élet megszűnik, idővel megkezdődik a lebomlása. A kor meghatározásában ennek ideje a mérvadó. Bodrogon a somogyfajszi- hoz hasonló épségű és típusú fúvócsöveket és kohókat találtak, ez idáig négyet. A terület tulajdonosa és művelője, a szövetkezet és a történész egykori tanítványa támogatóan áll a lelethez, amely egykor a faj- szi kohómúzeum párja lehet.- Ennek létrejöttét Somogy- jád ásató munkásokkal támogatja, amint Bodrog és Oszto- pán is felismerte jelentőségét - mondja Stamler Imre, aki a Dunaferr Somogyország Alapítvány titkáraként nyilatkozott. Somogyi támogatót ugyanis eddig nem talált. B. T. A KOMPROMISSZUMOK ISKOLÁJA Sok konfliktus megoldása függ attól, hogy mennyire vagyunk képesek beleélni magunkat mások helyzetébe. Megértjük-e mások nézőpontját. Garzó István, Barcs: - Többen vannak a környezetemben, akik könnyen bele tudják élni magukat mások helyzetébe. Ilyen a legtöbb barátom, és a családom is. Ha a ház körül akad nehezebb munka szinte kérni sem kell, már legalább ketten ajánlkoznak segíteni. Szerintem ezt a nagyobb szegénység is hozza. Közelebb kerülnek egymáshoz az emberek. Megértőbbek a másik baja iránt, hisz nekik is ugyanaz a bajuk. Mindannyiunkat ugyan ott szorít a cipő. Bakonyi Ferencné, Porrog: - Könnyebb itt beleélni magunkat a másik helyzetébe, hisz faluhelyen mindent tud az ember a szomszédról. Néha még többet is mint kéne. Bármi történik vélemények, ellenvélemények csapnak ösz- sze az esetről. Akaratlanul is belegondolok mi lenne, ha én volnék adott helyzetben. Tíz éve is tarthatnám a haragot egy ismerősömmel, ha nem jövök rá időben, hogy nem rossz szándék indította. El is simítottuk a viszályt. Ehhez az kellett, hogy az ő fejével is megpróbáljak gondolkodni. Igaz a mondás: Egy rossz nincs... Kakas Ferenc, Patalom: - Nem szoktam más fejével gondolkodni. Ettől függetlenül szerintem jól átérzem más problémáit. Gócza Józsefné, Őrtilos: - Jó a beleélő képességem. Megértem más baját. Most éppen anyósomat ápolom. Vitás helyzetben nem szoktam a másik oldalt megvizsgálni. Ehhez túl nagy az igazságérzetem nekem és a családomnak is. Inkább el is kerüljük a vitákat, úgysem lehet senkit meggyőzni semmiről. Orsós Izabella, Ordacsehi: - Voltam olyan helyzetben amikor csak azért tudtam segíteni, mert jól beleéltem magam a másik helyzetébe, érzelmeibe. Amikor a barátnőm elvetélt, én voltam vele. Nekem már van egy gyermekem, de el tudtam képzelni milyen lehet, ha valaki várja a sajátját és aztán elveszíti. Nem hagytam egyedül. Próbáltam ezért elterelni a figyelmét a bajáról, vagy beszéltem vele a dologról ha ő úgy akarta. Sikerült átvészelnie ezt az időszakot. Szerintem hasonló esetben csak a legnagyobb együttérzés segít. Körtvélyessy Bálint, Kaposvár: - Ha csak filmet nézek, és valaki megsérül, például eltörik a lába, az szinte nekem is fáj. Ugyanez a helyzet ha valamilyen megtörtént esetről hallok. Ha vitára kerül sor csak akkor próbálom beleélni magam a másik helyzetébe, ha nem vagyok biztos a saját igazamban, vagy látok látok valami elfogadhatót az ellenfélében. De ha néha elragad az indulat, akkor nem számíthat nálam a másik józan megfontolásokra. Ez szerencsére ritkán fordul elő. Puskás Andorné, Kaposvár: - Ha nem lenne jó a beleélő képességem, nem tudtam volna rendesen végezni a munkámat. Ugyanis pedagógus voltam, 35 évig. Ha a diákokat meg akarja érteni az ember, ezt a képességét kell a leginkább kifejlesztenie. Hiszen annyira különbözőek a gyerekek. Gyakran magukba zárkóznak. Ilyenkor aztán ember legyen a talpán aki kitalálja mi jár a fejükben. De a magánéletben is használom ezt a tulajdonságom. Sok vitát megoldhatok így. Gyakran nem várom meg míg valaki veszekedni kezd, elég ha ferdén néz rám, én megkérem az illetőt mondja el mi a baja velem. Strasszer János, Nagyberki: - Egyedül élek, és ritkán érintkezem a külvilággal. Nekem bárki elmondhatja gondját baját, ha akarja. De mit tudnék én segíteni neki. Egyáltalán, szerintem kevés az olyan baj amiből mások segítségével mászik ki valaki. Azt nem igen próbáltam, vajon a viták során segít e a beleélőképesség. Ördög Renáta, Kaposvár: - Sokszor tudom, hogy a másiknak igaza van, de megszólal bennem a kisördög és csak azért is a saját igazamat hangoztatom. A gyakoribb azonban az, hogy akkor is higgadtan tudom viselni a kritikát, ha az igazán mélyen bánt. A napokban autóban ültünk a vőlegényemmel. Parkolni akartunk és a minket követő autó nekünk koccant. A vezető elsorolta az összes felmenő ági rokonomat, de így is elnézést kértem tőle, mert én voltam a hibás: nem tettem ki az indexet. Végül elszégyellte magát, és bocsánatot kért a durva hangért.
